+ | levegő | szilárd | tél | Szaturnusz, Uránusz | trig.: Mérleg, Ikrek | kvadr.: Bika, Skorpió | opp.: Oroszlán

A tizenegyedik csillagkép a Vízöntő. Halvány csillagai miatt nehezen felismerhető az égbolton. Általában kancsót tartó férfialakként ábrázolják, amint vizet önt a Fluvius Aquariusba (a Vízöntő folyója). Ez a „folyó” a Vízöntő lábától elvezet a Déli Hal (Pisces Australis) csillagkép fényes csillagához a Fomalhaut-hoz. Legfontosabb csillagai a Sadalmelik (a király szerencsecsillaga) és a Sadalsuud (legszerencséssebb a szerencsések között). Két planetáris köd is a csillagkép része: a Szaturnusz-köd és a Helix-köd. Egyiptomban a Nílus forrásvidékének istenét tisztelték benne. Babilonban Gula vízistennővel azonosították. A görög-római mitológiában pedig Ganümédészt az olimposzi istenek pohárnokát jelképezi. „Zeusz szerelmes választottja” a fiúszépség megtestesítője. A szép pásztorfiút Zeusz sas képében rabolta el, majd halhatatlanná tette. Az ő feladata volt a nektár töltögetése az istenek lakomáin.  Az Uránusz a Naprendszer harmadik legnagyobb bolygója. Rendhagyó tulajdonsága, hogy forgástengelye keringési pályasíkján fekszik. 1781-ben fedezte fel William Herschel angol csillagász. Johann Bode német csillagász nevezte el Uránusznak. Az Uránusznak tizenegy vékony gyűrűje és a tizenhét ismert holdja van (Cordelia, Ophelia, Bianca, Cressida, Desdemona, Juliet, Portia, Rosalind, Puck, Miranda, Ariel, Umbriel, Titania, Oberon).

Természetesen az asztrológia szempontjából a Szaturnusz így is határbolygó, a szűkebb értelemben vett Naprendszer legkülső planétája maradt. Az Uránusz a Neptunusz és a Plútó kapcsolja össze Naprendszerünket a rajta túlmutató kozmikus világűrrel, és tulajdonképpen transzcendálják azt.

Nem csupán a görög mitológiából ismert égisten. Indiában, ill. Perzsiában Varuna (a Kötés Ura) volt a neve. A római mitológiában az ősi istentriászból Quirinus agráristen köthető ide, a germánok Odin vagy Woden istene is hasonló szerepkört tölt be.

„Úgy tűnik, mintha a szülött rádöbbenne a voltaképpeni emberi, humánus dolgokra önmagában és önmagán kívül, miközben azon fáradozik, hogy megszabaduljon minden olyan korlátozástól, amelyet a hagyomány, a család vagy a társadalom, a konvenció rótt ki rá. Nem akarja, hogy ez utóbbiak ráerőltessék, hogyan viselkedjen, mit követelnek és várnak el tőle az ’emberek’, mit tehet az ’ember’ és mit nem. Szeretne ettől megszabadulni a szeme előtt lebegő lehető legnagyobb szabadság és függetlenség javára, egy olyasfajta önmegvalósítása javára, amelyet legtalálóbban talán a Jung által alkotott individuáció fogalmával jellemezhetünk.” (Fritz Riemann)

 

A Vízöntő archetípus

Idealizmus, elvszerűség, moralitás, liberalizmus, szociális érzékenység, függetlenség, szabadságvágy, eredetiség, humanitás. Kívülállóság, a normáktól való eltérés együtt a makacs elvszerűséggel, különcködés. Az individualista, a kérlelhetetlen forradalmár, a merev avantgarde.

A szilárd levegős Vízöntőnek rögeszméi (szilárd) vannak akárcsak a Skorpiónak, csak az érzelmi attitűd helyett intellektuális (gondolati) beállítottságról beszélhetünk: elvei vannak. Szilárdan kitart (fix jegy, Szaturnusz uralom) egy tevékenység mellett, és törekszik annak befejezésére.

Gondolkodásában célratörő, racionális. Ez a megnyilvánulásiban, mint udvariatlanság, szókimondás, kozmetikázatlanság, funkcionalitás (Szaturnusz, Uránusz) jelenik meg. A Szaturnusz és az Uránusz uralma a jegyben megmagyarázza a megközelítések ellentmondásosságát. Itt gyökeredzik a Vízöntő paradoxon.

A mindennapival szemben halad, pardont nem ismerve, elvszerűen. Itt keresendő az árnyéka is. Hidegen, az emberi érzelmeket kizárva, fanatikusan járja az útját – ezzel ki is zárja magát abból a közösségből amiért egyébként dolgozik. Egy tökéletes eszmének semmi köze az élethez, az emberekhez.

„Egyszeri individuummá válni és annak lenni, lénye rendkívüliségét elfogadni és optimális kibontakozását lehetővé tenni, ezek képezik e jegy alapeszméjét, amelyet a szülött semmiféle külső kényszernek nem áldozna fel – azt önmaga elárulásának érezné. Egyediségének elismerése a szociális környezetben, emberi jogainak akceptálása alkotja legfőbb törekvését: a Vízöntő-ember minden földi nehézségtől eloldott életre vágyik, szeretne átlátható szuverenitásban minden őt megkötni akaró dolog fölé helyezkedni, egyfajta szenvtelenségben. (öntudat elegáns formája)” (Fritz Riemann)

Nehezen megfogható, nagyon változékony fellépés köthető hozzá. Ösztönösen hol így, hol úgy mutatja magát. Nem túlzottan direkt, de azért kotnyeleskedő módon közeledik a másik ember felé. Ügyesen választja meg az első mondatait. Nem hat bölcsnek, de ez nem is nagyon érdekli. Viszont törekszik egy szellemes szólással irányítani a dolgokat. Az ellenkező nem irányában feltűnő érdeklődést mutat. A tradíciók nagy szerepet kapnak nála, még ha gyakran csak oly módon, hogy viccelődik rajtuk.

Szerepjátéka az extravagáns ember, a világfi szerepjátéka. (Vajon csak megjátssza magát?) Bizalmaskodik ugyan, de fél ha a szaván fogják. Tart minden hivatalos meghívástól, de elmegy mindenhová. Ott tudatosan elejt egy poént, hogy aztán gyorsan el is tűnjön. Tudja, hogy az egész világ látta, hogy ő ott volt (teljesítette a kötelességét). Vizsgának sem teszi ki magát szívesen, ha mégis úgy alakul, akkor ügyesen kitér a kellemetlen kérdések elöl.

Partnerkapcsolataiban érdekes, a megszokottól eltérő társat keres magának. Olyan embert tehát, aki nem sorolható be a „futottak még” kategóriába. A szellemi nyitottság fontos szempont. Ha valakivel vívni tud (asszó váltások), akkor az megdobogtatja a szívét. Ugyanakkor a kötetlenségnek meg kell maradnia.

„A Vízöntő-szülöttek élethazugsága mindenekelőtt az individuáció félreértelmezett felhívásából ered, amennyiben ezt énje hangsúlyozásaként fogja fel ahelyett, hogy önmaga identitása megtalálásának, lénye lényegi magjára való ráeszmélésnek tekintené, ami által az individuálistól ismét eljuthat az általános emberi dolgokig. Ebből a félreértésből nőnek ki azután azok a bogaras, bizarr, fura, többnyire szeretetreméltó különcök, akik azon félelmükben, hogy fel kell adniuk személyiségük rendkívüliségét függő viszonyaikban, amelyeket hozzájuk méltatlan alkalmazkodásnak és konformizmusnak tartanak – szélsőséges individualizmusba térnek ki, és rendkívüliségük ápolása közben elfeledkeznek a szeretetről. Egyfajta szolipszista gondolkodás ritka levegőjében élnek ekkor, amely gondolkodás egyre inkább rendszerré válik számukra, amelyben saját foglyukká válnak, és embertársaik számára egyre áthatolhatatlanabbakká lesznek.” (Fritz Riemann)

 

A 11. ház

A biztonság vágya az intellektualitás síkján. Emberi-értékek. Individuum a közösségben, a csoport felé fordulás, barátkozás, szabadság.

Az 5.–11. ház a kreativitás és a szabadság tengelye. Az anyagból való kilépés lehetősége az örömet és önmegerősítést kiváltó kreativitás által. A 11. ház a szívesen, örömmel vállalt kapcsolatok; mások kreativitásának megtapasztalása. Az energia és a figyelem a társadalmi környezettel kapcsolatos dolgokra irányulnak. Azok a társaságának keresése, akik ugyanazokat az eszméket képviselik és ugyanolyan reményeket táplálnak a jövővel kapcsolatban, mint mi.

Biztonságra törekvés intellektuális és társadalmi szinten. Biztonságot jelent, ha olyan célt tűzünk ki magunk elé, ami a társadalom számára is értékes. Közösség igénye, ahol elismerést kapok, ahol érvényre juttathatom befolyásomat a világra. Megszilárdulás a külső kapcsolatokban.

Egy csoport amely megerősít az identitásunkban (Nap) azáltal, hogy a meggyőződéseinket elismeri. 11. házas Nappal arra vágyunk, hogy része legyünk valaminek, ami egy közösségnek összességében fontos. Azokkal való együttlét, akik az identitásunk érzetét erősítik. Csatlakozás egy közösséghez vagy egy bizonyos csoporthoz, megtanítja másokkal megvitatni dolgokat. Az így szerzett tapasztalatok sok felismerést nyújthatnak számunkra önmagunkat, valamint azt a módot illetően, ahogyan kapcsolatba lépünk más emberekkel. A közösségi tevékenységekbe való kapcsolódás által megtanulhatjuk, hogyan maradhatunk önmagunk anélkül, hogy a csoport érdekeit szem elől tévesztenénk.

A házban tartózkodó szerepszemélyiség által adott az a képesség, hogy kreativitásunkat annak a csoportnak a javára fejlesszük, amelyikhez tartozunk. Például a 11. házas Nap a közösségi vállalkozásokat élettel töltheti meg; esetleg a tevékenység középpontjává válhat, lelkesedésével és inspirációjával másokat ösztönöz. Alkalmasint a csoport vezetőjévé válhat. A Vízöntő paradoxon miatt azonban 11. ház nem csak a ragaszkodás, hanem az eloldódás területe is.

A 11. ház azt követeli tőlem, hogy kész legyek egy permanens eloldódási folyamatban a függetlenségemért megdolgozni. Ehhez a kreativitás és az eredetiség erőit bocsátja a rendelkezésemre. A hely elveszi tőlem azt a biztonságot, hogy a régiben megkapaszkodjam – ellentételként viszont megadja a kreativitás és az újítás képességét.

 

A 11. ház lélektani vonatkozásai

„A jó közösség szabadságot ad tagjainak, s még csöndet is teremt nekik. Nem rángatja őket ide-oda, nem üvölti fülébe mozgalmi dalait. Aki ilyen közösség tagja, annak magánya sosem válik űrré.”

Nyitott vagyok a világgal szemben, kilépek a világba, ellenőrzöm a környezetem. Kilépésem tárgyiasul kreativitásban, intézményekben, szervezetekben. Az ily módon tárgyiasult valóságot elsajátítom, vagyis bensővé teszem, megtanulom egyéni, szabad, tevékeny módon. Azonosulok egy közösséggel, de nem vesztem el a személyiségem, sőt gazdagítom.

Céljaim egyszerre egyéni és közösségi célok. Nem bontakoztathatjuk ki magunkat emberi közösség nélkül. A dologi világgal való kapcsolataink is közösségi kapcsolatok.

A közösség négy eleme:

  • a közös érdek;
  • a közös cél;
  • közös értékrend;
  • a mi-tudat (vagyis az előző három tudata).

Mindenkinek szüksége van legalább az élet egyes területein szabadságra, függetlenségre, autonómiára. Erős szabadság motivációja annak van, aki másoknál nehezebben vagy rosszabbul tűri a korlátokat (kötelmek, tilalmak, függőségek).

Szabadság: valamire való szabadság, valamitől való szabadság,. Az erős szabadság motivációjú ember lelkesen azonosul mindazzal, amiről úgy érzi, hogy szabaddá tesz. S lázadás jellemzi mindazzal szemben, ami korlátozó.

„Vannak nagy tettek, mint a kőbalta, a gőzgép felfedezése, az első kosár megfonása. Vannak kis tettek, mint egy ház megépítése, egy síp megfaragása, egy bumeráng vagy egy csurunga elkészítése. Vannak önkéntelen megnyilatkozások, mint a lélegzetvétel s az, hogy az ember a szúnyogot, ha fülébe muzsikál, elhajtja. Van játékos és gondtalan tett, ha egy kavicsot a tengerbe hajít, vagy füttyent, vagy virágszálat tép le. De nincsen egyetlen kicsi tett sem, mely ne az egész emberiség nevében, minden idő számára, egyszer és mindenkorra és az egész emberiségért történne meg. Minden mozdulatunk visszhangot kelt a világban, s ez a visszhang a világegyetemben évezredekig szól.”

 

Uránusz

Szabadság, függetlenség, individualitás. Távolság, eredetiség, újítás, felforgatás excentritás, intuíció. Lázadás, áttörés, különcködés, őrültség, kívülállás (outsider), árulás. „Szabadság, egyenlőség, testvériség.” Kényszeresen szabaduló.

Csak látszólag a lázadás, a jövőorientáltság az alapelve. Pontosabban fogalmazunk, ha azt mondjuk, hogy a mindenkori elfogadott norma (status quo) ellen dolgozik. Tekintélyuralom és anarchia ellen egyaránt lázad. Konzervatívok között forradalmár, a forradalomban a tradicionális konzervatív értékek képviselője. A normálistól, a szokványostól, az általánosan elfogadottól határolja el magát.

A radixban megmutatja, hol élünk meg új felismeréseket, hol van igényünk a változtatásra, hogy hol nyilvánulhatunk meg szokatlanul és váratlanul, hol vagyunk avantgarde-ok, újítók, máskép gondolkodók, hol nyilvánulhat meg az intuíciónk.

Intuíció: metaséma alkotás, felhalmozott ismeretanyag (Merkúr) nélkül nem működik, vagy blöff. Uránusz a Merkúr magasabb oktávjának tekinthető; transzcendálja a merkúri elvet, rajta túlmutató képességekké fokozza, villámszerűen felismerő összefoglalássá, intuícióvá. Míg a Merkúr a részletek megkülönböztetésével, a felhalmozott egyes megfigyelésekkel és a gondolkodásban tanúsított lépésről lépésre haladással juttat el belátásokhoz és tapasztalatokhoz, addig az Uránusz hozzáteszi a teremtő szikrát, amely az egyes megfigyeléseket úgymond gyors összekapcsolással összefoglalja (metaséma).

A pszichológiából ismert „aha-élményhez” hasonlóan hirtelen megvilágosodásban vagy sugallatban részesülünk általa. Ennél fogva ezt a képességet teljességgel a Merkúr magasabb szintjének, bizonyos értelemben magasabb tudatszintnek tekinthetjük. Az Uránusz a többi bolygóhoz kapcsolódva spontaneitást, kiszámíthatatlanságot, excentrikusságot, fel-, illetve túlfokozottságot ad.

Mindeközben a lefolyásra mindig jellemző az ugrásszerűség vagy extremitás, amelynek következtében az Uránusz a változás, a többnyire hirtelen, átmenet nélküli átállások elemévé lesz, amelyek a megszabadító áttörésektől a katasztrofális összeomlásokig terjedhetnek.

Domináns, nehéz állású Uránusz esetén, és ha a horoszkópban nincs kapcsolatban ellensúlyozó erőkkel, akkor olyan életvonal keletkezik, amely újra meg újra megszakad, mintegy pontszerű lefolyást mutat, folyamatosság nélkül.

Az uránuszi elv hatása nyilván függ a szülött fejlettségi szintjétől: míg az egyik embernek tisztánlátást, a megszerzett vagy kapott viselkedésmintáktól és gondolkozási modellektől való merész elszakadást, a teljes újraorientálódás bátorságát adja, addig másnál hatása tudattalan rövidzárlati cselekvésekben, átgondolatlan döntésekben és romboló újítási vágyban fejeződik ki. Az egyszeri különleges, a mindenféle fokozatokban megnyilvánuló eredetiség hangsúlyozásával az individuáció fontos tényezőjét képezi.

„Ily mód erős kritikus Uránusz-befolyásnál különböző súlyosságú skizoid személyiségvonásokat találunk, nagy rendszerességgel az egyediség túlhangsúlyozott érzését egészen a szolipszizmusig. Individualizmusa megőrzése céljából a szülött nehezen megy bele mélyebb érzelmi kötődésekbe – erősen védekezik vagy fél a függőségtől. Érzelmi és ösztönös területen is gyakoriak az átugró- és rövidzárlati megnyilvánulások vagy reakciók, itt is hiányoznak a köztes árnyalatok. Hirtelenségével és kiszámíthatatlanságával megnehezíti a kapcsolatok működését és nehezen átérezhetővé teszi viselkedését. Egyéni életstílusa, mindenféle alkalmazkodás és norma elutasítása következtében egyre jobban elszigetelődhet; határesetben paranoiás vonások bukkanhatnak elő, ha nem áll meg az unott (spleen) eredetiségnél, arrogáns sznobságnál vagy a különcség görcsös hajhászásánál.” (Fritz Riemann)

 

Az Uránusz lélektani vonatkozásai

„… ha a tevékenység az értelem negatív végpontjára jut, akkor az intuíciónak kell új dimenziók lehetőségét létrehoznia és megteremtenie. Az Uránusz tehát a belső emberi erőkben rejlő új dimenziókat mutatja meg.” (B.A. Mertz)

Az Uránusz (Uranos) az istennemzedékek egyik legősibb tagja. Gaia a földanya teremtette önmagából. Uránusz (férfi princípium, kiapadatlan nemzőerő megtestesítője) az Ég isteneként nemzette Gaiaval az istenek következő nemzedékét, köztük Szaturnuszt (Kronos) is. Azt a Szaturnuszt, aki fellázad ellene és megfosztja férfiasságától.

Uránusznak és a fiának, Szaturnusznak (őt Jupiter / Zeusz fosztja meg a hatalmától) a sorsa hasonló – mindketten száműzöttek lettek. A Szaturnusz az idő istene, ám az Uránusznál már (még) nem létezik idő. A spontenaitás nem kötődik az időhöz. Az Uránusz a pillanaté, ezért időtlen. Minden reakció, spontán megnyilvánulás csak a jelenben történhet meg. Máshol lenni, nem uránuszi állapot.

Valószínűleg mint az Ég ura képviseli: a magasabb szellemiséget (Merkúr magasabb oktávja), a teremtő értelmet (intuíció), a váratlanságot, a kiszámíthatatlanságot (villámcsapás), a tevékeny (légies) férfiasságot, a szabadságot.

Tipikus férfi nemi polaritású archetípus, és mint ilyen az animus kollektív összetevője is egyben. Valószínűleg a szabadság, a függetlenség, a törvényenkívüliség jelképeként került az uránuszi analógiák sorába a Bolond archetípusa. A Bolond ellentmondásos figura. Jól jelzi ezt az, hogy egyszerre van jelen a Tarot beavatási útjának (Nagy Arcanum) elején és a végén (ő 0. és a 22. egyszerre). Egyrészt tehát ő a hülye, másrészt ő az „aki a játékon kívül áll”.

„A bolond a becsvágyon kívül áll. Megtanulta Timontól az átkot, hogy ezen a világon minden görbe, csak a gazság egyenes. De a bolond nem toporzékol. A bolond a hatalmi őrületen kívül áll. A történeten kívül. Pótolhatatlan ember. Páratlan ember. Az öreg Lear tudja, és egy percig sem tudna meglenni nélküle. (…) Arlequin megismerte, hogy a létezés logikája paradox. Mindenek előtt a harci szituációt feladta. A hatalomért való küzdelemben nem vesz részt. A nevetés ezzel a világgal való együtt nem működésének éppen olyan jele, minta csörgősapka és a vicc és a tótágas. Arlequin nem ambiciózus. (…) Arlequin nem kötelezi magát le se vagyonnak, se rangnak, sem elméletnek, sem az evésnek, sem az ivásnak, sem valamilyen mesterségnek, sem a tudásnak. Arlequin szabad. Ezért a lét egyik főalakja és ezért ritka.” (Hamvas Béla)

 

Share This