Kurt Lewin kísérlete három vezetési technika (tekintélyelvű – demokratikus – „laissez faire”) összehasonlítására. A kísérletet szabadidőklubok résztvevőivel folytatták le, akik mit sem tudva arról, hogy kísérleteznek velük, három csoportba osztva folytatták tevékenységüket (játékkészítés).
A tekintélyelvű vezetési stílus
Az első csoportban tekintélyelvű vezetés volt (a vezető személye mindegyik csoportban azonos volt, hogy a személyi sajátosságokkal összefüggő tényezők hatása semlegesíthető legyen). A tekintélyelvű vezetés követelményei a következők:
- Minden fontosabb irányelvet a vezető határoz meg, a csoport nem szólhat bele a vezetői döntésbe.
- A tevékenység későbbi menete mindig bizonytalan, mert a vezető visszatartja az egészre vonatkozó információkat.
- A vezető rendszertelenül utasít és jelöl ki személyeket egyes feladatok elvégzésére.
- A vezető önkényesen büntet és dicsér.
A demokratikus vezetési stílus
A második csoportban demokratikus vezetés volt. A demokratikus vezetési stílus a következő jegyekben nyilvánul meg:
- Minden közérdekű kérdésben vita után a csoport dönt, a vezető csak kezdeményez és kezdeményezéséhez támogatókat szerez, „közvéleményt” teremt.
- A tevékenység egésze, a perspektíva vita folyamán alakul ki. A csoportcélhoz vezető főbb lépések világosak. Ha a vezető tanácsára van szükség, a vezető mindig alternatívát állít fel, melyen belül választani lehet.
- A csoport tagjai szabadon választják meg, hogy az egyes feladatokon kikkel akarnak dolgozni, és a munkát a csoport osztja fel.
- A vezető dicséretei és bírálatai „objektivitásra” törekednek, figyelembe véve a csoport véleményét is.
A „laissez faire” (végletesen szabad) vezetési stílus
A harmadik csoportban a vezető mindent ráhagyott a csoporttagokra. Ezt az individualitásra építő vezetési stílust a következő jegyek jellemzik:
- A csoportban az egyének egyedül, illetve csoportosan dönthetnek bármiben, a vezető minimális mértékben vesz csak részt ebben.
- A vezető ellátja a csoportot a tevékenység végzéséhez szükséges anyagokkal, és közli: ha kérdezik, hajlandó válaszolni. A vitát ráhagyja a csoportra.
- A vezető egyáltalán nem törődik a szervezéssel.
- A vezető nem avatkozik be a munkafolyamatba, nem tesz kísérletet értékelésre. Nem dicsér, nem bírál.
Az eredmények
Tízéves fiúk tartoztak az öttagú csoportokba. A kísérlet résztvevői a társas-vonzalmi hálózatban elfoglalt hely típusa, intelligencia, testi fejlettség, személyes tulajdonságok, illetve szüleik társadalmi-gazdasági helyzete tekintetében azonos kategóriába tartoztak. A csoportok viselkedésében létrejött különbségek tehát egyes-egyedül a különböző vezetési stílusnak voltak tulajdoníthatók (hiszen a vezető személye is azonos volt). Természetesen háromnál jóval több kísérleti csoport volt, hogy relevánsabb legyen a mérés.
Legkevesebbet a végletesen szabad („laissez faire”) vezetési stílus alatt dolgoztak a fiúk
(33% konstruktív munka az összes rendelkezésre álló idő százalékában).
- Rossz volt a végzett munka minősége is.
- A fiúk érdeklődése minimális volt, többnyire játszottak, beszélgettek egymással.
- A dologtalanság könnyen vezetett játékos agresszióra.
- Egészében véve nem érezték magukat jól a tagok ebben a csoportban.
A demokratikus vezetési stílus körülményei között a munkavégzés a teljes rendelkezésre álló idő 50%-át tette ki.
- Igen erős volt a munka iránti érdeklődés, ami abban is megmutatkozott, hogy a fiúk akkor is nyugodtan dolgoztak tovább, amikor a vezető elhagyta a helyiséget.
- Nagyfokú kreativitás és eredetiség jellemezte a demokratikus körülmények között végzett tevékenységet.
- A demokratikusan vezetett csoportokban a résztvevők kevésbé gyakran használták az “én” személyes névmást.
- Nagyobb fokú volt a csoporttal való törődés (“mi”, “miénk”).
- A csoport társas-vonzalmi szerkezete kiegyensúlyozottabb volt a többi csoporténál.
- Nagyobb volt a készség a csoporttulajdon kímélésére is.
A tekintélyelvű csoportokban a munkavégzés kimagasló volt
(74% az összes rendelkezésre álló idő százalékában).
- Ezért az eredményért azonban drágán kellett fizetni!
Mindenekelőtt az agresszív légkörrel: hatalmaskodás, szitkozódás, hencegés, rombolás, bűnbakállítás kísérte a megnövekedett munkateljesítményt. - Mindez azzal függ össze, hogy a tekintélyelvű vezetés óhatatlanul meghiúsítja egy sereg szükséglet kielégítését, szabályokat és korlátokat állít az egyén elé, aki agresszív viselkedéssel vezeti le a benne felhalmozódott feszültségeket.
- Mindamellett a tekintélyelvű vezetés bizonyos szükségleteket azért kielégít.
- Kielégülést jelenthet a passzivitás, az, hogy a csoporttagok azonosíthatják magukat (irreális szinten) egy erős – talán az apa mintájára elképzelt -, hatalmas vezetővel.
- Csalóka a munkateljesítmény növekedése azért is, mert nem tükröz valódi érdeklődést. Amint a vezető kiment a szobából, az autokratikusan vezetett csoportokban visszaesett a teljesítmény
(74-ról 29%-ra!). - Az egyes csoportok nem egyformán reagáltak a tekintélyelvű vezetési stílusra. Voltak behódoló csoportok (itt nyilván a tekintélyelvű személyiségre jellemző fejlődés-lélektani visszaesésből adódó szükséglet dominált), és voltak ellenszegülő csoportok (itt a frusztrációs élmény hevesebb agressziót eredményezett).
- Általános megfigyelés volt, hogy a tekintélyelvű csoportokban nivellálódtak az egyének közötti különbségek.
- Általános nyomottság uralkodott, a fiúk természetes életkedve eltompult.
Forrás: Aronson, Csepeli, szociálpszichológia tankönyvek
Kép: © Tim Collins – The Stranded Sailors