„A Kos szülött élete akkor halad vakvágányon, ha egyre újabb és újabb tevékenységekbe és kalandokba vág bele, hogy ezáltal elmeneküljön az önmagával való szembesüléstől, belső valóságától, végeredményben a félelmeitől. Ekkor üres automatizmusokat működtet, amelyek az évek során egyre inkább meneküléssé válnak – a kalandvágy és az ismeretlen vonzása is azzá lehet egy bizonyos életkortól. Ekkor kitér a mélyebb emberi kapcsolatok elől is, miközben a másikkal mindig ’csinál valamit’, semmit sem tűr el tőle, atyáskodik fölötte vagy manipulálja, úgyhogy igazi kapcsolat egyáltalán nem jön létre, a másik nem lehet igazi társ. Cselekedeteit, amelyek csak réseket tömnek be, és az önmagával való szembesülést odázzák el, ő maga értelmes cselekvéseknek tekinti, és továbbra is akaratát érvényesítő embernek hiszi magát, miközben hibás magatartása már fel nem ismert kényszerré lett, és már egyáltalán nem bírna másképpen viselkedni. Itt találjuk szembe magunkat az önáltatás egyik lehetséges módjával: azzal, hogy folytonos cselekvésbe és a jövőbe menekülünk, egyben kitérünk az emberi lét számunkra ijesztő függőségei és a pusztán tétlenkedésként megélt egyszerű létezés elől.” (Fritz Riemann: Útmutató asztrológia)

Kép: © Thomas Czarnecki – Mars
Fritz Riemann: Útmutató asztrológia | Könyvfakasztó Kiadó, 2002 | Fordította: Mészáros Csilla
Kos | Mars | 1. ház | Ascendens

Share This