A két elnevezés rendszeresen keveredik többek között az asztrológus fogalom készletben is, s időnként meglehetősen zavarosan és következetlenül. Tennék egy (talán nem hiábavaló) kísérletet a tisztázásra.

A freudi pszichoanalizis tulajdonképpen eleve létezőként kezeli a tudatot, mely elfojt, elfelejt személyes tartalmakat és így kialakul az ún. tudatelőttes illetve kicsit mélyebben a tudatalatti (A tudatalatti megnevezésben van egyfajta alárendelő minősítés, rangsorolás is.)

A jungi analitikus pszichológia alapvető kiinduló állapotként a tudattalant nevezi meg, melyből az individuációs folyamat egyik első eredményeként kiemelkedik a tudat. Ezentúl a jungi elmélet (és gyakorlat) megkülönböztet személyes és kollektív tudattalant. A jungi személyes tudattalan nagyjából megfelel a freudi tudatalattinak és tudatelőttesnek. A kollektív tudattalanról – mely az egyéntől, a tértől és az időtől függetlenül velünk születetten létezik – a freudi pszichoanalizis enyhén szólva nem vesz tudomást (Vegyük észre, hogy a jungi tudattalan elnevezésben nincs minősítés, alá-fölé rendelés, szemben a freudi tudatalatti elvezéssel.)

A jungiánus megközelítésekben következetesen a tudattalan (személyes és kollektív) elnevezést használjuk.

Végül segítségül hívnám Jolande Jacobit:

(…) a tudattalan két összetevője a személyes és a kollektív tudattalan. (…) A személyes tudattalan a mindenféle elfelejtett, elfojtott, küszöbalatti ingerként érzékelt gondolatok és érzések összesége. A „tudatelőttes” és a „tudatalatti” fogalmai, melyeket még ma is sokan a személyes, illetve a kollektív tudattalan megfelelőiként használnak (megannyi félreértés forrása), csak részben egyezik meg ezekkel. A Freud által bevezetett kifejezés, a tudatelőttes (preconscious, Vorbewusstsein), a személyes tudattalan egy széli zónája, mely a tudathoz közel helyezkedik el – tudatküszöb alatti tartalmak régiója, melyek úgymond csak „arra várnak”, hogy megszólíttassanak mielőtt a tudatba lépnek. A tudatalattit (subconscious, Unterbewusstsein: a kifejezés Dessoirtól származik) viszont úgy kell elképzelni, mint tartományt, amely magában foglalja azokat a lelki folyamatokat (vissza nem hívott, nem szándékos, fel nem ismert anyagok), melyek a teljesen tudatos és a kollektív tudattalan között helyezkednek el. A tudatalatti többé-kevésbé azonosítható a személyes tudattalannal, de nem a kollektív tudattalannal. hiszen ennek tartalmai már nem felelnek meg az egyéni élet során szerzett tapasztalatoknak. Topográfiai szempontból azt mondhatjuk, hogy a tudatelőttes a személyes tudattalan felső, a tudat felé eső széli részét foglalja el, a tudatalatti az alsóbb, a kollektív tudattalan felé eső részt. A jungi személyes tudattalan fogalma mindkettőt felöleli.

Kép: © René Magritte – Les amants – parafrázis

Share This