„Az ember beteg, de a betegség a természet kísérlete, hogy meggyógyítsa.” (C. G. Jung)

Képzeljük el, ahogy az egónk berendezkedik a pszichében. Ha a pszichét úgy tekintjük (kis képzavarral), mint egy családi házat, akkor a Tudatos Énünk (ego: Nap, Merkúr) kényelmesen helyet foglal a nappaliban, és gondosan ügyel a hely konszolidáltságára, miközben a Nyilvános Énünket (Asc) kiküldi az előkertbe a kapuhoz védekezni és szerepelni. Időnként megjelennek a nappaliban a személyiségünk tudatközeli részei is (Hold, Vénusz, Mars), és – néha jó arcot vágva, máskor meg sértődötten – bizonyos tudásról, érzésekről, hangulatokról, igényekről, élményekről úgy döntenek a Tudatos Én (Nap, Merkúr) vezetésével, hogy azoknak a pincében a helyük. Így aztán a nappaliban (sőt az előkertben is) jellemzően „mindig” rend van. Lusta polgári komformitás uralja a teret, és nincs szó soha azokról a tartalmakról, melyek dobozokban lapulnak a pince sarkában. Hiszen ott vannak azok az emlékek, élmények, érzések, amikkel nem tudtunk mit kezdeni, amit legjobb volt elfelejteni. Időnként persze olyan dolgok is belekerültek azokba a pókhálós dobozokba, amelyek ma már akár vállalható, feldolgozható tartalmak lehetnének. Na de ki akar az elegáns, tiszta nappaliból lebotorkálni a poros, sötét pincébe? Ráadásul ennek a pincének van egy mélyebb szintje is, ahol is sokkal nagyobb és sokkal régebbi és sokkal félelmetesebb dobozok találhatók. Ezek a dobozok már akkor is ott álltak, amikor még nem is ebben a házban laktunk. Mindig is ott voltak, és mindig is ott lesznek.

Hiába társalgunk, borozgatunk, szivarozgatunk, élünk társasági életet civilizáltan a nappaliban, azért az a pince a maga két szintjével (személyes és kollektív) odalent van. S mi titokban (magunknak sem bevallva) félünk, zaklatottak vagyunk, dühösek vagyunk, szomorúak vagyunk. Valahol mélyen tudjuk, hogy ezek a pókhálós dobozok időnként kinyílnak odalent, s a tartalmak elindulnak felfelé a lépcsőn. S akkor valószínűleg nem fogja megvédeni a konszolidált létünket a vasból készült pinceajtó sem. A Tudatos Énünk (ego) erről szívesen megfeledkezik, de az érzelmeink számon tartják. A Hold (anya-gyermek poláris archetípus) időnként felsír a hátsó szobában, és éjszaka nem mer az ágy alá nézni. A félelme őszinte és nem megalapozatlan.

Ám van még egy őszinte (sőt talán őszintébb) szereplője a történetnek. A testünk, ami egy darabig tűri a házban jelenlévő elfojtott feszültséget, a látens konfliktushelyzeteket. A jungi analitikus pszichológia ezeket hívja komplexusoknak, melyeket aztán a jungiánus asztrológia megkísérel modellezni a születési képletben. Ám a „ház” egy idő után jelezni kezd. Elromlik a világítás, eldugul a lefolyó, felpúposodik a padló, leszakad a kilincs, kilyukad a vízvezetékcső, bepenészedik a nappali sarka. A nappali társasága ilyenkor leginkább szerelőt hív, pedig amíg nem áll helyre a harmónia a házban, a hibák ismétlődni fognak, vagy javíthatatlanná válnak.

A nappali társasága haragszik a hibák miatt (már nem lehet zavartalanul borozgatni, szivarozgatni és társasági életet élni). Pedig a ház (a testünk) krónikus és akut hibái őszinte, kozmetikázatlan jelzések arról, hogy nincs harmónia, nincs egyensúly, vagy csak annak a látszata van meg. A nappali társaságának komolyan kéne venni a ház „hibáit” és le kellene vonulnia a pincébe, és kinyitni a dobozokat. Kinyitni, és leülni ott a pókhálók között, és megnézegetni például a poros megbarnult képeket, és elbeszélgetni a képek szereplőivel. Elfogadni őket. Az érzelmeink, akik mindig is tudták, vagy inkább pontosabb úgy: érezték (s időnként felsírtak a hátsó szobában), hogy ezek a dobozok itt vannak a pincében, ebben sokat segíthetnek.

Egy önismereti munka során visszanyúlunk ahhoz a tudattalanbeli (érzelmi, fizikai) alapunkhoz, amiből kinőtt a tudatosságunk. Ám a nappali társasága jellemzően elfeledkezik arról, hogy hol vannak a gyökerei. Egy jungiánus asztrológiai konzultációban ugyan okos mondatok hangozhatnak el e belső konfliktusok mibenlétéről, ám ezek megmaradnak a racionalizáló tudat tanulságának. Mintha egy golyóálló üveg mögül vizsgálgatnánk és mondanánk kiváló definíciókat a bennünk élő lelki konfliktusainkról, legyenek azok személyesek, vagy valamilyen archetipikus formába rendeződők.

Miközben az archetipikus formák egyben megoldást is kínálnak, hiszen ha már ott vagyok a pincében, kinyitottam a dobozokat, szembesültem a személyes konfliktusommal, s továbblépek – azaz megszemélyesítem azt (pl. személyes anya), vagy még tovább lépek és archetipikus szintre emelem (pl. archetipikus Nagy Anya), akkor az gyógyító erejű lesz.

Ám ehhez el kell fogadnunk a pince szabályszerűségeit. – Vedd észre és vedd komolyan a tested jelzéseit. Hallgasd meg, hogy mit mond. Ne harcolj ellene, hanem hangolódj rá érzelmi/élmény szinten.

A születési képletből kiindulva… A radixban felismert pszichodinamikai konfliktusok (komplexusok) szereplőit azonosítsd be. Keresd meg a hozzájuk kötődő testi és érzelmi vonatkozásokat. Vetítsd ki őket egy védett térbe, és lépj velük kapcsolatba. Beszélgess velük, tegyél fel kérdéseket nekik. Helyezkedj bele a helyzetükbe. Éld át a kétségeiket, az ambivalenciájukat, a fájdalmukat. Keresd az egyensúlyt, a harmóniát ebben az érzelmi közegben, és ha éppen akkor képes vagy rá, akkor tegyél is érte.

Tanúsíthatom, meglepő dolgok fognak történni veled. Lehet ugyan egyfajta elképzelésed (például az ismert, megtanult asztrológiai analógiák alapján), hogy bizonyos személyiségrészekhez (planéták) bizonyos testi analógiák társulnak, de újra és újra kiderül, hogy ez pusztán „a nagyra nőtt emberi agy terméke”, ahogy azt a jó öreg Kurt Vonnegut mondaná. Engedd át magad a tested és érzelmeid világának, s nyomban előbújik fikcióid mögül a csak rád vonatkozó, a személyes, s ezért „igazi” történet.

Mindig is kerestem azt a bizonyos praxist, ami továbblépés lehet a számomra alapvető kiindulópontot jelentő asztrológia jellemzően kognitív szintjéről az érzelmi megélés és az aktív jelenlét szintjére. S végre az elmúlt két évben volt módom megtapasztalni.

Köszönet a Szomatodrámának és Dr. Buda Lászlónak!

Kép: © Peter Gabriel Ovo című lemezének borítóképe
Share This