– | föld | változó | nyár | Merkúr | trigon: Bak, Bika | kvadrát: Ikrek, Nyilas | oppozíció: Halak

Az állatöv hatodik, egyben a legnagyobb csillagképe. Magát a csillagképet nehéz felismerni, pedig az égbolt egyik legfényesebb csillaga, a Spica (a “kalász”) is itt található. Az általában szárnyas leányalaknak ábrázolt csillagkép az égi egyenlítőn fekszik. A Spica egyébként az olyan elsőrendű jelzőcsillagok sorába tartozik mint az Antares vagy a Regulus. A kalásszal vagy karddal ábrázolt női alakot az ókorban az aratás vagy az igazság istennőjének tartották (Egyiptom: Ízisz, görögök: Diké). A középkori ábrázolásokon virágot (vagy kalászt) tart a kezében. A népi vallásosságban az “arató Szűz” tisztelete összekötődött a Szűz Mária tiszteletével. Két katolikus ünnep erősíti e hagyományt: a Kisboldogasszony ünnepe, valamint Szűz Mária szent nevének az ünnepe. A szűz az élet aszketikus megszenteltségét, a tisztaságot jelenti nagyon sok kultúrában. A szakrális szervezeteknek általában része valamilyen szűz női papi rend léte is. Sőt számos nép hőse, hérosza, istene, uralkodója szűz anyától származott (Quetzalkoatl, Ozirisz, Mithrasz, Perszeusz, Héphaisztosz, Nagy Sándor, Jézus Krisztus) a hagyomány szerint. A szűz foganás misztériuma az isteni eredet, a kiválasztottság bizonyítéka.

„Eljött már az idő, mit a jósnő szent szava hirdet / újraszületve az évszázak nagy rendje megépül. / Már megtérhet a Szűz, meg az ősi saturnusi korszak, / már új sarjat küld le a földre az ég a magasból” (Vergilius)

Artemisz (Diana) és Pallasz Athéné (Minerva) a leigázhatatlanság szűz istennői, másrészt Hesztia (Vesta) tiszteletére rendelt papnők is szakrális funkcióval rendelkeztek. Az állam életének kiegyensúlyozottságát és állandóságát jelképező tűzhely őrzése volt a feladatuk.

A kereszténységben a szűzi fogantatás és születés jézus istenségének jeleként értelmezték. A Messiás szűztől való születésének van ószövetségi előképe is: Izajás próféta jövendölése (Iz 7,14). A szüzesség keresztény eszménye az Úrhoz való kizárólagos ragaszkodás és hűség jele. A misztikus irodalomban ugyanakkor a szűz Isten bölcsességének megszemélyesítése: “Sophia Isten bölcsessége és örök szűz, nem asszony, hanem folttalan tiszta lény, aki Isten hasonmása” (Jakob Böhme).

A magyarországi Mária-kultusz a Nagyboldogasszony ünnepében érhető leginkább tetten. Az elnevezés a hagyomány szerint Gellért püspök érdeme, aki valószínűleg a magyar ősvallás istenasszonya iránti tiszteletet kívánta a keresztény térítésben felhasználni. A hiedelem, hogy Jézus feltámasztotta és mennybe vitette édesanyját III.-IV. századi apokrifeken és az egyházi tradíción nyugszik. Végleges formáját a középkor folyamán nyeri el, hittétellé azonban csak 1950-ben vált (XII. Pius).

A Mária ünnephez kapcsolódó virág- és búzaszentelés régi hagyomány (Sarlós Boldogasszony). A megszentelt részint gyógyításra szolgáltak, részint eltették őket vízkeresztig, hogy kifüstöljék velük a házat. A Mária ünnepek (a nyitó Sarlós Boldogasszony és a záró Nagyboldogasszony) az aratás időszakát fogják közre, ezzel is utalva az időszak “kalászos csillagképére”.

„Ez a szakasz a belső és a külső betakarítás, a szűzi mag, a szűzi kalász jelképe. A belső rendé, a pontosságé. Rendetlenül sem aratni, sem felügyelni nem lehet. Tiszta értelmünket kell itt érvényre juttatnunk, megbízhatónak, rendszeretőnek kell lennünk. Arra is figyelmeztet a jegy, hogy a mag megőrzése érdekében attól sem szabad visszariadnunk, tűnjék ez bármilyen kisszerűnek is, hogy mások szemében esetleg nevetségessé válhatunk. Hiszen ha az első csíra megsérül, akkor mindennek vége, akkor egyaránt hiábavaló volt a befogadás (Rák) és a megtermékenyítés (Oroszlán). Az igazi feladat azonban a csíra felismerése. Nem minden értékes ugyanis, ami annak mutatja magát. Itt tehát a Merkúr kritikus elméje is bevetésre kerül, és aki ezt nem használja ki, az lassan pedantériává fajuló külső rendbe menekül. Nem hagyhatjuk, hogy ebbe pusztuljunk bele. A tisztaság mit sem ér, ha nincs mélyebb tartalom mögötte.” (B.A. Mertz)

 

A Szűz archetípus

Alkalmazkodás, én-korlátozás, pragmatizmus, gazdaságosság, határok felmérése, analízis, redukcionizmus, osztályozás, hétköznapiság, félelem a káosztól, óvatosság, szorongás, kritika, önuralom, beilleszkedés. Kényszeres rendrakás, száraz racionalitás, szőrszálhasogatás, puritánság.

Az anyag (FÖLD) vizsgálatának, osztályozásának, tanulmányozásának (VÁLTOZÓ) a jegye. Annak a nyugati redukcionista gondolkodásnak a képviselője, mely apró mozaikokra szedi szét a (fizikai) valóságot, hogy aztán a részek igazságát megvizsgálja. Hogy az egész igazsága több lenne a részek igazságánál? – ez a Szűz számára szinte felfoghatatlan.

A társadalmi beilleszkedésnek, a megélhetési lehetőségek megtanulásának, valamint a való világban szokásos kemény munkával, kötelességekkel és felelősségvállalásokkal való megismerkedésnek a szintjét képviseli. (S. Arroyo)

A kikerülhetetlen adottságokhoz alkalmazkodik. Önkorlátozása ismert; rangsorol, takarékoskodik, beoszt. Hasznos szeretne lenni, nem szolgálni. Keresi a helyét egy nagyobb egységben. Mivel a részletekkel foglalkozik, fogékony a hétköznapok problémáira, s meg is oldja azokat. Árnyéka is részletekben való elveszésben, a szélsőséges racionalitásban és kritikusságban keresendő.

Szükségünk van rá, mert realista, és vissza tud téríteni minket a levegőből a földre. De ritkán mondunk neki köszönetet. Ne is várjon hálát, mert, ha őszinte önmagához, akkor beismeri, hogy a saját szükségle az, hogy elrendezze és megtisztítsa a világot. Valójában nem a világot szolgálja, hanem a tisztaságmániás Egóját. (Peter Orban / Ingrid Zinnel)

Nagy a biztonságigénye, szorong a kiszolgáltatottságtól. Állandóan résen van, mindig figyelmesen szemléli és ellenőrzi a struktúrát és benne önmagát. Nemcsak a világ káoszát szeretné megszüntetni, hanem folyamatosan megpróbálja a saját érzéseit is egyensúlyban tartani.

Fellépése gyakorlatias, evilági (életrevaló). Olyannak mutatja magát, mint akivel semmi nem történhet – kész a dolgok megragadására. Nem akar imponálni, de meghökkenteni sem. Az életre úgy tekint, mint egy hétköznapi, normális feladatra, amit meg kell oldani. A világgal természetes a viszonya, mindig megtalálja a helyes szavakat. Az érzéseit igyekszik kontrolláltan megmutatni a világnak.

Időnként elégedetlen; kritikájának hangot is ad. Törekszik a rendre, betartja a szabályokat. Szerepjátéka a megbízhatóságra és a bizalomra alapul. Közvetítő a lehetséges és a lehetetlen között (merkúri szerep) – hisz a csodákban, bár biztosan tudja, hogy nincsenek. A szorgalmas szerepét játssza. Igyekszik pontos lenni, de ez nem mindig könnyű neki. Az igyekezet mindig nagy benne. Kiválóan alakítja a megértést tanúsító szerepét. Figyelmesen meghallgatja mások panaszait – tanácsai bölcsek.

Jól átlátja a helyzeteket. Sokat olvas, vagy olvasottnak mutatja magát (mindenesetre sok történetet tarthat készenlétben érvei alátámasztására). Kedvenc szerepe az emberi értelem előtérbe helyezése, de tudja, hogy ez még nem biztosíték a bűnök ellen – ezért szorong.

Az ellenkező nemmel szemben semlegesnek mutatja magát. Nem akaszkodik rá senkire. Igyekszik tudatosan szétválasztani a gyakorlati életet a szerelemtől. Talán csak frivolan kritikus stílusa árulkodik arról, hogy milyen fontos számára a találkozás. Egy Szűz a tudja ugyan kezelni mindennapokat, de az odaadás titkaiba másnak kell bevezetnie őt (talán éppen a szemben álló Halaknak?).

 

A 6. ház

Egzisztenciaharc, világi érvényesülés. beilleszkedés, ellenőrzés, gondoskodás, óvatosság, gazdaságosság, ápolás, higiénia, megkülönböztetés, szolgálatkészség, besorolás, önvédelem. Kétségek, nehézségek, a külvilág önvizsgálatra kényszerítő ereje. A korlátok megismerése, a szükségszerűség. A pszichoszomatikus folyamatok; betegség és egészség, test és lélek viszonya. A munka világa. Ez nem a szabadság, hanem a szükségszerűség birodalma.

A 6. ház a 12. házzal polaritásban a világi ill. a lelki szükségszerűség tengelyét alkotja. A 6. házban a fizikai valóság szükségszerűségeit kell megtanulnunk. E házban a mindennapok élete áll a középpontban. Itt kell megvizsgálnunk, hogyan intézzük a naponta ismétlődő feladatainkat, hogyan állunk táplálkozási szokásainkkal és az egészségünkkel – azaz, hogyan szervezzük az életünket.

Vajon hatékony módon járunk el a mindennapjainkban, és reálisan gondolkodunk – vagy esetleg képességeink e területen inkább elmaradottak? Vagyis a munkás mindennapjaink szolgálják-e a személyiségünket – vagy csak azon vagyunk, hogy a munkán túl legyünk?

Ha életünk szerkezete öncélúvá válik, ahelyett, hogy önkifejezésünk eszköze lenne, akkor az értelmetlen cselekvés ördögi körében találjuk magunkat, aminek a következtében ürességet és frusztrációt érezhetünk. A 6. háznak meg kell mutatnia, hogy melyik gyakorlati eljárási mód felel meg az egyéniségünknek. Ugyanis ha belső igényeink ellenére cselekszünk, illetve téves életmódot követünk, akkor ez hosszabb-rövidebb időn belül nagy feszültségekhez és betegséghez vezethet.

A betegséget azonban kihívásnak is lehet tekinteni: arra kényszerít, hogy magunkat és azt a módot, ahogyan élünk, kritikus szemmel megvizsgáljuk. Ha itt problémáink vannak, meg kell kérdeznünk magunktól, hogyan szervezhetnénk újra az életünket, hogy napi tevékenységeink harmonikusak és kielégítők legyenek.

Itt a figyelem a munkára irányul, de vajon látunk értéket abban, amit cselekszünk? Ha a munka nem kielégítő, át kell gondolnunk, hogyan eszközölhetnénk ki a változást – vagy a munkán magán vagy a hozzá való viszonyulásban ahhoz, hogy nagyobb beteljesedéshez jussunk. Olyasvalamit kell keresni, amiben értelmet és jelentőséget fedezhetünk fel – azaz, hogy a mindennapi tevékenységeinkben is megtaláljuk önmagunkat.

A ház az életmódról, az élet ritmusáról is szól. A kihívásról, hogy elsajátítsuk a hatékonyabb munkát, a tudatosabb egészségi állapotra való törekvést, ill. az önmagunkra fordított nagyobb figyelmet. A 6. ház nehéz területe a horoszkópnak; a kemény munka, és azok az erőfeszítések, amelyeket a munkára irányulnak, elvonhatják a vitális energiát a személyiségtől (Nap a 6. házban).

 

A 6. ház lélektani vonatkozásai

Forrás: Kapitány Á. / Kapitány G.: Rejtjelek, Szorobán Kiadó

A számos ide vonatkozó lélektani fogalom közül választottunk ki néhány általunk fontosnak tartottat. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor Rejtjelek című könyve a forrása a három kategóriának:

  • ismeretrendezés
  • feladatvégzés
  • életmód

 

Ismeretrendezés

BELSŐ KÉSZTETÉS= igény a dolgok átlátására felsorolás, részekre tagolás

CÉL= ezt kell látnom rendezőelv keretképzés (bevezetés, lezárás)

MEGFELELÉSKÉSZSÉG= önálló rendszerképzés képessége tromf, vita (önmagunkkal is)

Nem elég csupán befogadnunk az információkat, benyomásokat (lásd. 3. ház). Szükségünk van arra, hogy ismereteink valamilyen (ránk jellemző) rendszerben összeálljanak, azaz rendezett tudássá váljanak. Motiváltak vagyunk tehát a rendszerezésre és az átlátásra. A motiváltság erőssége természetesen egyénenként különböző és nem függ össze a tudás mértékével.

A jó iskola, mint említettük, szintén alkalmazza és fejleszti az ismeretrendezési megfelelés-készséget, a vitaképességet. A hagyományos, tekintélyelvű oktatás viszont (a vággyal és céllal ellentétben) nemhogy építene rá, hanem inkább elfojtani igyekszik, – nyilván azért mert a tanárnak tartja fenn a kizárólagos jogot az ismeretek ‘autentikus’ rendezésére.

Akinek erős az ismeretrendezési motivációja, annak domináns az a szükséglete, hogy a világ számára fontos részét átlássa és ellenőrizze. Van, aki mindent rendszerez és osztályoz: lakás, tárgyak, teendők, napi beosztás, kapcsolatok. Ugyanakkor van, akinél a rendszerezés csak az élet egy-egy területén érvényesül, máshol nyomát sem látni: a szórakozott tudós és a cédulái.

Ahhoz, hogy ismeretrendezésünk eredményes legyen, szükségünk van egy úgynevezett ismeretrendezési célra. E nélkül ismeretrendezési motivációnk csupán belső késztetés marad, konkrét eredmény nélkül. Tehát tisztán kell látnunk, hogy mi alapján rendezünk. A rendező elv megléte keretet ad csoportosításainknak.

A vágyon és a célon túl szükséges az úgynevezett az ismeretrendezési megfeleléskészség jelenléte is. Azaz a készen kapotthoz, az addig használthoz képest nem tudunk újat létrehozni, ha nem önmagunk rendezzük az ismereteinket. Máskülönben csak megtanuljuk mások rendszereit. A hozzátétel, az antitézis, a vita képességéről van itt szó.

A három alkotórész (vágy, cél, készség) kiegyensúlyozott jelenlétére van szükségünk; – ha a vágy gyenge, akkor nincs elég energiánk az ismeretek összegyűjtéséhez; – ha a cél bizonytalan, akkor nem születik rendezőelv az áttekintéshez; – ha a megfeleléskészség hiányzik, akkor nem születik saját önálló konklúzió.

Világunkban (és ismereteinkben) annak valamilyen fokú rendezettsége nélkül könnyen eltévedünk. Szétesünk, ha munkánkban, életvitelünk megszervezésében, kapcsolatainkban való eligazodásban nincs jelen az ismeretrendezés, az áttekintési képesség.

 

Feladatvégzés

BELSŐ KÉSZTETÉS= feladatszükséglet, kihasználatlanság érzelmi elkötelezettség, pátosz

CÉL= konkrét feladatok kitűzése logikus érvelés

MEGFELELÉSKÉSZSÉG= feladatvégzésre kész beállítódás teendők sora, “munkatánc”

Általában igényünk van arra, hogy feladatokat keressünk, hogy hasznosnak vagy elfoglaltnak érezhessük magunkat, hogy dolgunk legyen (még ha lustának is számítunk). Azt a késztetésünket, ami önmagunk (és/vagy mások) dolgoztatására, aktivizálására irányul, feladatvégzési motivációnak nevezhetjük.

Tisztában lenni a feladatvégzési motivációval annyit tesz, hogy tisztában vagyunk azzal: milyen teendőket végzünk szívesen, miket kell elvégeznünk, és miképpen tehetünk eleget feladatainknak.

Akiben erős ez a motiváció, az folyton ügyködik, keresi az elfoglaltságokat, hogy hasznosnak érezhesse magát. Többnyire a környezetét is igyekszik mozgósítani. Nyilván ennek sokféle árnyalata létezik. Az igazán feladatvégzésre motivált ember ott is feladatot lát, amiben a többség nem: nyaralás, szórakozás, utazás, emberi kapcsolatok. Sok esetben e belső késztetettségünk anélkül is erős lehet, hogy tisztában lennénk a feladatainkkal. Ez a feladatkeresés állapota (ráhangolódás, azonosulás).

Konkrét feladatvégzési cél nélkül a késztetettség csak készenléti állapotot idéz elő. A cél megteremti és fenntartja bennünk a meghatározott teendők tudatát. Lényege, hogy a feladat világosan álljon előttünk. Akinél erős ennek a célnak a tudata, az nagy súlyt fektet a dolgok logikájának az áttekintésére. Elkötelezett, és racionálisan érvelni tud a feladat szükségessége mellett, és másokat is igyekszik erről meggyőzni.

Viszont, ha csak a logikus érvelés van jelen, de nincs belső hajtóerő, az külsődleges, száraz, bürokratikusan racionális stílussá merevülhet: tehát szükség van belső késztetésre, lelkesedésre, lendületre. Ezt nevezhetjük feladatvégzési megfeleléskészségnek, ami tulajdonképpen a végrehajtás menetének a tudatosítása: kimondás, hangos gondolkodás, a teendők megfogalmazása.

Itt is a három összetevő kiegyensúlyozottsága adja meg a harmóniát: azaz ha az “elkötelezettség”, a “logikus érvelés” és a “hangos gondolkodás” nagyjából egyenlő arányban vannak jelen. Az ilyen személyiségnek, ha vannak is problémái, azok valószínűleg nem a vállalt feladatokkal kapcsolatosak.

 

Életmód

BELSŐ KÉSZTETÉS= vágy egy személyes életformára a környezet hatása a lelkiállapotra

CÉL= a szükséges életforma tudata képies megjelenítés, reklám

MEGFELELÉSKÉSZSÉG= életépítési képesség építkező szerkezet

Általában fontos számunkra, hogy személyünkre szabott, szükségleteinkhez igazított életformában éljünk. Nyilván karaktertől függő, hogy ez az életforma kellemességre törekvő, hedonisztikus, aszketikus vagy mondjuk, a mindennapokhoz igazodó. Ahány ember, annyiféle, de közös bennünk, hogy a magunk módján szeretnénk élni. Különbözünk azonban abban, hogy mennyire központi kérdés számunkra az életmódunk kialakítása.

Ha azonban valakiben egyaránt erős az életmód belső késztetettsége, az életmód-cél és az életmód- megfeleléskészség, annak fontos is, hogy számára megfelelő életformája legyen; tudja is, hogy milyennek kell annak lennie, és meg is tudja valósítani.

Van, aki egész életét életkörülményei megszervezésével tölti, és van, akinek ez egyáltalán nem fontos. E belső késztetettség (amennyiben megvan) mozgat minket, amikor keressük a számunkra megfelelő életformát (pl serdülőkor: életmodellek keresése). A motivációt egyaránt adhatja valami jónak a tartósítása, vagy azért, mert elégedetlenek vagyunk és változtatni szeretnénk.

A körülmények lelkiállapotunkra gyakorolt hatásának ismerete azonban csak a belső késztetettséget adja: a vágy egy megfelelő életmódra még kevés. Szükségünk van a célra is, azaz tisztában kell lennünk azzal, hogy pontosan milyen életmódra van szükségünk.

A belső késztetettségen és a célon túl szükség van a megfeleléskészségre itt is. Fontos, hogy minél több lépcsőben lássuk előre cselekedeteink és körülményeink (ok és következmény) egymásra épülését (negatív példa: rátóti mesék, pozitív példa: Robinson a lakatlan szigeten).

Az életmód minden változása a megfeleléskészség mozgósítását hozza magával. Akiben ez a készség erős, azok látszólag teljesen lehetetlen helyzetekben is képesek életmódjukból bizonyos sarkalatos elemeket fenntartani. Akiben viszont gyenge, annak az élete könnyen szétesik a változó körülmények hatására. Van úgy, hogy a megfeleléskészség erős, de a vágy és a cél gyenge. Ilyenkor az ember unalmas szükségszerűségnek érzi jól megszervezett életét.

 

Merkúr

A modern asztrológiában a gondolkodás, a rendszerező értelem képviselője. A fényszögei kiemelten fontosak. Tartalmat csak más planéták kapcsolódása által kaphat. A Merkúr a többi planéta témájának közvetítője.

Jelzi: hogyan tanulunk, hogyan gondolkodunk és beszélünk, hogyan dolgozzuk fel benyomásainkat és tapasztalatainkat. Az objektív gondolkodás jelölője.

Szüksége van úgymond „feljavító aspektusokra”. Kollektív planétákkal való kapcsolatai általában nem csökkentik a képességeit. Inkább a kapcsolat hiánya problematikus.

A szubjektív benyomásokat a tárgyszerűség rangjára emeli. Jegybeli helyzete és aspektusai jelzik, hogy mire figyel fel a személyiség, hogyan dolgozza fel a külvilág hatásait. Egyben jelzi azt is, hogyan közvetíti a gondolatait.

„A Merkúr autonómiája: – ismerem az észlelési csatornáimat és használom őket; – tudom, hogy ez az észlelési csatorna hogyan működik nálam; – kihasználom speciális, csak rám jellemző gondolkodásmódomat (domináns tudati funkciómat); – meg tudom értetni magam, azaz találok megfelelő formát a mondanivalómhoz; – a kommunikációmmal kapcsolatot tudok teremteni.” (Verena Bachman)

 

A Merkúr lélektani vonatkozásai

(Forrás: Peter Orban – Ingrid Zinnel)

Ikrek Merkúr: horizontális mozgás
Szűz Merkúr: vertikális mozgás

Az Ikrek Merkúrral (a Közvetítő) szemben itt már egy funkcionális intellektusról beszélhetünk. Célja van a tudásának. A Nap és a Hold a világos és a sötét, a tudatos és a tudattalan általános jelképeiként egymástól különválasztva léteznek. Nap (tudatos) és a Hold (tudattalan) különböző területen, más feladattal, más természettel, más szükséglettel, más érdeklődési körrel rendelkeznek. Az ő egyesülésükre kísérlet sem történne, ha nem létezne a Merkúr Szűz aspektusa.

Ő az a szerepszemélyiség, aki a két kibékíthetetlen oldalt közelebb hozhatja egymáshoz. Ő az a Hermész, aki kapcsolatot teremt az Egó olümposzi szellemisége és az anyaföld (Hold) anyagisága között. Feladata tehát, hogy nem távolodhat el az Egótól, állandóan a sarkában kell járnia. Nehéz és sziszifuszi ez a feladat, hiszen az Egó igyekszik kivonni magát az egységesítés (alkímiai konjukció) munkája alól.

Mindig úton kell lennie a fent és a lent között, a tudat és a tudattalan között (mint Hermésznek). Fél attól, hogy nem tesz meg mindent, amit megtehetne – ezért stresszes, szorongó szerepszemélyiség. „Soha ne adjuk meg a lehetőséget a két félnek, hogy eltávolodjanak egymástól” – gondolja. A Szűz Merkúr tehát olyan feladatot vállal magára, ami meghaladja az erejét (félelmek, neurotikus görcsök). Ő a lelkiismeret hangja – törődik, szerény, szolgálatkész és mégis bűntudata van.

 

Share This