– | víz | szilárd | ősz | Mars, Plútó | trigon: Rák, Halak | kvadrát: Oroszlán, Vízöntő | oppozíció: Bika

A Zodiákus nyolcadik csillagképeként keresztezi a Tejutat. Éjféli delelése júniusban látható. Jelentős csillagai: Antares (a négy királyi csillag egyike, Arész vetélytársa vagy Arés-szal egyenlő), Acrab (skorpió ?), Dschubba (a skorpió feje), Shaula (fullánk). A pusztító erő, a válság, a sötét és a halál jelképe. Az anyai áldozat jelképe is lehet; egy monda szerint kicsinyei megszületésük előtt a méhét rágják. Egyiptomban ősi hieroglifa. Szeth attribútumaként az isten pusztító aspektusára utal. A halottakat oltalmazó Szelket istennő szent állata. Íziszt hét skorpió kísérte el Ozirisz keresésére. Egyes fáraói jogarokon Ízisz-fejű skorpió látható. A Skorpió csillagkép azonos a maják skorpiófarkú istennőjével, a Gilgames mítosz skorpiófarkú kapuőrzőivel, a babiloni Isharával (a Skorpió csillagkép istennője) és azzal a Skorpió csillagképpel, amelyen keresztül távozik a földi életből a görög Héraklész a máglyáról. A görög-római mitológiában ezen túl ismert az Artemiszre (Diana) támadó Oriont megcsípő skorpió.

Gilgames megérkezve a Masu (Ikrek) hegy hágójához, megtalálja a kaput, ahol a Nap naponta ki s be jár. A kaput skorpiófarkú emberek őrzik, akiknek „puszta látása elegendő a halálhoz”. Gilgames félelmében leborul, de a skorpió-emberek felismerve benne az isteni részt, megengedik, hogy bemenjen a kapun, mely egy hosszú, sötét alagút kezdete.

A Mithrasz-kultuszban a bika ellentétpárja (Bika jegy – Skorpió jegy), a halál jelképe. A termékenység ellenfele: a bika spermáját próbálja elpusztítani. A zsidó hagyományban veszedelmes állat, mely az isteni igazság szolgálatában áll. Keresztény értelmezésben az Istentől elfordult zsidók jelképe. Az árulás és Judás jelképe.

Egy közép-amerikai indián mítosz szerint, a Tejút végén lakik a sokkeblű Skorpió Anya, aki a holtak lelkeit fogadja, és tőle származnak az újszülöttek lelkei is. Az észak-amerikai indiánok szerint az elhalálozottak lelkei ott, ahol a Tejút kettéágazik, találkoznak a Szellem-csillaggal (Antares a Skorpió csillagképben), és otthonra találnak.

Ugyanakkor János evangélista attribútuma is (Sas | Skorpió), hiszen a négy szilárd jegy a négy evangélistának is megfelelője. (A Skorpió analógia sorában itt a kígyó az alacsonyrendű, a sas a magasrendű megnyilvánulást képviseli.)

János (Sas | Skorpió) evangéliuma arról szól, hogy mit akart Jézus. János misztikus. Nemcsak a hit mozgatja, hanem a metafizikai irányultság is. Az újjászületés szükségessége [Jézus beszélgetése Nikodémussal (János 3, 1-21)] és a halál feletti győzelem [Lázár feltámasztása (János 11, 1-54)] érdekli őt elsősorban. János az Ige evangélistája. Egyedül ő használja az evangéliumokban a logos szót. Ő fedezi fel leginkább az Embert (Jézus) az Istenben (Krisztus).

János a kereszténység ezoterikus oldalát képviseli, azaz csak a kiválasztottak számára megnyilatkozó misztikus tapasztalat képviselője. Vele ellentétben az egyházalapító Péter, a „kőszikla” a kereszténység exoterikus, általános, mindenki számára érthető tanításának a megszemélyesítője.

János evangéliumában kiemelt helyet kap a sötétség, a mélypont és az abból megszülető világosság. Júdás éjszaka árulja el Jézust. Különösen jelentős a vakon született meggyógyítása, aki először csak fizikai látását kapja vissza, majd hitet téve Jézus mellett belső látását is, vagyis megvilágosodik.

Az egyik talán legfontosabb transzformációs pont helye a Nyilas és Skorpió csillagképek határán, a Tejút elágazásánál található. A „halálosan” komoly lelki-szellemi átalakulást képviseli a Skorpió, melynek a farka belelóg a Tejút hasadékába (azaz a Túlvilágra). Ez egyben a szexuális aktust is jelenti, híven a Skorpió jegy analógiáihoz. Megerősíti a képet, hogy ugyanitt látható Kígyó (Serpens) csillagkép farkának a vége is bent van a „hasadékban”. Mindkét állat „halhatatlan” a mitológiák szerint, azaz nem halnak meg a kapun túl, hanem minőségi átalakuláson esnek át. Ezt látszik igazolni az elágazásból kiröppenő Sas (Aquila) csillagkép, mely mint tudjuk a Skorpió pozitív analógiája a negatív jelentéstartalmú Kígyóval szemben. Tökéletes képe ez a Skorpió jegy végletességének, illetve transzformációs lehetőségeinek.

A Plútó a Naprendszer legkisebb bolygója (a mai tudásunk szerint a Föld egyhatoda). Valójában bolygópárt alkot a Charonnal. 1930 óta tudunk róla. Az elnevezés találó.

„A lélek pedig, a láthatatlan, mely egy ilyen másik, nemes és tiszta és láthatatlan helyre, Hádészhoz költözik, valóban a láthatatlanhoz, a jó és bölcs istenhez.” (Platón)

Plútó / Hádész birodalma az alvilág, a halottak országa. Charon pedig az aki átvisz az alvilág folyóján, a Styxen. Az asztrológiában a gyökeres átalakulást, a megoldást követelő válságokat képviseli. Analógiában tehát közel áll a Skorpió jegyéhez. A jegy tradicionális ura, a Mars.
(lásd a Kos archetípusa)

Ritkán ábrázolták, akkor is elfordított fejjel. Színe a fekete; a neki áldozott állatok is rendszerint feketék voltak. Jelképe a láthatatlanná tevő sisak. Állatai: kutya, farkas, kígyó, Kerberosz (háromfejű és kígyófarkú kutya).

Platón szerint Hádész / Plutó az anyagi kötöttségektől mentes magasabb rendű szellemi lét jelképe, a bölcsesség istene, ahová az ember nemesebb része, a lélek a halál után megtér.

„Soha nem ér célba, aki félúton megáll, s ezzel belső, lelki öngyilkosságot követ el. Túl korán jut el határaihoz, anélkül hogy mindent kihasznált volna. És még valami: aki fél a sötétségtől, az éjszakától, az soha nem fogja lelkének csakis az éjszakában megújulni képes mélységét megtapasztalni. Visszariad, mert újra kell járnia a megismerés útját. Természetesen minden út a sötétség felé is tart. át kell azonban jutnunk rajta, nem ijedhetünk meg a sötétségtől. Elszáll félelmünk, ha elegendő önuralommal és önismerettel rendelkezünk. Ennek megszerzése igen nehéz feladat, hiszen egyértelműen megmutatja korlátainkat. Ez a kígyó és a sas általunk Skorpiónak nevezett szakaszának értelme.” (Bernd A. Mertz)

 

A Skorpió archetípus

Kötődés, az elképzelések uralma a valóság felett, átalakulás, transzformáció, szélsőségek, maximalizmus, határ keresés, bűn, bűnbeesés, tudatmódosítás, válság, nigredo, a szexus, veszély és lehetőség.

Az érzelmek (VÍZ) megszilárdulása (SZILÁRD). Mély érzelmek (Plútó), melyekből a felszínen nem látszik semmi (zárkózottság). Nehezen lehet a bizalmába férkőzni – ha azonban ez mégis megtörténik, szilárd érzelmekkel ragaszkodik a bizalmába fogadotthoz.

Az elengedés komoly nehézség számára, hiszen kötődései lelki (ösztönös, tudattalan) kötődések. Legfeltűnőbb tulajdonsága a hajthatatlanság (SZILÁRD) és a nyakasság, az akaratosság ( Mars). A nehézségektől semmilyen körülmények között nem retten vissza. Ellenkezőleg; ellenállás esetén feléled szívós akaratereje. Nehezen felejt, és sokáig magában hordozza a sérelmét.

A titokzatos, a kikémleletlen vonzza (Plútó), kitűnően képes más emberek titkainak kifürkészésére, miközben a sajátjairól mélyen hallgat. Kedvezőtlen Mars konstelláció és támadott helyzet esetén a nyers, gorombáskodó, uralomra vágyó és elutasító lehet, aki az emberi érintkezésben híján van bármiféle udvariasságnak, szívélyességnek. A saját akaratának érvényesítésére vágyik, nem számít, hogy eközben összeütközésekre is sor kerül (Mars).

„Mindent egy lapra tesz fel, ha eléggé vonzó célt lát maga előtt. Könyörtelenül kemény önmagával szemben is, és kitartóan követi azokat az elképzeléseket, amelyeknek a megvalósításába belefektette minden energiáját. Nem kedveli a félkész dolgokat. emiatt mindig a végletekben él, és vagy kérlelhetetlenül kiáll valami mellett, vagy kérlelhetetlenül elutasítja azt.” (Peter Orban)

A jegyben általában nincsenek közömbös, flegmatikus, könnyűszerrel alkalmazkodó típusok. A Skorpió leírásánál gyakran találkozunk a szenvedélyesség fogalmával. Ez minden bizonnyal kevéssé differenciált – a Mars konstellációja jelentős módosulásokat eredményezhet. A jegy goromba, nyers lényegi típusán kívül létezik a nyugodt, nagyon zárkózott, megközelíthetetlen vagy titokzatos Skorpió is, aki csak nagyon nehezen tárja fel magát, és a környezetével szemben rendkívül hűvös, elutasító, távolságtartó marad. Általában e jegy támogatja, elősegíti a „titokzatosságot”, illetve a titkolódzást.

Egy „rögeszme” képviselője, azzal a megbízással, hogy irtson ki mindent, ami a fixációjának ellentmond. Konzekvensen és áldozatkészen teszi magáévá ezeket az (rög)eszméket, és az életét ezek alapján irányítja. Hogy az elkötelezettségének szolgáljon, az gyakran extrém önfeladást követel tőle. A fellépés többnyire rendkívül nehezen megfogható, s kiszámíthatatlan. Ez utóbbi talán a leginkább lényeges. Ily módon őt a legnehezebb felismerni. Nagyon nagy súlyt fektet az egyéni sajátosságokra. (Peter Orban)

Inkább hagyja, hogy nehezen ítéljék meg őt, semmint alkalmazkodónak, beilleszkedőnek mutassa magát. Önmagában nagyon szilárd, biztos és rendíthetetlen lehet. Konzervatív, bár ezt hevesen és nagy felháborodással visszautasítja – mégis a döntő pillanatokban számolni lehet azzal, hogy a maradandó dolgok érdekében mégiscsak beveti magát.

Úgy tesz, mintha mindent tudna. Megrettenti környezetének tagjait azok képességeiről, hajlamairól való állítólagos tudásával. Megrettenti, felrázza környezetét. Ezt védelemként használja, és valóban nagy bátorságra van szükség, hogy szembeszálljunk vele.

Nem, ő tényleg nem könnyíti meg szembenállói dolgát, sőt jelszavát: Sok ellenfél, nagy tisztelet, igazán kihegyezi. Ha valakivel kezet fog, akkor olyan mélyen a szemébe néz, hogy a másik ettől megrettenhet – úgy érezheti, hogy nagyító alá vették. Ennél fogva éppen olyan jól mutathatja a titokzatos kutató, mint a kriminalista szerepét.

Úgy tűnik, mintha mindig körüllengné őt valami megmagyarázhatatlan. Úgy tesz, mintha nem mondana el mindent. Eközben oly sok utalást süt el, hogy ott is utánagondolásra, töprengésre indít másokat, ahol erre egyáltalán nincs is szükség. Mások összezavarása örömet okoz neki. S mindezt csak azért rendezi meg, hogy őket visszatarthassa, hiszen ő az, aki attól fél, hogy átlátnak rajta.

Meglepően reálisan ítéli meg a partnerkapcsolatait, mintha tudná, hogy egyedül nézve őt, meglehetősen nehéz ember. Olyan emberek után vágyódik, akiknek szilárd talaj van a lábuk alatt (Bika?), ugyanakkor melegséget is árasztanak, és finoman, sőt, beleérzőn reagálnak. Valójában olyan embereket keres, akik sötétségből kivezetik őt.

 

A 8. ház

Spirituális értékek, a mögöttes dolgok felismerése, átértékelés, az árnyék felismerése, válság. Lelki értékek, a lelki stabilitás megteremtésének eszközei; mélyre hatolás, kötődés. A kollektív tudattalan. Szexus, eksztázis, transzállapotok, beavatás, válság, halál.

A ház jelentéstartalma a Skorpió jeggyel analóg jellege miatt lelki, érzelmi meghatározottságú. A házzal együtt emlegetett halál fogalom messze túlmutat a fizikai halál jelenségén. A hagyományosan a 8. házhoz rendelt értelmezések (fizikai halál, másoktól kapott pénz) durva leegyszerűsítések a ház és a jegy komplexitására nézve.

A 8. ház harctér; olyan életterülete az egyénnek, ahol az önmegismerés és az önátalakítás válságos folyamata zajlik. Minden tudatállapot, amely a személyiség halálát feltételezi (szexus, eksztázis, transzállapotok, alvás, beavatás, a drogok tudatmódosító hatása, válság), mind a 8. ház fogalmi körébe sorolhatók, mivel itt az az energia jelenik meg, amely képes az Ént a fizikumáról leválasztani.

A racionális értékrend, értékteremtés (2.) és a lelki értékrend és értékteremtés (8.) polaritása. Érték, értékrendszer. A szemben lévő pólus (8. ház: lelki értékek) felismerése, integrálása feltétele a valódi szükségleteink felismerésének.

A fizikai halál csupán utolsó abban a „halál-sorozatban”, mely a születéssel kezdődik. A 8. ház tehát a válságok háza, hiszen a külvilághoz való érzelmi viszonyulásai arra kényszerítik az Ént, hogy saját érzelmi természetében (lelki szféráiban) olyan területeket különítsen el, melyeket megismerhet, megvizsgálhat és megtisztíthat. Tehát jelzi viszonyunkat a válságainkhoz, információval szolgálhat a határhelyzeteinket kezelő eszközeinkről.

Természetesen jelzéseket adhat a fizikai halál jellegéről, illetve mögöttes gyökeréről is, mégis a ház vizsgálata során az egyén ún. transzformációs esélyeire kell helyezni a hangsúlyt. A legtöbb halál nem fizikai halál – minden halált óhatatlanul az újjászületés követi mivel csak a forma, és nem a lényeg az ami meghal.

2. – 8. ház az értékteremtés tengelye (anyagi – lelki). Miután a 2. házas kötődéseinket, kapcsolatainkat létrehoztuk, megteremtettük a helyünket az anyagi világban, akkor a 8. házban feloldódhatnak e kötődések.

A mélyreható változás és transzformáció háza. Olyan élmények helye, melyek az életnek új irányt szabhatnak. Az élet egyik szakaszának a vége és egy másiknak a kezdete van itt jelezve. Egyfajta újjászületésről van szó, ami – mint a születés maga – fájdalmas folyamat lehet.

Megszabadulás mindazon dolgoktól és személyektől, amik, akik fejlődésünk akadályai.

A messzire ható következményekkel bíró metamorfózisra sor kerülhet egy külső esemény által, de belső elhatározás által is. Érzékelhetően nehéz és bonyolult lelki tartalmakat rejtő életterületről van szó, ezért az értelmezés során óvatosan kell eljárni.

A mindennapok embere ritkán van tudatában a tudattalanja problémáinak, melyek tettei hátterében állnak. Ő csak azt tudja, hogy adott esetben elszigetelődött vagy érzelmileg sebezhető – ha egyáltalán tudja.

Hangsúlyos 8. házzal (Nap, Hold, Ascendens ura, stellium) érzéseink mélyek és intenzívek, és érthetően nem kedvünkre való, hogy másokkal megosszuk őket (vagy önmagunk szembesüljünk vele). Sok időt kell adnunk önmagunk számára, hogy feldolgozzuk mindazokat az érzelmi, lelki konfliktusokat ami a ház analógiáival jár.

„A 8. ház mély érzelmi megnyugvás utáni vágyakozást képvisel, amely enyhíti az oly hosszasan gyakorolt bevésődött érzelmeink és ösztöneink feszítését. Ez a béke és megelégedettség természetesen összefügg a lélek örökös biztonság- és békevágyával (megváltás!), amely csak a vágyainktól és megrögzött akaratunktól való megszabadulás által érhető el. Ám viszonylag kevés 8. házhangsúlyú ember ismeri föl mélyebb vágyainak valódi természetét. Érzelmeiket gyakran (pénzzel, szexszel, világi hatalommal, ‘okkult ismeretekkel’ stb.) igyekeznek kielégíteni ahelyett, hogy megpróbálnának kiszabadulni érzelmeik erős szorításából; ezáltal megtapasztalnák azt az érzelmi harmóniát, amely a spirituális úton mintegy önátalakításuk iránti elkötelezettségüknek természetes velejárója.” (Stephen Arroyo)

 

A 8. ház lélektani vonatkozásai

„Bizony, bizony mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” (János 3.3)

Rendhagyó módon ezúttal egy a vizes házakról – azaz a 4., 8., 12. – (talán soha el nem?) készülő hosszabb dolgozat, 8. házról (Skorpió pillanatról) szóló egyik fejezetének tartalmát mutatom be. Az anyag vázlatszerű, a felhasznált irodalom nem minden esetben van korrekt módon jelölve. Ezért itt közlöm a legfontosabbat, a meghatározót. Földényi F. László “A medúza pillantása” című nagyesszéjéről van szó, melyet jó szívvel ajánlok elolvasásra.

„A halál nem a vég, hanem a véget érni nem tudó befejeződés.” (Emanuel Levinas)

A dolgozatban kísérlet történt a halál fogalmához szorosan kapcsolódó analógiák ismertetésére, így teremtve meg az esélyt a Skorpió jegy, illetve a 8. ház jelentéstartalmának a kitágítására. Az archaikus hagyomány, a mítoszok, az ezoterikus tanítások, a mélylélektan tanulmányozása eredményeképpen megállapítható volt, hogy a halál: – újjászületés, – transzformáció, – a beavatódás fontos állomása (nigredo), – határhelyzet, – módosult tudatállapot, – a „mélypont ünnepélye”, – a tudattalan szféráival való szembesülés, illetve azok integrációja, – megújulásra ösztönző válságállapot.

A válság kínai írásjelére – mely egyszerre foglalja magába a VESZÉLY és az ESÉLY (lehetőség) fogalmát – mások is hivatkoztak már. E két szó jelzi, hogy e jegy kiemelt jelentőségű fordulópontot képvisel az állatöv fejlődési körén belül. Határhelyzet, ahol a régi meghal, hogy helyet adjon az újnak, s ahol a biológiai létből a szellemi létbe való átmenet megtörténhet. Szellemi-lelki válsághelyzet, ahol a szélsőségek felerősödnek, s ahol a döntés egy életre szól és az út kizárólag a sötéten át vezethet.

A Nap útján az egyénnek is végig kell mennie, így a 8. ház (Skorpió jegy) sötétet megszilárdító transzformációs állomását sem hagyhatja ki. A Skorpió archetípus örök kihívása a sötéttel, a nigredoval, az árnyékkal való szembesülés. Erre a kiélezett krízis helyzetre – az uralkodó bolygóiból (Mars, Plútó) is adódóan – csak végletes módon reagálhat: két lehetőség adott számára:

(a Sas)
Felvállalja az integráció folyamatának minden nehézségét, elindul az individuáció útján, megteremtve az esélyét a szellemi újjászületésének.

(a Kígyó)
Nem hajlandó szembesülni karakterének „fekete” sajátosságaival, ezért – azokat elfojtva – transzformációs (pusztító és teremtő) energiáját az anyag szintjén éli ki. Nem ismerve középutat, életének minden mozzanata élet s halál kérdésévé válik számára. Elfojtásai kivetítődnek környezetére: rendszerint nehézséggel, támadással, veszéllyel szembesül, ezért bizalmatlanná, zárkózottá, bosszúállóvá válik.

A Halál – illetve annak az archetípusát hordozó Skorpió jegy – egy magasabbrendű létezésbe való átlépés analógiája, ezért az élet meghatározó eseményeihez kötődő határátlépési kísérlet a Skorpió attitűd sajátja. Minden határsértés a Középpont, a Skorpiót oly nagyon izgató Nagy Titok irányába mutat. De mi is ez a Középpont, ami a Skorpió pillanatban felvillanni látszik?

Ismert Agrippának a körben elhelyezett emberi alakja, mely a Mikrokozmosz és a Makrokozmosz egységét hivatott ábrázolni. A kör középpontja (a Nap) egybeesik az alak köldökével. Középpont és köldök. Kiindulópont és végcél. Az Egység, a reintegráció, a halhatatlanság esélye, a halandóság bélyege. A föld köldökét a mítosz szerint Zeusz két sasmadara találta meg Delphoiban. Ez az a hely, ahová nem ér el sem a Nap, sem a Hold fénye. Itt volt Püthón , a sárkánykígyó (– Kígyó, – Skorpió) barlangja, mely magába nyelt Teret és Időt.

A delphoi jósda az a hely, ahol a földöntúli és a földalatti találkozik. A világtengely, a központ, a köldök (omphalosz), ahol találkozik a fenn és a lenn, a fény és a sötétség. Szent hely. Önkívület, vezeklés, kétségbeesés és a magasabbrendű tudás érintkezési pontja. A köldök a születés emléke, de egyben figyelmeztetés a halálra (halandóságra) is. Az isteni kegyelem és az eredendő bűn jelképe. Bizonyos szempontból a köldöktájék éppúgy az alvilág és felvilág határa, mint mondjuk a világ köldökén elhelyezkedő delphoi jósda. Ez az anyagcsere helye, ahol a tudattalan erői integrálódnak. Itt halad át a Kundalini kígyó, amikor elindul belső alkímiai útjára. A mélyben összetekeredett kígyó a sötétség, a mélység, az ősi ösztönök, a káosz jelképe. Az ember retteg ugyan tőle, de el nem kerülheti. A Skorpió archetípus önmagában állandóan ezzel a Kígyóval szembesül.

Apollón megöli a kígyót, melynek a rothadó teteméből felszálló gőzt belehelve Püthia, a jósnő ihletet és választ kap. A vizes jegyek képviselői, a Rák, a Skorpió, a Halak – így a velük analóg házak is – szoros kapcsolatban vannak a tudattalannal. Lelki beállítottságú, érzelmileg determinált archetípusok. A Skorpiónak a kollektív tudattalan talán „legkonfliktusosabb részei jutottak”. Itt a legkiélezettebbek a polaritások, az ellentétek, a fehér és a fekete, a jó és a rossz, az elpusztító örvény és az önmagára találó újjászületés.

Jung szerint a Kígyó archetípusa négy archetípus (a Krisztus, az Ördög, az Eredendő ember, a Természetbe Alászálló Ember) kereszteződésében, középpontjában áll. A Kígyó olyan mértékű ellentmondást képvisel a hétköznapi ember számára, amelyet az képtelen elviselni, és a tudattalanjába száműzi. Rátalálván a középpontra, az ember maga válik a világ tengelyévé. Ebben a pillanatban rálátva a lét teljességére, önnön lényének gyökerére, az nyomasztó súlyként nehezedik rá. Megérezve életének paradox voltát, melynek egyetlen megoldása csak a halál lehet, a végletes megoldások felé fordul.

A föld köldöke a kozmikus közösülés, az Ég és a Föld, a Fény és a Sötétség egyesülése is egyben. A Skorpió archetípus fontos eleme tehát a szexualitás, de soha nem az élvezet céljából. Számára ez is élet-halál harc, az Én megszűnése, új minőség megteremtése, a határátlépés kísérlete.

A Skorpió az egyesülésben annak az energiának (kígyóerő: Kundalini, az alkímiai Urobos, az azték Tollas Kígyó) az áramlását kívánja feléleszteni, mely személyiségét egy pillanatra önmagán kívülre helyezi. Ez az egyéni tudatosság halála („kis halál”) a kölcsönös tudatosság megszületése jegyében. A Skorpió alkimista módon egyszerre és végletesen törekszik a szexuális aktus során az anyag (a Test) és a lélek transzformációjára. A Skorpió tudja, hogy a szexualitásnak semmi köze az erkölcshöz, számára az misztérium, rituálé, beavatódás.

A Skorpió keresi azokat a kizökkentő pillanatokat (szenvedély, gyönyör, félelem, a halál érintése, a káosz élménye), ahol újra és újra megéli a Központ élményét.

Egyetlen archetípust sem érdekel a határ másik oldala annyira, mint a Skorpió típust. Talán azért, mert erősebb szálak kötik az „odaáthoz”, mint másokat. A hétköznapi világ határán időnként mindenki átlát egy pillanatra, de aztán el is kapja a tekintetét. Ez a határhelyzet az, ami a Skorpiót leginkább érdekli, pedig a határátlépés pillanata mindennél riasztóbb.

A határátlépés a határtalan mérhetetlen terhével és felelősségével „ajándékozza meg” a Skorpió archetípusát. A határátlépés pillanatában a Skorpió már képtelen eldönteni, hogy ő lép-e még, vagy már a mélybehúzó örvény húzza. Az élmény felforgató, tragikus, és végtelenül szubjektív.

A transzformáció során az egyén látszólag elvész a közösség számára. Így válik a Skorpió archetípus öntörvényű individualistává. Számára az élet minden mozzanata személyét érintő válsághelyzet, zuhanás a sötétbe, vagy éppen esély a megújulásra. A Skorpió számára a halál (– transzformáció, – határhelyzet, – válság) jelen van mindenben, illetve maga az élet folytonos halál jelleget ölt.

A mindennapok szintjén a Skorpió pillanat a válsággal azonosítható. A krízis természetes velejárója az emberi életnek, és többféle formában jelentkezhet: szociális, életkori, lelki, szellemi, testi, érzelmi válság, hogy csak néhányat említsek. A válság mindig egyértelmű választásra, döntésre kényszerítő állapot. Kiváló alkalmak lehetnének ezen hétköznapi kis nigredo-állapotok egy újabb transzformációs lépés megtételére az individuáció útján, ám az átlag Skorpió karakter sokkal inkább saját szubjektív ösztönvilágával van elfoglalva, mintsem ezt észrevegye.

A 8. ház (Skorpió pillanat) képviseli az Énben az alvilágot, a sötét oldalt, a megtisztító átalakulást, a mélypontot, a pusztítót, a halált, a belső alkimistát, a szexust. Ez az a terület, melyről leginkább nem akar tudomást venni az ember, bár az állandóan figyelmezteti őt a létezésére.

„A határokat átlépve, a megrendülésnek e pillanataiban, kiderült, hogy ő maga éppoly utolérhetetlen és határtalan, mint bármelyik feltételezett isten; hogy ez az állítólagos isten, örökös száműzöttként, csakis benne tud életre kelni; hogy mint mindenre, őrá is az a sors vár, hogy a létezés által múlja felül önmagát, anélkül, hogy ez bármiféle beteljesüléshez vezetne; és hogy alapvetően a viszály, a paradoxitás élteti, az, amit Hérakleitosz háborúnak nevez, Jakob Böhme pedig mindenütt jelenlévő pokolnak. Igaz, hogy a határt átlépve a halál szenvedélye kezdi kitölteni a lényét; de ő mégsem a halálra mond igent, hanem arra a megfoghatatlanra és határtalansága miatt elviselhetetlenre, ami egyformán felülmúlja az életet és a halált…” (Földényi F. László: A medúza pillantása)

 

Plútó

Plútó az alvilág ura. Ő őrzi az összes ásványi kincset mélyen a föld alatt. A Plútó lélek legsötétebb zugába vezet. Annak, aki saját, mélyen elrejtett kincseit akarja felfedezni, és felszínre hozni, rendelkeznie kell azzal a bátorsággal, hogy alvilágába leszálljon. Eljuthat legmélyebb és legszörnyűségesebb érzéseihez és vágyaihoz. Felismerheti legsötétebb motivációit, és ekkor meglehet a bátorsága ahhoz, hogy a benne levő összes sötétséget megvalósítsa.

A Plútó tehát olyan erőt képvisel, amelyet csak akkor tudunk alkotó módon hasznosítani, ha kellően spirituális irányultságúak vagyunk, mert csak a spirituális fejlődés és a mélységében való gyógyítás élményterületei azok, ahol a Plútó energiáit negatív következmények nélkül lehet felhasználni. (Stephen Arroyo)

A legalul lévőt felszínre kell hozni. Ezáltal alakul át, válik fényessé és világossá, és életet adó erővé. A Plútónál az elengedésről van szó. Ám a kapás és az adás összetartozik. Csak azt tudjuk odaadni, amit előzőleg elvettünk, amink van. Csak valami meglévőt lehet elengedni is vagy átalakítani.

A Plútó azt mutatja meg, mely területen tapasztal az ember élete folyamán belső átalakulást. Ha az ember önkéntesen gyakorol elengedést, akkor ez az átalakulás nem okoz fájdalmat. Ám a legtöbb ember mereven ragaszkodik régi szokásaihoz és viselkedésmintáihoz, érzéseihez és gondolkodásmintáihoz. Ekkor a Plútó ereje láthatóvá válik, változást kényszerít az életbe, kíméletlenül elvesz mindent, ami többé már nem felel meg az időnek és a szituációnak. Ami szolgálatát betöltötte, annak meg kell halnia.

A Plútó segítségünkre van abban, hogy hagyjunk meghalni valamit magunkban. Ilyenkor erejét jobban befelé fordíthatja, a gyökerekbe. Ha ezt a folyamatot felismerjük és támogatjuk, akkor profitálhatunk a Plútó átalakító erejéből. Valójában nem elvesz tőlünk, hanem ad is nekünk. Minél jobban megtanul egy ember elengedni és adni, annál kevesebb fájdalommal éli meg életében a Plútó átalakító erejét.

A Plútó a személyi horoszkópban az átalakító erőt, ösztönzéseket, motivációikat és vágyakat, lemondásokat szimbolizálja. A ház mutatja meg, hogy mely életterületen mutatkozik meg túlnyomórészt ez az átalakító erő.

 

A Plútó lélektani vonatkozásai

Plútó (Hádész) az alvilág ura a mitológiában, azaz metaforája mindannak, ami a kollektív tudattalan legmélyebb pontjaként elképzelhető.

Szaturnusz fiai közül ő kapta az alvilágot. Mint Perszephoné elrablója és férje, a természet téli halotti állapotának okozója. Ismert, hogy egy alku folytán Perszephoné félévet az alvilágban, félévet anyjánál (Demeter) a felső világban tartózkodott. (lásd még: Inanna és Ereskigal ősi mítosza).

Homérosznál Hádész (Plútó) a kétségbeesés helye. Hádész elszigetelődött. Egyre inkább kiszorítódott a tudatból, földalattivá, a sötét urává vált. Pszichológiailag az élet sötét aspektusait jeleníti meg (sötét érzések, veszteség, düh féltékenység, gyász, halál).

A Láthatatlan (aidész): nincs olyan tudati mechanizmus, ami arra reagálhatna amit a Plútó mutat. Tranzitjai idején gyakran ismeretlen lelki energiákkal szembesülünk. Nem tudhatjuk, hogy mi jön, sérülékenyek vagyunk, védekező mechanizmusunk csődöt mond. Az eddig láthatatlannal szembesülünk. A Plútó tranzitja idején tudatosodhat, ami elfojtott, ami titkolt.

A plútói változás (válság) ugyancsak a (régi) struktúrák, életformák megszüntetését hordozza magában, ám ez lebontás energikusabb, végletesebb és egyben egyfajta potenciális minőségi megújulást is feltételez a személyiségfejlődés során.

A Gazdag (plutón): az alvilág, a tudattalan gazdag lelki információkban. Itt rejlik a Plútó transzformatív energiája.

Piaget egy tanulási forma leírásában szemléletesen ábrázolja azt válsággal együtt járó pszichés változást ami a Plútó sajátja is lehet. A folyamatot két állapot váltakozásával jellemzi:

ASSZIMILÁCIÓ
A bennünk létező pszicho-struktúra az amivel megpróbáljuk megérteni a világot ill. egymást. Amíg a világ komplexitása megfelel saját komplexitásunknak, azaz képesek vagyunk azt asszimilálni addig minden rendben van. Nehéz ezt az állapotot feladni, hiszen örülünk, hogy értjük a „világot” és benne önmagunkat.

AKKOMODÁCIÓ
A személyiség fejlődésével a világ is egyre bonyolultabb lesz, ezért az asszimiláció is egyre inkább akadozóbb, és ez elvezet a válsághoz. A válság egyfajta megsemmisülés, majd egy magasabb színvonalon egy új struktúra jön létre (akkomodáció), amivel egy ideig megint jól asszimilálhatjuk a világot.

Egyszer a világot emésztjük, másszor a világ emészt minket. Aki megakad valamelyik ponton, annak nagy baja lesz. (Feldmár András)

Aki megakad, az ellenáll a plútói kihívásnak. A Plútó elvárja, hogy elhagyjuk az elavult, élettelen struktúráinkat, hogy felvállaljuk az éppen aktuális akkomodációs válságot, melynek végeredményeként egy a személyiség fejlődés aktuális szakaszának megfelelő pszicho-struktúra jöhet létre.

A Plútó tehát transzformatív lelki energiákkal „bombázza” a pszichét átvonulásai alatt, mely átvonulás a sok retrográd mozgás miatt adott esetben egy évig is eltarthat (egy stelliumot, vagy annak fényszög-pontjait 2-3 évig is tranzitálhatja). Ne várjunk totális válságállapotot ezen időintervallum mindennapjaiban. Nyilván itt is lesznek hangsúlyosabb időszakok egy-egy „gyorsabban járó” planéta bekapcsolódása során.

 

Share This