 |
|
|
|
   |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
C. G. JUNG: A PSZICHOTERÁPIA GYAKORLATA
Az asztrológus-kliens kapcsolatban szükségszerűen alakulnak ki olyan pszichológiai szituációk (projekció, átvitel, stb), amelyek nem szabad, hogy felkészületlenül érjék a segítő oldalt. Ebben ad fontos igazodó pontokat C.G. Jung összefoglaló műve. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Carl Gustav Jung
1875.06.26. 18:39, Kessvill, Svájc (09E20, 47N36), Helyi középidő (LMT)
Oroszlán Nap (3°17’), Bika Hold (15°00’), Bak Ascendens (15°33’), Skorpió MC (16°22’)
1900-ban szerezte meg orvosi képesítését. A pszichiátriától megkaphatta azt, amire szüksége volt: objektív tudományosságot és szabad teret a miszticizmussal kapcsolatban.Spirituális érdeklődésének kielégítésére a keleti-nyugati tradíciókhoz fordult, olvasott például: Eckhart mestertől, az egyiptomi Holtak Könyvéből, a kínai Ji Kingből. Doktori disszertációját az okkult jelenségek pszichológiájából szerezte. 1905-ben a Zürichi Egyetemen kinevezték pszichiátriai orvosprofesszorrá. Nem sokkal azután, hogy Bleulerhez szegődött, felkérték, hogy tartson előadást munkatársainak Freud Álomfejtés című művéről. Jung Bleuler kérésére szóasszociációs vizsgálatokat végzett. Ez a következőt jelenti: megkérte a kísérleti személyeket, hogy a bemutatott szavakra az első eszükbe jutó szóval reagáljanak. Jung leírta a válaszukat, valamint a válaszadásig eltelt időt (ez a latenciaidő). Jung szerint ha valaki az átlagosnál lassabban ad választ egy szónál, akkor az különleges jelentőséggel bír az egyén számára és az elfojtás által a tudattalanban tartózkodik, ilyenek például: a komplexusok. A szóasszociációs vizsgálatok eredményei egyértelműen beleillettek Freud elméletébe, ami nagy dilemma elé állította Jungot: Vajon felvállalja, hogy freudi analitikusként kockára tegye akadémiai karrierjét, vagy Freudra való hivatkozás nélkül jelentesse meg az eredményeit? Az előbbi mellett döntött, nyíltan kiállt Freud mellett. 1906-ban Freud és Jung levelezni kezdtek, ami 1913-ig tartott. 1907-ben személyesen is találkoztak, nagyon jól kijöttek egymással, bár céljaik eltérőek voltak. Freud a pszichoanalízis nem zsidó terjesztőjét látta Jungban, míg Jung apafiguraként tekintett Freudra. Jung nem értett egyet Freuddal a szexualitás hangsúlyozásában és később ez vezetett barátságuk felbomlásához. Jung igyekezett a freudi libidó fogalmának kiterjesztésére, hogy az általános lelki energiát jelentsen és ne csupán a szexuális hajtóerők gyűjtőneve legyen. Nála a libidó a szexuális energián túl magába foglalta az agressziót, a szerzési késztetést, a szellemi erőfeszítést, a kíváncsiságot is. 1909-ben Jung elhagyta a burghölzi pszichiátriai kórházat, mivel magánpraxisa szépen növekedett. Páciensei klasszikus elmebetegek, azaz pszichotikusok voltak; Freud nem vizsgált ilyen súlyos eseteket, ő csak neurózisokkal foglalkozott. Jung 1912-ben egy amerikai előadókörúton olyan előadást tartott, amelyben mellőzte a gyermekkori szexualitást, az Ödipusz-komplexust, a freudi értelemben vett libidót; újradefiniálta a libidó fogalmát. Jung pszichoanalízise többeknek tetszett, mint Freudé. 1913-ban lemondott a zürichi egyetem instruktori állásáról és idejét az írásnak, az utazásnak, a magánpraxisának és a kutatásnak szentelte. Ebben az évben szakadt el véglegesen Freudtól és a pszichoanalízistől, lemondott a Nemzetközi Pszichoanalitkus Szövetség elnöki tisztjéről. Jung saját elméletét - jelezvén a pszichoanalízistől való eltérést - analitikus pszichológiának, illetve komplex pszichológiának nevezte. 1923-ban Bollingenben megkezdte a Torony építését. Olyan lakhelyet akart építeni magának, mely kifejezte legbensőbb gondolatait és megfelelt az ember ősi érzéseinek. Az 1940-es évek közepén két infarktusa is volt, ezért 1947-ben visszavonult Bollingeni tornyába. 1957-ben Aniela Jafféval elkezdett dolgozni az Emlékek, álmok, gondolatok című önéletrajzi munkáján. 1961. június 6-án halt meg küsnachti otthonában. (forrás: Wikipédia)
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
 |
|
|
a pszichoterápia gyakorlata
©
Scolar Kiadó 2002, Budapest
Fordította: dr. Szalai István
|
|
|
|
|
|
„Szavak
tűnnek el a semmiben” – énekeltük katonaként,
s most, hogy az az akkori kollégám, aki biztos mértéket jelentett a pszichoterápia
gyakorlása során, halálos betegségében a semmi felé tűnik éppen, egyszóval
most, az iszonyatos könyv- és mesteráradatot figyelve úgy tűnik, hogy
mind ritkábban emelkedik ki egy olyan sziget, mely tájékozódási pontot,
kapaszkodót, öblöt nyújt az utazónak, maradásra, megtelepedésre csábítva.
Öröm volt fordíthatni e könyvet, mert C. G. Jung sziget, olyan sziget,
amely nagyrészt terra incognita a magyar Olvasónak. Ismeretlen vidék,
hiszen átfogó, az életmű sarokköveit megmutató munkája még nem jelent
meg magyarul.
A német nyelvű összkiadás is e kötettel indult, mert az itt összegyűjtött
írásokban végig erősen hangsúlyozott gyakorlati szemléletmód Jung munkásságának
egyik, ha talán nem egyetlen fő jellemzője.
Öröm volt fordíthatni ezt a könyvet azért is, mert a XIII. fejezet mottójául
szolgáló Rosenroth-idézet „kérdezek, nem állítok" mondata az
egész könyvre igaz, üdítő kivételt jelentve a folytonos „vagy-vagy"
áradatban. „Pápista vagy kálomista”, „homouszion vagy
homoiuszion”, „népi vagy urbánus”, „freudista
vagy jungiánus” – nos, az ehhez hasonló örök kérdésekben Jung
inkább az ellentétek egyesítésére törekszik, nem csapódik szekértáborokhoz,
nem menetel valaki bandériumában; nem ítésze a konfliktusoknak, hanem
értő, befogadó szemlélője.
A könyv nyelvezete eredetiben is nehéz és nem egységes. Ezt igyekeztem
megőrizni azzal, hogy a régi alkimista szövegeket archaizáló fordítással
adtam vissza. A szöveg magyar helyesírása következetlen, illetve bizonyos
esetekben következetesen más, mint a hivatalos. (A „lélegzet”
leírhatatlan dolog a leírhatatlanul többet mondó lélekzet mellett!) A
Név- és Tárgymutatót az eredeti kötetben Magda Kerényi, a londoni Society
of Indexers érdemes tagja állította össze. Az ő nyomdokain haladva készült
a jelen változat, amely bizonyos tekintetben bővebb amannál, de –
mivel az ilyesféle fogalomtár nem fordítható, pusztán magyarítható –
óhatatlanul egyfajta önkényt tükröz.
Köszönet illeti Füredi Sebestyén Mihályt és Hajós Gabriellát nyelvészetistilisztikai
tanácsaikért, dr. Koronkai Bertalant, dr. Pörczi Józsefet és dr. Szényei
Gábor Andrást a szakmai útmutatásért.
E könyv nem kritikai kiadás – ez talán kedvez az olvasmányosságnak.
Szögletes zárójel különíti el a nem Jungtól származó szövegeket.
Most, hogy kiadom a kezemből e könyvet – néhány kritikus megjegyzésnek
elejét veendő –, hadd idézzem Pósaházi János szavait:
„Nem tartyuk mi azt olly meg-csalhatatlan,
s Isteni méltóságú fordításnak, hogy annak betüjétül csak egy szálnéra
sem szabad vólna el-távozni: mind-azonáltal felőle azt mondgyuk, hogy
a' hitre és jó erkölcsökre tartozó dolgokban, semmi vétket nem foglal
magában.”
Aki teheti, olvassa hozzá a németet is. A kettő együtt jobb.
Lectoris salutem!
Budapest, 2002. Böjtelő havában, dr. Szalai István a fordító |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
