Jung azt állítja, hogy a tudatos elme négyféle módon foghatja fel a valóságot, ezek az érzékelés, az intuíció, a gondolkodás és az érzés. Jung szerint ezen négy funkció két ellentétpárba rendeződik. Egyfelől ott vannak az érzékelés és intuíció irracionális (vagy inkább nem racionális) felfogó funkciói, másfelől ott vannak a gondolkodás és érzés racionális vagy megítélő funkciói.

[nem racionális funkciók]

Az érzékelés az objektív világra vonatkozó közvetlen tapasztalatainkra utal, olyan folyamat, amely a tapasztalat bármifajta értékelése nélkül megy végbe. Az érzékelés a tárgyakat a maguk valójában fogja fel - realisztikusan és konkrétan. Nem veszi figyelembe az összefüggéseket, az implikációkat, a jelentéseket vagy az alternatív értelmezéseket, ehelyett megkísérli tényszerűen és részletesen megjeleníteni azt az információt, ami az érzékszervek számára hozzáférhető.

Az intuíció a belső lehetőségek és jelentések mélyebb felfogására utal. Az intuitív érzékelés figyelmen kívül hagyja a részleteket, helyettük inkább az általános összefüggéseket vagy atmoszférát helyezi figyelme fókuszába. Érzékeli (nyilvánvaló tanúbizonyság vagy bizonyítékok nélkül) a dolgok mozgásának irányát, a finom belső kapcsolatokat és a mögöttes folyamatokat, illetve a helyzetben rejlő lehetőségeket. Az intuíció sohasem tükrözi közvetlenül a valóságot, hanem aktívan, kreatívan, éleselméjűen és képzeletgazdagon értelmet rendel hozzá azáltal, hogy olyasmiket magyaráz bele a helyzetbe, amik nem azonnal nyilvánvalók a tisztán objektív megfigyelő számára.

[racionális funkciók]

A gondolkodás olyan értékelési mód, mely a tapasztalat igazságának, illetve hamisságának aspektusával foglalkozik. A dolgok és - főként - fogalmi kölcsön-kapcsolataik intellektuális megértésén alapul. Racionális, módszeres folyamat, mely a valóságot elemzés és logikus következtetések útján próbálja megérteni.

Az érzés érzelmi-indulati, szentimentális funkció. Benne rejlik, hogy a dolgok értékének megítélése és róluk kialakított véleményünk rokonszenvek és ellenszenvek alapján jön létre. A tapasztalatokat így a jó és rossz, kellemes vagy kellemetlen, elfogadható vagy elfogadhatatlan szempontjaiból értékeli. Az érzés nem egészen azonos az emócióval, mivel szerethetünk vagy utálhatunk valamit, illetve kifejezhetünk szentimentális ragaszkodást anélkül, hogy érzelmesek lennénk. Az emóció mindazonáltal az érző funkció egy fontos megjelenési formája.

[funkcionális kapcsolatok]

Bár lehetőségét tekintve minden ember rendelkezik mind a négy funkcióval, Jung úgy gondolta, hogy a legtöbb ember esetében egy funkció lesz domináns vagy felsőbbrendű, s hogy melyik lesz az, nagyrészt velünk született, alkati tényezőkön múlik. Bármely funkció legyen is elsődleges, az ezzel ellentétes (alsóbbrendű) funkció általában nem hozzáférhető a tudat számára, ehelyett, a kompenzáció elve alapján, a tudattalan működését fogja jellemezni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az alsóbbrendű funkció általában elfojtás alatt áll, illetve primitív, archaikus, infantilis és koordinálatlan módon fejeződik ki. Például egy olyan személynek, akinek tudatos elméje gondolkodó módon működik, általában nehézségei lesznek az érzések és emóciók kifejezésében.

Amikor az érzések kifejezésre jutnak, az jellemzően infantilis fantáziák vagy ösztönös emocionális kitörések formájában történik. Ezzel szemben az a személy, akinek érző funkciója a felsőbbrendü, általában nehézségekkel küzd a módszeres vagy logikus gondolkodás területén. Az ilyen emberek fogalmi gondolkodásra tett kísérletei gyakran gyerekesnek vagy banálisnak tűnnek.

Az érzékelés és az intuíció hasonlóképpen funkcionális ellentétek, mivel lehetetlen egyszerre érzékelni a valóság felszínét és azt, ami a felszín alatt van. Ha az érzékelés a domináns funkció, általában a képzelet, az előrelátás, illetve az éleslátás elégtelenségét tapasztalhatjuk. Mikor az intuíció kifejezésre jut, gyakran tudattalan, primitív és koordinálatlan formában történik, mint például a babonás hiedelmek vagy a megalapozatlan féltékenykedés esetében. Ezzel szemben az intuitív személynek gyakran nehézségei támadnak azzal, hogy kiegyezzen a konkrét valósággal, vagy előfordulhat, hogy érzékleteit olyan gyermekded módokon fejezi ki, mint amilyenek a különféle ételpreferenciák vagy a hipochondriás hajlam.

A domináns funkció mellett a legtöbb ember valamilyen mértékben tudatosan hozzáférhet a másik ellentétpár egyik funkciójához is. így egy gondolkodó ember rendelkezhet az érzékeléssel vagy az intuícióval kiegészítő funkcióként, míg egy intuitív személy bizonyságot tehet bizonyos mértékű gondolkodásról vagy érzésről. Jung úgy gondolta, hogy csak kevés ember képes felhasználni a másik pár mindkét tagját, habár az ezek között feszülő ellentét kisebb, mint a felsőbbrendű és alsóbbrendű funkciók közötti. A személyiségfejlődés folyamata elméletileg lehetővé teszi, hogy mind a négy funkciót a tudatosság szintjére emeljük. A gyakorlatban mindazonáltal az ilyen pszichológiai teljességet nehéz és ritkán lehet elérni.

Jung elmélete arra utal, hogy nyolc alapvető funkciótípus lehetséges. Ezek magukba foglalják a négy egyedülálló funkciót a felsőbbrendű és kiegészítő funkciók négy lehetséges kombinációjával együtt.