 |
 |
 |
 |
   |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
BERND A. MERTZ: A SZORONGÁS FÉNYSZÖGEI
Egy figyelemre méltó szerző, méltatlanul elfeledett írása, mely 1995-ben jelent meg több más tanulmánnyal együtt a Magyar Könyvklub kiadásában. |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
01 (a szorongás fogalmáról) 02 (hogy jelenik meg a horoszkópban) 03 (a szaturnuszi szorongás irányai)
04 (Szaturnusz a házakban) 05 (bolygók, melyek nem szoronganak) 06 (bolygók melyek szoronganak)
07 (a szorongásraktárakról nincs szakirodalom) 08 (időszakos szorongások) |
|
 |
|
|
 |
|
|
 |
01 (a szorongás fogalmáról) |
|
 |
Magát a szorongás fogalmát kell előbb tisztáznunk ahhoz,
hogy a radix értelmezésében a horoszkóp szorongást jelző fényszögeivel
foglalkozhassunk. Először is világosan meg kell különböztetnünk
egymástól a szorongást és a félelmet. Egyezzünk meg abban,
hogy a félelem a tudathoz, szorongás ezzel szemben a tudattalanhoz
tartozik. A két fogalom a köznyelvben sajnos annyira összekeveredett,
hogy azokat hol ennek, hol annak az állapotnak a megjelölésére
használják.
A félelem tehát egy tudatos állapot, ilyenkor tudjuk, mi várható.
Így a katonák a csatától, a városlakók a bombatámadástól,
a betegek az operációtól, az alkalmazottak az esetleges felmondástól
félnek. A félelmet tehát mindenki ismeri, aki egy hasonló
jellegű, előre kiszámítható helyzetbe kerül. Lelkünkben tehát,
az ellenségük útjába kerülő vagy a sebesült vadak módjára,
felkészülhetünk a félelem állapotára. A félelem tudatossá
vált szorongás. A szorongás mindig valami tudattalan, mert
nem tudjuk pontosan, hogy mitől félünk. Velünk született alapvető
szorongásunk nehezen önthető szavakba, nehezen írható le a
létező dolgok segítségével. Ezzel szemben például a munkanélküliségtől
való félelem nagyon is valóságos. A szorongás tehát nagyon
emberi, más lények előtt teljességgel ismeretlen dolog.
A szorongás, még ha elsőre paradoxnak is tűnik a kijelentés,
a tudáson alapul. Mégpedig az állatok előtt teljességgel idegen
vég, a befejezés ismeretén. Az állatok nem tudják, hogy elpusztulnak,
az ember azonban tisztában van ezzel - ez eredendő terhe.
Az állatok ismerik a veszély esetén jelentkező halálos félelmet,
az embert azonban kezdettől fogva nyomasztja a haláltól való
szorongása, az élet korlátozottságának tudata. A végről való
tudása. A szorongás tehát, annak ellenére, hogy tudáson alapul,
egy meghatározhatatlan valami. Ádám és Éva bibliai története
pontosan ezt fejezi ki: mindketten esznek a tudás fájának
gyümölcséből, s e tudás miatt valamennyi ember kikerül a Paradicsomból,
míg más élőlények továbbra is ott maradhatnak.
Életünk mulandóságának felismerése, tudása váltotta ki lelkünkben
a nagy szorongást. És e szorongás legyőzésének vágyát! A belső
ösztönből eredő szorongás ugyanis minden másnál jobban hatott
az ember civilizációs fejlődésére, például annak találmányaira.
A természet hatalmaitól való szorongásában teremtette meg
az ember védett lakhelyeit, az éhségtől való szorongásában
tért rá a rendszeres földművelésre, a betegségtől és a haláltól
való szorongásában tanulmányozta a természetet, a gyógynövényeket
és alkotta meg az orvostudományt. A nálánál erősebb vadaktól
félt, ezért csalafintasággal legyőzte, majd utánozni kezdte
azokat. Repülni, úszni, búvárkodni tanult, megtanulta, hogyan
lehet gyorsabb és erősebb ezeknél az állatoknál- így vált
a teremtés úgynevezett koronájává.
Mindez azonban csak a külsőségeket érintette, csak a külső
veszélyekkel szemben biztosította be magát az ember. Belülről,
a lelkében az ősi szorongás állapotában maradt. Sőt, az élet
külsőségeinek biztosítása csak növelte ősi szorongását, a
belső szorongással pedig csak napjainkban kezd el félénken
foglalkozni a pszichológia. Ez lenne véleményem szerint az
asztrológusok feladata is. Az embert ugyanis hatalmába kerítette
az a tragikus tévedés, hogy a külső, így például a szociális
biztonság belső biztonságot is nyújt.
|
|
 |
|
|
|
|
 |
 |
02 (hogy jelenik meg a horoszkópban) |
|
| |
Hogyan jelenik
meg mindez a horoszkópban?
A civilizáció történetéből jól tudjuk, hogy az emberi fejlődés
a Nap hatásának tudatos kiszámításával kezdődött. Az ember felismerte
és céltudatosan kihasználta annak életadó erejét. És bár a Nap
halált, szárazságot és égető hőséget is hozhat, minden ember
tisztában van azzal, hogy nélküle semmi sem létezik ezen a Földön,
hogy Nap nélkül nemcsak a túlélés lehetősége szűnne meg, de
egyáltalán nem is létezne élet! Ezt példázza a nappal és az
éjszaka váltakozása. Nappal feléled a természet, éjszaka pedig
pihen. A nappal-éjszaka viszony következményéként szükségszerűen
a Hold a Napnak az ellenlábasa.
Ám a Hold nem ugyanabban az alakban jelentkezik, mint a Nap.
Hol meghízik és teljes fényében ragyog, aztán lefogy, míg végül
- és ez nagyon megijesztette az embereket - egészen eltűnik
az égboltról. A Hold azonban minden egyes alkalommal visszatért.
Így a Nap mellett a Hold lett az élet jelképe, mégpedig érthetőbben,
mint az éjszakánként eltűnő és reggelente újra megjelenő Nap.
A Nap naponta ismétlődő halála kevésbé képszerű, hiszen az nem
fogy el a Holdhoz hasonlóan, hanem egyszerűen lebukik a látóhatáron,
hogy aztán néhány óra elteltével újra felkeljen. A Nap a tudatos,
a tudat, a Hold tudattalan - és a tudattalan tisztában van azzal,
hogy az embernek az élethez a halált is el kell viselnie.
A bolygók is a Nap pályáján vándorolnak. Amikor idővel pályájukat
pontosan kiszámították és haladásuk ritmusát meghatározták,
kiderült, hogy a Hold mozog a leggyorsabban, a Szaturnusz pedig
a leglassabban az égbolton. Ekkor természetesen a legtávolabbi
és leglassúbb Szaturnuszt igyekeztek belső megfelelésbe hozni
a leggyorsabb Holddal. És ezzel az akkoriban szentnek számító
hetessel a Nap állandó nappali és éjszakai kísérője mellé a
Szaturnusz képében egy ellen-Napot is kapott. A legfényesebb
csillag tehát a legsötétebb bolygóban találta meg ellenlábasát,
és ahogy a Nap minden időben a tudatos élet megtestesítője volt,
úgy nőtte ki magát ellen-Nappá, a halál szimbólumává a távoli,
sötét, súlyos Szaturnusz.
Ezért ábrázolták a Szaturnuszt még a középkorban is sarlóval,
a Hold által jelképezett lélek pedig a fogyó Hold képében küzdött
meg újra és újra a halállal. Így lett a Szaturnusz az ismeretlen,
sötét birodalom küszöbének, a végtelennek tűnő sötétségbe, a
szorongásba vezető kapunak az őrzője. A szorongás azonban mindig
valamiféle bűntudaton alapul. A legnagyobb bűntudat pedig a
gyilkosság bűnéből fakad. Ilyenkor ugyanis azt követi el társával
szemben az ember, amitől ő maga a leginkább tart. A bűn ismerete
ugyancsak kizárólagos emberi tulajdonság. Az állatok ezzel a
tudással sem rendelkeznek. Nem ettek a tudás fájáról, ezért
bűntudat nélkül ölnek.
E komplexus vizsgálatakor asztrológiai úton is a Szaturnuszhoz
jutunk, különösen, ha figyelmünket a bolygó archetípusára irányítjuk.
Saturnus isten megölte az apját, hogy egyedül uralkodhasson.
Célja elérése után azonban sehogy sem lelte nyugalmát. Félelmében
lenyelte gyermekeit, mert attól tartott, hogy azok megbosszulják
rajta apjával szemben elkövetett bűnét. Gyermekei felfalásával
azonban újabb bűnt vitt végbe, ezzel újabb szorongást váltott
ki magában Saturnus. Ettől fogva ugyanis mindent, amit létrehozott,
magában kellett őriznie. És ahogy ezt a koncentrációt kívülrő1l
a Szaturnusz körüli gyűrű jelképezi, úgy jelzi szélességünkön
a természet a Szaturnusz uralmát. Tél van, és csak az lehet
túlélő, aki képes a hidegnek ellenállni.
Saturnus ismeri a pusztulást, ismeri a halált, ugyanakkor késlelteti
is azt, hiszen tudásával képes az élet meghosszabbítására. Ezzel
Saturnus megmutatja a túlélés irányát. Tanult szorongásából
- gyermekeit is csak lenyeli, nem öli meg. Megőrzi őket, hogy
aztán Jupiter szabadításukra siethessen. A mítosz Saturnus-Kronosza
így testesíti meg a bűntudatot és a szorongást, illetve a tudást
és a szorongással szembeni ellenállást.
A Szaturnusz révén szorongása összetevőit hordozza magában az
ember. Természetesen személyes formában, mindig a bolygó állásának
és fényszögeinek függvényében. A szorongásnak persze rengeteg
fajtája van, ezeket horoszkópbeli megjelenésük kapcsán kell
pontosan meghatároznunk és értelmeznünk. |
|
 |
|
|
|
|
 |
 |
03 (a szaturnuszi szorongás irányai) |
|
| |
Ha a Szaturnusz
az ég közepén látható, úgy szimbolikus értelemben a horoszkóp
azon pontján áll, amely a külső irányultságot, a szülött célját
jelképezi. Az ősi asztrológiai szabályok szerint a tizedik
házban vagy az MC-nél álló Szaturnusz szakmai felemelkedést,
majd elkerülhetetlen bukást jelent. A pszichológia korában
azonban nem nézhetjük ilyen banálisan a dolgot, hiszen az
ég közepén álló Szaturnusz jóval inkább a külső életre kiható,
saját hibából eredő kudarctól való szorongást testesíti meg.
Saturnusz önvédelemből igénytelen, ebben rejlik legnagyobb
erőssége, ebben rejlik a túlélést biztosító ereje. Ám amint
az ember sikeressé válik, véget ér igénytelensége. Hirtelen
sok lesz veszítenivalója - legalábbis több, mint a siker előtt
-, ezért növekszik félelme. Ez tovább űzi és hajtja, ami újabb
és újabb bűnök forrása, így a szorongás érzése is egyre csak
erősödik benne. És ez a tragikus körforgás mindinkább kitágul,
míg végül a szaturnuszi ember a csúcsra jut, ahol aztán elkerülhetetlenül
egyensúlyát veszti, és lezuhan. Zuhanását saját maga idézte
elő.
Ezen a ponton azonnal ALFRED ADLER pszichológiájára kell gondolnunk!
Annak középpontjában ugyanis éppen az egyén kisebbségi komplexusa
és az ezt palástoló hatalom- és befolyásvágya áll. A hatalmi
vágy tehát az ősi félelmeket kompenzálja, tudhatjuk meg a
Medium Coeli közelében látható Szaturnusztól.
Egészen más a helyzet, ha Szaturnusz-Kronosz az IC-nél, az
ég alján foglal helyet. Itt a Szaturnusz a gyerekekbe oltott,
de a késő öregkorig megmaradó és legyőzhetetlen szorongást
jelképezi. Ez az aggódó szülői házból tudattalanul magával
hozott szorongás már szinte ott ringott a bölcsőben is. Megmagyarázhatatlan
szégyenlősség, mély gátlások formájában jelenik meg, így megértésére
leginkább az álomfejtés képes. De a szülői házon, az ősi hagyományokon
való túlemelkedés meglehetősen esélytelen, és ezért a belső
szorongást tudattalanul erősítő vágyra is utal. Ha ez elkerüli
figyelmünket, ha nem törekszünk tudatos vagy tudattalan legyőzésére,
úgy egyre csak sűrűsödnek rémálmaink, egyre inkább hatalmukba
kerítenek ösztöneink.
És itt C. G. JUNG pszichológiája lebeg a szemünk előtt, ami
az archetípusokban, a mélyen bevésődő emberi tapasztalatok
ősképeiben látja az embert voltaképpen meghatározó tényezőket.
Tehát csak a gyermekkor és a gyermekkori álmok legyőzésével
kerekedhetünk ősi félelmeink fölé - szemben az MC-nél álló
Szaturnusszal, amely az édesnek, tűnő külső csábításokkal
szembeni tartózkodásra és belső konentráclóra int.
De mit jelent a lefelé tartó pont, a Deszcendens közelében
elhelyezkedő Szaturnusz? Ekkor a TE tartományában, a visszhang
utáni vágy, a TE-pont szomszédságában áll a bolygó. Ez a társunkkal
szembeni tehetetlen kiszolgáltatottság szorongásán alapuló
egoizmus helye. Itt is érvényes persze, hogy a meghatározó
fényszögeket és jegyeket sohasem hagyhatjuk figyelmen kívül
az értelmezésben. A TE-ponton álló Szaturnusz tehát a rajtunk
nyugvó, de a társunkra kivetített terhekről árulkodik. Ez
pedig FREUD pszichológiájához vezet, ha eltekintünk annak
túlzott szexuális irányultságától. A Szaturnusz azonban freudi
értelemben is fel tudja hívni magára a figyelmet: különösen
nehezére esik ugyanis, hogy önmagát, saját személyiségét valahogy
megvalósítsa a külvilágban.
A szorongás tehát különböző alakokban jelentkezik. Ezt még
tisztábban láthatjuk, ha szemügyre vesszük a Szaturnusznak
az egyes térnegyedekben és házakban elfoglalt helyét.
|
|
 |
|
|
|
|
 |
 |
04 (Szaturnusz a házakban) |
|
| |
Az első térnegyedben,
az Aszcendens és az IC, az ÉN- és az eredetpont között álló
Szaturnusz arról árulkodik, hogy a szorongás és a bűn, ugyanakkor
ezek ismerete és az ellenük való lázadás a belső ÉN-tartományban
lakozik. Tehát ÉN-ünk legmélyén rejtőzik. Szorongás önmagunktól,
önmagunk túlterhelésétől és a bennünk lappangó, feneketlen
mélységek felé
húzó árnyaktól.
Az ÉN-ből eredő szorongás a környezettel szemben: első ház,
az anyagi bizonytalanságtól való szorongás: második ház,
szorongás a hibás megnyilatkozásoktól: harmadik ház.
Mindenkinek önmagával kell felvennie a harcot, a belső ÉN-térnegyedben
található szorongások ugyanis külső segítség nélkül nem szűnnek
meg.
A második térnegyedben, az ég alja (IC) és a Deszcendens,
az eredet- és a Te-pont között álló Szaturnusz így a belső
TE-ben található szorongást és öntudatot jelenti. A partner
tartományában tehát, ahol a kimondatlan szavak mögött anélkül
várjuk el a megértést, hogy azért bármit is tennénk.
Így a negyedik házban a származás a szorongás tárgya,
az ötödikben a szexuális és érzéki hajlamok,
a hatodik házban pedig az élet kézben tartásából eredő kimerültségben
nyilatkozik meg a szorongás.
Ha másokra vetítjük ki félelmünket, egyre növekednek hallgatólagos
szemrehányásaink is. Titkos, gonosz, kis kívánságok születnek
bennünk, amelyek aztán tovább gyötrik lelkünket. Így fecséreljük
el értékes energiáinkat, amelyekre valójában égető szükségünk
lenne a szorongásból kivezető út megtalálásához.
Nézzük a harmadik térnegyedben, a Deszcendens és az ég közepe
(MC), a TE- és a külső pont között álló Szaturnuszt! Ez a
Szaturnusz a külső TE-birodalomban fellépő nehézségeket jelképezi.
Egyrészt a partnerben megjelenő saját ideált, amelynek megvalósítása
általában igen határozott ellenállásba Ütközik. Különösen
mivel - ahogy azt a hetedik ház mutatja - a párkapcsolatokban
igyekszik megőrizni magát az ember.
Nem ok nélkül követi a párkapcsolatok házát a határátlépések,
a más világok, a halál, a végről való sejtelmek házan. A Szaturnusz
azonban ereje teljében, pozitív módon megjelenhet ebben a
nyolcadik házban. Bölcsen néz szembe az élet határkérdéseivel,
hiszen ő tud a legtöbbet az őrzésére bízott küszöbről. Tapasztalatokon
nyugvó érettségével ő a legalkalmasabb a problémák megoldására.
A belső horoszkóp ezt követő kilencedik házában már felismerte
az ember a határkérdéseket, s a messzeség, az ideálok, saját
missziói felé fordul, melyeket azonban az itt álló Szaturnusz
mindig viszonylagossá tesz. A szorongást jelképező Szaturnusz
ekkor a túlméretezett ideális cél szimbóluma.
A negyedik térnegyedben a külső ÉN-birodalomban, az ég közepe
(MC) és az Aszcendens, a külső cél- és ÉN-pont között áll
a Szaturnusz.
A tizedik házban az ember merő gyerekes becsvágyból saját
magának állít akadályokat.
A tizenegyedik ház a (nem feltétlenül anyagi bizonytalanságból
eredő) közösségi szereppel kapcsolatos szorongás szimbóluma,
amelynek legyőzésére csak a közösségben kifejtett tevékenység
ad esélyt. Be kell kapcsolódnunk egy közösségbe, nem zárhatjuk
ki magunkat mindenhonnan.
A tizenkettedik házban álló Szaturnusz a bezártságtól való
félelmet vagy a mélységes magány utáni vágyat jelzi, amelyek
közül az utóbbi szigetel el igazán, amivel persze védelmet
is nyújt. Az ÉN magányossága azonban mérhetetlenné növeli
a szorongást. Igen gyorsan bepörög a mindig egyedül lévő ember,
egyre csak erősödik bogaras, mások számára jó szót vagy tettet
nem ismerő félelme.
|
|
 |
|
|
|
|
 |
 |
05 (bolygók, melyek nem szoronganak) |
|
| |
Így a szorongást,
a bűntudatot, a védekezést és az ehhez szükséges tudást a
Szaturnusz a tudat alá zárhatja, de csak akkor, ha a horizont
alatt fényszögkapcsolatok nélkül áll. A bolygónak az állatövi
jegyeken belüli vizsgálata aligha lehet eredményes, mivel
a Szaturnusz hatása legalább két és fél nemzedéken át tart.
E nemzedékek tagjai kiválóan ismerik egymást, többnyire egy
abszolút hamis nemzedéki büszkeséget alakítottak ki magukban,
amit osztálytalálkozók sora bizonyít. Fontosak azonban a Szaturnusznak
az egyes bolygókkal alkotott fényszögei, ahol először is azt
kell megnéznünk, hogy melyik bolygó jöhet még szóba „szorongásraktárként”.
Kezdjük a Nappal, a Szaturnusz ellenpólusával! A Nap maga
az életigenlő elv, amit a Szaturnusz legfeljebb csak megzavarhat
vagy akadályozhat, de soha szét nem rombolhat. Az akadályozás
pedig általában hideg egoizmusban vagy - ahogy a mesében áll
- kőszívűségben jelenik meg. A megőrzést jelképező kőszív
itt az embertelen önmegóvást fejezi ki. Önbocsánat nem létezik,
meghatározó az igénytelen életvitelre való álbüszkeség, különösen
egy minden más fényszöget nélkülöző Nap-Szaturnusz konjunkció
esetén.
A Naphoz legközelebb álló bolygó, a Merkúr a tudatot, a tettrekészséget,
az értelmet, a gondolkodást és a kifejezőerőt jelképezi. Mindez
ugyan szörnyű is lehet, a tudattalan szorongáshoz azonban
semmi köze sincs, főleg mivel tudatunk a lélekbe űzte át a
szorongást, ahol az persze még eredményesebben hat. A szorongás,
ahogy azt már kifejtettük, tudattalan, a valóságos folyamatoktól
független félelem. A halálraítélt minden bizonnyal félve indul
a kivégzésre, tagjait azonban a halál utáni dolgoktól való
szorongás tölti el. Az utóbbihoz a tudatnak már nincs köze,
ezért a fényszögek nélkül álló Merkúrnak mostani vizsgálódásunk
szempontjából nincs jelentősége.
A Marsról: az akarat, a hajlam és az ösztön szinonimája. A
Mars nem ismer szorongást, a Mars halálmegvetően bátor, ugyanakkor
mindig biztos túlélésében és győzelmében. A Mars és a Szaturnusz
együttállása a győzni akarás mértékét mutatja. Szorongás helyett
azonban itt is inkább erőszakos nyomást, esetenként elszámított
reakciókhoz vezető feszültséget lehet felfedezni. A Mars-Szaturnusz
a régi, a hagyományos vagy a régihez való visszatérni akarás
legyőzését jelképezi. Így a Szaturnusz terhére lehet ugyan
a Marsnak, megfélemlíteni vagy elijeszteni aligha tudja azt.
Erre a Jupiterrel szemben sincs esélye a Szaturnusznak. Az
általában hosszan tartó Jupiter-Szaturnusz fényszögeknek ezért
az egyéni horoszkópokban egyébként is csak akkor van jelentőségük,
ha azok egészen személyes pontokat, például az MC-t vagy az
Aszcendenst érintik. A Jupiter missziós kiteljesedési vágya,
e magasabb rendű Nap célkitűzése sem tükröz szorongást, nincs
is köze szorongáshoz, kiteljesedését legfeljebb a gátlásosság
jellemezheti. Jupiter végtére is legyőzte Saturnust, és kiszabadította
testvéreit. De nem vállalta magára Saturnus megölésének bűnét,
hagyta, hogy tovább éljen saját világában. Ezért nem ismeri
a Jupiter a szorongást.
Az egyéni értelmezésekben az Uránusszal sem megyünk sokra.
Az Uránusz ugyanis a Merkúr magasabb rendű változatának számít,
hozzá hasonlóan nem ismer szorongást. Fakadhat ugyan intuíció
a megismeréstől való szorongásból, ám az rögtön ki is kerül
a szorongás szférájából. Másrészt az Uránusz fényszög egyfajta
túlfeszített, félős idegi terheltséghez vezethet. Aminek azonban
kevés köze van az eredendő szorongáshoz, hiszen Uránusz, az
intuíció csak akkor jelenhet meg, ha még nem veszett el az
élet akarása. Így az Uránusz a gyakorlati életben inkább a
bátorságot feltételező technika, reformok és átalakulások
jelképe.
A hatalmat és a tömeget szimbolizáló Plútóhoz: a tömeg nem
ismeri a szorongást, még a saját gonosztettétől való félelmet
sem. Ugyanez áll a hatalomra. Ha a tömeg és a hatalom ismerné
a bűnt és a vétket, félne azok következményeitől. Ekkor nem
lenne annyi gonosztett a világon. Hiszen a legnagyobb jogtalanságokra
éppen a hatalom nevében és a tömeg fedezékében kerül sor.
|
|
 |
|
|
|
|
 |
 |
06 (bolygók melyek szoronganak) |
|
| |
Hátravan még
a Hold, a Vénusz és a Neptunusz. Ezek a lágy, a gyanútlan,
az érzékeny, az ösztönös bolygók, a passzív archetípusok.
A Hold, a lélek tükre ismeri a sötétet, a halált.
A lélek ismeri a hirtelen betörő sötétséget, így a Szaturnuszt
és a Holdat időkapcsukon kívül saját árnyaik felismerése is
összekapcsolja. Hiszen mindig éjszaka jönnek a sötét, mély
értelmű és intő álmok. Különbséget kell persze tennünk a lelki
bázisnak megfelelő tudattalan érzelem és az érzékenység között.
E fogalmakat az asztrológiai tankönyvek többsége is összemossa,
ezért sokszor a Hold esetében is érzelemről beszélnek. Mivel
a Nap a tudatos lényegünk jelképe, ezért a horoszkópban a
Hold az alaplelkületet magában őrző tudattalan lényeg szimbóluma.
A Vénusz esetében bizony találóbb lenne a mások iránti érzelmeket,
a szeretetet, a gyengédség vágyát kifejező érzelem és érzékenység
elnevezés.
A tudattalan ezzel szemben ősrégi, meghatározó, a tudat terheltségét
csökkentő tapasztalat. A tudattalanba szorul mindaz, ami a
tudat számára kellemetlen. Magától értetődik persze, hogy
a tudattalan aztán mindenre kihat: a gondolkodásra, a cselekvésre,
az érzelmekre és az érzékenységre, a becsvágyra és a belső
ösztönökre. Tehát az mindig a Hold függvénye. Ennek ellentéte
a Vénusz által jelképezett érzékeny, célirányos és tudatos
érzés. Mindez azonban érzelmi szorongássá alakul, ha gátlást
vagy sérülést mutató fényszögeket alkot a Vénusz.
Az alaplelkületen (a Hold) és az érzékeny érzéseken (Vénusz)
kívül az inspirációt magában hordozó ösztönt sem hagyhatjuk
figyelmen kívül. Ezt az ősi ösztönt a Neptunusz jelképezi
a horoszkópban. Az ösztönnek ismernie kell a szorongást, hiszen
hajdanán ez volt az egyetlen fegyver a tudatossá vált szorongás,
a félelem ellen.
E három bolygónak (Hold, Vénusz, Neptunusz) a Szaturnusszal
fennálló kapcsolatai a horoszkópban rejlő szorongás gócpontjait
mutatják meg. Kiolvashatók belőlük az eredendő szorongások
(Hold), az érzelmekkel kapcsolatos szorongások (Vénusz) és
az általában egész nemzedékeket érintő ösztönös szorongások
(Neptunusz). Az ember ősi szorongását legvilágosabban a Hold
és a Szaturnusz által jelképezett belső erőviszonyok fejezik
ki.
Első példa: Szaturnusz-Hold konjunkció a Mérleg jegyében

A Mérleg 22°20'-én álló Hold a Mérleg 25°54'-én álló Szaturnusz
felé tart. Gondoljunk csak a Nap és a Hold égi képére: tudjuk,
hogy amikor a Hold a Nap felé tart, éppen letűnőben van, éppen
haldoklik. A konjunkciókban pedig mindig az erősebb bolygó
nyeli el a gyengébbet. Példánkban a Szaturnusz kényszeríti
uralma alá a Holdat. A Szaturnusz azért is erősebb a Holdnál,
mert keringési évei a holdpálya napjainak felelnek meg.
Jelentése: vagy a tudattalant nyomasztja a Szaturnusz sorsformáló
ereje, vagy a sors nehezedik a tudattalanra. Igen nehéz dolga
van a tudattalannak, ha meg akar szabadulni örökölt terhétől
(a Szaturnusztól), és a sors - fogalmazzunk így - nem elég
kegyes hozzá. Ha azonban a Hold távolodna a Szaturnusztól,
ha éppen távozófélben lenne tőle, az már a lélek megszabadulását
jelezné. Példánkban a második ház végén és a harmadik ház
küszöbén kerül sor a konjunkcióra. Jól tükröződik a kommunikációs
nehézségekben rejlő szorongás, ami azonban - lásd a belső-ÉN
térnegyedet - szinte soha nem jut felszínre. A leküzdésére
irányuló belső erőfeszítések rendkívül megnehezítik a szorongástól
való megszabadulást.
A Hold-Szaturnusz konjunkció kvadrátot alkot a Nap-Merkúr
konjunkcióval. Ebből egy hosszú, a szorongás nyomait magán
viselő érési folyamatra következtethetünk, amelyet a válsághelyzeteket
jellemző önhibáztatás határoz meg. De minden válság fejlődés.
Bizonyos dolgokat ugyanis tisztába kell tennünk, bizonyos
szorongásokat le kell győznünk önmagunk formálása során. A
kommunikációval kapcsolatos félelmek egyébként többnyire bizonytalan
vagy gátlásos szégyenlősség formájában jelentkeznek. A konjunkció
viselője ilyenkor egy másik ember felhasználásával igyekszik
megkönnyíteni a külső kapcsolatok létrehozását. A valódi kommunikációt
pedig a belső hallgatás jelenti számára. Írásban ugyan valamelyest
feloldódik, bár írásbeli kifejezését - és itt ez a külső segítő
- mindig automatikusan ellenőrzi.
A Szaturnusz-Hold konjunkció általában meghatározó
fontosságú eredendő szorongásokra utal, ám ez sem igaz minden
esetben. Lássunk erre is egy példát:
A Szaturnusz a Bika 22°27’-én áll, a Hold egy valamivel
távolabbi konjukcióban a Bika 16°24'-én, a Szaturnusz felé
tart. Úgyhogy a konjunkció még éppen hogy érvényes. Mégis
a terheltség erősödése figyelhető meg. A Szaturnusz mellett,
a Bika 26°30'-én található ugyanis az Uránusz, a Bika 22°04'-én
pedig a Szaturusszal szinte teljesen együtt áll a Mars. A
Mars-Szaturnusz konjunkció tehát a meghatározó. Vagyis az
elmúltat felülvizsgáló akarat és bátorság. Szorongás nélkül,
hiszen az ugyancsak a Marsból eredő újító szándék is aktívan
jelen van a képben. A szaturnuszi léleknek - a Holdnak - itt
egy aktív sorsőrzővel van dolga. És mivel a Szaturnusz a Neptunusz-Uránusz
trigonnal fennálló konjunkciója révén a Neptunusszal is kapcsolatban
áll, nyugodtan kijelenthetjük, hogy igen harmonikus az ösztönhöz
fűződő viszonya. A szülöttet tehát aligha tartja markában
tartós szorongás. Amit ő személyesen is alátámasztott. Szorongás
helyett tehát életerő, a hétköznap legyűrésének bátorsága,
amit bizonyára a Szűz Aszcendens is segít, még ha a Halakban
álló Nap lényünk ingatagságára is utal.
Vizsgáljuk meg most a Vénuszt!
Az emberben rejlő szorongó érzékenység hatásai ugyan kevésbé
veszélyesek, mint a szorongással teli léleké. A belőle eredő
érzelmi bizonytalanság azonban komoly akadályokat görgethet
az életért folytatott küzdelem útjába, különösen egy nőies
irányultságú horoszkóp esetén, amivel egyébként férfiak is
rendelkezhetnek. A sérülékenységüknek tudatában lévő érzések
ridegek, visszautasítóak, majd gyakran hisztérikusan újra
fellobbannak.
Nagy terheket ró elvárásaival a sóvárgó és odaadó érzékenységre
a kegyetlen Szaturnusz. Az erre utaló fényszögek elbizonytalanítanak,
az ember szüntelenül próbára teszi magát, hangulatától függően
halogatja a döntéseket. Ezek azok az emberek, akik házasságkötésük
előtt újra felteszik a kérdést, hogy vajon helyesen cselekednek-e.
Pedig a kételkedés idővel minden kapcsolatot tönkretesz, így
tanácsadáskor a lebeszélés a legjobb lépés. Különösen azért,
mert sohase a horoszkóp alapján kell keresni a megfelelő társat.
A párhoroszkóp egyszerűen a társak egymással szembeni feladatának
felismerésére szolgál. Mindebből jól látható, milyen nehéz
szorongástól eltelve élni, hogy az milyen könnyen magányossághoz
és elhagyatottsághoz vezethet.
Ezt támasztja alá egy érzelmi és egzisztenciális szorongásaitól
megszabadulni soha nem tudó színész érdekes konstellációja:
A Szaturnusz a Mérleg 19°28'-én a tizenegyedik házban, a
szociális érdekeltségek területén, ami a szociális jólétért
reszkető szorongást jelenti. A Szaturnusz a Kos 25°45'-én
található Marssal áll oppozícióban. Színészek számára kiváló
konstelláció, de az a női nemhez való viszony szempontjából
is: a barátnők szinte egymás kezéből vették ki a kilincset.
A szórakoztatni vágyás ötödik házban megjelenő ösztöne, mindenekelőtt
a hetedik házban az Ikrekben álló Hold miatt, sikeres karrierre
enged következtetni.
A színész a rendszeres éves jövedelem elvesztésétől való félelméből
kis színházakhoz kötötte magát. Nem volt elég önbizalma ahhoz,
hogy nagyobb esélyekre várjon, aminek oka bizonyára a Szaturnusz
és a Bak 20°48'-én a második házban álló Vénusz kvadrátja.
Az érzelem, az érzékenység tehát itt is az anyagiak terhe
alatt nyög. A Bakban álló Vénusz földhöz kötődő, mégis kezdeményező
és nagyravágyó, jóllehet a Marssal alkotott kvadrátja miatt
tele bizonytalansággal.
A Kosban álló Mars erősnek látszik, de a szorongó érzékenység
még nála is hatalmasabbnak bizonyult. Ehhez járul a Halakban
álló Nap, a lényeg lagymatagsága. És a belső következmény?
Színészünk érzékenysége révén ismerte az ingatag helyzetű
művészek anyagi jellegű szorongásait, ezért mindig nagy aktivitást
mutatott a színházi gyűléseken (Szaturnusz a tizenegyedik
házban).
A belső szorongást azonban sem külső biztosítékok, sem pozícók
révén nem lehet elűzni. Ezt minden asztrológiai tanácsadónak
jól meg kellene jegyeznie! Nem arról van ugyanis szó, hogy
egy listát nyomjunk valakinek a kezébe: „Nézd csak,
tavaly ennyit kerestél, idén pedig ennyit. Mitől félsz hát?”
Ez semmit nem segít! A Szaturnusz a megőrzésre törekszik,
a szorongásokat csak belülről lehet legyőzni, bátran, ha kell,
akár lemondások árán. Különösen, ha sérülékeny érzésekről
van szó, még inkább, ha ezek anyagi vonatkozásúak (mint itt
a második házban álló Vénusz), ha azok az élet anyagi megalapozottságát
érintik. Soha nem jutott el tehát ez a karrier oda, ahová
el kellett volna jutnia. A hetedik házban álló Hold sem segít,
amíg a belső bátorság a rusnya békát vissza nem varázsolja
királykisasszonnyá.
De szenteljük most figyelmünket a Neptunusznak.
A Neptunusz az ösztönös viselkedést, az ösztönös lelkiségből
fakadó reakciókat mutatja meg, amin azonban a Szaturnusz-fényszögek
sokat változtathatnak. Egyéninek aligha nevezhető nemzedéki
fényszögről van itt szó. Egy Neptunusz-Szaturnusz fényszög
egyes retrográd mozgások esetén akár heteken át is fennállhat.
Erről ugyanúgy nem szabad megfeledkeznünk, ahogy arról sem,
hogy a Neptunusz egyazon állatövi jegyen belül több fényszöget
is alkot.
Egyénileg ez a fényszög csak akkor értelmezhető, ha a Neptunusz
az Aszcendens vagy az MC közelében, illetve ha pontosan a
Holdon és a Napon látható. De már a Nap-fényszög is, ha egy
csupán négyfokos orbisszal számolunk is, akár öt napig is
eltarthat. A Halakban (egy neptunuszi jegyben) és az Aszcendens
közelében álló Szaturnusz sorsszerű, ösztönös odaadást jelez
a környezettel szemben. Ha ezt még kiegészíti egy Szűzben
álló Neptunusszal alkotott oppozíció, ahol a Neptunusz esetleg
éppen a hatodik házba esik, akkor a munkában jelentkező ösztönös
feszültségről van szó, amit csak másik önfeláldozó szolgálattal
- például orvosként - lehet csökkenteni, legyőzni és feldolgozni.
1917-ben, 1918-ban és 1989-ben állt egymással konjunkcióban
a Szaturnusz és a Neptunusz. Közép-Európából nézve egész természetes
lenne a magyarázat: az ekkor születettekben a szülők első,
világháború végén megjelenő nemzedéki szorongása mutatkozott
meg. A fényszög azonban Földünk valamennyi szélességi és hosszúsági
fokára érvényes, tehát az akkoriban nyugodt övezetekre is
áll. Ezen a ponton még hiányoznak az átfogó ellenőrző vizsgálódások.
Személyes tanácsadás esetén pedig ajánlatos a horoszkóp egyéni
adataira szorítkozni.
Kivéve, ha a Szaturnusz-Neptunusz konstelláció különösen
szembeötlő, mint például a következő írónő horoszkópjában:
A Szaturnusz a Skorpió 22°27'-én, a tizenkettedik házban
van. A tizenkettedik házban álló Szaturnuszt a magányosság
utáni vágy határozza meg, ami az írónőnél kizárólag munkamódszerében
jelentkezik. Írás közben ugyanis olyannyira visszahúzódik,
hogy napok telnek el anélkül, hogy bárki is szeme elé kerülne.
Ekkor aztán gyakran hatalmába keríti a bezártság érzése, amire
ugyancsak a tizenkettedik ház Szaturnusza utal. Ilyenkor feltétlenül
beszélnie kell valakivel, ami aztán esetében hosszas telefonálások
formájában ölt testet. A Szaturnusz kvadrátfényszöget alkot
az Oroszlán jegyében a 24°32'-en álló retrográd mozgású Neptunusszal
- talán éppen röviddel a nagy inflációs időszak előtt vagy
után született nemzedék jelképeként, Európában legalábbis.
Ez a Neptunusz most a Vízöntő 18°38'-én, a harmadik házban
álló Vénusszal alkot oppozíciót. Vagyis, feszültség a megnyilvánulásra
törő művészi hajlam (Vénusz a harmadik házban) és a távolba,
a költészetbe emelkedő ösztön (Neptunusz a kilencedik házban)
között. Ebből ered az írás teremtő ereje, innen a költői szavak,
amiről a harmadik házban álló Vénusz árulkodik. Innen az ösztönök
feltáró leírása, amit a kilencedik házban álló Neptunusz oppozíciója
jelez. De a Vénusz a tizenkettedik ház Szaturnuszával is kvadrátot
alkot. Kapcsolatteremtési szorongásról van tehát szó, egy
túlterhelt nemzedék szorongásáról, amely erősen összefügg
a kényeztetés utáni vággyal. A horoszkóp tulajdonosát kegyetlen
belső szorongások kínozzák, amelyek akár pánikká is növekedhetnek,
hiszen a Bakban álló Nap szaturnuszi-becsvágyó terhek alatt
rogyadozik. Jellemzőek a gyors, elhamarkodottan végrehajtott
elhatározások (Mars az Aszcendensen). |
|
 |
|
|
|
|
 |
 |
07 (a szorongásraktárakról nincs szakirodalom) |
|
| |
Furcsa, hogy
a „szorongásraktárakról” szinte semmiféle szakirodalom
nem létezik. Pedig a szorongás korunk egyik legfontosabb témája.
Szorongás persze mindig létezett. A technikai forradalom betörésévei
azonban az ember elvesztette korábbi jelentőségét, szorongása
egyre nyomasztóbbá vált. Manapság szinte bűnnek számít, ha
valaki a terápiás csoportokon kívül nyilvánosan szorongásairól
beszél, és ugyanígy nem kívánatos a szorongások beismerése
sem. Hiszen teljesítményen alapuló társadalmunkban az ilyen
embert igen gyorsan könnyen befolyásolhatónak és így alkalmatlannak
könyvelik el.
Mégis a szorongás a legnagyobb problémánk, mivel ez a tömegtársadalomban
az egyént rendkívül befolyásolhatóvá és így sokszor életképtelenné
teszi. De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a szorongás
teremtőerővel is rendelkezhet, ha hajlandók vagyunk megküzdeni
vele. Az ilyen helyzetekben segíthet igazán az asztrológus.
Mégpedig a kiépítendő erők, a Nap, a Jupiter vagy a Mars megfelelő
erőinek feltárásával.
|
|
 |
|
|
|
|
 |
 |
08 (időszakos szorongások) |
|
| |
Vannak persze
időszakos szorongások is, amelyeket a különféle progressziók,
direkciók vagy tranzitok jeleznek. Például a szorongások évét
vetítheti elő, ha a napívvel előretolt Szaturnusz a Hold felé
tart, vagy eléri a Vénuszt. Az ilyen időszakra feltétlenül
fel kell készülnünk.
Hosszabb életűek az „egy év egy nap” elvén nyugvó
progressziók. Különös figyelmet érdemel a hosszú periódusokkal
dolgozó Szaturnusz.
Egészen más a helyzet, ha a Hold vagy a Vénusz tart a radix-Szaturnusz
felé. A folyamat jóval gyorsabb, ilyenkor akar percek dönthetnek
sorsok fölött. Maga a Hold csak havonkénti ritmusban hat.
De mit értünk egyáltalán hatás alatt? Hiszen az előrejelzések
egy tendenciának csak az irányát adhatják meg. A hatékonyság
mindig saját kezünkben van! Csökken, ha mozgásba jönnek a
védőerők, teljes erejével hat, ha semmit nem teszünk ellene.
A csillagok jelzőtáblák az élet útján, személyes jelzőtáblák,
amelyek határainkat, lehetőségeinket és lényegünket mutatják
meg.
Ugyanez áll a bennünk rejlő ősi szorongásra. Egyeseknél erősebben,
másoknál gyengébben jelentkezik, egyik embernél az ősi ösztönökben,
a másiknál az érzelmekben, a harmadiknál a lélekben rejlik.
A felismerés azonban mindig segít. A felismerés az első felfelé
vivő lépés! Hiszen együtt kell élnünk ezzel az életünkben
oly nagy tekintéllyel bíró szorongással. A szorongás teremtő
átalakítása azonban saját feladatunk. Aki ismeri az álmatlan
éjszakákat, vagy akit rémálmok gyötörnek, az jól tudja, hogy
lelkének mondanivalója van számára. Még ha nem is mindig könnyű
odafigyelni rá, és még nehezebb elfogadni azt, hiszen saját
árnyoldalainkat tudatosítja bennünk. A horoszkóp intenzív
vizsgálatával ebben segíthet az asztrológus. És ez emberhez
méltó feladat!
|
|
 |
|
|
|
|
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
| |
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
|
|