„Az archetípusok egy időben képek és érzelmek. Az érzelmekkel töltött képek pszichikus energiára tesznek szert, dinamikussá és jelentőségteljessé válnak. Az archetípusok az élet részei – képek, melyek az érzelmek hídja révén szervesen kapcsolódnak az élő individuumhoz.”
(C.G. Jung

A jungiánus asztropszichológia (JAP) a radixban viszgált planétákat a fentiek alapján dominánsan tudatközeli planétákra illetve a tudattalan tartalmakat hangsúlyosabban képviselő planétákra osztja. A konfliktusdinamika (aspektusok) értékelése során is e szempont alapján ítéli meg a planéták közötti viszonyt.

Ismételten szembetalálom magam azzal a félreértéssel, hogy az archetípusok tartalmilag meghatározottak, azaz tudattalan képzet-félék volnának. Ezért hangsúlyoznom kell: az archetípusok nem tartalmilag, hanem csupán formailag meghatározottak, mégpedig csak nagyon feltételes módon (...) Az archetípus önmagában véve üres, formális elem, mint valami facultas praeformandi, a képzetformának a priori adott lehetősége. Nem a képzeteket öröklik, hanem a formákat, amelyek e tekintetben pontosan megfelelnek a szintén formálisan meghatározott ösztönöknek (...) (C.G.Jung)

Az archetípusoknak szükségük van bizonyos körülményekre vagy szellemi áramlatokra, bizonyos korjelenségekre, hogy aktivizálódjanak és megéljék őket. Voltak olyan időszakok és helyzetek, amelyekben a művész archetípusa nem érvényesült; vagy békés időkben a harcos archetípusa nem kap nagy szerepet. Egy módfelett domináns női archetípus az anyáé; szinte minden korban rendkívül erősen megélték és meghatározta a legtöbb nő viselkedését. A gyerekeknek szükségük van anyára; nélkülük kihalna az emberiség. (A. C-G.)

A férfiak szempontjából nem sok minden
változott meg. A férfiaknak évezredek óta több archetipikus lehetőségük van, mint a nőknek. Árész archetípusa, az egyszerű, brutális harcosé és katonáé, mindig is a rendelkezésükre állt, de Odüsszeusz, a ravasz harcos és férjé szintúgy;
a pap, az isteni dolgokban jártas ember archetípusát a férfiak mindig is megélhették. Nem volt elzárva előlük egyebek között a gyógyító ember, az orvos archetípusa, Hephaisztos, az okos technikus vagy Hermész, a ravasz kereskedő és tolvaj archetípusa sem.
(A. C-G.)

Az a kijelentés, hogy csupán önmagam akarok lenni, körülbelül annyira értelmes, mint azt
állítani, hogy a saját nyelvemet akarom beszélni.
Azon a nyelven kell beszélnünk, amelyet gyerekkorunkban átadtak nekünk vagy azon, amelyet később elsajátítottunk. Nem beszélhetünk viszont „saját” nyelven. A többiek nem értenének meg bennünket. Ilyeténképpen nem találhatjuk meg önmagunkat sem, hanem pusztán archetipikus szerepjátékon keresztül fejezhetjük ki önmagunkat; és ebben önmagunkra lelhetünk.
(A. C-G.)