 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
ÓRAVÁZLATOK
Összefoglalók a Stellium Asztropszichológia oktatáshoz. Kezdve a jungiánus alapoktól és (szándékaim szerint) folytatva az asztrológia tantervi tematikájának sorrendjében: radix elemzés gyakorlata, prognózis modellek alkalmazásának mikéntje, születési idő pontosítása, párkapcsolatok elemzése.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a jungi asztropszichológiai analízis (1.rész) |
|
| |
a psziché térképe •
a pszichoenergetikai törvények •
a konfliktusdinamika •
az interperszonális konfliktusdinamika • |
|
|
„A lelki zavarokat az integrálódás és differenciálódás funkcióinak az elégtelenségeként jellemezhetjük leginkább. A fejlődésnek természetes velejárója az én folyamatos próbára tétele. Mind a belső, mind a külső világ kihívással, problémakeltéssel hat szinte folyamatosan az egóra, aminek megoldása, feldolgozása a feladata. A probléma ellentétet, konfliktust jelent. A megoldás szintézis találás, integrálódás. Ezek a kihívások megterhelik az egót, de egyben a fejlődését is ez biztosítja amint az én problémamegoldó kapacitása növekszik. Amikor olyan problémával kerül szembe, aminek bonyolultsági foka meghaladja megoldó képességét, akkor feszültség keletkezik benne, ami arra készteti, hogy megoldó kapacitását fejlessze. Az énnek erre a megterhelésre tehát szüksége is van.”
(Dr. Süle Ferenc)
 tovább ... |
|
| |
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a jungi asztropszichológiai analízis (2.rész) |
|
| |
a Nyilvános Én •
a Tudat és alkotórészei •
az Árnyék • |
|
|
"Az Árnyék a sötét, rejtett, elfojtott természetünket képviseli. Karakterünknek ezt az oldalát azért utasítjuk el vagy tagadjuk meg, mert konfliktusban áll tudatos hajlamainkkal, illetve az énnel kapcsolatos nézeteinkkel. Árnyékunkat gyakran másokra vetítjük, és bennük látjuk azokat a tulajdonságokat, amelyeket nem ismerünk fel magunkban. Emiatt bármikor, ha irracionálisan erős késztetést érzünk, hogy bíráljunk vagy vádoljunk másokat, fontolóra kell vennünk, az a bizonyos hiba valójában nem bennünk van-e. Fontos tudnunk, hogy az Árnyék nem mindig a negatív, alacsonyabb rendű vagy rossz én-tulajdonságokat fejezi ki. Bár általában az erőszak, gyűlölet, lustaság, előítélet, gyávaság, rendetlenség témáival találkozunk, pozitív tulajdonságok is lehetnek elfojtva. Sokan például nem ismerik fel saját képességüket a boldogságra, vitalitásra, kreativitásra, empátiára, jótékonyságra vagy intelligenciára. Szerintük mindig mások rendelkeznek ezekkel a képességekkel." (Michael Daniels)
tovább ... |
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a jungi asztropszichológiai analízis (3.rész) |
|
| |
a személyes és kollektív tudattalan •
az archetípusokról általában • |
|
|
"Egy archetípust úgy definiálhatunk, mint magatartásunk azon velünk született lehetőségét, amelyik az emberiség történelmének folyamán vagy még korábban kifejlődött. Az emberek archetipikusan reagálnak valakire vagy valamire egy tipikus, mindig újból ismétlődő szituációban. Az anya archetipikusan reagál a fiára vagy a lányára, az apa ugyanezt teszi, egy férfi archetipikus formában reagál egy nő viszonylatában, és így tovább. Ilyen értelemben bizonyos archetípusok úgymond kétpólusúak. Az archetípus eredeti helyzetében benne foglaltatik a polaritás. Azt természetesen nem tudjuk, pontosan hogyan alakult ki az archetipikus viselkedés. Talán kezdetben valamikor az archetípus egyik pólusa az emberi individumban volt, míg a másik pólus rajta kívül, például egyik embertársában. Ezzel szemben az ember pszichológiájában, ahogyan történelmi idők óta ismerjük, mindkét pólus ugyanabban az individuumban található meg. Úgy születünk, hogy az archetípus mindkét pólusa bennünk van. Ha az archetípus egyik pólusa megjelenik a külvilágban, akkor az kiváltja a belső pólus aktiválódását; ám az aktiválás nélkül is működésbe léphet." (Adolf Guggenbühl-Craig)
tovább ... |
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a jungi asztropszichológiai analízis (4.rész) |
|
| |
az Anya, Apa, Gyermek archetípus •
archetipikus erőterek •
anima és animusz • |
|
|
"De csak ha készek vagyunk a másik másságát elfogadni, ha készek vagyunk őt komolyan venni és megérteni, csak akkor remélhetjük, hogy ezt a mást magunkban is felfedezzük és kibontakoztatjuk. Az élet realitásában ez - nyilván - többnyire másképp fest: itt mindenki megkísérli a másikat a maga pályájára vonni, magához hasonlóvá tenni, ami által nem csupán a teremtő feszültség vész el, hanem elkeseredett harcok is szoktak kibontakozni. Vagy az ember reménytelenül félreérti a másik másságát, mert nem kész rá, hogy a meglevőkhöz hozzátanuljon, vagy mert amannak a viselkedését a saját mércéivel méri, amelyek arra nem volnának alkalmazhatók." (Fritz Riemann)
tovább ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
