[A szakirodalom az Ascendens és köztes házcsúcsok napi körbejárását (diurniális házállás) is figyelemreméltónak találja. Így értékelhető napi információnak tartja, ha például a tranzitáló Ascendens együttállásba kerül valamely radix-beli planétával. Ám ez a jungiánus asztropszichológiai gyakorlatban nem kap jelentőséget]

Az Uránusz 7 éves tartózkodása egy-egy jegyben kiválóan modellezi (időben megegyezve a szaturnuszi kör negyedeivel) az emberi élet ritmusát. 21 és 63 éves korunkban kvadrátot vet, 42 éves korunkban oppozíciót vet, saját radix helyzetére. Láthatóan korszakhatárokról van szó. Az uránuszi analógiákból következően e korszak váltások feszültségekkel, kényszeres változásokkal, függetlenedésekkel járnak egyrészt a radix értelmében (lokális determináció), másrészt azon életterület értelmében, amit a tranzitáló Uránusz érint. Mivel a 21 életév a felnőttkor küszöbének számít; az önállóvá válás igényét ill. esélyét is hordozza magában ez a tranzit.

A 42. életév a hirtelen ránk törő öregedés érzet időszakát indítja el. Ilyenkor pánikszerűen próbálunk mindent bepótolni, amit idáig elszalasztottunk („kapuzárási pánik”?). Váltani, újítani szeretnénk a magánéletünkben, a hivatásunkban, érdeklődési körünkben, stílusunkban, de ez csak a felszín. C.G. Jung erre az időszakra teszi az életközép körüli váltásokat; szemléletmód váltás, extrovertált/introvertált, anima/animus integrációs problémái. Mindez természetesen válsággal jár. A váltás, a függetlenedés, a megújulás uránuszi válságával. A stílusváltás, v. házastársváltás (válás) csupán „látszat megoldása” annak a lélektani szempontból archetipikus kihívásnak, ami ezt az időszakot jellemzi.

Az uránuszi függetlenedés, és változás más kiemelt radix pontoknál is jelentkezik. A tengelyeket (Asc-Desc, MC-IC), a Napot, az Ascendens urát, egy bolygócsoportosulást érintő fő fényszögű (erősorrend: együttállás, szembenállás, kvadrát, trigon, szextil) tranzitjaira oda kell figyelni. Megnyilvánulására valószínűleg jellemző lesz a váratlanság, de illúzió lenne azt hinni, hogy fellépésének nincs előzménye, esetleg apróbb jelzései.

Mint minden lassújárású planétánál, itt is érzékelhető a tranzit a gyökerek nélkül is, de logikus hogy egy a tranzit során megismétlődő planéta kapcsolat felerősíti a személyiség esetleges alapvető uránuszi jellemzőit. Egy-egy házba való belépése is változásokat jelölhet az adott életterületen.

Különösen kiemelt az Uránusz tranzit jelentősége, ha az Ascendens v. a Nap ura (v. egy stelliumé). Egy Vízöntő Ascendensű, vagy Napú személyiségnek értelemszerűen nagyobb az affinitása az uránuszi megnyilvánulások iránt. Figyelemre méltó időszak, amikor a tranzitáló Uránusz fényszög kapcsolatba kerül az általa uralt sarokponttal.

A Neptunusz áthaladásai a Radix érzékeny pontjain nehezen értelmezhető időszakot jelölnek a személyiség életében. Az archetípus jellegéből adódóan a struktúrák lassú felbomlására, káoszra, érzékenységre, a kollektív tudattalan álomszerű manifesztálódásaira, irreális vágyódásokra, csalódásokra számíthatnánk. Ám ugyancsak analógiái közé tartozik a rejtőzködés, a ködösség, az elvontság, a bizonytalanság. Így valószínűleg csak az a személyiség érzékeli „direkt” módon e hosszan elnyújtott neptunuszi időszakot az életében, akinek kiemelt szerepet kap a pszicho-struktúrájában (Radix) e planéta (Ascendens ura, tengelyekkel való együttállás, Nap - Neptunusz v. Hold - Neptunusz fényszög, stb.).

Más esetekben a tranzitáló Neptunusz „hatása” rejtett marad, a személyiség mindennapjaiban nem feltétlenül jelenik meg értelmezhető objektív realitásként. Valószínűleg a Neptunusz analógiái az átvonulás ideje alatt csak a tudattalan szintjén jelentkeznek, és csak később érzékeli a személyiség a tudatosan - mintegy a belső történés folyományaként - a változást. A Neptunusz is a változás és az ezzel szorosan együtt járó válság planétája.

Milyen jellegű válságról beszélhetünk a Neptunusz kapcsán? A káosz, a lassú szétesés, a leépülés válságáról, amely a gyakorlatban a színfalak mögött zajlik. A Neptunusz küldetése, hogy megkérdőjelezze a mindennapok realitását, struktúráját és másfajta tudatállapot „realitása” felé mozdítson el bennünket. Ezt nehéz értelmezni, és talán még nehezebb azonosulni vele (bár ez nyilván nagyban függ a Radixtól). Kulcsszóként talán a már említett struktúra felbomlás, a rend megszűnése használható. Hatásmechanizmusa hasonló ahhoz, ahogy a lassú víz lassan alámossa a ház alapját és szétmállasztja a falait. Sarokházakba való belépésére, fő személyiségjelölőkkel való tranzitkapcsolataira különös gonddal kell odafigyelni.

A Neptunusz visszatérése saját Radix helyzetére az emberi életben értelmezhetetlen (168 év), de más fényszög-pontjain való áthaladása érdekes párhuzamosságot mutat a Szaturnusz és az Uránusz bizonyos nevezetes tranzitjaival. Az önmagával alkotott szextilje a Szaturnusz visszatéréssel eshet egybe (28. életév), a kvadrát az Uránusz önmagára vetett oppozíciójával (42. életév), oppozíciója az Uránusz visszatérésével (84. életév) esik egybe. Erős Radix pozíció esetén várhatóan átszínezi neptunuszi értelemben az egyébként is nehéz változásokkal teli időszakot.

Ugyancsak változások időszakát jelölő átvonulásról van szó a Plútó esetében is. Ám itt a megmutatkozás radikálisabb, teljesebb, a mindennapokban is jobban érzékelhetőbb, mint a Neptunusz esetében. A plútói változás/válság ugyancsak a (régi) struktúrák, életformák megszüntetését hordozza magában, ám ez lebontás energikusabb, végletesebb és egyben egyfajta potenciális minőségi megújulást is magában hordoz. Piaget egy tanulási forma leírásában szemléletesen ábrázolja azt válsággal együtt járó gondolkodásbeli változást ami a Plútó sajátja is lehet.

A vízszintes vonallal jelölt folyamatot asszimilációnak nevezzük. Az asszimiláció azt jelenti, hogy van bennünk egy struktúra amivel megpróbáljuk megérteni a világot ill. egymást. Addig amíg a világ bonyolultsága belefér ebbe a struktúrába, azaz képesek vagyunk azt asszimilálni addig minden rendben van. Nehéz ezt az állapotot feladni, hiszen örülünk, hogy értjük a "világot" és benne önmagunkat. A személyiség fejlődésével a világ is egyre komplexebb lesz, ezért az asszimiláció is egyre akadozóbb lesz, és elvezet a válság hoz. ez a válság átvezet egyfajta megsemmisülésen, majd egy magasabb színvonalon egy új struktúra jön létre (akkomodáció), amivel egy ideig megint jól asszimilálhatjuk a világot. A "vízszintes fázisban" a világot asszimiláljuk, a "függőleges fázisban" mi változunk, hogy a világban élni tudjunk. „Egyszer a világot emésztjük, másszor a világ emészt minket. Aki megakad valamelyik ponton, annak nagy baja lesz.” (Feldmár András)

Aki megakad, az ellenáll a plútói kihívásnak. A Plútó elvárja, hogy elhagyjuk az elavult, élettelen struktúráinkat, hogy felvállaljuk az éppen aktuális akkomodációs válságot, melynek végeredményeként egy a személyiség fejlődés aktuális szakaszának megfelelő tudati struktúra jöhet létre. A Plútó tehát transzformatív lelki energiákkal „bombázza” a pszicho-struktúrát átvonulásai alatt, amely átvonulások a sok retrográd mozgás miatt adott esetben egy évig is eltarthat (egy stelliumot, vagy annak fényszög-pontjait 2-3 évig is tranzitálhatja). Ne várjunk totális válságállapotot ezen időintervallum mindennapjaiban. Nyilván itt is lesznek hangsúlyosabb időszakok egy-egy "gyorsabban járó" planéta bekapcsolódása során.

Bár Plútó tranzit esetében sem feltétel, hogy „gyökere” legyen a radixban, mégis logikusnak látszik, hogy személyes érintettség esetén (Skorpió Ascendens, Skorpió Nap, fő aspektus személyi jelölőkhöz, stb.) felerősödik a hatása. Általános analógiáin túl - mint bármelyik másik tranzitáló planéta - rendelkezik speciális jelentéstartalommal is (lokális determináció), és ezt megőrzi átvonulásai során is. Lassú járású planéta lévén, jelentőséget kap a házcsúcsokkal való együttállása is (horizont házban való tartózkodás) - elsősorban sarokházak esetében.

Rapszodikus mozgású planéta, ezért önmagával alkotott tranzit fényszögeit nehéz lenne valamiféle ciklikus időtörvénybe beleerőltetni. Az emberi élet során a tranzitáló Plútónak általában szextil, kvadrát, legfeljebb trigon (esetleg oppozíció) jellegű aspektusa lehet saját radix állására. Ezekben az esetekben erős aktiválódásról beszélhetünk, különösen, ha a radix Plútó tengellyel vagy személyes planétával fényszöget alkot.