Ehhez a spekulációhoz érdemes talán felfigyelni Robert E Thayer (The Origin of Everday Moods) elgondolására a hangulatokról. Thayer tartós érzelmi háttérállapotnak tartja a hangulatot. Két dimenzió összetevőjének az energiaszint és a feszültség szint kombinációjaként írja le a tipikus hangulatokat.

Csináltam egy ábrát, hogy lássuk, hogy miként képzeli:

Kutatása során bizonyos tipikus napi ritmusokat is felfedezett. Persze a hangulatok stimulálhatóak is (mozgás, társaság csoki, koffein, alkohol, nikotin, hobbi, stb.) de most erre nem térnék ki. Izgalmasabb viszont azon felmérése (10 napos értékelési időszak), hogy az egyszeri ember a problémáit reggel kevésbé érzi súlyosnak, mint délután.

A Feszült-Fáradt fázisban sötétebb a világ. Tehát a szerző szerint törekedni kell, hogy ne ebben az időszakban ítéljük meg saját dolgainkat, ill. másokét. Én régóta híve vagyok a délutáni sziesztának (azok a déliek tudnak valamit). Lehet, hogy ha a kultúránkban általános gyakorlattá válna, boldogabb lenne az életünk? Persze nagy kérdés, hogy mi van azokkal, akik az egész napjukat a Feszült-Fáradt fázisban töltik. Talán érdekes lenne végiggondolni a Hold a jegyekben ill. Hold és aspektusait az energiaszint ill. a feszültségszint kombinációiként.

(a Thayer féle rendszerből született ábrát továbbgondolva...)
Spekuláció a kollektív tudattalan archetípusainak hatásáról a hangulatra, az érzelmi háttérre (Hold). Az ábra nyilvánvalóan hiányos és leegyszerűsítő, és minimum három dimenziósnak kellene lennie. A 12 jegyet itt elsősorban formai adottságokként kezelve kényszerűen kihagytam.