És ez igaz mind a hétköznapi, mint az asztrológus-kliens kapcsolatokra is. S, azt se feledjük el, hogy mindkét oldalra (asztrológusra is és kliensre is) egyaránt. Az, hogy árnyékainkat vetítjük ki az ugye valószínű. Erre most nem térnék ki, hiszen bőségesen szó esett erről a fent említett régi topicban. Inkább azt nézzük meg mikor vetítünk ki. Itt a felsorolásban egy kicsit Gyökössy Endre kategóriáira támaszkodom:

# Amikor igazából nem is ismerjük a másik embert
Ekkor a hiányzó tudást tudatalatti és tudattalan tartalmainkkal, előítéleteinkkel prekoncepcióinkkal pótoljuk. Egy indián mondás szerint, amíg nem jártam két hétig a másik mokasszinjában, addig ne mondjak véleményt róla. Ez igaz ám a klienssel való viszonyra is.

# Ha félünk valakitől vagy valamitől, akkor megelőzzük egy kivetítéssel. S, ha reagál rá (pl. védekezik), akkor a kivetítésünk igazoltnak látszik. Minden kivetítés egy kicsit provokáció is.

# Ha valaki nem úgy gondolkodik, ahogy mi, akkor az könnyen válik számunkra elfogadhatatlanná, s máris nem szeretjük. No és ha nincs miért szeretnünk, akkor akár van is miért ellenszenvvel viseltetnünk iránta. Kiváló terepe a kivetítésnek. Persze akár okot is adhat rá.

# Pelső pszichodinamikai konfliktusaink (komplexusaink) is projekcióként manifesztálódnak, mint emberi konfliktusaink és kijelentéseink.

Gyökössy Endre:
„»Minden tiszta a tisztának...« - írja Pál. De ez a megállapítás fordítva is igaz: minden tisztátalan a tisztátalannak.”

Persze vannak közös, kollektív, társadalmi projekciók is, de az nem témája ennek a topicnak. Tehát... a projekció esetén olyasvalamit látunk a partnerben, ami nincs benne vagy legalábbis csak utalásszerűen. Az ember, mint ismert, belevetítheti a partnerbe az apját, a testvérét, a szerelmét, a fiát, a lányát, és így tovább, vagyis azokat az alakokat, akikhez élete folyamán köze volt. Saját pszichés struktúrákat is át lehet vinni a társra; felnagyítva látunk a társban olyan tulajdonságokat, amelyek alapjában nekünk okoznak gondot. Az átvitel fogalmát ilyen értelmezésben ismertnek tételezhetjük fel. Kérdés az, hogy van-e pozitív kivetítés?

A projekció értelmében vett átvitellel szemben áll a kapcsolat vagy a találkozás. Ez utóbbiban a társat annak látjuk, ami. Olyannak éljük meg, olyannak szeretjük vagy gyűlöljük őt, amilyen, úgy vitatkozunk vele, mint egy másik, valós emberrel. Átvitel és kapcsolat magától értetődően többnyire egyszerre fordulnak elő, és ezeket a jelenségeket nem lehet szigorúan szétválasztani az egyes esetekben. A legkedvezőbb esetben az átvitelből kapcsolat lesz. Sok barátság kezdetben átvitel volt, mielőtt igaz barátság lett belőle. Egy emberrel történő találkozásunk teljesen viszonyítás nélküli lenne, és semmiféle teremtő jelleggel nem bírna, ha a másik félre csak mint pillanatfelvételre tekintenénk. Ha teremtő módon lépünk kapcsolatba vele, akkor „fantáziálunk” róla és gondolataink lehetőségei körül keringenek. Különböző képek merülnek fel bennünk az érintettről és a lehetséges kapcsolatról. Az effajta alkotó fantáziaképek gyakran nagyon távol állnak az úgynevezett valóságtól; épp oly valótlanok és épp oly igazak, mint a mesék és a mítoszok. Ezek az alkotó jellegű fantáziaképek hatással vannak embertársunkra és felélesztik látens életlehetőségeit. Ez akkor is így van, ha nem mondjuk ki e képeket.

Gyökössy Endre írja:
„Jézus ránéz Mária Magdalénára, saját tisztaságát rávetíti, és Máriából, akit Magdalainak neveztek, megtisztult ember lett.”

Ezeknek a teremtő jellegű fantáziaképeknek nagyon kevés közük van a (negatív értelemben vett) projekciókhoz; ez utóbbiak autisztikusak (éncentrikusak); az átvitelben a magunkra vonatkozó vagy az élettörténetünkkel összefüggő képeket, problémákat és lehetőségeket vetítjük rá a társunkra. Az átviteli képeknek vajmi kevés közük van a partnerhez.

Valamit a viszontátvitel veszélyességéről... A kliens állítólag minden lehetséges alkalommal belevetít az asztrológusba. Az asztrológus feladata aztán ezt az átvitelt a klienssel közösen feloldani, és az eredetéhez visszamenni. Ha azonban az asztrológus részéről kialakul a viszontátvitel - vagyis olyan alakokat, tulajdonságokat, stb. vetít bele a kliensbe, amelyeknek ahhoz nagyon kevés közük van, vagy csak választ képeznek annak átvitelére -, akkor a kliens autonómiáját segítő életvitel segítő tanácsadás természetesen gátolva van. Persze minden „normális asztrológus” felismeri általában amikor ez a viszontátvitel jelensége megjelenik és kontrollálja azt.

Ami ezután itt következne az már átvezetne az asztrológus és árnyéka témakörbe, amiről pedig (mint már említettem) szó esett az E.Ticka és az eti(c)ka topicban