 |
|
|
|
   |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
KÉRDÉSEK A DEPRESSZIÓ KAPCSÁN
Asztromókus Fórum (2005.10.03.) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
szemtelen kérdések egy pszichológushoz...
A depresszió szempontjából kicsit kívülállóként ugyan, de
asztrológusként engem az izgatna, hogy mennyire karakterbeli
hajlam és mennyire a környezet hatása egy depressziós vagy
depresszióra hajló állapot kialakulása.
Fritz Riemann négy alapvető karaktert
különböztet meg:
# Skizoid karakter = szorongás az ön-odaadástól, én-elvesztésként
és függőségként megélve
# Kényszeres karakter = szorongás a változástól, múlékonyságként
és bizonytalanságként megélve;
# Hisztérikus karakter = szorongás a szükségességtől, véglegességként
és szabadság hiányaként megélve;
# Depresszív karakter = szorongás az önmagává-válástól, védtelenségként
és elszigeteltségként megélve.
Erről az utóbbi depresszív karakterről írva Riemann olyan fogalmakat
említ, mint függőség (így vagy úgy), közelség és biztonságkeresés,
elvesztési szorongás, beolvadni vágyás. Fritz Riemann én-gyengeségről
ír, olyan emberről akinek szüksége van egy külső támaszra.
Nem kívánom idemásolni az egész könyvet... Mindenesetre bennem
erősen valamilyen vizes analógia jut eszembe a leírtak alapján.
Felmerül a kérdés, hogy a gyakorlatodban Te is érzékeled (érzékelted)
ezt az „én-gyengeséget”?
Továbblépve érdekes lehet, hogy tipikusan milyen
egy depresszív alkatú ember agresszióhoz való viszonya. Igaz,
hogy a depresszív ember egyfajta eltűrő szerepben van az agresszió
szempontjából (mazochizmus)? Igyekszik valamiféle bűntudatot
generálni a környezetében. Igaz, hogy a depresszív ember
túlaggódásai mögött tudattalan agressziókat lehet felfedezni
(panaszkodás,, mászolygás, stb.) „lágy megerőszakolás”
(Riemann)? Ha mindez igaz, akkor itt megint a vizes jegyek
jutnak eszembe. Különösen, ha mindez átmegy valamilyen önsajnálatba,
bűntudatba.
„túlaggodalmaskodás --> szerénység --> békülékenység
--> az alázat megideologizálása --> lamentálós jajveszékelés
--> szenvedő magatartás --> önmaga ellen fordulás (önvád,
önbüntetés) --> önpusztítás” (Riemann)
Felmerül a kérdés, hogy Te mit tapasztaltál az agresszió megnyilvánulási
formáiról és irányairól a depressziós kliensek esetén?
Úgy tűnik van gyermekkori háttere is a depresszív
karakter kialakulásának. Fritz Riemann kiemeli a gyermekkori
anyaélmény jelentőségét. Két jellegzetes hibát említ.
# az elkényeztető anyát („kotlósanya”): Az anyák
akik nehezen engedik el a gyermeküket, Riemann szerint maguk
is a depresszív kategóriába sorolhatók és valami hiányosságot
vagy veszteséget pótolnak talán a gyermek túlzott magukhoz
kötésével. A gyermek passzív marad és nem tanulja meg az énné
levés bátorságát.
# az anya aki nehezen mutatja ki a szeretetét („programanya”):
A gyermek így már korán megtapasztalja a depressziós alapérzést,
hiszen nem tud védekezni és igényeit kifejezni és előbb-utóbb
rezignálttá válik a világgal szemben. Megtanulnak alkalmazkodni
ugyan, de nem hisznek sem önmagukban sem a jövőben.
Felmerül a kérdés, hogy valóban tapasztalható a depresszió mögött
egy-egy ilyen gyermekkori meghatározottság?
Ha jól tudom megkülönböztetünk súlyossági sorrendben:
# személyiségzavaros depresszióst (búskomorság)
# depressziós neurózist (minor depresszió)
# pszichózis jellegű depressziót (endogén depresszió, szakaszos
depresszió)
Fritz Riemann a fokozatokat valahogy így állítja fel:
Szemlélődés --> magába merülés --> csendes befeléfordultság
--> szerénység --> félszegség --> gátoltság a követelésben
és a kiállásban --> befogadó passzivitás --> passzív
elvárásos magatartások --> reménytelenség --> depresszió
--> melankólia --> önpusztítás.
Időnként a személy tesz egy kerülő utat valamilyen szenvedély
irányába, amikor is az én szünetelteti a depressziót és átcsap
valamilyen mániába. (Már megint vizes asztrológiai analógiák
jutnak eszembe ill. a Szaturnusz leértékelő aspektusai)
Felmerül a kérdés, hogy szerinted hol az a határ, ahol a karakter
átcsúszik személyiségzavarba vagy később még súlyosabb fokozatba?
Elképzelhető, hogy valamilyen élmény (esemény) az életében
indítja el a folyamatot?
Azt is olvasom, hogy a depressziós karakterű emberek
gyakran vallásosak. A megváltás, a bűnbocsánat, az én-től
való megszabadulás lehetnének itt a hívószavak.
Felmerül a kérdés, hogy Te hogy tapasztaltad? Valóban észrevehető hangsúlyos
jellemzőként van jellen a vallásosság?
„Szabadidőmben” többek között tördelőszerkesztő
vagyok egy egészségügyi havilapnál. Itt olvastam, hogy májusban,
a jó idő eljövetelekor megerősödik az önagresszió jelensége
a depressziósoknál. Két lehetséges magyarázat merül fel:
# az egyik szerint a végre megjött napsütés elég többlet energiát
ad az egyébként suicid hajlamokkal rendelkező depresszióban
szenvedő embereknek.
# a másik szerint a külső világ életre kelése és a rideg belső
világ között túl nagy a kontraszt, hogy azt el tudnák ők viselni.
Felmerül a kérdés, hogy Te mit gondolsz erről, ill. mi a tapasztalatod?
tick ervin (stellium) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
