A konfliktusok tudat-közeliségének és a folyamat változásainak sajátos dinamikai változatai vannak. Általánosságban úgy jellemezhetjük ezt, hogy ha a konfliktus (=aspektus) tudat-közelibbé válik, felfelé mozog a tudattalan mélyéből, akkor az én energetikai többletet él meg. Ha a konfliktus távolodik a tudattól, akkor ellenkező jellegű változást tapasztal. A fentiek alapján a jungiánus asztropszichológia egy tudatközeli planéta és egy kollektív planéta kapcsolatában is erre az integráltsági szintre kérdez rá.

A jungiánus asztropszichológia a fejlődést segítő feladatát többféle módon láthatja el. Az egyik legfontosabb az értelmezés, segítségnyújtás a jelenségek pozitív, kreatív értelmének megtalálásában. Az értelem adás mint általános rendezetlenség csökkentő folyamat jelentkezik és lényege a személyiségfejlődés önkibontakozási folyamatában az adott jelenség előrevivő, pozitív aspektusának megtalálása. Hogy ezt elérhessük, ahhoz meg kell értenünk az adott, konkrét személy belső fejlődéstörténetét és pszichodinamikáját. Ugyanakkor az általános lelki törvényszerűségek ismerete és felfedezése az adott esetben nem elegendő, szükség van az illető individualitásának, egyediségének a megismerésére is, mert gyakran éppen ennek az egyediségnek a megtalálásában van a probléma nyitja. Ennek megértése. a jungi lélektanban is különleges jelentőségű, magában foglalja az egyedi méltóság megtalálásának folyamatát is.


Kérdés: Ez az energetikai-többlet az csak pozitív formát ölthet?

Kedves [...]! Egyértelmű választ nem tudok adni a kérdésedre. Én úgy látom ez az energetikai többlet azt jelentheti, hogy nagyobb az esélyem az aspektus által jelzett konfliktus megoldására (tudatosítására, integrálására). Persze ez nem jelenti azt, hogy ezt garantáltan karneváli felszabadultságban teszem. Könnyen lehet ez egy felzaklató állapot is, de a személyes fejlődés szempontjából valószínűleg hasznos (erre mondja az az Ego, hogy „a kibic könnyen beszél!” )

Még annyit, hogy egy aspektus (= pszichodinamikai konfliktus) mennyire nehéz megoldandó probléma tudatos én ill. a psziché számára, az nem elsősorban az aspektus jellegében (kvadrát, oppozíció, trigon) keresendő, hanem a két összekötött planéta (= archetípus, pszichés terület) jellemzőiben.

Például egy Plútó-Hold aspektus mindenképpen komoly pszichodinamikai konfliktus feltételez, akár trigonról, akár kvadrátról van szó. A különbség ott van, hogy tudatközelivé válása és ezáltal a psziché fejlődésének szolgálatába állítása relatíve könnyebben zajlik a trigon esetén, mint a kvadrát esetén. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy ha egy aspektushoz (pl. Plútó- Hold trigon) sok negatív élmény, ne adj’ isten komoly trauma kapcsolódik a gyerekkorban, akkor nagyon nehéz lesz a szülöttnek a trigont és a benne rejlő lehetőséget természetes módon pozitív irányban felhasználni.


Kérdés: Tudnál nekem péládkat is írni a A pszichodinamikai konfliktus (= aspektus) megélési formáira? Engem főleg a projekciók általi megoldások érdekelnének.

Kedves [...]! Vegyük a Plútó-Hold kvadrát példáját. Gyermekkorban a tudatos én (indentitás) még nem igazán fejlett. Hangsúlyosabb a Hold szerepe. Ám a Hold kettős archetípus (Anya | Gyermek), és ez a kettős archetípus karakteres, hangsúlyos (határhelyzetbe hozó?, végletes?, félelmetes?, energikus?) pszichodinamikai konfliktusban (kvadrát) van a kollektív tudattalan egy meghatározó archetípusával (Plútó).

A helyzet kettős.
# Egyrészt nincs tudati kontroll, tehát gyermekként kiszolgáltatott vagyok a plútói élményeknek (beáramlásnak).
# Másrészt a kettős archetípus (Hold) jellegéből következően az archetípus egyik oldalával azonosulok. A Gyermek oldalával. Az archetípus poláris másik felét (Anya) pedig kivetítem (projiciálom) a környezetembe. Természetesen a teljes konstellációt (ebből minket most a Hold-Plútó kvadrát érdekel).

Amit kivetítek az természetszerűleg archetipikus belső kép, ami a Plútó jelenlét miatt valószínűleg legalábbis végletes. A körülöttem létező kvázi Anya archetípus szerepében lévő nők (anya, nagymama, nagynéni, óvó néni, szomszéd néni, stb) egyfajta egyedi vetítővászonként egyedi visszajelzéseket, válaszokat (megoldásokat, megéléseket) adnak az én Hold-Plútó kivetítéseimre. Ez az egyediség egyedi személyhez kötött élményeket jelent számomra, ami differenciálja bennem az Anya archetípus képét. Egyre erősebb lesz a személyes tartalom a Hold-Plútó aspektusban, de megmarad az archetipikus réteg is, csak az egyre kevésbé lesz tudatközeli és egyre inkább a kollektív tudattalan részévé válik. A fentiekből következik, hogy meghatározó számomra, hogy a környezetem által időnként irracionálisnak minősített félelmeimre, „anyaféltéseimre”, stb. (Hold-Plútó), milyen választ, milyen mintákat kapok, hiszen ezek alakítják majd a Hold-Plútó pszichodinamikai konfliktus személyes jellegét.

A személyiségfejlődésem során egyre karakteresebb formát ölt a tudatos én és egyre inkább kell kezdenem valamit a Hold-Plútó kvadrát által modellezett konfliktus személyes és archetipikus tartalmával.
# A lányok estében ez női indentifikációs minta is egyben, míg a fiúknál egyre inkább elkövetkezik az identifikációs váltás szükségessége a Gyermek | Anya archetípusról a Fiú | Apa archetípusra. Az archetípus váltás mindig megviseli a pszichét. A fiúk időlegesen le is maradnak a fejlődésben a lányokhoz képest. E miatt az un. identifikációs váltás miatt a Hold-Plútó probléma kevésbé lesz tudatközelibb mint a lányoknál, ezért a projekció talán több rétegűbb is lesz.
#A lányoknál ez a bizonyos váltás nem történik meg. Illetve az Anya | Gyermek archetípus fokozatosan módosul az Anya | Lánya archetípus irányába egyre több részt integrálva az archetípus Anya oldalából. A projekció természetesen itt is működik, hiszen egyre több olyan lelki tartalommal kénytelen szembesülni a Hold-Plútó képében, ami riasztó lehet és emiatt elutasítja magától. Ezen elutasítások és projekciók mindkét nem részéről szükségszerűen viszik ki a konfliktust „bőrön kívülre”, és csinálunk belőle külső konfliktust.

A felnőtté válás időszakában ez természetes és szükségszerű folyamat. Hiba lenne elítélni. Ebben az időszakban az identitás karakteres kialakulása a fontos, nincs energiánk differenciált önvizsgálatra (persze a mértéket illetően egyéni eltérések vannak). Később azonban a kapcsolataink, a kényszerű vagy kívánt felelősségvállalásaink (szülővé válás) révén kikerülhetetlenné válik, hogy szembesüljünk azzal, hogy a Hold-Plútó által jellemzett belső konfliktusunk automatikus kivetítése tarthatatlan már. Vissza kellene vonnom a kivetítéseimet és belső konfliktusként kellene megküzdenem vele. Persze ez sohasem 100%-os. Férfiként továbbra is partnerben vélem felfedezni a belső konfliktusom jellemzőit. Nőként esetleg anyaként archetípus váltást élek meg az Anya | Gyermek archetípus tekintetében és most az Anyai oldallal azonosulok (továbbra is Plútó-Hold jellegűen). Mindeközben persze mindkét nem (sajnos inkább) intenzíven összekeveri magában a Hold-Plútó jelenség veleszületett archetipikus jellemzőit a személyes élményeivel, és vetíti ki azt a környezetére.


Az archetípusokról...

Az archetípus a magatartás egy velünk született lehetősége. Az emberek általában (arche)tipikusan reagálnak valakire vagy valamire egy jellemző szituációban. Velünk született viselkedésmintákról van szó. Szerintem ezeknek a velünk született viselkedésmintáknak egymásra hatásáról (konfliktusáról?) szól a Radix. Persze az állatoknak is vannak velük született viselkedésmintái, csak azok tisztán ösztönöseknek mondhatók. Az ember viselkedés mintái bonyolultabbak és talán kevésbé konkrétak. Inkább egyfajta irányvonalról beszélhetünk. Ráadásul nem minden viselkedésmintánkat használjuk egy időben. Sőt lehet, hogy van olyan amit soha nem is használok.

Nem igazán lehet tudni, hogy alakult ki egy-egy (arche)tipikus viselkedésminta. Ami viszont nagyon fontos, hogy archetípusoknak pólusai vannak (anya-gyermek, anya-lánya, apa-fiú, senex-puer, tanár-diák, nő-férfi, stb.). Úgy születünk, egy archetípus mindkét pólusa bennünk van. A jungiánus pszichológiában evidencia az archetípusok poláris (kettős) jellege. Ezen logika jelenik meg a planéták vizsgálatánál is az asztrológiában. Ha az archetípus egyik pólusa megjelenik a külvilágban, akkor az aktiválja az archetípus „belső” pólusát. Persze ez a belső pólus sok esetben külső aktiválás nélkül is megnyilvánul.

A Hold által jelképezett archetípus valami olyasmit üzen, hogy egy ember (nő) pszichéjében veleszületetten jelen van az anya és a gyermek oldal egyszerre. Persze jellemző módon mindig a legkisebb ellenállás irányába mozdulunk és ösztönösen igyekszünk feloldani az ellentmondásokat. Így történik az, hogy egyik pólust kivetítjük a világba. Az anya a gyermekére projiciálja a belső gyermeket, a gyermek az anyára vetíti a belső anyaképét. Ezzel a helyzettel aztán hosszú ideig jól elvagyunk, és egy idő után valóban úgy is éljük meg, hogy semmi közünk a kivetített oldalhoz.


Kérdés: Tehát jönnek az életembe azok a személyek, amelyek ezt az állásomat megtükrözik. De ettől miért lesz egyre kevésbé tudatközeli? Mert a gyerekeknél még az? Egy tartalom mitől lesz személyes, s mitől archetipikus?

A kivetítés révén szerzett tapasztalatok személyes élménnyel gazdagítják az egyébként velemszületett (arche)tipikus viselkedésmintámat. Így a személyes tapasztalatok lépnek előtérbe (erről van élményem, emlékem, tudásom, stb.), de az alap viselkedésminta megmarad a háttérben (a tudattalan kollektív részében). Tehát a példában említett Plútó-Hold kapcsolat jelentéstartalmában fokozatosan elválik:
# a személyes élményből adódó jelleg,
# az adott kulturális közeg jelentéstartalma (Plútó-Hold a Lappföldön ill. Plútó-Hold Szicílában)
# és az archetipikus jelentéstartalom


Kérdés: Tehát pl. értsem ez alatt úgy, hogy pl. a párom nem azért csinálja velem ezt, meg azt, mert olyan tetű, hanem ezt csak azért érzem így, mert az apámmal való konflikutomat én generálom??

De igen a párod valóságban is lehet „tetű”. Ha valóban az, akkor visszaigazolást kapsz a projekciódra. Megerősít benne. Viszont az is lehet, hogy igazából nem „tetű”, csak csinált valamit, ami Neked nem „jött be”. Ilyenkor is beindul a projekció csak éppen valószínűleg igazságtalan, hiszen egy belső konfliktust egyszerűsítesz külső konfliktussá.

Ha szeretem a társamat és fontos nekem a kapcsolat, akkor hajlandó vagyok energiát fektetni a nehezebb, bonyolultabb megoldásba, azaz a Plútó-Hold kapcsolat belső konfliktusként való kezelésébe. Ez esetben a projekció ha nem is szűnik meg teljesen, de mindenképpen enyhül. A mélylélektan áttételnek (átvetítésnek) nevezi, amikor a belső konfliktus kapcsolati konfliktussá válik. Jung említi meg azt először, hogy nem csak személyes tartalmak, hanem kollektív tartalmak is átvetítődnek a társra.

Persze ez asztrológia számára nem új megállapítás (lásd szinasztria). Az átvetítés jelensége mellett azonban megjelenhet egy pozitív jellegű kapcsolódás is, amikor a társat annak látjuk ami. A két megoldás jellemzően állandóan keveredik. Az már egy jó eredmény, ha relatíve hangsúlyosabb a pozitív jellegű kapcsolat. Itt meg kell említeni, hogy nem csak negatív tartalmú kivetítés létezik. Van un. pozitív tartalmú fantáziálás a társról (olyan pozitív tulajdonságokat ajánlunk meg neki, aminek egyenlőre még nincs birtokában).

A lényeg, hogy bizonyos fokig kiszolgáltatottak vagyunk az embertársaink negatív kivetítéseinek (=áttétel) ill. pozitív kivetítéseinek (=fantáziálás) egyaránt. A szinasztria nagyon szépen mutatja, hogy válik egy személy belső konfliktusa a kapcsolat konfliktusává, vagy ad absurdum a társ belső konfliktusává. Különösen a kollektív archetípusok szintjén izgalmas ez, hiszen ott nagyon hiányos vagy talán nem is létezik a tudatos rálátás a problémára.

Zárógondolatként el kell mondjam, mind az amit ebben a topicban leírtam csupán a Radix vizsgálatával nem megoldható, nem leírható, nem elemezhető. Elengedhetetlenül szükséges hozzá a Radix tulajdonosával való személyes kapcsolat és az intenzív közös munka.