 |
a psziché működését egy konfliktusmodell segítségével írhatjuk le...
(részletek az aspektusokra vonatkozó óravázlatomból)
A jungiánus asztropszichológia (akár csak a mélylélektan)
a psziché (= radix) működését egy konfliktusmodell segítségével,
tehát az ellentétes erők küzdelmével írja le. Ezen belül is
a legjelentősebbnek azokat a konfliktusokat tartja, melyek
a tudattalanban alakulnak ki. Minél mélyebb lelki rétegekből
származnak a pszichodinamikai konfliktus (=aspektus) szereplői
(= planéták), jelentőségük annál nagyobb, és ha a tudattal
kapcsolatba kerülnek, arra nagyon erősen hatnak. Működését
élénkíthetik, izgathatják vagy lebéníthatják. Általános jellemző,
hogy egy pszichodinamikai konfliktus felemelkedése, tudatközelibbé
válása a tudat számára energetikai többletet jelent. A mélységi
dimenzió az egyik fő mutatója a pszichodinamikai konfliktus
nehézségi fokának.
A pszichodinamikai konfliktus (= aspektus) megélési formái:
# Az én szembe kerül a konfliktussal: Konfrontálódik és tudatosan
küzd vele, amíg fel nem dolgozza és harmonikusan be nem építi
személyiségének tudatos részébe.
# Kivetíti a környezetére: Ekkor az én a belsőből külső problémát
csinál és a külső konfliktus helyzetben küzd meg vele.
# Azonosul vele: Ilyenkor a konfliktus dominánsan jelen van
a pszichében és irányítja a személyiséget.
# A teljes tudatlanság helyzete: Ez tapasztalható például
a gyerekeknél, vagy a korán megakadt individuációs fejlődés
esetén.
Fontos kérdés, hogy tudatábban vagyunk-e ennek a konfliktusdinamikának.
Ha igen hogyan viszonyulunk hozzá.. Hatott-e ránk, vagy egyfajta
passzivitás jellemző a konfliktusra, és nem kerül a középpontba.
Ilyenkor az ego eltűr, elvisel. A jungiánus asztropszichológia
szerint a különböző prognózis-modellek által jelzett planéta-aktiválódások
során az esetleg paszivitásban lévő konfliktusdinamika aktívvá
válik és túl lép az ego tűréshatárán.
Az integráltság másik szintje, amikor a konfliktus teljesen
tudat alatt helyezkedik el. A kérdés ilyenkor az, hogy a többi
tudatalatti struktúrához hogyan kapcsolódik a személyiség
egészén belül. Ez is erősen befolyásolja mind a pillanatnyi,
mind a hosszantartó vagy szélsőséges helyzetekben a lelki
élet dinamikájában betöltött szerepét. A tudat viszonyulása
teheti tehát elsősorban megbetegítővé vagy a kreatív küzdelem
forrásává az adott helyzetet.
A konfliktusok tudat-közeliségének és a folyamat változásainak
sajátos dinamikai változatai vannak. Általánosságban úgy jellemezhetjük
ezt, hogy ha a konfliktus (=aspektus) tudat-közelibbé válik,
felfelé mozog a tudattalan mélyéből, akkor az én energetikai
többletet él meg. Ha a konfliktus távolodik a tudattól, akkor
ellenkező jellegű változást tapasztal. A fentiek alapján a
jungiánus asztropszichológia egy tudatközeli planéta és egy
kollektív planéta kapcsolatában is erre az integráltsági szintre
kérdez rá.
A jungiánus asztropszichológia a fejlődést segítő feladatát
többféle módon láthatja el. Az egyik legfontosabb az értelmezés,
segítségnyújtás a jelenségek pozitív, kreatív értelmének megtalálásában.
Az értelem adás mint általános rendezetlenség csökkentő folyamat
jelentkezik és lényege a személyiségfejlődés önkibontakozási
folyamatában az adott jelenség előrevivő, pozitív aspektusának
megtalálása. Hogy ezt elérhessük, ahhoz meg kell értenünk
az adott, konkrét személy belső fejlődéstörténetét és pszichodinamikáját.
Ugyanakkor az általános lelki törvényszerűségek ismerete és
felfedezése az adott esetben nem elegendő, szükség van az
illető individualitásának, egyediségének a megismerésére is,
mert gyakran éppen ennek az egyediségnek a megtalálásában
van a probléma nyitja. Ennek megértése. a jungi lélektanban
is különleges jelentőségű, magában foglalja az egyedi méltóság
megtalálásának folyamatát is.
Kérdés: Ez az energetikai-többlet az csak pozitív
formát ölthet?
Kedves [...]! Egyértelmű választ nem tudok adni a
kérdésedre. Én úgy látom ez az energetikai többlet azt jelentheti,
hogy nagyobb az esélyem az aspektus által jelzett konfliktus
megoldására (tudatosítására, integrálására). Persze ez nem
jelenti azt, hogy ezt garantáltan karneváli felszabadultságban
teszem. Könnyen lehet ez egy felzaklató állapot is, de a személyes
fejlődés szempontjából valószínűleg hasznos (erre mondja az
az Ego, hogy „a kibic könnyen beszél!” )
Még annyit, hogy egy aspektus (= pszichodinamikai konfliktus)
mennyire nehéz megoldandó probléma tudatos én ill. a psziché
számára, az nem elsősorban az aspektus jellegében (kvadrát,
oppozíció, trigon) keresendő, hanem a két összekötött planéta
(= archetípus, pszichés terület) jellemzőiben.
Például egy Plútó-Hold aspektus mindenképpen komoly pszichodinamikai
konfliktus feltételez, akár trigonról, akár kvadrátról van
szó. A különbség ott van, hogy tudatközelivé válása és ezáltal
a psziché fejlődésének szolgálatába állítása relatíve könnyebben
zajlik a trigon esetén, mint a kvadrát esetén. Ugyanakkor
azt tapasztalom, hogy ha egy aspektushoz (pl. Plútó- Hold
trigon) sok negatív élmény, ne adj’ isten komoly trauma
kapcsolódik a gyerekkorban, akkor nagyon nehéz lesz a szülöttnek
a trigont és a benne rejlő lehetőséget természetes módon pozitív
irányban felhasználni.
Kérdés: Tudnál nekem péládkat is írni a A pszichodinamikai
konfliktus (= aspektus) megélési formáira? Engem főleg a projekciók
általi megoldások érdekelnének.
Kedves [...]! Vegyük a Plútó-Hold kvadrát példáját.
Gyermekkorban a tudatos én (indentitás) még nem igazán fejlett.
Hangsúlyosabb a Hold szerepe. Ám a Hold kettős archetípus
(Anya | Gyermek), és ez a kettős archetípus karakteres, hangsúlyos
(határhelyzetbe hozó?, végletes?, félelmetes?, energikus?)
pszichodinamikai konfliktusban (kvadrát) van a kollektív tudattalan
egy meghatározó archetípusával (Plútó).
A helyzet kettős.
# Egyrészt nincs tudati kontroll, tehát gyermekként kiszolgáltatott
vagyok a plútói élményeknek (beáramlásnak).
# Másrészt a kettős archetípus (Hold) jellegéből következően
az archetípus egyik oldalával azonosulok. A Gyermek oldalával.
Az archetípus poláris másik felét (Anya) pedig kivetítem (projiciálom)
a környezetembe. Természetesen a teljes konstellációt (ebből
minket most a Hold-Plútó kvadrát érdekel).
Amit kivetítek az természetszerűleg archetipikus belső kép,
ami a Plútó jelenlét miatt valószínűleg legalábbis végletes.
A körülöttem létező kvázi Anya archetípus szerepében lévő
nők (anya, nagymama, nagynéni, óvó néni, szomszéd néni, stb)
egyfajta egyedi vetítővászonként egyedi visszajelzéseket,
válaszokat (megoldásokat, megéléseket) adnak az én Hold-Plútó
kivetítéseimre. Ez az egyediség egyedi személyhez kötött élményeket
jelent számomra, ami differenciálja bennem az Anya archetípus
képét. Egyre erősebb lesz a személyes tartalom a Hold-Plútó
aspektusban, de megmarad az archetipikus réteg is, csak az
egyre kevésbé lesz tudatközeli és egyre inkább a kollektív
tudattalan részévé válik. A fentiekből következik, hogy meghatározó
számomra, hogy a környezetem által időnként irracionálisnak
minősített félelmeimre, „anyaféltéseimre”, stb.
(Hold-Plútó), milyen választ, milyen mintákat kapok, hiszen
ezek alakítják majd a Hold-Plútó pszichodinamikai konfliktus
személyes jellegét.
A személyiségfejlődésem során egyre karakteresebb formát ölt
a tudatos én és egyre inkább kell kezdenem valamit a Hold-Plútó
kvadrát által modellezett konfliktus személyes és archetipikus
tartalmával.
# A lányok estében ez női indentifikációs minta is egyben,
míg a fiúknál egyre inkább elkövetkezik az identifikációs
váltás szükségessége a Gyermek | Anya archetípusról a Fiú
| Apa archetípusra. Az archetípus váltás mindig megviseli
a pszichét. A fiúk időlegesen le is maradnak a fejlődésben
a lányokhoz képest. E miatt az un. identifikációs váltás miatt
a Hold-Plútó probléma kevésbé lesz tudatközelibb mint a lányoknál,
ezért a projekció talán több rétegűbb is lesz.
#A lányoknál ez a bizonyos váltás nem történik meg. Illetve
az Anya | Gyermek archetípus fokozatosan módosul az Anya |
Lánya archetípus irányába egyre több részt integrálva az archetípus
Anya oldalából. A projekció természetesen itt is működik,
hiszen egyre több olyan lelki tartalommal kénytelen szembesülni
a Hold-Plútó képében, ami riasztó lehet és emiatt elutasítja
magától. Ezen elutasítások és projekciók mindkét nem részéről
szükségszerűen viszik ki a konfliktust „bőrön kívülre”,
és csinálunk belőle külső konfliktust.
A felnőtté válás időszakában ez természetes és szükségszerű
folyamat. Hiba lenne elítélni. Ebben az időszakban az identitás
karakteres kialakulása a fontos, nincs energiánk differenciált
önvizsgálatra (persze a mértéket illetően egyéni eltérések
vannak). Később azonban a kapcsolataink, a kényszerű vagy
kívánt felelősségvállalásaink (szülővé válás) révén kikerülhetetlenné
válik, hogy szembesüljünk azzal, hogy a Hold-Plútó által jellemzett
belső konfliktusunk automatikus kivetítése tarthatatlan már.
Vissza kellene vonnom a kivetítéseimet és belső konfliktusként
kellene megküzdenem vele. Persze ez sohasem 100%-os. Férfiként
továbbra is partnerben vélem felfedezni a belső konfliktusom
jellemzőit. Nőként esetleg anyaként archetípus váltást élek
meg az Anya | Gyermek archetípus tekintetében és most az Anyai
oldallal azonosulok (továbbra is Plútó-Hold jellegűen). Mindeközben
persze mindkét nem (sajnos inkább) intenzíven összekeveri
magában a Hold-Plútó jelenség veleszületett archetipikus jellemzőit
a személyes élményeivel, és vetíti ki azt a környezetére.
Az archetípusokról...
Az archetípus a magatartás egy velünk született lehetősége.
Az emberek általában (arche)tipikusan reagálnak valakire vagy
valamire egy jellemző szituációban. Velünk született viselkedésmintákról
van szó. Szerintem ezeknek a velünk született viselkedésmintáknak
egymásra hatásáról (konfliktusáról?) szól a Radix. Persze
az állatoknak is vannak velük született viselkedésmintái,
csak azok tisztán ösztönöseknek mondhatók. Az ember viselkedés
mintái bonyolultabbak és talán kevésbé konkrétak. Inkább egyfajta
irányvonalról beszélhetünk. Ráadásul nem minden viselkedésmintánkat
használjuk egy időben. Sőt lehet, hogy van olyan amit soha
nem is használok.
Nem igazán lehet tudni, hogy alakult ki egy-egy (arche)tipikus
viselkedésminta. Ami viszont nagyon fontos, hogy archetípusoknak
pólusai vannak (anya-gyermek, anya-lánya, apa-fiú, senex-puer,
tanár-diák, nő-férfi, stb.). Úgy születünk, egy archetípus
mindkét pólusa bennünk van. A jungiánus pszichológiában evidencia
az archetípusok poláris (kettős) jellege. Ezen logika jelenik
meg a planéták vizsgálatánál is az asztrológiában. Ha az archetípus
egyik pólusa megjelenik a külvilágban, akkor az aktiválja
az archetípus „belső” pólusát. Persze ez a belső
pólus sok esetben külső aktiválás nélkül is megnyilvánul.
A Hold által jelképezett archetípus valami olyasmit üzen,
hogy egy ember (nő) pszichéjében veleszületetten jelen van
az anya és a gyermek oldal egyszerre. Persze jellemző módon
mindig a legkisebb ellenállás irányába mozdulunk és ösztönösen
igyekszünk feloldani az ellentmondásokat. Így történik az,
hogy egyik pólust kivetítjük a világba. Az anya a gyermekére
projiciálja a belső gyermeket, a gyermek az anyára vetíti
a belső anyaképét. Ezzel a helyzettel aztán hosszú ideig jól
elvagyunk, és egy idő után valóban úgy is éljük meg, hogy
semmi közünk a kivetített oldalhoz.
Kérdés: Tehát jönnek az életembe azok a személyek,
amelyek ezt az állásomat megtükrözik. De ettől miért lesz
egyre kevésbé tudatközeli? Mert a gyerekeknél még az? Egy
tartalom mitől lesz személyes, s mitől archetipikus?
A kivetítés révén szerzett tapasztalatok személyes
élménnyel gazdagítják az egyébként velemszületett (arche)tipikus
viselkedésmintámat. Így a személyes tapasztalatok lépnek előtérbe
(erről van élményem, emlékem, tudásom, stb.), de az alap viselkedésminta
megmarad a háttérben (a tudattalan kollektív részében). Tehát
a példában említett Plútó-Hold kapcsolat jelentéstartalmában
fokozatosan elválik:
# a személyes élményből adódó jelleg,
# az adott kulturális közeg jelentéstartalma (Plútó-Hold a
Lappföldön ill. Plútó-Hold Szicílában)
# és az archetipikus jelentéstartalom
Kérdés: Tehát pl. értsem ez alatt úgy, hogy pl. a
párom nem azért csinálja velem ezt, meg azt, mert olyan tetű,
hanem ezt csak azért érzem így, mert az apámmal való konflikutomat
én generálom??
De igen a párod valóságban is lehet „tetű”.
Ha valóban az, akkor visszaigazolást kapsz a projekciódra.
Megerősít benne. Viszont az is lehet, hogy igazából nem „tetű”,
csak csinált valamit, ami Neked nem „jött be”.
Ilyenkor is beindul a projekció csak éppen valószínűleg igazságtalan,
hiszen egy belső konfliktust egyszerűsítesz külső konfliktussá.
Ha szeretem a társamat és fontos nekem a kapcsolat, akkor
hajlandó vagyok energiát fektetni a nehezebb, bonyolultabb
megoldásba, azaz a Plútó-Hold kapcsolat belső konfliktusként
való kezelésébe. Ez esetben a projekció ha nem is szűnik meg
teljesen, de mindenképpen enyhül. A mélylélektan áttételnek
(átvetítésnek) nevezi, amikor a belső konfliktus kapcsolati
konfliktussá válik. Jung említi meg azt először, hogy nem
csak személyes tartalmak, hanem kollektív tartalmak is átvetítődnek
a társra.
Persze ez asztrológia számára nem új megállapítás (lásd szinasztria).
Az átvetítés jelensége mellett azonban megjelenhet egy pozitív
jellegű kapcsolódás is, amikor a társat annak látjuk ami.
A két megoldás jellemzően állandóan keveredik. Az már egy
jó eredmény, ha relatíve hangsúlyosabb a pozitív jellegű kapcsolat.
Itt meg kell említeni, hogy nem csak negatív tartalmú kivetítés
létezik. Van un. pozitív tartalmú fantáziálás a társról (olyan
pozitív tulajdonságokat ajánlunk meg neki, aminek egyenlőre
még nincs birtokában).
A lényeg, hogy bizonyos fokig kiszolgáltatottak vagyunk az
embertársaink negatív kivetítéseinek (=áttétel) ill. pozitív
kivetítéseinek (=fantáziálás) egyaránt. A szinasztria nagyon
szépen mutatja, hogy válik egy személy belső konfliktusa a
kapcsolat konfliktusává, vagy ad absurdum a társ belső konfliktusává.
Különösen a kollektív archetípusok szintjén izgalmas ez, hiszen
ott nagyon hiányos vagy talán nem is létezik a tudatos rálátás
a problémára.
Zárógondolatként el kell mondjam, mind az amit ebben a topicban
leírtam csupán a Radix vizsgálatával nem megoldható, nem leírható,
nem elemezhető. Elengedhetetlenül szükséges hozzá a Radix
tulajdonosával való személyes kapcsolat és az intenzív közös
munka.
tick ervin (stellium) |
|