 |
|
|
|
   |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
SOHA NE MONDJ LE AZ EGÓDRÓL
Asztromókus Fórum (2005.07.15.) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
ami kapcsolatba lép
az Egoval annak van esélye a tudatosulásra...
„Az egoról való lemondás
valóban egyik »célkitűzésem«, bár úgy érzem, nem
lesz egy könnyű menet.”
Ilyen és ehhez hasonló mondatokat lépten-nyomon
olvasok az AM-en. De gondoljunk csak bele: ha sikerül valakinek
az egojáról való „lemondás”, az egyenlő a megszűnéssel.
A tudatomról mondok le, ha lemondok az egomról, ugyanis semmi
nem lehet tudatos az ego (=Én) nélkül. Az Én (= Ego) kapcsolata
a pszichikus valósággal képezi a Tudatot. Egyfajta szervező
központ, ami rávilágít az egész pszichés rendszerre, lehetővé
téve, hogy az tudatossá váljon (M-L. von Franz). Az ego (=
Én) végülis a Nappal analóg. Lemondani a Napról?! Ez azt jelenti,
hogy lemondok a vitalitásom forrásáról! Ami kapcsolatba lép
az Egoval annak esélye van a tudatosulásra. Ami nem lép kapcsolatba
az Egoval az kvázi tudattalan marad.
Szokás mondani, hogy egy személyiség a fejlődése során háromszor
születik meg:
# Első a testi születés, amikor biológiailag önállóvá válok.
# Második az egyéni éntudatom (Ego tudat, a Nap megerősödése)
megszületése a család szociális méhéből (ahogy ezt a jungiánus
pszichológia szemléletesen megfogalmazza) és a lelki autonómia
kialakulása.
# Harmadik a szellemi újjászületés, ami a személyiség Selfre
(Isteni Önvaló) való irányultságát jelenti. Azaz a szellemileg
érett embert az Ego-Self tengely/út kialakulása jellemzi.
Még egyszer mondom: a szellemileg érett embert SELF-EGO tengely
léte jellemzi és nem az Ego megszűnése.
Hogy az asztrológia megközelítésében mi ez a Self? Nehéz kérdés.
Én úgy képzelem el, mint mondjuk a képletem egészét, vagy
a képletből karakteresen kiemelkedő élettémát/életfeladatot
illetve annak a lehető legmagasabb szintű megélését/megvalósítását.
Azaz az irány megtalálása a fontos. Persze ez nem megy könnyen.
Azzal, hogy kezedben a nyíl és végre megvan a céltábla is,
még nincs garancia arra, hogy elsőre beletalálsz a 10-be.
Én úgy látom, hogy általában sokadik próbálkozásra sem, de
legalább irányban állok (kérdés persze hány nyílvesszőm van?).
S, persze ezt senki más helyettem nem végezheti el. Na de
ha „lemondtam az Egomról”, akkor egyáltalán vajon
ki fog lőni?
Azt szokták mondani, hogy a gyermek szülő-centrikus, a serdülőkorban
elindul az Ego-centrikusság (autonómia és felelősségvállalás)
kialakulása. A felnőttkor alapkérdése, hogy ez az Ego-centrikusság
tovább tud-e lépni a Self-centrikusság irányába. (Az, hogy
az asztrológiában a Nap jegye alapján megkülönböztetünk úgymond
„erősebb egojú” és „gyengébb egojú”
karaktereket az a fenti állításom lényegén szerintem nem változtat)
Ez a bizonyos Self-centrikusság végül is a jungi individuációs
fejlődés célja és értelme. A jungiánus pszichológiának van
erre egy modellje, de ezt most nem részletezném, mert elkanyarodnék
a lényegi mondanivalómtól. Az viszont érdekes lehet, hogy
ez az individuációs folyamat egyfajta archetipikus ösztönös
megnyilvánulása az emberi léleknek.
„Az individuáció tényleges folyamata – a tudat
kapcsolatba lépése a saját belső centrummal, a pszichikus
maggal, az ősvalónkkal – leggyakrabban a személyiség
sérülésével és az ezt kísérő szenvedéssel kezdődik. Ez a kezdeti
megrázkódtatás egyfajta felszólításnak tekinthető.”
(Marie-Luise von Franz)
Ez a folyamat nem elegáns dolog. Nincs individuáció anélkül,
hogy ne szembesülnénk Isten, a világ és a saját lelkünk destruktív
oldalával. Erre szoktam azt mondani nehéz ilyenkor szociálpozitívnak
maradni. Megszépítő, egy kicsit hazabeszélő az az elképzelés,
hogy csak azok számára áll nyitva az individuációs út, akik
valamilyen önismereti vizsgálódásnak (pszichológia, asztrológia,
numerológia, stb.) vetik alá magukat. Nem igaz, hogy aki a
saját személyiségfejlődéséről beszélni tud, csak az képes
megtalálni ezt az utat. Az individuációnak számtalan megjelenési
formája van. Nem csak pszichológiai, vagy intellektuális,
vagy tudatos. Adott a lehetőség másképp is: művészet, főzés,
szerelem a tudomány, vagy éppen művelem a földecskémet.
Az individuáció (azaz az Ego-Self tengely keresése) nem azonos
az individualizmussal. Részei vagyunk a kollektívnek. Egyéni
individuáció önmagunk szórakozására nehezen képzelhető el.
Egy közösség (társadalom?) életében való részvétel hozzátartozik
az individuációhoz. Középkori példa: a lovagok extrovertált
módon, az imádkozó szerzetesek introvertált módon keresték
az Utat. Persze létezik kevert forma is.
A jungi pszichológia felszínes megközelítésében úgy tűnik,
mintha egyszerű sémáról lenne szó. Miszerint az ember fiatal
korban legyőzi a külvilágot, szakmailag érvényesül, családot
alapít, stb. Idős korban viszont van ideje az életének értelmével
(az Ego-Self tengely keresésével) foglalkoznia. Ez így túl
egyszerű és balgaság. Közeledésünk a Self-hez (Mély Én) bármely
életkorban bekövetkezhet. Életünk során néha közeledünk hozzá,
néha távolodunk tőle. Néha nagyon intenzív a folyamat, néha
teljesen elcsendesedik. Ez egy soha le nem álló nagy amplitúdójú
periodikus folyamat. Talán az amplitúdó későbbi csökkenésében
bízhatok legfeljebb.
Azonkívül lehet valaki egészséges, talpraesett harmonikus
életet élő ember, akit meg sem érint az individuáció folyamata.
Például részcélokat (pénzszerzés, család, egzisztencia, karrier
, beilleszkedés egy közösségbe, a testi egészség megőrzése,
stb.) tűzünk ki magunk elé, s míg ezek elérésére törekszünk
kitérhetünk az Ego-Self tengely (az életem értelme) keresése
elöl. Az individuáció végül is az emberi élet kiteljesedését
jelenti, az egyes ember élettervének kibontakozását, életünk
értelmének a megélését. Ezt nem lehet megszerezni és azután
nyugodtan birtokolni. Ez egy egész életre szóló program, ami
végül is maga a Sors.
Az én olvasatomban végül így a Sors az én személyes Ego-Self
tengelyem keresését jelenti, mint életem alapvető céljával
való foglalkozás. Nem hiszek a sorszerűen bekövetkező dolgokban,
ellenben hiszek a Sors = a Self = a Selbst = az Önvaló = a
Mély Én = a bennem élő isten keresésében. De mindezt nem tehetem
meg az Ego és a körülötte szerveződött pszichés tér, a Tudat
hiányával. Ezért „sorstársam”, soha ne mondj le
az Egodról!
(felhasznált irodalom: Dr. Süle Ferenc, Adolf Guggenbühl-Craig,
C.G. Jung, M-L. von Franz)
tick ervin (stellium) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
