Kedves S!
Éppen arról van szó, hogy nem felvett szerepről van szó sok esetben, hanem a kliens által kivetített szerepről, illetve arról, hogy állandó önvizsgálat esetén is az asztrológus legfeljebb kontrollálja az árnyékát, de megszüntetni nem tudja (nagy baj is lenne, ha megszűnne). Ez nem az asztrológiai eskün múlik. Nem attól sarlatán egy segítő ember (pl. egy asztrológus), hogy pénzt kér a segítségéért. Teljesen ingyen is lehetek sarlatán. Akkor vagyok sarlatán, ha megfeledkezem saját gyarlóságomról, és én leszek a nagy megmondó, és visszaélek (lehet, hogy jogos) tekintélyemmel. Sőt minél jobb és tapasztaltabb asztrológus vagyok, annál inkább jelentkezik a veszélye az ÁRNYÉK-nak. Ami a tiszteletdíjat illeti. Van úgy, hogy a tiszteletdíjjal azt akarjuk jelezni milyen értékes amit mondunk (ez ÁRNYÉK jelenség), van úgy, hogy a kliens szívesen kifizeti,, mert úgy érzi ezzel kifizet valamilyen (lelki) munkát, amit így nem neki kell elvégeznie (ez a kliens ÁRNYÉK-a). Pedig a tiszteletdíj egy korrekt munkáért egyszerűen arról szól, hogy kenyeret tudjak venni a boltban. Egyébként igazából egyetértünk, csak a pszichológiai csapdára szerettem volna felhívni a figyelmedet (ami valószínűleg nem egy gordiuszi csomó, vagy ha az, akkor nem úgy kell megoldani, ahogy szép emlékű Nagy Sándor tette).

Kedves Z!
Jung szerint csak abban tudok segíteni mint asztrológus, amit már én megoldottam. Nagyon jól látod a problémát. Mit tehetek ilyenkor? (most a lehetséges gőgös asztrológusi megnyilvánulások leírását kerülném). Szerintem egyet tehetek, közösen dolgozunk a klienssel a témán. Az asztrológus hozzáadja a technikai tudását (a Radix dekódolása) és aztán közösen egyenrangú viszonyban megpróbálják megoldani. Ehhez azonban az kell, hogy a kliens aktív maradjon, és az asztrológus bátran vállalja fel tanácstalanságát. Azaz én tudjak a bennem lévő sebzett gyógyító archetípusáról, a kliens pedig mozdítsa meg magában a gyógyító archetípusát (a benne rejlő asztrológust).

Szia S és Z!
Csak egy pillanatra néztem be. Így rövid leszek. Az asztrológus akit az árnyéka vezet, anélkül, hogy azt ő észrevenné és szenvedne tőle az makkegészséges, és kiegyensúlyozott. Nem neurotikus ugyan, de az individuáció folyamata könnyen lehet, hogy megtorpant benne... Már nem a saját életét éli, megelégszik a pótlékkal, kliensei tragédiáival és örömeivel. Ha egy segítő emberen látszik, hogy problémái vannak, az szerintem azt is jelezheti, hogy küzd a az életével, nem tért ki a saját problémái elöl, ÚTON VAN. Engedjétek meg, hogy még később visszatérjek témára és hogy egy igazán nagy bőrt lehúzzak róla...

Üdv Mindenkinek!
Szomorú lennék, ha a topic a „vajon karmikus tehertétel-e pénzt kérni az asztrológusnak?” irányába menne el. Attól félek, hogy ez zsákutca. Szükségszerűen bemerevednek majd az álláspontok. Előbb-utóbb keményeket fogunk mondani egymásnak, és mindenkinek igaza lesz és/vagy senkinek sem lesz igaza. Viszont hagy mondjak el egy történetet az Egyszeri Asztrológusról (a továbbiakban: EA). Ahogy szokás mondani az ismerős egybeesések a véletlen művei.

EA kezdetben talán csak jobban tisztába akart jönni önmagával és nem elégítették ki a magazinhoroszkópok, vagy ez állandó téma volt a társaságban és szeretett volna kitűnni a hozzáértésével, vagy un. ezoterikus ponyvákat (és/vagy nem ponyvákat) olvasott és úgy vette észre hogy ez asztrológia érdekes dolog. Először csak kérdéseket tett fel különböző internetes fórumokban, de mindig volt egy kis hiányérzete. Ezért aztán úgy határozott végére jár a dolognak és keres egy iskolát. Sokat kipróbált, de végül egy tekintélyszemélyt választott. Megtalálta az ő Nagy Varázslóját és beállt hozzá varázslótanoncnak. Végül is jól választott, hiszen az egyik legnagyobb nevet választotta a piacon (természetesen a választása ízlésbeli szempontok alapján történt, de rögtön tagja is lett az adott szekértábornak). A Nagy Varázsló természetesen nagyon vigyázott a presztízsére, mert a neve márkavédjegy volt (a tanításból élt). De EA-nak a varázslótanoncnak is jó volt így, hiszen állandó igazolást várt arra , hogy jól választott, ezért rajongott a Nagy Varázsló produkcióiért. Így szocializálódott szép lassan az évek során.

Közben azért jó dolog is történt: az éppen tanult problémás asztrológiai konstellációkat magára vette (felfedezni vélte a saját képletében). Ez bizony egy esély volt arra, hogy ne elnyomja, hanem integrálja magában és kifejlessze a „sebzett gyógyító” archetípusát (Chiron).

Vannak akiknek van erejük ezt a belső polaritást elviselni, és vannak akik elbuknak a döntő stádiumban. Ettől még ők akár híres szakmailag jól képzett asztrológussá válhatnak, ám a sebzett gyógyító értelmében vett jó asztrológus nehezen lesz belőlük. Nos EA-ból híres, szakmailag jól képzett asztrológus vált. Persze ekkorra már rég nem a saját önmegismerése érdekelte. Részt akart venni a Nagy Polaritás játékban, ez még rendjén lenne, de ott követte el a hibát, hogy csak az egyik oldalt vállalta fel. Folyamatosan praktizált, beavatkozott, sikerei voltak, építette az ő saját márkanevét. A munkáját elméleti és gyakorlati szempontból uralta, ám életének minden területére ráült az asztrológia. Azt is mondhatnánk, hogy rászáradt a Nagy Varázsló szerepe. Otthon vacsora közben, a partnerével az ágyban, a gyerekeivel játszva is ő volt a Nagy Varázsló, aki rálát a dolgokra. Sőt már nem is a saját életét élte, hanem a fejében kavargó képletek éltek helyette. A kliensei éltek helyette, illetve az ő életüket mozgatta egyfajta mindenhatóként, mint egy számítógépes stratégiai játékban. Megjelent a praxisában a hatalom, a tekintély , a megkérdőjelezhetetlenség. Szakemberévé vált a személyiségfejlődésnek, csak éppen az ő személyisége nem fejlődött. A kliensek a tökéletes ember képét vetítették ki rá, ez ellen persze ő szerényen tiltakozott, de azért hízott a mája. A tudattalan szintjén megtorpant a fejlődése, hiszen ő tökéletes. „Végül tehát a prófétai igazlátás inflációjának áldozatává válik.” (Guggenbühl-Craig) Sikeres, elégedett, de individuációjában megtorpant emberként halt meg.

Bocs, a hosszú szövegért. Elnagyolt, leegyszerűsített történet, nyilván több ponton támadható. Viszont szerintem nem szükségszerű, hogy így történjen. Kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá. A jungiánus pszichológiai (asztrológiai) praxisnak mindenesetre van válasza a problémára...

Szia I!
Én is lemerülök a konzultáció során, és engem is frusztrál időnként a dolog. Ez nem feltétlenül a gyakorlatlanság jele (bár nálam lehet, hogy igen :) ). Talán inkább a felelősségérzet, végül is nem egy rajzfilm figura életébe lépsz be. Közvetetten beavatkozol a család, a munkahely életébe a kliensen keresztül. Nem a vélemény felvállalásának elkerüléséről van szó, de talán érdemesebb a személyes véleményeket az asztrológus szerepéből kilépve, mint magánember közölni. Persze tudom, hogy nehéz megcsinálni. Ugyanakkor le kell tudnunk védeni magunkat, mert nem marad energiánk a szeretteinkre. Van akinek ez magától értedődő rutin, és van akinek erre külön oda kell figyelnie, speciel nekem ez külön munka (ugye az asztrológusnak is van horoszkópja).

Kedves M!
Épp csak átfutóban vagyok a fórumon. Engedd meg, hogy kicsit jobban nekifussak, és később válaszoljak érdemben. Elöljáróban csak annyit, hogy egyrészről igaz amit írsz. Másrészről viszont bonyolultabb az ügy, hiszen a részemről mániákusan, rögeszmésen emlegetett kettészakadt archetípusok jelenségéről van szó mind az asztrológus, mind a kliens oldalán. A kettészakadt archetípusok (tanár-diák, anya-gyermek, orvos-beteg, asztrológus-kliens, apa-fiú, öreg-fiatal, stb.) úgy vonzzák egymást mint az ellenkező polaritású mágnesek, és nyomban megjelenik az alá-fölérendeltség. Azonkívül ott van még a topic indító gondolatom a jó szándék mögött húzódó árnyékról. Szerintem egy alapos analízis elkerülhetetlen mielőtt ebbe a dologba az ember belevág. Én elmentem egy pszichológushoz és több találkozón keresztül dolgoztunk azon, hogy milyen csapdák várnak rám mint asztrológusra., és valószínűleg ezt időnként újra és újra meg kell tennem.

Kedves P!
Abszolút igazad van. Ahogy írod: „postázzák ki a sorsomat”. Én a magam részéről elképzelhetetlennek tartom, hogy személyes alapos interjú (ami természetesen mélyebbre kell hogy ásson az olyan szokásos sztereotíp asztrológusi kérdésekhez képest mint hogy: eltörött-e a lábad?, mikor halt meg a nagymama? mikor voltál külföldön, stb.) nélkül bármibe is belefogjak. Sőt én magát az un. „elemzést” sem tudnám felvállalni állandó interaktív és egyenrangú kapcsolat nélkül. Persze az embert mindig utolérik az olyan kérdések, hogy „mond már meg mit jelent az, ha a Szaturnusz a 7. házamban áll!”. Ha megtehetem, és ahogy öregszem meg is teszem, azt mondom fogalmam sincs. Ez nem információ visszatartás, hanem felelősségérzet. Persze minden rutinos asztrológus ismeri a rutinos választ, de ez olyan, mint amikor az öreg pókerjátékos rutinosan blöfföl. Én irtózom ezektől a helyzetektől, különösen amikor látom az eredményét egy konzultáción. Számtalan olyan konzultációm volt, ahol egy előző asztrológus rutinos magabiztosságának „eredményén” kellett dolgoznunk a klienssel.

Kedves I, M!
Állandó időzavarban lévő lusta emberként megpróbálok egyszerre válaszolni, de először erősítsem meg G-t.

Ez hivatás, amennyiben felelősséggel csinálod, és nem rutinból, bizony egyrészről időigényes analitikus munka, másrészről komoly pszichés energia, jelenlét. S, bár valószínűleg nem az emberszeretet vezet bennünket elsősorban (mondom én Halak Nappal: 1964.02.29.23:55, Esztergom), azért nem kell sajnálni bennünket. Izgalmas feladatról van szó.

Talán az igazán nagy csapda ott rejlik, ha alapvetően abból élek, hogy asztrológus vagyok. Ez bizony egy olyan választás elé állít, amit nem kerülhetek el. Nekem úgy alakult, hogy nem ebből kell megélnem (vagy nem tudtam megélni belőle?). Megjegyzem egy idő után tudatosan szálltam le erről a lóról, mert olyan kísértéseknek voltam kitéve, amiket nehéz volt megoldani. Így könnyebb, és mellette nagy lehet a szám. Ha azt látod, hogy magát komoly, filozófikus, pszichológiai sztárasztrológusnak tartó asztroszakinak rendszeres rovata van egy bizonyos gagyi TV-ben, akkor azt mondhatjuk: „Van az a pénz...”

Felvázolnám, hova szeretnék én tartani. Korántsem tartok egyébként ott.

Módszertanilag letisztítani azt a modellt (asztrológia) amivel dolgozom. Kidobni mindent, ami receptura ízű megfogalmazásokra ad esélyt, és korlátozza a szabad gondolkodást (számomra ilyen pl. a holdcsomó, az állócsillag, stb; nyilván a minősítésem vitatható). Sőt kidobni minden recepturát.

Meghúzni a határokat. Számomra egy Radix csak a Radix tulajdonosára vonatkozik senki másra. (Az hogy a mamámnak nehéz éve volt, azok okai, a mamám hókuszpókuszában vannak, nem az enyémben, nem is keresem benne). Az hogy 2 m magas vagyok az genetikailag adott (a családban mindenki magas), és nem azért mert Skorpió az Ascendensem (na azért aztán tényleg nem :) ). A környezetem hatása alól nem tudom kivonni magam. Rakjunk egymás mellé egy olasz Halak Napú embert és egy észak-finn Kos Napú embert. (?????). A Radix a primer természetemről szól. Arról az eszköztárról amit használok a környezet által adott minták működtetésénél. Illetve arról a pszihodinamikai erőtérről, mint bennem, mint kapcsolataimban megnyilvánul.

Egy korrekt asztrológus-kliens kapcsolat kialakítása. Ez az a gitt, amit ebben a topicban rágunk. Hogy érhető ez el? többek között állandó önvizsgálattal. Lehetőleg kilépve a belterjes asztrológiai kontextusból. Nem elég megbeszélni az asztrológus haverral, hogy aszongya: „De pocsékul érzem magam, mióta a Plútó belépet a 4. házamba. Ja, igen tudom, emlékszem milyen volt amikor nekem a Holdamon csücsült...”

Ez nem vezet sehová. Kell egy kívülálló igazi szembesítő. Tudomásul kell vennem, hogy mindig ott jár a sarkamban az ÁRNYÉK, akármennyire jót akarok csinálni. Sőt minél nagyobb jót akarok, annál erősebb az árnyékom. Időnként csak arra vár, hogy a kliens projicálja rám. Ezt, ahogy Bodrog Miklós fogalmazta nem LETAGADNI, hanem MEGTAGADNI kell. Azaz tudnom kell róla, résen kell lennem és mindent meg kell tennem, hogy ne érvényesüljön. Még egyszer hangsúlyoznám, szükség van erre az erős árnyékra. A tudat és az árnyék között feszülő polaritás, adja azt a pszichikus energiát ami előrevisz minket az ÚTON.

Tudatosítani kell magunkban a sebzett gyógyítót. Azaz a bizonytalan asztrológust, aki segítséget vár a klienstől a konzultáció során. Pszichológiai törvényszerűség, hogy ha valami hasonlót nem teszünk, egyoldalú hatalmi helyzet alakul ki. Ettől még jó tanácsot adhatunk, de a kliens AUTONÓMIÁJÁT biztosan nem növeltük. Pedig ez lenne a CÉL, vagy nem?

Vegyük észre, hogy van élet az asztrológián kívül is. Ha nem ütközünk, szeretünk, harcolunk, kerülünk válságba, mint civíl emberek. Akkor a személyiségfejlődésünk (az individuációnk) megáll. Márpedig ugye mi végül is a pszichénket vetjük be a munkába. Itt jelenik meg az Erosz (a barátság, a szeretet, a kapcsolat) archetípusa.

A konzultáció során sem kell szégyellni kilépni az asztrológus pozíciójából. Ha valaki egy kapcsolati probléma esetén nem tud dönteni még azután sem, hogy többször átrágtuk már közösen a prokat és a kontrákat. Akkor megpróbálok kilépni a szerepemből és megmondom, hogy én Tick Ervin egyszeri ember, hogy döntenék (persze kérdés kitudok-e lépni a szerepemből, ill. a kliens hajlandó-e észrevenni ezt?)

Hát ennyi egy szuszra... Lehet, hogy zavaros voltam, de ez már csak így megy. Szeretném hangsúlyozni, hogy csak szeretném így csinálni. Én már annak is örülök, hogy valami alakul.

Kedves M!
Igazad van. Valóban lóg a levegőben, hogy mit akarok az Erosz-szal. Talán úgy tűnik mindabból, amit eddig összehordtam, hogy az asztrológiai tanácsadás eleve kudarcra van ítélve, vagy csak kivételes emberek alkalmasak rá. Természetesen ez NEM IGAZ.

Az asztrológus magára hagyatott. csak ő és kliensei tudják mi történik egy konzultáción. Sőt még a kliensével szemben is egyedül van. Ez bizony szinte kivédhetetlenül asszimetrikus kapcsolat. minél nagyobb múltú, hírű és tapasztalatú az asztrológus, annál asszimetrikusabb. A kliens már nem jelent igazi kihívást az asztrológusnak saját pszichés folyamataival szemben. Elefántcsonttorony. A problémát nem lehet belülről megoldani. Hiába analizálja magát, a vakfoltja nem engedi meg, hogy lénye meghatározó sötét helyeit felismerje. Persze lehet hogy intellektuálisan megérti, de ez a megismerés nem fogja őt megrendíteni. Pedig megrendülésekre szüksége van az egónak. (Teher alatt nő a pálma).

Tehát ahhoz hogy az ördögi körből kikerüljön, ahhoz őt mélyen érintő dolognak kell kitennie magát messze minden aztrológus-kliens szituációtól.

Egy svájci jungiánus pszichológus Adolf Guggenbühl-Craig (rá már hivatkoztam ebben a topicban) azt írja erre való a barátság, a szimmetrikus kapcsolat. Ő ezt a kapcsolati archetípust, pszichés energiát Erosz-nak hívja. Az asztrológusnak szimmetrikus kapcsolatokra van szüksége. Olyan emberekre, akik nem félnek őt megtámadni, nevetségessé tenni, hibáira rámutatni (barát?, partner?). Bár nem mindig szimmetrikus, de a szülő-gyermek kapcsolat is ilyen kihívás. A lényeg, hogy így szeretetben hatolhatunk az árnyékunk mélyére.

Ugye ismerünk olyan embereket akik soha életükben nem jártak asztrológusnál (sem más varázslónál) fogalmuk sincs az Ascendensükről, nem is érdekli őket, csak úgy mint az egész hókuszpókusz. ÉS MÉGIS ÉRETT, BÖLCS EMBEREK! Ők javarészt embertársi kapcsolataikon keresztül váltak azzá, amik. Az asztrológusnak sincs más választása.

Az EROSZ alatt a jungiánus pszichológia nem szexuális kapcsolatot, hanem általános értelemben vett szeretetteljes kapcsolatot ért. Csak akkor lehet az asztrológust megsebezni, ha ez a szeretetteljes kapcsolat veszi körül. Erre a sebzettségre van szüksége, arra hogy a kapcsolatai újra és újra felrázzák, és kapcsolatba hozzák saját árnyékával. Ez pedig elvezet a szakmai árnyék szembesüléséhez is.

A lényeg tehát: az ÉRZELMI MEGÉLÉS (Erosz) előtérbe helyezése az INTELLEKTUÁLIS MEGÉRTÉSSEL szemben

Végül egy idézet Guggenbühl-Craig-től:
„Önmagában és embertársaiban lakozó félelmetes erőkkel kell megküzdenie. Ám feladatát csak akkor tudja teljesíteni, ha újra meg újra birokra kel az árnyékkal. Nem tud Jákobhoz hasonlóan egy éjszaka alatt megküzdeni az angyallal, hogy az megáldja, hanem egy életen át kell küzdenie az áldásért.”

Kedves M!
Az én életemből kimaradt a kliensi szerep, legalább is asztrológiai értelemben. Viszont varázslótanonc szerepben belekerültem néhány helyzetbe, amire ma már nem vagyok büszke, de hát így alakult. Már az is milyen paradox, hogy kísérleti alanyként éppen a hozzánk közelállók kénytelenek elszenvedni első asztrológusi próbálkozásainkat.

Később még mindig tanoncként, úgy alakult, én vettem fel a „rendelést” egy úgymond gyakorlott praktizáló asztrológusnak. (Kérdőív a születési időpontról, és az életeseményekről, és annyi). A szaki megírta az elemzést előrejelzéssel együtt. Az én szerepem az volt, hogy kijavítottam a helyesírási hibákat, amik tömegével voltak, és stilisztikailag feljavítottam az egyébként pongyola közbeszédre hajazó irományt. Ebből sok vitánk volt, de mivel az én könyvesboltom adta a keretet mindehhez, nem vállalhattam a nívótlanságot. Tartalmilag még nem láttam rá a dolgokra. Ebben a helyzetben legtöbb esetben az asztrológus és kliense (bár ebben a helyzetben pontosabb a megrendelő kifejezés) nem is találkozott egymással. Én voltam a közvetítő.

Megjegyzem rengeteget tanultam tőle, ami a képlet elemzés technikáját, gyakorlatát illeti.

Később kenyértörésre került sor közöttünk. Egyedül maradtam, bedobva mélyvízbe, több még nem teljesített határidős megrendeléssel együtt. Belevágtam. Természetesen írásban, hiszen az biztonságot adott. Volt idő átnézni könyveket (ekkor még mindig tanuló voltam). Persze valahol mélyen éreztem, hogy nem vagyok kész rá, ezért kompenzációképpen egyre hosszabb irományok születtek. Azt gondoltam, ha nem is jó amit írok, de legalább hosszú :). Nagyon sok ilyen munkám volt, gyakorlásnak kiváló, de egyre inkább éreztem, hogy ez így nem helyes, de nem tudtam, hogy kellene mégis. (Itt jegyzem meg, hogy még tanfolyamtársam is felkért elemezés írására, amin nagyon csodálkoztam)

Az életem úgy alakult, hogy sok mindent át kellett gondolnom abban az időben, amikor éppen megkaptam az oklevelemet. Hosszú szünet következett, válságban voltam. (Most nem ecsetelném az asztrológiai konstellációt). Közben megírtam a szakdolgozatom, ami egyfajta terápia volt számomra. Akkor rátaláltam valamire.

Félév múlva elkezdtem a praxist. Már akkor egy hosszú interjúval kezdtem, és a folytatás egy 4-5 órás beszélgetés volt. Számomra ennek a hivatásnak a gyakorlása személyes kapcsolat nélkül elképzelhetetlen. Interakcióban lenni a klienssel! Ez döbbentett rá, hogy az amit az asztrológus egy hókuszpókusz ábra előtt egyedül ülve kigondol, az nagyon ritkán van úgy. Az elmélet (a jungi pszichológia mint szintézis) és a gyakorlat (egyenrangú asztrológus-kliens kapcsolatra építő az adott problémára fókuszáló kognitív konzultáció) csak később alakult ki. Közben pszichológusnál is jártam (több találkozó), ahol a az asztrológusi szerepemmel kapcsolatos dilemmáim, bizonytalanságaim is szóba kerültek. A vége az volt, hogy tanítani is kezdtem. Közhely, de a tanítványoktól lehet a legtöbbet tanulni.

Az a projekt, amit már ebben a topicban leírtam félig megvan. A letisztulás az asztrológiában, az asztrológia érvényességi határainak (mások szerint talán túl szigorú) meghúzása úgy gondolom meg van. Ettől váltam eretnek asztrológussá. De jól van így. A jungiánus pszichológia felhasználása a szintézisben is halad.

A legnagyobb feladatnak most az asztrológus-kliens kapcsolat jó kezelését érzem.
Nem akarom az efemeridát kívülről fújni, nem akarok minden asztrológiai elméletben otthon lenni, nem akarok új fényszögeket kitalálni, nem akarok pontos előrejelzéseket adni. Sőt előrejelzéseket egyáltalán nem akarok adni.
NEM AKAROK VIRTUÓZ ASZTROLÓGUS LENNI!
Az EREDMÉNYES KÖZÖS MUNKÁRA ESÉLYT ADÓ KONZULTÁCIÓS HELYZETEKRE törekszem.
A hangsúly most nálam itt van.
És projekt nem áll meg...

Kedves A!
Egyetértünk abban, hogy sokféle asztrológusi attitűd van. Az enyém minden bizonnyal más mint a Tiéd, de nem meggyőzni akarlak csak szeretném elmondani én hogy látom. Én úgy látom, hogy ugyan egy alapos önismereti beszélgetés után esetleg következtethetek arra, hogy egy bizonyos jövőbeli motiváció esetén, hogy fog reagálni a kliens. Ám biztos nem lehetek benne.

Mondok példákat:
Jelentkezik az igény, hogy változtasson a kapcsolatán. Vajon biztosan fog is változtatni? Vajon megteheti, hogy változtasson? Lehet, hogy megvárja, míg egy év múlva nagykorúak lesznek a gyerekek. Meg fog változni abban az évben a kapcsolata? Hát nem biztos, hogy igen. Ráadásul még az is lehet, hogy az értékrendje nem engedi meg, hogy kilépjen a kapcsolatból. Vagy nagyon ragaszkodik a partneréhez, az összes függetlenségi kényszere ellenére.

vagy:
Erős elvágyódása, kalandvágya van. Szeretne külföldre menni tanulni. A hajtóerő olyan nagy hogy el is indítja a folyamatot. Pályázat ösztöndíjra, vízum stb. Eltelik akár 1 év is mire minden feltétel teljesül. Vagy az, hogy az USA nagykövetsége kétszer is visszautasítja a kérelmét, az is benne van a horoszkópjában?

Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy tapasztalataim szerint a Radix illetve, annak aktuális állapota (tranzitok, stb.) a motivációimról szól.

Az én felfogásomban a Radix a primer természetemről szól, az eszközeimről. Ám, hogy ezen eszközeimet mire használom, ill. milyen szinten használom, abban meghatározó szerintem a szocializációm. A családi mintáim, az a szubkultúra ahonnan jövök. Ha mindenképpen determinációról kell beszélni, akkor ez az a script, amit otthonról hozok.
De ez sincs bebetonozva.

Úgy gondolom prognózist adni (jósolni) számolva esetleges tévedéseinkkel nem bátorság és felvállalás kérdése. Sokkal inkább felelősség kérdése is. Beavatkozom, és aztán nem mondhatom azt egyszerűen azt, hogy: Bocs tévedtem!

Megint mondok egy megtörtént példát:
Egy kliensemnek egy előző rutinos és magabiztos asztrológus két előrejelzést is adott. Az első az volt, hogy munkahelyet fog változtatni. Ez meg is történt abban az időben. Másik az volt, hogy „ekkorésekkor” gyermeke fog születni. Amikor eljött hozzám a kliens 9 hónap volt hátra a megígért időponthoz képest és a hölgy teljes pánikban volt, ugyanis még férfi sem volt a láthatáron. Görcsösen kereste a partnert, hiszen számolni ő is tudott. Éppen e miatt a görcs miatt nem sikerültek a kapcsolatteremtései. És ezt a görcsöt bizony az a magabiztos és rutinos (és piszén pisze...) asztrológus okozta sajnos. A konzultáció nagy része arról szólt tehát, hogy ez a teher lekerüljön a kliens válláról. Még abban a félévben sikerült egy jó kapcsolatot kialakítania, amiből házasság is lett. Ám fontos volt a hivatása (most indult a pályafutása), és a gyereket egy kicsit későbbre tervezték.

Kérdezem én, vajon tudja-e egy asztrológus, hogy milyen fél mondat ragad meg éppen egy kliens fejében? Soha ne felejtsük el, hogy élő emberekről van szó, és akár akarjuk akár nem beavatkozunk. És bizony minél jobban megszereztük a bizalmat a klienssel való találkozás során, annál inkább készpénznek veszi, amit mondunk.

Szia M!
Engedjük már meg egymásnak, hogy arra és úgy alkalmazza az asztrológiát, ahogy neki jól esik. Úgy ahogy hozzá illik. A kizárólagosság soha nem vezet jóra.

Úgy gondolom az asztrológia egy önismereti modell, aminek több értelmezési rétege van. Ki milyen szándékkal közelít hozzá, az ő döntése. De hangsúlyozom: modell, és egy modell csak modellez, de nem fedi 100%-ra a valóságot, megközelítéseket ad. Sok ilyen modell létezik. Számomra az asztrológia önismereti modellje az amiben leginkább válaszokat találok. Az értelmezési réteg pedig egyfajta pszichológiai szemlélet, a belső motivációkra figyelés. Igen valóban benne vannak a Radixban talán az élettémák. Valóban lehet dolgom a bűnnel. Na, de hogy bűnöző leszek vagy bűnüldöző (?), az már túlmutat ezen a modellen.

Egy bizonyos Szaturnusz konstelláció (jegy, ház, fényszögek) témája túl általános. Ahány ember, annyiféleképpen használja vagy szenvedi. Hál' istennek! És ez az egyediség megint csak túlmutat a képlet értelmezési határain. Egyéni megéléseink vannak, egyéni módon használjuk az eszközeinket, egyéni a tudatosságunk. Igen egy útelágazás után később már nem fordulhatunk vissza, ilyen módon valóban egyértelműen halad az életünk valamerre, de véleményem szerint a legtöbb esetben van választási lehetőségünk.

Persze ezt a felelősséget érzi a kliens is, és szeretne megerősítést kapni az asztrológustól, vagy rosszabb esetben arra vár hogy helyette döntsenek. Csakhogy egy pillanatra visszatérjek a topic fő témájához.

Sokkal inkább komolyabban kéne venni a környezet általi determinációt szerintem. Erre engedj meg egy idézetet:
„A párizsi Nemzetközi Gyermekközpont végső következtetése szerint: a 17 éves kori intelligencia (gondolkodás, életszemlélet, érdeklődés, ambíció, a környezettel, a világgal való kapcsolat) 50%-ban már 5-6 éves korra kialakul. 30%-ban 10 éves kor körül rögződik és csak 20%-ban formálódik és alakítható 12 éves kor után.”

Nos az igazi programozottság itt rejlik, nem a horoszkópban

Szia M!
Azt írod:
nem látom a különbséget a kötött környezet és a determinált horoszkóp között

Számomra a környezet az környezet, és nincs benne a horoszkópban. Az én értelmezésemben a Radix az eszközeimről, az adottságaimról szól. A környezet az külön ügy amivel valamit kezdenem kell és ehhez használom a rám jellemző eszközöket.

Azt írod:
(jó lenne ha nem felejtenétek el, hogy nem a bolygók határozzátok meg az életeteket, hanem titeket küldtek épp abban a pillanatban, amikor úgy állnak a bolygók)

Nézd ez hit kérdése. Ki küldött engem? Honnan? Biztos vagy benne, hogy így van? Ez a te hited. Rendben van. De ha nem hiszek benne, akkor máglyára küldesz?

Azt írod:
eddig az oldalon főleg prognózisokat olvashattunk, akkor ez hiábavaló munka lett volna?

Ha hiábavaló talán nem is, de bizony megkérdőjelezhető szerintem.

Azt írod:
nem értem azt sem, az önismeret hogy segíthet rajtam, hiába tudom a hibáimat, nem bírok rajta változtatni

Hát akkor Neked valóban nem segít az önismeret. Nem baj van, akinek igen. Azt hiszem ennyiben maradhatunk. Nincs kedvem ismételni magam. Esetleg (de nem muszáj!) elolvashatnád a topic elejét is.

Üdvözlettel Tick Ervin eretnek


Kedves M!
Ugyan nehéz az indulás a kezdetben. És szükségszerű, hogy a barátok, ismerősök az első alanyai a gyakorlat megszerzésének. Ám Téged megvéd az ártatlanságod, a magadban megélt „bizonytalanságod”. Meg a tanácsot kérő sem vetíti beléd (egyenlőre) talán a Nagy Varázsló képét.

Az individuáció megtorpanása a rutinos, magabiztos, „én mindemre tudom a választ”, „én majd megmondom neked az igazat” asztrológusokat fenyegeti. Ráadásul az ő esetükben a kliens is többet vár, erősebb a kivetítés, és hangsúlyozottabb az aszimmetrikus viszony (aminek következménye a hatalom megjelenése). Tehát az asztrológust több kísértés is éri. Visszatérő kliensei vannak, akiknek életei felett lassan mindenhatóvá válik. Időnként már annyi is elég a kliensnek, hogy a tekintélyes asztrológus legalizál számára dolgokat (ez más irányba vezet, de erre még visszatérhetünk).

Úgy vélem ez az óvatosság tompul el az asztrológusban később. Egyszerű döntésnek tűnik, de valószínűleg előbb-utóbb tapasztalni fogod hogy nem is olyan egyszerű a feladat.

Kedves M!
Az az asztrológus akiről Te írsz az beveti pszichés energiáit az aztrológus-kliens kapcsolatba. Segíteni akar, de közben folyamatosan figyeli magát a szituációban és megpróbál általa maga is fejlődni. Ezt én rendjén valónak érzem.

Azt akit én önmegvalósító asztrológusnak címkéztem (lásd általad hozott idézetet), az már rég nem a kliensért van. Ez az asztrológus saját presztízsét őrzi, a nimbuszát építi, produkciót ad elő. Kreatívan megvalósítja magát mint egy művész. Nagyot alkot ugyan, de nem segítő szándékkal, hanem magáért a jól sikerült produkcióért.

És ami még ebben az idézetben van, az az, hogy a segíteni akaró asztrológusban is ott van ez az árnyék. Hogy személyesebbre vegyem a választ. Bennem - amikor minden tudásommal és szándékommal azon vagyok, hogy egy szimmetrikus asztrológus-kliens kapcsolat során valóban segítsek - is ott van ez a szakmai árnyék, azaz a produkciót bemutató megkérdőjelezhetetlen asztrológus. Fontos tudnom róla, fontos felismernem magamban, mert csak így van esélyem a kordában tartására. Mellesleg a tőlem eltérő attitűdű velem szembejövő asztrológusra sem vetítem ki a szakmai árnyékomat.

Egy megdöbbentő hír az Indexről:
A 2004-ben elkövetett jogsérelmek közül számos szerepel a nemzeti összegzésben - írja a Népszabadság. Ilyen például a Penny Market Kft.-nél történt extrém eset, ahol az egyik vezető összegyűjtötte és jósnőhöz vitte a munkavállalók személyes adatait. Arra volt kíváncsi, hogy lopnak-e. A „kiválogatottakat” állásukból felfüggesztették, majd hónapok múlva - létszámfeleslegre hivatkozva - rendes felmondással megszüntették a munkaviszonyukat.

Kedves M és Z!
Z. rövidre zárta a dolgot, és tulajdonképpen egyetértek Vele (csak rossz szokásom szerint hosszabban).

Észre kell venni mi az, ami nem a Te helyzeted. Képesnek kell lenni megszűrni a tanácskérőket. Én a magam részéről már a telefonon keresztül el kezdem a szűrést (egy kicsit talán a weblapom is segít ebben). Ám leginkább az átlagban bő két órás interjú után azért kiderülnek dolgok, és képes vagyok azt mondani, hogy sajnos az elvárásnak nem tudok megfelelni.
Itt nem csak arról van szó, hogy olyan kérdésre várnak választ ami szerintem nem az asztrológus feladata (Valaki arra szeretetett volna választ kapni, hogy megvegyen-e egy lakást. Én egy ingatlanszakértő felkeresését javasoltam neki.)

Arról is szó van, hogy látom-e az esélyét valamiféle egyenrangú kapcsolat kialakulásának és az eredményes közös munkának. Nincs lelkifurdalásom, mert biztos megtalálja majd az emberét. Azon kívül 2 órát rááldoztam az életemből. Biztos, hogy mindenki jobban jár így. Ám ehhez szükség van valamiféle kívülállásra, függetlenségre (akár egzisztenciálisan, akár szellemileg) Ha a szűkebb asztrológiai házam táját nézem, akkor az látható, hogy sokan bár pszichológiai fogalmakkal operálnak (mondjuk elnevezik a Vénuszt animának), de a tanácsadás során, mégis belecsúsznak a csapdákba. Következetesnek kell maradni.

Rendszeres kérdés: „Mit gondol, milyen változások fognak történni a kapcsolataimban?” Azt szoktam mondani, hogy nem gondolok semmit arról, hogy MI FOG TÖRTÉNNI. Csak arról tudunk eszmét cserélni, hogy lesz-e igénye a változtatásra, megjelenik-e ez a viselkedésében, ő maga megengedi-e magának a váltást. Na, de hogy a váltás végrehajtható lesz-e, azt csak a Jó Isten tudja! Hiszen sok múlik a partneren, az adott helyzeten is.

Nagyon hízelgő egy kezdő asztrológus számára (de még egy több éves rutinnal rendelkező számára is), ha hozzá fordulnak segítségért és nem máshoz. Érezzük a kezünkben az eszközöket, és használni akarjuk őket. Érezzük, hogy bizonyos tekintetben több információnk van, mint a kliensnek. Ez bizony egy ego-hizlaló helyzet. Ezt mindeni élvezi, csak a nagy élvezetben szem elől veszítjük a helyzetben rejlő csapdákat. A kliens mindenképpen már kivetítésre készen érkezik, hiszen segítséget vár. Ez a pszichológiai felszín, ugyanakkor a tudattalan szintjén már archetipikusabb elvárások is bevetésre készen állnak. Ha ezek az - pszichológiai szakszóval élve - átvitelek működésbe lépnek, akkor már nagyon nehéz az általunk ideálisnak tartott szimmetrikus asztrológus-kliens szituációt megőrizni.

Kedves M és Z!
Amit felvetettetek az egyrészről a „hízelgő asztrológus” másrészről az „értelem keresésével való visszaélés” esete lehet. Engedjétek meg hogy a magam fogalmi kereteim között hozzászóljak.

Ugye arról van szó, hogy az asztrológusnak sok esetben kemény dolgokat kell közölnie a klienssel (Természetesen itt nem az a kemény, hogy mi fog történni vele, hiszen arról nem beszélek. Az a kemény, hogy ő milyen). Ha őszinte és szimmetrikus kapcsolatról van szó akkor ezeket a kemény megállapításokat mindketten (asztrológus és kliens) jól viselhetik.

Két veszély van itt:
a.) A kemény közlések által az asztrológus megmutathatja az erőfölényét (Emlékszem nekem micsoda elégtételt szerzett, ha valamelyik ismerősömnek az asztrológusi szerepen keresztül végre megmondhattam a véleményemet.) Erre a csapdára azért persze elég hamar ráismerünk, és sokat teszünk érte, hogy elkerüljük.

b.) Sokkal veszélyesebb, ha az asztrológus elkezdi a kellemetlen tényeket hízelgéssé alakítani. Ez úgy hat mintha őszinte lenne és mindenkit kielégít az adott pillanatban. Sőt még segítség is, hiszen erősödik a kliens önérzete. Az asztrológus így köti magához a klienst, hiszen lám-lám ő észrevette, hogy én milyen nagyszerű ember vagyok, csak a környezet nem ért meg engem. Pl: A kapcsolatkötésekhez való bátorság hiánya, a szeretettől való félelem érdekes introverzív tulajdonsággá válik. Azaz a kliens nem kíméletlen egoista, hanem érdekes introvertált személyiség.

Ha az asztrológus hízeleg, akkor a kliens elkezd visszahízelegni, és kölcsönösen erősítik egymás ego-ját. Közben az életviteli tanácsadás sarlatánok játékává fajul.

Valamilyen szinten idekapcsolódik az értelem keresésével való visszaélés is...


Kedves M és Z!
Úgy látom alapvetően egyetértünk. Részemről már csak egy elvarratlan szálról tudok. Ez az amit „az értelem keresésével való visszaélés”-ként aposztrofáltam. Az igazság az, hogy a kifejezést Adolf Guggenbühl-Craig-tól (AGC) vettem. Rá már hivatkoztam ebben a topicban. Megpróbálom az asztrológiára vonatkoztatni amit tőle olvastam ebben a témában.

Minden asztrológiai iskolában felfedezhető valami központi mag ami a képlet mögött van, vagy éppen a képlet egésze(?). Sok iskola számára a Karma ilyen központi értelmet adó fogalom (különös tekintettel a karmikus asztrológiára ). A pszichológiai irányzatok inkább a Selfre (mély-én) hivatkoznak, mint szervező elvre. Akár úgy hívjuk, hogy Karma, akár úgy hívjuk, hogy Self, általában szemben állnak az Én (ego) hétköznapi szükségleteivel. Nekik (Karma, Self, stb.) nem a szociális helyzet, az üzleti és kapcsolati siker, a családi béke, a hosszú élet a fontos, hanem a lélek fejlődése.

Sokszor az asztrológus a Self-fel/Karmá-val igazolja a kliens hibás (erkölcstelen, szeret nélküli) viselkedését:
Példa: A házasságtörés nem a partnerrel szemben elkövett sértés, hanem a Self ösztönzésére véghezvitt megszabadulás a kollektív normáktól, vagy az önmegvalósítás valamiféle karmikus feladata.

Bizonyos morális konfliktusok esetén az asztrológus, hozzásegítheti a klienst a megkönnyebbüléshez, hiszen valamilyen magasabb elv (Karma/Self) szerint értelme volt a viselkedésének. A kliens boldog, hogy egyszerű és hazug módon megszabadult erkölcsi konfliktusától. A fizetség, amit feláldozott az az őszinteség volt. Az asztrológus is örül, hiszen talált egy gyors frappáns, „megoldást” segítő magyarázatot és még a fogalmi keretei között (Karma/Self) is maradt. Persze itt korántsem a kliens üdvéről volt szó, hanem hogy ő maga mesterként jelenhessen meg.

Ebben a pillanatban az asztrológus elkezdi kliense „vallási igényeit” kielégíteni, hiszen az rendszeresen hallja a varázsszót (Karma/Self). A horoszkópban minden értelmet kap (betegség, szenvedés, öröm, lottónyeremény, stb.). Mint egy kisisten az asztrológus minden történést vissza tud vezetni egy asztrológiai konstellációra.

Nincs többé tragédia, csak meg nem értett történés.
A kliens csupán azért került bajba, mert nem ismeri önmagát.

Teljesen mindegy, hogy melyik iskolához tartozik egy asztrológus. Bármelyik képes a saját keretei között ámulatba ejteni önmagát és kliensét, azzal, hogy átlát a történésen. Mindent vissza tud vezetni egy konstellációra. Ez a kliensnek pillanatnyi biztonságot ad, az asztrológusnak pedig a mindentudó mágus kellemes érzését nyújtja.

Szándékosan voltam provokatív, szándékosan hoztam szélsőséges példákat. Mindannyian benne vagyunk a pácban, én is. Nem is próbálom bizonygatni ártatlanságomat.


Kedves Z!
Igen ez az értelmet-keresés mindannyiunk sajátja. Nem is szabad elvenni tőlünk ezt a lehetőséget. Ha valami rossz történik velünk az a Sors, ha valami jó az a Gondviselés. Rendben is van ez. A baj talán ott van ha a pap, az orvos, a pszichológus, a szociális munkás, a látó, a guru, na és persze az asztrológus (csak néhány példa a sok közül) visszaél saját rendező elvével. Azaz nem tud ellenállni saját szakmai árnyéka kísértésének...

Egy mondatodba, belekapaszkodnék:
„Van egy ismerősöm, aki 6 hónapos terhes volt mikor meghalt a férje infarktusban. Erre mit lehet mondani?!”

Igen, ilyenkor természetes, hogy mindenki a maga világnézete alapján igyekszik segítő, magyarázó szavakkal könnyíteni a másik bánatán. A probléma ott kezdődik, ha az asztrológus elkezdi a feleség képlete alapján megmagyarázni („értelem-keresés”) a feleségnek a férje halálát. Ennek a kísértésnek azért ellen kellene állni. Már csak azért is, mert erre valamiféle magyarázatot csak a férj képletéből lehetne kapni, de ott is nagyon óvatosan. Szerintem.


Kedves M!
Igazad van. Az asztrológia érvényességi körét határozottan meg kell húzni. Na és persze nem elég meghúzni, ahhoz következetesen tartani kell tudnunk magunkat a konzultáció során. Sajnos azonban nem csak szakmai árnyéka van az asztrológusnak, hanem civil árnyéka is, és nem biztos, hogy tudatában van.

Mit gondoljak egy asztrológusról?
- ha a mindennapi megnyilatkozásaiból hiányzik a tolerancia
- ha mondjuk gyűlölködő és/vagy lekezelő megjegyzéseket tesz egy közért pénztárosára valamilyen személyes sértettsége okán, egy fél lépést sem téve a mögé nézésre
- ha zsigerből elutasítja a másságot
- ha teljes mellszélességgel lehazaárulózza vagy lefasisztázza a vele szemben álló politikai tábort vagy annak prominens alakjait
- ha homofób, xenofób, ha bármilyen fób
- ha képes akár egy Fórum oldalain is lemarházni, lehülyézni, emberileg másodrendűként kezelni bárkit akivel nem ért egyet vagy éppen politikailag nem egy platformon áll
- ha egyébként bölcs prédikáló sztárasztrológus, de képes az öt-hat éves gyermekére ráordítani úgy, hogy az elfehéredve áll vigyázzállásba, csak azért mert éppen beleszólt, amikor ő előadta magát
- és sorolhatnám...

Kérdem én elhihetem-e neki amit ő pl. a toleranciáról mond nekem, miközben ő maga nem toleráns? Persze tudom, vannak toleráns és kevésbé toleráns jegyek. De azért ez elsősorban intelligencia kérdése, önismeret kérdése, kulturáltság kérdése.

Kedves Z!
Azt írod:
Egyszerűen nincs különbség, hiszen aki a magán életében ilyen vagy olyan az a munkájában is az. Ezek emberi tulajdonságok, és az élet minden területére kihatnak. Mindegy hogy milyenek vagyunk, a legfontosabb, hogy legyen egészséges Önkritikánk.

Igazad van. Éppen erre célzok, talán egy kicsit indulatosabban. Nem, egyáltalán nem várom el, hogy tökéletesek legyünk. Nem is lenne jó. Igen, nagyon jó, ha van öniróniánk. Még jobb lenne, ha az asztrológia tárgyában is lenne. De... Azért amikor egy egyébként emberekkel foglalkozó segítő emberből, egy óvatlan pillanatában egyszer csak előbukkan az intoleráns, embertársaival szemben ítélkező énje, történjen ez szóban, vagy írásban pl. egy internetes fórumon, akkor bizony meghökkenek. Nincsenek már illúzióim, de rendszeresen megélem azt amit úgy hívnak kognitív disszonancia.

Nyilván ez az én árnyékproblémám is. Könnyen lehet. Teljesen hidegen hagy, ha egy asztrológus, más elvek, szabályok, megközelítések útján közelít az asztrológiához. Ez számomra természetes. Na de amikor a szakmai szerep mögött meglátom, megtapasztalom a fent leírtakat, akkor úgy érzem nincs dolgom a vele, mint kollégával sem.

Azt írod:
Attól még lehet jó asztrológus, hogy a saját életét, nem tudja rendezni.

Én nem arról beszélek, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott életet él-e vagy sem. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Én arról beszélek, hogy intoleráns, akármilyenfób megnyilvánulásai bizony erős feldolgozatlan árnyékproblémára utalnak (Differenciálatlan projekcókra. Ettől még az élete lehet kiegyensúlyozott és problémamentes). Ha és amennyiben az asztrológus a pszichéjével dolgozik, és a módszer másodlagos, akkor bizony ezekre a differenciálatlan projekciókra való hajlam nagy probléma.

Azt írod:
Szerintem minden véleményt érdemes felülvizsgálni akkor is ha az nem éppen egy „inteligens” embertől származik.

Igen igazad van. Erről szólt a topic idáig, csak most megnéztem a másik oldalt is. Amikor én intelligens emberről beszélek, akkor (jobb szó híján) érzelmi intelligenciáról beszélek.


Kedves V!
Azt írod:
Az asztrológus is ember, és egy közösség részeként felemeli a szavát olyasmik ellen, amik a morális értékrendjét sértik, az nem feltétlenül intolerancia.

Én soha nem vitattam el. hogy az asztrológus is ember, és nyilvánvaló, hogy lehet véleménye. Sőt, ha végignézed a topicot látni fogod, hogy ezt szorgalmazom is.

Azt írod:
Hol a határ? Meddig kell szó nélkül hagyni (pláne egy asztrológiával foglalkozó embernek), hogy a politikusok jelentős része tudatos agymosással elveszi a gyökereinket, és tudatosan, gondolkodásra képtelen engedelmes rabszolga tömeggé változtatja a lakosságot? Meddig kell elfogadni a másságot? Mit, és meddig kell tolerálnunk? Hol van a határ, egyáltalán van-e? A tolerancia nevében lassan elítéljük azt, aki felemeli a szavát a pedofília, vagy a tömeggyílkosságok ellen?

Én nem csak politikai példát hoztam, de ha már ezen akadtál fent (kis gonosz kérdés: Miért pont ezen?), azt kell, hogy mondjam az sem tagadtam el, hogy egy asztrológusnak lehet politikai irányultsága. Én csupán a politikai megnyilatkozások differenciálatlanságára, a másik oldal előítéletmentes bírálatára gondoltam. Úgy gondolom amikor például tudatos agymosásról, engedelmes rabszolga tömeggé változtatásról beszélsz, akkor szerintem felmerül a differenciálatlanság kérdése, amin el kéne gondolkodnod, mint figyelmeztető jelen (na és persze Nekem is el kellene gondolkodnom, hogy miért zavar ez engem annyira).

Kedves M!
Ha jól emlékszem Jung amikor a tipológiáját megalkotta az extrovertált | introvertált négy funkció típusról, akkor azt látta, hogy jellemzően van egy funkciójelleg, ami domináns és fejlett. Azonkívül van még kettő, amelyik különböző mértékben, de fejleszthető. Viszont a dominánsan szemben lévőt egyértelműen a tudattalan szférájába sorolta. Erre mondja Marie-Luis Franz, hogy a 4. a titkos ajtó, ahová nem merünk bemenni.

Az asztrológia sokkal árnyaltabb tipológiai rendszert fejlesztett ki magának, nem lenne helyes a négy funkciótípusnak mechanikusan megfeleltetni. De ezt a tudattalanba szorult részünket talán érdemes keresni a képletben is. Valószínűleg soha nem tudjuk 100%-ban integrálni. Az első mondjuk 20 évben nincs is napirenden. Ekkor sokkal inkább az identitás megszilárdulása az az archetipikus feladat, amivel küzdünk. Ha az egonak az az aktuális feladata, hogy meghatározza, hogy KI Ő, és közben meghatározza, hogy KI NEM Ő, akkor nincs érkezése az árnyékának megértésére. Ez csak akkor kerül napirendre, amikor már határozottan kialakultak az alapértékei, az identitás. Ekkor veszi a bátorságot az ego, hogy közelebb engedje magához a tudattalanba szorultakat így az árnyékát is.

Hogy mi a feladat? Semmiképpen nem a totális integráció. Ez az Én nagy fáradtsággal elért karakterességének az elvesztését jelentené, már ha az ego hagyná magát. (Mellesleg vannak ilyen beáramlások. Ilyenkor szokta azt gondolni az ego, hogy ki kéne szállni...). A cél a megismerés, a megnevezés és kontroll alatt, de ott tartás. Az integráció nem a legalizálását jelenti az árnyéknak, hanem a tudatosítását, és a projekciók visszavonását. A jungiánus pszichológia szerint ez egyedül majdnem, hogy lehetetlen. Viszont egy partnerkapcsolat kiváló esély az árnyék tudatosabb megélésére és a projekciók finomodására.

Lehet, hogy már egyszer idéztem Bodrog Miklóst, de nem árt újra leírni.
Nem LETAGADNI kell, hanem MEGTAGADNI kell az árnyékot.

Kedves V!
„(...) egy törzsfőnököt egyszer megkérdeztek: mi a különbség jó és rossz között. Azt felelte: Ha ellenségem feleségét elrabolom magamnak, az jó. De ha egy másik törzsfőnök rabolja el az én feleségemet, az rossz.”

A fenti idézet Jungtól való és szerintem arról szól, hogy ez a bizonyos erkölcs és moralitás, nagyon relatív valami. Bár a topic címében benne van az etika szó, még sem az etikát járjuk körbe. G. által adott egyébként jópofa cím nem a topic témájáról szól. Ami most épp a vitánk tárgya, az sem etika probléma, hanem egy pszichológiai jelenség, amire fel kell figyelnünk. Hogy egyébként mi alapvető morális érték az elégé viszonylagos. Ember és kultúrafüggő, de nyilván egy bizonyos kultúrkörben juthatunk azért közös nevezőkre. De azért ne gondoljuk abszolút értékűnek morális alapállásunkat. Láttunk már a történelemben, bizonyos alapvető morális értékek mentén elkövett szörnyűségeket. Akár a dél-amerikai indiánok pusztulására, akár a Gulagra hurcoltakra gondolunk.

Még egyszer hangsúlyoznám én nem az egyes asztrológusok jogát vitatom el morális alapértékeiknek képviseletében. Én a stílusra, az ítélkezés elnagyoltságára, a kizárólagosság tünetére - a topic témájához hű maradva - hívom fel a figyelmet, mint olyan pszichológiai jelenségre, amivel nem árt szembesülnünk... Mivel a szakmai árnyék témáját már elég alaposan körbejártuk, ezért próbáltam az asztrológus civil oldalát megpiszkálni.

Kedves M!
Már sokat hivatkoztam A.G-C-re. Most is őt hívom segítségül. A.G-C két féle kapcsolatról beszél:
1. Kapcsolat az Üdvért.
2. Kapcsolat a Jólétért.

Az első tulajdonképpen az ellentétek harca. A jungi pszichológia úgy kezel egy szoros kapcsolatot mint egy önálló személyiséget (ezt az elképzelést egyébként az asztrológia a szinasztriában meg is valósítja), akinek kihívásokra, próbatételekre, transzformációkra van szüksége a fejlődéséhez. Ezért ezt a típust preferálja. A második a zsák és a foltja. A jungi pszichológia azt mondja erre, hogy langyos, de nem biztos, hogy igaza van. Azt viszont biztos, hogy túl könnyen mondja ezt. Természetes, hogy mindannyian vágyunk a Jólétre. De ki az a mazochista, akit csak az Üdv érdekel?


Kedves P és V!
Nem szeretném ha félreértenétek, ezért újra nekiszaladok. Ígérem utoljára. Hagyjuk most az asztrológusokat. Hiszen alapvető emberi problémáról van szó. Először is finomítanom kell a kissé elhamarkodottan odavett fél mondatomat a morális értékek relativitásáról. Azt hiszem abban mindenképpen egyetértek Veletek, hogy vannak egyetemes emberi értékek, melyekhez igazodunk. Na és persze vannak az egyes szellemi, világnézeti, politikai, kulturális közösségek, melyek bizonyos alapértékei eltérnek egymástól.

E kettő keveréke alapján:
- Jogosan háborodhatok fel, ha mondjuk a szomszéd soha nem lapátolja el a havat, de nem fogom ezért gazembernek tartani.
- Adott esetben nagyon is elítélhetem, ami a kereskedelmi és gagyi kábeltévéken megy, de nem feltételezem a tévé vezetőiről, hogy valamilyen globalista összeesküvés tagjai.
- Előfordul, hogy nem tetszik, valamilyen politikai vezető tevékenysége. Ennek hangot is adok, de nem úgy, hogy közben emberi méltóságában kérdőjelezem meg.
- Haragudhatok az ellenőrre a villamoson. Még úgy is érezhetem, hogy nekem van igazam, de nem fogom aztán egy társaságban primitívnek nevezni.
- Drukkolhatok én a csíkosoknak, ettől még nem fogom azt ordítozni, hogy a pepiták szálljanak be a vagonokba...
- Heteroszexuális ember vagyok, családom van, gyerekeim. De nem fogom trágár szavakkal illetni az egynemű kapcsolatokat.

Tovább is van mondjam még...? Nem mondom...

Tehát természetes, hogy van morális alapállásom, de az eltúlzott, vádló türelmetlen ítéletek kontrolálatlan árnyékkivetítésekre utalnak. Ami valami gikszert feltételez.
Karakteres kiállás egy nekem fontos morális érték mellett igen!
Árnyékprojekció ha lehet, akkor nem!

Engedjetek meg egy idézetet Dr. Süle Ferenctől, azt gondolom idevág:
„Az árnyék fékentartására a közösségi élet különböző szabályozó rendszereket dolgozott ki. A kezdeti, primitív társadalmakban, a természetközelben élő törzseknél jelenleg is a tabuk különféle tilalmai, megszegésük esetén súlyos büntetései voltak az első szociális szabályozók. Ezek az ölés, a tulajdon, a szexualitás stb., tehát az élet legfontosabb területeire vonatkoztak. Ezekből indult a fejlődés, ami már napjainkra az írott és íratlan törvények, jogrend és szokások bonyolult és hatalmas rendszereiben öltenek testet.

Az árnyék úgy is tekinthető, mint a perszóna ára. Ezért a közmegegyezésért az egyén és közösség is komoly árat fizet.

Az árnyéknak megkülönböztethetjük az egyedi, családi, csoportos és társadalmi formáját is. Az egyéni formáról már szóltunk. Kollektív társadalmi árnyék képezi azokat a közös, mindenki vagy sokak által osztott nézeteket, melyek segítségével a kollektív elfojtások, projekciók és még inkább a kollektív szelepek kialakulnak. Ez különösen veszélyes, egymást indukáló, fertőző folyamattá válhat. Az egyik egyén árnyékprojekciója a másikét szentesítheti, azaz szociálisan elfogadhatóvá teszi, és így a szelepelés megengedhetősége is könnyebbé válik. Ezt látjuk napjaink történelmében pl. a két világháborúban. Az árnyék az ellenfélre vetült, és ellenséget csinált belőle. Ez azután feloldotta a gyilkolás tilalmát. Papok, államférfiak szentelték, áldották meg a fegyvereket és biztattak a minél hatásosabb ölésre. A különösen eredményes gyilkosokat pedig kitüntették, mindkét oldalon. Vajon tanultak-e egyes népek vagy akár egész Európa, az emberiség a világháborúkból? Amíg napjaink jugoszláviai eseményei megtörténhetnek, amíg Ceausescuk évtizedekig uralmon lehetnek, addig érdemleges változás civilizált életformánk tudattalan agressziót generáló hatásában nem következhet be. Az emberiség ön- és közveszélyessé vált.

A társadalmi árnyék sajátos szelepelését realizálják a devianciák is. A társadalmaknak a belső problémáikhoz való viszonyulásában gyakran az árnyék kezelésének különböző stratégiáit láthatjuk. A fasiszta Németországban irtották az elmebetegeket, a más »fajtájúakat« és más nézetűeket stb. Ugyanígy lehetnek és vannak a különféle szubkultúráknak, társadalmi csoportoknak közös árnyékuk (tehát közösen elutasított, elfojtott belső késztetéseik.”


Kedves Z!
Én a mindennapi életben, a saját életemben, és az asztrológiai praxisomban is azt látom, hogy nem az a probléma ha vitatkozunk, ha konfliktusaink vannak (bár természetesen, amikor megélem speciel én nem élvezem). A lényeg, hogy egy súlycsoportban legyünk, hogy azonos szellemi, kulturális, érettségi szinten kezeljük közös problémáinkat, konfliktusainkat. Mivel szeretem, nem söpörhetem le a problémákat az asztalról egyszerű primer árnyékkivetítéssel. Kénytelen vagyok megvizsgálni a Társam álláspontját is, hiszen fontos nekem.

Itt az az egyik csapda, ha a szinasztria miatt esélyt sem adunk egymásnak, hogy idáig eljussunk. Tehát sokat számít, hogy Jó Időben, Jó Helyen találkozunk-e...

Kedves Z és P!
Egyetértünk... Néhány kiegészítő gondolat.

A boldogság nem a horoszkópon, vagy horoszkópokon múlik. A Radixot nem arra kell használjuk, hogy MIÉRT NEM, hanem arra: HOGYAN IGEN. Ha kapcsolatkész emberek vagyunk mind a ketten, és ha megértéssel közeledünk egymáshoz, akkor nincs az a „rossz hókuszpókusz szinasztria” amit ne lehetne a kapcsolat építésére használni. Ami a szerelmet illeti, az úgyis egy olyan szikra ami nem tartozik az asztrológia érvényességi körébe. Ha szerelem van, akkor a hókuszpókusz ábra elolvad mint Salvador Dali órája és érvényét veszti, (de csak addig amíg szerelem van).

Egy kapcsolat nem csak a tudatosság szintjén zajlik, hanem a tudattalan szintjén is. Ez azt jelenti, hogy a társ intenzív jelenlétével új feladatok elé kerül az ego és ennek nem tudunk mindig örülni. Ráadásul erről a társ nem is tud feltétlenül, és mi sem feltétlenül a társban keressük az újszerű pszichés kihívásaink okát. Az ilyen kihívások márpedig potenciálisan ott vannak a kapcsolatokban. Így a kapcsolat minden bizonnyal nem lesz unalmas, és nem lesz feladat nélküli. A kapcsolat valamilyen szintű megélését viszont nem spórolhatjuk meg magunknak. Szerintem nem is szabad. Először bele kell menni, meg kell tapasztalni, és nem szabad a szinasztriát arra használni, hogy megóvjuk magunkat a megtapasztalástól.

Amit Z. mond a jó helyről, és a jó időről azzal egyet tudok érteni.
Annyival egészíteném ki (asztrológiai szempontból), hogy sokszor látni úgymond „kiváló szinasztriákat” miközben az aktuális tranzit /progresszió, stb. miatt valahogy zártabbakká válunk. Utólag ugyan érezhetjük azt, hogy igen ő volt a Nagy Ő, de akkor éppen mégsem voltunk képesek a kontaktusra.

Ellenkező példa amikor a potenciális partnernek mondjuk éppen az Ascendensén áll a tranzit Uránusz, és így igazodik a bennünk élő Vízöntő vágyképhez, ezért megérintődünk. Ám semmi sem tart örökké, így egy erős uránuszi megnyilvánulás sem, és mondjuk fél év múlva kiderül, hogy szó sincs itt Vízöntői jellegű pasiról/nőről. Persze erre a mélyebb ismeretség során akár az első héten rájöhetek. Kivétel, ha szerelmes vagyok, mert akkor vak vagyok...