 |
|
|
|
   |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
HALAK
| JUPITER, NEPTUNUSZ | 12. HÁZ
polaritás:
- | víz elem | változó | évszak: tél | uralkodó: Jupiter
trigon: Rák, Skorpió
kvadrát: Nyilas, Ikrek
oppozíció: Szűz
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
az égbolt a
Halak archetípus
12. ház
12. ház lélektani vontkozásai
Neptunusz
az Neptunusz lélektani vonatkozásai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
az égbolt |
|
|
az pisces csillagkép
(Forrás: Szimbólumtár, Balassi Kiadó)
A Jónás prófétát elnyelő nagy hal az alvilág szimbóluma,
a halban töltött három nap a tipológiai szimbolizmus értelmezésében
Krisztus halálának előképe, a hal gyomrából való csodálatos
kiszabadulás pedig a Megváltó feltámadására utal. Jung
archetípusként kezeli, a személyiség mélyebb régióját,
a tudattalant szimbolizálja.
poseidon
|
|
|
A Halak
a 12. állatövi csillagkép, amely két, a farkánál zsineggel
összekötözött halat ábrázol. A keleti hal megközelítőleg
az északi pólus irányába úszik az égi vizeken, míg a másik
a nyugatnak tart. A zsinegek csomóját az Alrischa jelképezi
(kettős csillag, jelentése: zsinór, szalag).
A halszimbolika előképe Derké a félig haltestű szíriai
istennő. Egy görög mítosz szerint Aphrodite és fia Erosz
a Typhon nevű szörnyeteg elöl menekülvén vízbe ugrottak
és hallá változtak. Hogy el ne veszítsék egymást egy szalaggal
egymáshoz kötözték magukat. A mezopotámiai és egyiptomi
gondolkodásban termékenység-jelkép, kifejezve a folyók
éltető erejét. A templomokhoz szent halastavak is tartoztak.
A babiloni papok halsüveg a katolikus papi öltözetbe is
átkerült (lásd. püspöksüveg, pápai tiara).
A zsidó keresztény kultúrkörben is számtalan hal-jelképpel
találkozunk. Kezdve Jónás csodálatos szabadulásával a
cethal gyomrából, majd folytatva a sort az újszövetségi
csodálatos halfogással, a halász Szent Péterrel a lelkek
halászával, ötezer ember táplálása két hallal és
öt kenyérrel, Jézus tanításával a halászcsónakból. Egyike
az első keresztény jelképeknek, magát Krisztust jelentette.
A görög „ikhhüsz” szó halat jelent. IKHTHÜSZ
= Jészusz Khrisztosz Theu Hüiosz Szótér (Jézus Krisztus,
Isten Fia, a Megváltó)
A keresztelés szertartásában a víz (aqua vitae) a hitben
elnyert öröklét ígérete a lélek-hal számára. A halastavat
a keresztelőmedencének (piscina), a halakat a lelkeknek
(pisciculi) feleltették meg. Fontosak a csillagászati
vonatkozások is. Jézus születése táján került a tavaszpont
a Halak csillagképbe. Így kétezer éve a Halak korszakát
(aion, világhónap) éljük. A Halak havába esik a nagyböjt
időszakának nagy része (időnként az egésze) – talán
ezzel is magyarázható a hal böjti eledel volta.
A Halak jegy tradícionális ura a Jupiter (lásd. Nyilas).
Felfedezése óta azonban a Neptunuszt is ide sorolják.
A gázóriás bolygót 1846-ban pillantották meg először,
miután az Uránusz mozgására kifejtett zavaró gravitációs
hatása miatt a pozícióját előre jelezték. Nyolc ismert
holdja van, de igazán csak a jelentős a Triton. A Triton
a Plútónál nagyobb és a feltételezések szerint önálló
égitest volt, amíg a Neptunusz maga köré nem vonta.
„A második transzszaturnális bolygó, a Neptunusz
a Vénusz »magasabb oktávjának« tekinthető,
ugyanolyan értelemben, ahogyan az Uránusz a Merkúr magasabb
oktávját képezi. A Neptunusz a legtágabb értelemben vett
vágyakozás bolygója, azon vágyé, hogy kiszabaduljunk az
én szoros fogságából. Határt feloldó princípiumként éljük
meg, és ekképp ellentétét képezi a határt szabó Szaturnusznak…”
(Fritz Riemann)
A planéta a tenger, a földrengés és a lovak kékhajú
istenétől Poszeidóntól (Neptunusz) kapta a nevét. Míg
bátyjai (Zeusz, Hadész) a fény és a sötétség változatlan
princípiumait testesítik meg, az ő eleme a víz. Attribútuma
a háromágú szigony, állatai a ló és a delfin. Ő nemzette
Pégaszoszt (Pegazust) a szárnyas csodaparipát. A tenger
fehér tajtékjában időnként ráismerhetünk fehér paripáira.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
„A
víz ősidők óta a termékenység szimbólumán kívül a lélek
egyik alkotóeleme is. Joggal, hiszen a lelki erő úgy termékenyíti
meg belsőleg az embert, ahogy a víz a földet. A Nap életet
ad. Víz nélkül azonban csak sivatagi, csak halott élet
létezik. Lélek nélkül az ember is csak vadállat lenne,
esetleg érzéketlen robot, vagy együtt a kettő. Egyedül
a lélek képes megóvni az embert ettől a veszélytől. Mivel
pedig a lélek él és érez, ezért a víznek is valahogy élőnek
kell lennie - és mi más élő is van a vízben, mint a halak!”
(B. A. Mertz) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a Halak archetípus |
|
|
Fantázia, mese, sokoldalúság, érzelmesség, azonosulás,
beolvadás, áldozat, naivitás, passzivitás, inspiráció,
misztikum, jóindulat, szociális érzék. Gyenge éntudat,
határok nélküliség, struktúra nélküliség, kaotikusság,
rendszertelenség, vakhit, viszonylagosság, gyakorlatiatlanság,
feltűnés nélküliség, ingatagság, megbízhatatlanság, illúziók,
akaratgyengeség, cselekvés képtelenség. Nem könnyű a Halak
jegyében tartózkodó szerepszemélyiségnek. Képességei csendesek,
visszafogottak, tulajdonságai introvertáltak. Fogékony,
együtt érző és érzékeny; ám ugyanakkor élhetetlen, életképtelen,
hanyag, akarat nélküli, tehetetlen, kaotikus és nem igazi.
Erőssége az elfogadó-képessége és a szándéknélkülisége.
Minél kevésbé szeretne elérni dolgokat, annál többre jut.
(Peter Orban)
a halak archetípus |
|
|
A Halak
esetén a lelki szférának (VÍZ) semmi nem szab határt (VÁLTOZÓ).
Nincs célja, nincs iránya, ill. az érzelmek minden és
mindenki irányába megnyilvánulnak. A térfoglaló attitűd
(Jupiter) a belső világra irányul – tudattalan,
a vallás, a hit felé. Ez azonban misztikus jelleget ölt
a Nyilas (pozitív polaritású Jupiter) gnosztikus irányultságával
szemben.
Permanens távolodásban a hétköznapoktól; az álom, a fantázia,
a virtuális valóság, a mese világában (Neptunusz) érzi
otthon magát. Vizes és változó jellege miatt szenzitív,
együtt érző, azonosuló, sodródó, áldozatkész és odaadó.
Alkalmazkodása azonban csak látszólagos, mint minden vizes
jegy esetén. Ugyan kerüli a konfrontációt, és nehezen
mond nemet, de amit nem akar, azt nem végzi el. Ahogy
a víz, úgy találja meg ő is a kiskapukat, a réseket, finoman
kikerülve az akadályokat. Lassú víz, partot mos –
ereje a gyengeségében rejlik.
„A
vízről a kínaiak azt mondják, hogy mindig a mélységet
keresi, azt a helyet, amely legalul van. Ott elfekszik,
és arról álmodozik, hogyan juthat még mélyebbre. A víznek
az a tulajdonsága, hogy felold, ennek a törekvésnek a
szolgálatában áll. Ezért oldja fel az alatta levőt, hogy
a helyét elfoglalja, és még lejjebb jusson. A víztermészet
alázatos és gyáva és síkos, és meg nem fogható.”
(Hamvas Béla)
Megfoghatatlanságában, alaktalanságában kell keresnünk
problematikus jellemzőit is. Opportunizmusa, zavarossága,
talajtalansága, felszínes miszticizmusa, labilitása, struktúrákat
feloldó energiái (Neptunusz), passzív optimizmusa (Jupiter)
szinte asztrológiai közhelynek számít. Az irracionális,
az álom, az extázis utáni vágya, az evilági hétköznapiságtól
való elfordulásával együtt, könnyen fordíthatja a könnyű
megoldásokat kereső Halak személyiséget a drogok (tudatmódosító
anyagok, idealista közösségek) irányába.
Fellépése a bizonytalanság és koncentráló figyelem között
mozog. Vonzó benyomást kelt titokzatosságával. Mosolya
sokat ígérő, elrejti a fellépése bizonytalanságait. Általában
jó színész (komédiás), könnyen belebújik más szerepekbe
is. Alkalmazkodó fellépése igazodik a társ elvárásaihoz.
Átalakuló képessége átsegítheti őt az élet nehézségein.
Kiválóan tudja játszani az elesett, a sajnálatra méltó
szerepét. Szerepjátéka az alkalmazkodás szerepjátéka,
a szeretve lenni céljából.
Labilitása nem olyan mértékű, hogy bármit meg lehetne
vele tenni. Azonban, ha szeret, akkor nagy áldozatot tud
hozni. Megelőlegezi a szeretetét. Képes az első lépésre
is a kapcsolat beteljesülése érdekében, de mert tudja
magáról, hogy hajlamos feladni énjét – ezért arra
nagy érzékenységgel vigyáz.
Kiegészítésképpen támaszt, szilárdságot, gondoskodást,
elővigyázatosságot, életrevalóságot, gyakorlatiasságot
keres. Arra vágyik, hogy a reális világ felöl semmilyen
veszély ne fenyegesse őt. Jó érzékkel, ösztönösen gyakorlatias
partnert igyekszik választani magának. Az ösztönösség,
a ráérzés az erőssége. |
|
|
|
|
|
|
|
|
„A
szülött éppen az individuum beszűkítő bilincséből keres
szabadulást; mely az én számára a szenvedés helyét jelenti.
Minden én-jellegű dolgot az elszakítás, az elszigetelő
magány és a védtelenség aspektusából él meg. Ezért arra
törekszik, hogy énjét feloldja; szeretné azt feláldozni
lénye kibővítése, illetve egy olyan nyitottság kedvéért,
amely képessé teszi őt arra, hogy az összes élő dologban
jelen legyen. Önzetlen szeretete, empatikus képessége
és együttérzése révén juthat el önmaga megértéséhez. Ilyeténképpen
azon vallásos irányultságú emberekkel találkozunk ehelyütt,
akikben ötvöződik a metafizikai és a transzcendens dolgokra
való érzékenység egy olyasfajta megélési képességgel,
amely a meditációs elmélyüléstől a víziószerű meglátásokig
terjedhet. Önfeláldozásukat az embertársi kapcsolatok
szintjére is átültethetik, megnyilvánulhat szociális,
terápiás és más segítő jellegű tevékenységekben, vagy
egész egyszerűen egy nagy szerelemben is. A Halak-szülött
alkatánál fogva érzékenyebb-nyitottabb, mint mások, ugyanakkor
döntő jelentőségű számára, hogy elfogadja-e ezen adottságát,
hisz az ugyan nagyobb szenvedést okoz neki, ám segítő,
és vigaszt nyújtó ereje is abból származik. Vagy pedig
kitér sebezhetősége elől, megkeményíti magát, és közönyösséget
mutató magatartásmódokba menekül, amelyek mögé bújva –
virtuóz átalakuló művészként – megfoghatatlanná
válik.”
(Fritz Riemann) |
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a 12. ház |
|
|
Viszony
a határtalanhoz, a tudattalanhoz. Az anyagtól való elfordulás,
megszabadulás. Önfeláldozás, lelki szolgálat, a lelki
valóság felismerése. Egység-tudat. Befelé fordulás, izoláció,
titkok, miszticizmus, elfordulás a Te-től, kivonulás a
világból, az álom világa. A kollektív tudattalan területe.
a kolostor
A ház, mint az létezés utolsó területe, a megsemmisülés
témáját hordozza magában. Hangsúlyozni kell azonban, hogy
nem a psziché, azaz nem az élet megsemmisítését jelképezi
a terület, hanem az egó, az egó dominancia, a világiság
válságát.
(Peter Orban) |
|
|
A ház a
jelen élet elengedésének területe, de egyben egy eljövendő,
új létformára való lelki felkészülésé is. Ebben a házban
valamit (valamiket) fel kell adni a továbblépés érdekében.
A régi struktúrák feloldódásra vannak itt ítéltetve. Tanulási
terület (az önmagunkról való tanulásé), lemerülve a tudattalanba,
és meghallgatva az álmok és fantáziaképek mondandóját.
A lelki élet kerül itt a középpontba. A keresett inspirációk
megtalálásában a meditációk, a kontemplációk vagy a vizualizációk
a segítségül szolgálhatnak. A hatodik és a tizenkettedik
ház szembenállása a világi ill. a lelki szükségszerűség
feszültségét jeleníti meg . Amíg a 6. házban a fizikai
valóság szükségszerűségeit kell megtanulnunk, addig itt
a 12. házban a személyiségfejlődés lelki tanulságaival
kell szembesülnünk egyfajta izolációs folyamat során.
Megfoghatatlanság(12.) – áttekinthetőség(6.)
Határtalanság(12.) – korlátozás(6.)
Feloldódás(12.) – rend(6.)
A terület hangsúlyossága esetén a szimpátia és az együttérzés
mások iránt fejlett lehet. Mint a lelki tanulás háza,
szembesíti az egyént cselekedetei (6. ház) eredményeivel.
Lehetőséget kínál a lelki fejlődésre (ráébredés, megvilágosodás),
amennyiben az egyén él a ház kihívásaival, azaz önkéntesen
korlátozza magát, elmerül az álom világában és figyel
(és hallgat) tudattalanjának bölcs üzeneteire.
A személyiség erős igényt érezhet a visszahúzódásra. Ha
egy horoszkópban hangsúlyt kap akkor az egyén a belső
dolgaira lesz beállítódva és elmélkedővé válik. Vágyik
a visszavonulásra a világtól azért, hogy álmaiba merülhessen.
Bizonytalanságot érezhet az identitását illetően. Szeretne
több lenni, mint ami, anélkül, hogy pontosan tudná, mi
szeretne lenni tulajdonképpen, és azt hogyan érhetné el.
Ez a vágyakozás a frusztráció érzését vonhatja maga után,
és olyan menekülési formák, mint alkoholizmus, nappali
álmodozás lehetnek a következményei. A személyiség passzívabb,
mint bárhol máshol, és alig képes elhatározások meghozatalára.
Az alapvető érzés ebben a helyzetben, hogy el van szakítva,
el van vágva a világtól – önmagára van hagyatva,
mindenkitől elzárva. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a 12. ház lélektani vonatkozásai |
|
|
rész és egész
„Elcsodálkoztam a csillagokon
elcsavarogtam a földön
hazaértem a szerelemben
fönnakadtam a világ rendjén
előbb halok meg mint szeretném” |
|
|
A tudattalan rendszerén
belül a kollektív tudattalan koncepciója Jung talán legjelentősebb
gondolata. A kollektív tudattalan realitását az emberiség
mindíg is észlelte, s valamilyen módon meg is fogalmazta.
A mindennapi, egészséges átlagember esetében a psziché
ezen rétege közvetlen módon nem nyilatkozik meg, nem ismerhető
fel. Közvetlen észlelése általában csak rendkívüli lelkiállapotokban
pszichózis, válságok, lelki zavarok vagy csúcsélmények,
megvilágosodás, misztikus élmények, szerelmek, vallási
megtérések) tapasztalható.
Közvetett módon ott van álmainkban, fantáziáinkban, projekcióinkban
inspirációinkban. Az izoláció, a medidatív tudati állapotok
megélése során közelebb kerülhet hozzánk.
A transzcendens tapasztalatok, a misztikum, az átszellemülés
állapota. Az anyagi világtól való elzárkózás által kapott
egyesülési lehetőség a kollektív tudattalannal.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
„Ilyeténképpen
a Neptunusz a lélek területét szimbolizálja, ahonnan sejtések,
inspirációk és víziószerű sugallatok, jelentésteljes álmok,
és csupán az értelmünkkel már fel nem fogható bizonyosságok
szintúgy érkeznek, mint ahogyan hallucinációszerű fantáziaképek,
önámítások, kényszerképzetek, és a valóságtól távol álló
vágyálmok. Míg az Uránusz villanásszerű felismeréseivel
szétfeszítette a határokat, addig a Neptunusz feloldja
azokat az én és a külvilág, a tudat és a tudattalan kölcsönös
egymásba hatolásának rendkívül finom cserefolyamatában.
Nyilván érthető, hogy ennek az alkotóelvnek csak akkor
felelünk meg, ha stabil én- és személyiségmagot fejlesztettünk
ki magunkban és megtaláltuk az önmagunkkal való azonosságot
- különben az a veszély fenyeget, hogy védtelenül ki leszünk
szolgáltatva a minket elárasztó idegen befolyásoknak,
amelyek akár azt is eredményezhetik, hogy eltávolodunk
önmagunktól és elveszítjük az énünket.” (Fritz Riemann)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Neptunusz |
|
|
a neptunusz jeles
Határok feloldása, a káosz. A misztikum, a spiritualitás,
az ozmózis (átszivárgás), szenzitivitás, együttérzés,
az inspiráció. |
|
|
Álom, határtalanság,
feloldódás, fantázia, mese, megfoghatatlanság, vágyakozás.
Köd, szenvedély, illúzió, félrevezetés, gyengeség, befolyásolhatóság,
Maya. Az Angyal, a Szent, az Elérhetetlen.
Az egyetemességben való felolvadást, a kiáradó szeretetet,
az áldozatkészséget jelképezi. Ugyanakkor a keretek szétolvadását,
a határtalanságot, a káoszt is jelenti. Jelzi, hogy hol
vagyunk befolyásolhatóak, hol vagyunk különlegesen szenzitívek,
hol vagyunk odaadóak.
Megmutatja melyik házban kényszerülünk szembesülni a bizonytalansággal,
a csalódásokkal, a káosszal. Ugyanitt hajlamosak vagyunk
elkerülni a feladatokat, kitérni a szükségszerűség elöl.
Itt ködösítünk. A feloldódás, az önfeladás, a feltétlen
hit, az álmodozásaink helyét jelöli meg a képletben.
A határok, a struktúra feloldásán dolgozik, azaz a Szaturnusz
ellenében. A felépítettet lebontja, az alapokat aláássa,
a kényszert fellazítja, a kötelességeket kikerüli. Talán
mindezt előre tudta Szaturnusz (Kronosz), amikor lenyelte
a fiát, Neptunuszt (Poszeidónt). |
|
|
|
|
|
|
|
|
„(...)
aki, ahogy a tengeren, az erdőben is, fölemeli a mohos
köveket, a harasztot megbolygatja, a gyep alatt turkál
és korhadt törzsek alatt kutat, egészen természetesnek
találja, hogy a tengerfenék és az erdő mélye rokon. Annak
azt, hogy Poseidón egyaránt a tenger és az erdő istene,
nem kell sokat magyarázni. Ez a rejtett lét, az elragadó
felszín alatt tenyésző homályos nyüzsgés az ő birodalma.
(...) És az ember tudja, hogy a léleknek is van sziklaalatti
és harasztalatti része, amely a félelmetes férgektől éppen
úgy nyüzsög. A tudattalan, ha önmagát ki akarja fejezni,
mindig óceán vagy erdő képében jelentkezik. S ebben az
óceánban, mely nem egyéb, mint erdő a víz alatt - és erdőben,
amely nem egyéb, mint óceán a földön, ebben az emberi
lélekben, amelynek tudatalatti része az óceán mélye, Poseidón
uralkodik (...).” (Hamvas Béla) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a Neptunusz lélektani vonatkozásai |
|
|
poseidon |
|
|
Neptunusz (Poszeidón)
a görög mitológiában a tenger, a földrengés(?), a lovak(?)
kékhajú istene. Jupiter (Zeusz; fény) és Plútó
(Hádész; sötétség) testvére, Szaturnusz (Kronosz) fia.
Eleme tehát a víz, ezért teremtő ereje ellenére, a női
princípium hangsúlyosabb benne.
Jelképe: a háromágú szigony. Állatai: ló (Neptunusz nemzette
Pegazust), delfin - tengeri kentaurok: ló és hal keveréke.
A mítosz szerint Atlantisz istene is ő volt (létrehozta
és elpusztította). Jupiter a felvilág ura, Plútó az alvilágé,
Neptunusz a középső világé. Mint tengeristen a kiismerhetetlen
távoli vizek ura volt. Közelebb áll tehát Plútóhoz,
amit az is megerősít, hogy az alvilágba általában vízi-út
vezet.
Erősíti titokzatosságát és megismerhetetlenségét, hogy
a sűrű sötét erdők istene is ő volt. Valóban a kollektív
archetípusok egyik legősibb képviselőjével állunk szemben.
Rejtelmessége, kaotikussága, ősisége jól reprezentálja
a kollektív tudattalan szféráját.
A Neptunusz a Plútóval együtt a lélek feminin kollektív
archetípusa, és mint ilyen összetevő része az anima archetípusának.
A Neptunusz képviseli a ködös, rejtélyes, kaotikus, káprázattal
teli, illuzórikus világot. A lélek mesebeli, elérhetetlen,
misztikus Atlantisz szigetét. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
