A Radix 10. házának és az MC-nek pszichológiai vonatkozásai sokrétűek. A sok-sok megközelítési lehetőségből itt hármat emeltünk ki;
– az életcél; – a tekintély, – és az általánosabb progresszió fogalmát.

Életcél-motiváció
(Kapitány Á. / Kapitány G.: Rejtjelek)
Szükséges, hogy az életünket valami összefogja, strukturálja, értelmet adjon neki. Az erős céltudatosággal rendelkező ember életét egy általánosabb célhoz (hivatás, politika, pédamutatás, család, stb.) igyekszik igazítani, és az mellett töretlenül kitart. Gyermekkorban inkább csak tekintélykövetésről van szó, mintsem életcélról. A hivatástudat később alakul ki.

Ha csak az életcél vágya, azaz a belső késztettség van jelen, de magának a célnak a tudatosítása hiányzik az vég nélküli újrakezdésekhez vezethet (kudarcforrás).

„E motiváció tehát akkor van jelen az emberben, ha (már) tudja, hogy minek is kell(ene) szentelnie az életét”

Nem elég azonban a vágy és a céltudatosság ha valakiben nem fejlődött ki a készség a megvalósításra. Tehát elég elszántsága, kitartása van ahhoz, hogy elérje a céljait. Hogy az „életcél-motiváció” területén kiegyensúlyozottan működjünk, ahhoz a vágynak, a céltudatosságnak és a megvalósító képességnek egyaránt jelen kell lennie, egyfajta dinamikus egyensúlyban.

A célirányos cselekvés alapösszetevői (Pszichológiai Atlasz):
– PERFEKTIVITÁS
képességek és készségek szerint oszlik meg
– CÉLTUDATOSSÁG
a feladat értése, az alternatívák ismerete, a célba jutás elsőbbsége
– SZITUÁCIÓS FELTÉTELEK
a valóságos előfeltételekhez való alkalmazkodás
– KÉSZENLÉTI SZÍNVONAL
kötelességtudat, felelősségvállalás, erőfeszítésre való készenlét
– KOGNITÍV ÉRTÉKELÉS
a hasznosság elvárása, a siker valószínűségének mérlegelése
– VISSZAJELZÉSEK
az eddigi cselekvési folyamatokból levont következtetések

Tekintélykövetés-motiváció
(Kapitány Á. / Kapitány G.: Rejtjelek)
A tekintélykövetésen a szerzők egyszerűen csak a mintákra való szükségletünket értik.

„ A tekintélyek ellen lázadónak maga a lázadás (vagy egy-egy lázadó mint példa) jelent ilyen mintát, vagy ha úgy tetszik: tekintélyt.”

Az embereknek eltérő mértékben van szükségük követendő tekintélyekre (mintákra). A motiváció már gyerekkorban kialakul, sőt számos későbbi motiváció alapja a szülői tekintély.

„ A tekintélykövetés vágya az a belső igény, hogy ilyen mintánk legyen, arra késztet, hogy magunkat elkezdjük hozzáigazítani; akár találtunk már magunknak megfelelő tekintélyt, akár nem.”

A sikeres mintakövetéshez tudatossá kell válnia a tekintélykövetési célnak. Így nem csak magáért az igazodásért igazodunk, hanem egy adott tekintéllyel, csoporttal igazodásunk tárgyat is kap. Időnként az is előfordul, hogy valaki tudatosan nem követ egy tekintélyt vagy mintát.

Természetesen nem elég itt sem a vágy és a tudatosított cél. Szükség van a céllal való azonosulás képességére is. Azonosulás egy szereppel, amely a környezet, a közösség sajátosságaihoz kötődik („tekintély-csoport”).

Szociális elismerés (Pszichológiai Atlasz):
Az elismerésre való törekvés a szociális biztonságot szolgálja. A társas önmagára figyelést mint motívumcsoportot három oldalról lehet megkülönböztetni
STÁTUS (elsőbbség) – respektus, társadalmi helyzet, fölérendelés
PRESZTÍZS (tekintély) – elismertség, dicsőség, kitüntetés
MORÁLIS ÉRTÉKELÉS – a jó hírnév és a személy méltányolása

Progresszió
(Forrás= M. Daniels: Útjelző szavak)
Az alapvető motivációkat és irányultságokat jelenti az életünkben. Az előrevivő fő ösztönző erők összefoglaló fogalma. Ezek az ösztönző erők alapvetőbbek lehetnek az ego tudatos vágyainál és céljainál. Vannak akiknek a személyes siker, a teljesítmény a legfontosabb, de vannak olyanok is akiknek a gondoskodás, az önfeláldozás, a szolgálat.

Egyfajta eredője lehet a belső progresszió és a külső progresszió kölcsönhatásának.

A belső progresszió belső természetünk magasabbrendű oldalát képviseli, mely szükséges a belső fejlődésünkhöz. Tudattalan törekvésről van szó, azaz nagyrészt nem a mi választásunk, hanem inkább egy belső eredendő ideálkép. Tudattalan jellegéből adódóan nem mindig van tudatosan képviselt értékeinkkel.

C. G. Jung ezt a mana személyiség fogalmának bevezetésével igyekszik érthetőbbé tenni. A mana polinéz szó, és a természet elemi erőit jelenti. A férfi mana személyiséget a Bölcs Öregember archetípusa, a női mana személyiséget pedig a Nagy Földanya (Magna Mater) szimbolizálja. A mana személyiség megnyilvánulhat pozitív (spiritualitás, bölcsesség, belső erő) és negatív (arrogancia, öndicsőítés, önteltség) módon egyaránt.

Jung szerint a negatív megnyilvánulási mód akkor kerül elő, ha nem tudjuk tudatosan elkülöníteni a mana személyiséget, így ez az archetípus veszi át a hatalmat a psziché felett (megalománia)

A külső progresszió az objektív énünk tudatos céljaira utal. Olyan objektív eredmények, melyeknek értékelését a szocializáció során sajátítottuk el (anyagi siker, pozíció, erő, fizikai örömök, szerelem, házasság, stb.) A jövőbeli én idealizált képét mutatja.

Ennek a képnek a követése sok csapdát rejt magában, hiszen nincs másról szó mint a környezet (szülők, tanárok, barátok...) véleménye és elvárása velünk szemben. Így nem biztos, hogy valós szükségleteinket, képességeinket képviseli. Komoly veszélyt rejt annak a lehetősége, hogy kizárólag külső, objektív ideáljainkkal azonosulunk, belső szubjektív fejlődésünk rovására. S bár a külső progressziónak fontos szerepe van személyiségfejlődésünkben, mégsem engedhetjük meg, hogy eluralkodjon életünkben.