 |
|
|
|
   |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
SKORPIÓ
| MARS, PLÚTÓ | 8. HÁZ
polaritás:
- | víz elem | szilárd | évszak: ősz | uralkodó: Mars,
Plútó
trigon: Rák, Halak
kvadrát: Oroszlán, Vízöntő
oppozíció: Bika
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
az égbolt az
Skorpió archetípus
8. ház
8. ház lélektani vontkozásai
Plútó
a Plútó lélektani vonatkozásai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
az égbolt |
|
|
a scorpius csillagkép
(Forrás: Szimbólumtár, Balassi Kiadó)
A pusztító erő, a válság, a sötét és a halál jelképe.
Az anyai áldozat jelképe is lehet; egy monda szerint
kicsinyei megszületésük előtt a méhét rágják.
Gilgames megérkezve a Masu (Ikrek) hegy hágójához, megtalálja
a kaput, ahol a Nap naponta ki s be jár. A kaput skorpiófarkú
emberek őrzik, akiknek „puszta látása elegendő
a halálhoz”. Gilgames félelmében leborul, de a
skorpió-emberek felismerve benne az isteni részt, megengedik,
hogy bemenjen a kapun, mely egy hosszú, sötét alagút
kezdete.
a skorpió cikkely
Egy közép-amerikai indián mítosz szerint, a Tejút végén
lakik a sokkeblű Skorpió Anya, aki a holtak lelkeit
fogadja, és tőle származnak az újszülöttek lelkei is.
Az észak-amerikai indiánok szerint az elhalálozottak
lelkei ott, ahol a Tejút kettéágazik, találkoznak a
Szellem-csillaggal (Antares a Skorpió csillagképben),
és otthonra találnak.
„A lélek pedig, a láthatatlan, mely egy ilyen
másik, nemes és tiszta és láthatatlan helyre, Hádészhoz
költözik, valóban a láthatatlanhoz, a jó és
bölcs istenhez.” (Platón)
|
|
|
A Zodiákus
nyolcadik csillagképeként keresztezi a Tejutat. Éjféli
delelése júniusban látható. Jelentős csillagai: Antares
(a négy királyi csillag egyike, Arész vetélytársa
vagy Arés-szal egyenlő), Acrab (skorpió
?), Dschubba (a skorpió feje), Shaula
(fullánk).
Egyiptomban ősi hieroglifa. Szeth attribútumaként az
isten pusztító aspektusára utal. A halottakat oltalmazó
Szelket istennő szent állata. Íziszt hét skorpió kísérte
el Ozirisz keresésére. Egyes fáraói jogarokon Ízisz-fejű
skorpió látható.
A Skorpió csillagkép azonos a maják skorpiófarkú istennőjével,
a Gilgames mítosz skorpiófarkú kapuőrzőivel, a babiloni
Isharával (a Skorpió csillagkép istennője) és azzal
a Skorpió csillagképpel, amelyen keresztül távozik a
földi életből a görög Héraklész a máglyáról. A görög-római
mitológiában ezen túl ismert az Artemiszre (Diana) támadó
Oriont megcsípő skorpió.
A Mithrasz-kultuszban a bika ellentétpárja (Bika jegy
- Skorpió jegy), a halál jelképe. A termékenység ellenfele:
a bika spermáját próbálja elpusztítani. A zsidó hagyományban
veszedelmes állat, mely az isteni igazság szolgálatában
áll. Keresztény értelmezésben az Istentől elfordult
zsidók jelképe. Az árulás és Judás jelképe.
Ugyanakkor János evangélista attribútuma is (Sas | Skorpió),
hiszen a négy szilárd jegy a négy evangélistának is
megfelelője. (A Skorpió analógia sorában itt a kígyó
az alacsonyrendű, a sas a magasrendű megnyilvánulást
képviseli.)
János (Sas | Skorpió) evangéliuma arról szól, hogy mit
akart Jézus. János misztikus. Nemcsak a hit mozgatja,
hanem a metafizikai irányultság is. Az újjászületés
szükségessége [Jézus beszélgetése Nikodémussal (János
3, 1-21)] és a halál feletti győzelem [Lázár feltámasztása
(János 11, 1-54)] érdekli őt elsősorban. János az Ige
evangélistája. Egyedül ő használja az evangéliumokban
a logos szót. Ő fedezi fel leginkább az Embert (Jézus)
az Istenben (Krisztus).
János a kereszténység ezoterikus oldalát képviseli,
azaz csak a kiválasztottak számára megnyilatkozó misztikus
tapasztalat képviselője. Vele ellentétben az egyházalapító
Péter, a „kőszikla” a kereszténység exoterikus,
általános, mindenki számára érthető tanításának a megszemélyesítője.
János evangéliumában kiemelt helyet kap a sötétség,
a mélypont és az abból megszülető világosság. Júdás
éjszaka árulja el Jézust. Különösen jelentős a vakon
született meggyógyítása, aki először csak fizikai látását
kapja vissza, majd hitet téve Jézus mellett belső látását
is, vagyis megvilágosodik.
Az egyik talán legfontosabb transzformációs pont
helye a Nyilas és Skorpió csillagképek határán, a Tejút
elágazásánál található. A „halálosan” komoly
lelki-szellemi átalakulást képviseli a Skorpió, melynek
a farka belelóg a Tejút hasadékába (azaz a Túlvilágra).
Ez egyben a szexuális aktust is jelenti, híven a Skorpió
jegy analógiáihoz. Megerősíti a képet, hogy ugyanitt
látható Kígyó (Serpens) csillagkép farkának a vége is
bent van a „hasadékban”. Mindkét állat „halhatatlan”
a mitológiák szerint, azaz nem halnak meg a kapun túl,
hanem minőségi átalakuláson esnek át. Ezt látszik igazolni
az elágazásból kiröppenő Sas (Aquila) csillagkép, mely
mint tudjuk a Skorpió pozitív analógiája a negatív jelentéstartalmú
Kígyóval szemben. Tökéletes képe ez a Skorpió jegy végletességének,
illetve transzformációs lehetőségeinek.
A Plútó a Naprendszer legkisebb bolygója (a mai tudásunk
szerint a Föld egyhatoda). Valójában bolygópárt alkot
a Charonnal. 1930 óta tudunk róla. Az elnevezés találó.
Plútó / Hádész birodalma az alvilág, a halottak országa.
Charon pedig az aki átvisz az alvilág folyóján, a Styxen.
Az asztrológiában a gyökeres átalakulást, a megoldást
követelő válságokat képviseli. Analógiában tehát közel
áll a Skorpió jegyéhez. A jegy tradicionális ura, a
Mars.
(
lásd
a Kos archetípusa)
Ritkán ábrázolták, akkor is elfordított fejjel. Színe
a fekete; a neki áldozott állatok is rendszerint feketék
voltak. Jelképe a láthatatlanná tevő sisak. Állatai:
kutya, farkas, kígyó, Kerberosz (háromfejű és kígyófarkú
kutya).
Platón szerint Hádész / Plutó az anyagi kötöttségektől
mentes magasabb rendű szellemi lét jelképe, a bölcsesség
istene, ahová az ember nemesebb része, a lélek a halál
után megtér. |
|
|
|
|
|
|
|
|
„Soha
nem ér célba, aki félúton megáll, s ezzel belső, lelki
öngyilkosságot követ el. Túl korán jut el határaihoz,
anélkül hogy mindent kihasznált volna. És még valami:
aki fél a sötétségtől, az éjszakától, az soha nem fogja
lelkének csakis az éjszakában megújulni képes mélységét
megtapasztalni. Visszariad, mert újra kell járnia a megismerés
útját. Természetesen minden út a sötétség felé is tart.
át kell azonban jutnunk rajta, nem ijedhetünk meg a sötétségtől.
Elszáll félelmünk, ha elegendő önuralommal és önismerettel
rendelkezünk. Ennek megszerzése igen nehéz feladat, hiszen
egyértelműen megmutatja korlátainkat. Ez a kígyó és a
sas általunk Skorpiónak nevezett szakaszának értelme.”
(Bernd A. Mertz) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a Skorpió archetípus |
|
|
Kötődés, az elképzelések uralma a valóság felett, átalakulás,
transzformáció, szélsőségek, maximalizmus, határ keresés,
bűn, bűnbeesés, tudatmódosítás, válság, nigredo, a szexus,
veszély és lehetőség.
a skorpió archetípus
„ Mindent egy lapra tesz fel, ha eléggé
vonzó célt lát maga előtt. Könyörtelenül kemény önmagával
szemben is, és kitartóan követi azokat az elképzeléseket,
amelyeknek a megvalósításába belefektette minden energiáját.
Nem kedveli a félkész dolgokat. emiatt mindig a végletekben
él, és vagy kérlelhetetlenül kiáll valami mellett, vagy
kérlelhetetlenül elutasítja azt.”
(Peter Orban)
a sárkány |
|
|
Az érzelmek
(VÍZ) megszilárdulása (SZILÁRD). Mély érzelmek (Plútó),
melyekből a felszínen nem látszik semmi (zárkózottság).
Nehezen lehet a bizalmába férkőzni - ha azonban ez mégis
megtörténik, szilárd érzelmekkel ragaszkodik a bizalmába
fogadotthoz.
Az elengedés komoly nehézség számára, hiszen kötődései
lelki (ösztönös, tudattalan) kötődések. Legfeltűnőbb tulajdonsága
a hajthatatlanság (SZILÁRD) és a nyakasság, az akaratosság
( Mars). A nehézségektől semmilyen körülmények között
nem retten vissza. Ellenkezőleg; ellenállás esetén feléled
szívós akaratereje. Nehezen felejt, és sokáig magában
hordozza a sérelmét.
A titokzatos, a kikémleletlen vonzza (Plútó), kitűnően
képes más emberek titkainak kifürkészésére, miközben a
sajátjairól mélyen hallgat. Kedvezőtlen Mars konstelláció
és támadott helyzet esetén a nyers, gorombáskodó, uralomra
vágyó és elutasító lehet, aki az emberi érintkezésben
híján van bármiféle udvariasságnak, szívélyességnek. A
saját akaratának érvényesítésére vágyik, nem számít, hogy
eközben összeütközésekre is sor kerül (Mars).
A jegyben általában nincsenek közömbös, flegmatikus, könnyűszerrel
alkalmazkodó típusok. A Skorpió leírásánál gyakran találkozunk
a szenvedélyesség fogalmával. Ez minden bizonnyal kevéssé
differenciált - a Mars konstellációja jelentős módosulásokat
eredményezhet. A jegy goromba, nyers lényegi típusán kívül
létezik a nyugodt, nagyon zárkózott, megközelíthetetlen
vagy titokzatos Skorpió is, aki csak nagyon nehezen tárja
fel magát, és a környezetével szemben rendkívül hűvös,
elutasító, távolságtartó marad. Általában e jegy támogatja,
elősegíti a „titokzatosságot”, illetve a titkolódzást.
Egy „rögeszme” képviselője, azzal
a megbízással, hogy irtson ki mindent, ami a fixációjának
ellentmond. Konzekvensen és áldozatkészen teszi magáévá
ezeket az (rög)eszméket, és az életét ezek alapján irányítja.
Hogy az elkötelezettségének szolgáljon, az gyakran extrém
önfeladást követel tőle. A fellépés többnyire rendkívül
nehezen megfogható, s kiszámíthatatlan. Ez utóbbi talán
a leginkább lényeges. Ily módon őt a legnehezebb felismerni.
Nagyon nagy súlyt fektet az egyéni sajátosságokra. (Peter
Orban)
Inkább hagyja, hogy nehezen ítéljék meg őt, semmint alkalmazkodónak,
beilleszkedőnek mutassa magát. Önmagában nagyon szilárd,
biztos és rendíthetetlen lehet. Konzervatív, bár ezt hevesen
és nagy felháborodással visszautasítja – mégis a
döntő pillanatokban számolni lehet azzal, hogy a maradandó
dolgok érdekében mégiscsak beveti magát.
Úgy tesz, mintha mindent tudna. Megrettenti környezetének
tagjait azok képességeiről, hajlamairól való állítólagos
tudásával. Megrettenti, felrázza környezetét. Ezt védelemként
használja, és valóban nagy bátorságra van szükség, hogy
szembeszálljunk vele.
Nem, ő tényleg nem könnyíti meg szembenállói dolgát, sőt
jelszavát: Sok ellenfél, nagy tisztelet, igazán
kihegyezi. Ha valakivel kezet fog, akkor olyan mélyen
a szemébe néz, hogy a másik ettől megrettenhet –
úgy érezheti, hogy nagyító alá vették. Ennél fogva éppen
olyan jól mutathatja a titokzatos kutató, mint a kriminalista
szerepét.
Úgy tűnik, mintha mindig körüllengné őt valami megmagyarázhatatlan.
Úgy tesz, mintha nem mondana el mindent. Eközben oly sok
utalást süt el, hogy ott is utánagondolásra, töprengésre
indít másokat, ahol erre egyáltalán nincs is szükség.
Mások összezavarása örömet okoz neki. S mindezt csak azért
rendezi meg, hogy őket visszatarthassa, hiszen ő az, aki
attól fél, hogy átlátnak rajta.
Meglepően reálisan ítéli meg a partnerkapcsolatait, mintha
tudná, hogy egyedül nézve őt, meglehetősen nehéz ember.
Olyan emberek után vágyódik, akiknek szilárd talaj van
a lábuk alatt (Bika?), ugyanakkor melegséget is árasztanak,
és finoman, sőt, beleérzőn reagálnak. Valójában olyan
embereket keres, akik sötétségből kivezetik őt. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a 8. ház |
|
|
Spirituális
értékek, a mögöttes dolgok felismerése, átértékelés, az
árnyék felismerése, válság. Lelki értékek, a lelki stabilitás
megteremtésének eszközei; mélyre hatolás, kötődés. A kollektív
tudattalan. Szexus, eksztázis, transzállapotok, beavatás,
válság, halál.
2. - 8. ház az értékteremtés tengelye
(anyagi – lelki).
A racionális értékrend, értékteremtés (2.)
és a lelki értékrend és értékteremtés (8.) polaritása.
Érték, értékrendszer. A szemben lévő pólus (8. ház: lelki
értékek) felismerése, integrálása feltétele a valódi szükségleteink
felismerésének.
Miután a 2. házas kötődéseinket, kapcsolatainkat létrehoztuk,
megteremtettük a helyünket az anyagi világban, akkor a
8. házban feloldódhatnak e kötődések.
Megszabadulás mindazon dolgoktól és személyektől, amik,
akik fejlődésünk akadályai.
morteza katouzian: válság
|
|
|
A ház jelentéstartalma
a Skorpió jeggyel analóg jellege miatt lelki, érzelmi
meghatározottságú. A házzal együtt emlegetett halál fogalom
messze túlmutat a fizikai halál jelenségén. A hagyományosan
a 8. házhoz rendelt értelmezések (fizikai halál, másoktól
kapott pénz) durva leegyszerűsítések a ház és a jegy komplexitására
nézve.
A 8. ház harctér; olyan életterülete az egyénnek, ahol
az önmegismerés és az önátalakítás válságos folyamata
zajlik. Minden tudatállapot, amely a személyiség halálát
feltételezi (szexus, eksztázis, transzállapotok,
alvás, beavatás, a drogok tudatmódosító hatása, válság),
mind a 8. ház fogalmi körébe sorolhatók, mivel itt az
az energia jelenik meg, amely képes az Ént a fizikumáról
leválasztani.
A fizikai halál csupán utolsó abban a „halál-sorozatban”,
mely a születéssel kezdődik. A 8. ház tehát a válságok
háza, hiszen a külvilághoz való érzelmi viszonyulásai
arra kényszerítik az Ént, hogy saját érzelmi természetében
(lelki szféráiban) olyan területeket különítsen el, melyeket
megismerhet, megvizsgálhat és megtisztíthat. Tehát jelzi
viszonyunkat a válságainkhoz, információval szolgálhat
a határhelyzeteinket kezelő eszközeinkről.
Természetesen jelzéseket adhat a fizikai halál jellegéről,
illetve mögöttes gyökeréről is, mégis a ház vizsgálata
során az egyén ún. transzformációs esélyeire kell helyezni
a hangsúlyt. A legtöbb halál nem fizikai halál –
minden halált óhatatlanul az újjászületés követi mivel
csak a forma, és nem a lényeg az ami meghal.
A mélyreható változás és transzformáció háza. Olyan élmények
helye, melyek az életnek új irányt szabhatnak. Az élet
egyik szakaszának a vége és egy másiknak a kezdete van
itt jelezve. Egyfajta újjászületésről van szó, ami –
mint a születés maga – fájdalmas folyamat lehet.
A messzire ható következményekkel bíró metamorfózisra
sor kerülhet egy külső esemény által, de belső elhatározás
által is. Érzékelhetően nehéz és bonyolult lelki tartalmakat
rejtő életterületről van szó, ezért az értelmezés során
óvatosan kell eljárni.
A mindennapok embere ritkán van tudatában a tudattalanja
problémáinak, melyek tettei hátterében állnak. Ő csak
azt tudja, hogy adott esetben elszigetelődött vagy érzelmileg
sebezhető – ha egyáltalán tudja.
Hangsúlyos 8. házzal (Nap, Hold, Ascendens ura, stellium)
érzéseink mélyek és intenzívek, és érthetően nem kedvünkre
való, hogy másokkal megosszuk őket (vagy önmagunk szembesüljünk
vele). Sok időt kell adnunk önmagunk számára, hogy feldolgozzuk
mindazokat az érzelmi, lelki konfliktusokat ami a ház
analógiáival jár. |
|
|
|
|
|
|
|
| |
„A
8. ház mély érzelmi megnyugvás utáni vágyakozást képvisel,
amely enyhíti az oly hosszasan gyakorolt bevésődött érzelmeink
és ösztöneink feszítését. Ez a béke és megelégedettség
természetesen összefügg a lélek örökös biztonság- és békevágyával
(megváltás!), amely csak a vágyainktól és megrögzött akaratunktól
való megszabadulás által érhető el. Ám viszonylag kevés
8. házhangsúlyú ember ismeri föl mélyebb vágyainak valódi
természetét. Érzelmeiket gyakran (pénzzel, szexszel, világi
hatalommal, 'okkult ismeretekkel' stb.) igyekeznek kielégíteni
ahelyett, hogy megpróbálnának kiszabadulni érzelmeik erős
szorításából; ezáltal megtapasztalnák azt az érzelmi harmóniát,
amely a spirituális úton mintegy önátalakításuk iránti
elkötelezettségüknek természetes velejárója.” (Stephen
Arroyo) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a 8. ház lélektani vonatkozásai |
|
|
„Bizony, bizony
mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg
az Isten országát.” (János 3.3)
válság
A delphoi jósda az a hely, ahol a földöntúli és a földalatti
találkozik. A világtengely, a központ, a köldök (omphalosz),
ahol találkozik a fenn és a lenn, a fény és a sötétség.
Szent hely. Önkívület, vezeklés, kétségbeesés és a magasabbrendű
tudás érintkezési pontja. A köldök a születés emléke,
de egyben figyelmeztetés a halálra (halandóságra) is.
Az isteni kegyelem és az eredendő bűn jelképe. Bizonyos
szempontból a köldöktájék éppúgy az alvilág és felvilág
határa, mint mondjuk a világ köldökén elhelyezkedő delphoi
jósda. Ez az anyagcsere helye, ahol a tudattalan erői
integrálódnak. Itt halad át a Kundalini kígyó, amikor
elindul belső alkímiai útjára. A mélyben összetekeredett
kígyó a sötétség, a mélység, az ősi ösztönök, a káosz
jelképe. Az ember retteg ugyan tőle, de el nem kerülheti.
A Skorpió archetípus önmagában állandóan ezzel a Kígyóval
szembesül.
burne-jones: szent györgy és a
sárkány
A Skorpió keresi azokat a kizökkentő pillanatokat (szenvedély,
gyönyör, félelem, a halál érintése, a káosz élménye),
ahol újra és újra megéli a Központ élményét.
agrippa: pentagramma
Jung szerint a Kígyó archetípusa négy archetípus (a Krisztus,
az Ördög, az Eredendő ember, a Természetbe Alászálló Ember)
kereszteződésében, középpontjában áll. A Kígyó olyan mértékű
ellentmondást képvisel a hétköznapi ember számára, amelyet
az képtelen elviselni, és a tudattalanjába száműzi. Rátalálván
a középpontra, az ember maga válik a világ tengelyévé.
Ebben a pillanatban rálátva a lét teljességére, önnön
lényének gyökerére, az nyomasztó súlyként nehezedik rá.
Megérezve életének paradox voltát, melynek egyetlen megoldása
csak a halál lehet, a végletes megoldások felé fordul.
|
|
|
Rendhagyó módon ezúttal
egy a vizes házakról – azaz a 4., 8., 12. –
(talán soha el nem?) készülő hosszabb dolgozat, 8. házról
(Skorpió pillanatról) szóló egyik fejezetének tartalmát
mutatom be. Az anyag vázlatszerű, a felhasznált irodalom
nem minden esetben van korrekt módon jelölve. Ezért itt
közlöm a legfontosabbat, a meghatározót. Földényi F. László
"A medúza pillantása" című nagyesszéjéről van
szó, melyet jó szívvel ajánlok elolvasásra.
„A halál nem a vég,
hanem a véget érni nem tudó befejeződés.”
(Emanuel Levinas)
A dolgozatban kísérlet történt a halál fogalmához szorosan
kapcsolódó analógiák ismertetésére, így teremtve meg az
esélyt a Skorpió jegy, illetve a 8. ház jelentéstartalmának
a kitágítására. Az archaikus hagyomány, a mítoszok, az
ezoterikus tanítások, a mélylélektan tanulmányozása eredményeképpen
megállapítható volt, hogy a halál: – újjászületés,
– transzformáció, – a beavatódás fontos állomása
(nigredo), – határhelyzet, – módosult tudatállapot,
– a „mélypont ünnepélye”, – a
tudattalan szféráival való szembesülés, illetve azok integrációja,
– megújulásra ösztönző válságállapot.
A válság kínai írásjelére – mely egyszerre foglalja
magába a VESZÉLY és az ESÉLY (lehetőség) fogalmát –
mások is hivatkoztak már. E két szó jelzi, hogy e jegy
kiemelt jelentőségű fordulópontot képvisel az állatöv
fejlődési körén belül. Határhelyzet, ahol a régi meghal,
hogy helyet adjon az újnak, s ahol a biológiai létből
a szellemi létbe való átmenet megtörténhet. Szellemi-lelki
válsághelyzet, ahol a szélsőségek felerősödnek, s ahol
a döntés egy életre szól és az út kizárólag a sötéten
át vezethet.
A Nap útján az egyénnek is végig kell mennie, így a 8.
ház (Skorpió jegy) sötétet megszilárdító transzformációs
állomását sem hagyhatja ki. A Skorpió archetípus örök
kihívása a sötéttel, a nigredoval, az árnyékkal való szembesülés.
Erre a kiélezett krízis helyzetre – az uralkodó
bolygóiból (Mars, Plútó) is adódóan – csak végletes
módon reagálhat: két lehetőség adott számára:
(a Sas)
Felvállalja az integráció folyamatának minden nehézségét,
elindul az individuáció útján, megteremtve az esélyét
a szellemi újjászületésének.
(a Kígyó)
Nem hajlandó szembesülni karakterének „fekete”
sajátosságaival, ezért – azokat elfojtva –
transzformációs (pusztító és teremtő) energiáját az anyag
szintjén éli ki. Nem ismerve középutat, életének minden
mozzanata élet s halál kérdésévé válik számára. Elfojtásai
kivetítődnek környezetére: rendszerint nehézséggel, támadással,
veszéllyel szembesül, ezért bizalmatlanná, zárkózottá,
bosszúállóvá válik.
A Halál – illetve annak az archetípusát hordozó
Skorpió jegy – egy magasabbrendű létezésbe való
átlépés analógiája, ezért az élet meghatározó eseményeihez
kötődő határátlépési kísérlet a Skorpió attitűd sajátja.
Minden határsértés a Középpont, a Skorpiót oly nagyon
izgató Nagy Titok irányába mutat. De mi is ez a Középpont,
ami a Skorpió pillanatban felvillanni látszik?
Ismert Agrippának a körben elhelyezett emberi alakja,
mely a Mikrokozmosz és a Makrokozmosz egységét hivatott
ábrázolni. A kör középpontja (a Nap) egybeesik az alak
köldökével. Középpont és köldök. Kiindulópont és végcél.
Az Egység, a reintegráció, a halhatatlanság esélye, a
halandóság bélyege. A föld köldökét a mítosz szerint Zeusz
két sasmadara találta meg Delphoiban. Ez az a hely, ahová
nem ér el sem a Nap, sem a Hold fénye. Itt volt Püthón
, a sárkánykígyó (– Kígyó, – Skorpió) barlangja,
mely magába nyelt Teret és Időt.
Apollón megöli a kígyót, melynek a rothadó teteméből felszálló
gőzt belehelve Püthia, a jósnő ihletet és választ
kap. A vizes jegyek képviselői, a Rák, a Skorpió, a Halak
– így a velük analóg házak is – szoros kapcsolatban
vannak a tudattalannal. Lelki beállítottságú, érzelmileg
determinált archetípusok. A Skorpiónak a kollektív tudattalan
talán „legkonfliktusosabb részei jutottak”.
Itt a legkiélezettebbek a polaritások, az ellentétek,
a fehér és a fekete, a jó és a rossz, az elpusztító örvény
és az önmagára találó újjászületés.
A föld köldöke a kozmikus közösülés, az Ég és a Föld,
a Fény és a Sötétség egyesülése is egyben. A Skorpió archetípus
fontos eleme tehát a szexualitás, de soha nem az élvezet
céljából. Számára ez is élet-halál harc, az Én megszűnése,
új minőség megteremtése, a határátlépés kísérlete.
A Skorpió az egyesülésben annak az energiának (kígyóerő:
Kundalini, az alkímiai Urobos, az azték
Tollas Kígyó) az áramlását kívánja feléleszteni,
mely személyiségét egy pillanatra önmagán kívülre helyezi.
Ez az egyéni tudatosság halála („kis halál”)
a kölcsönös tudatosság megszületése jegyében. A Skorpió
alkimista módon egyszerre és végletesen törekszik a szexuális
aktus során az anyag (a Test) és a lélek transzformációjára.
A Skorpió tudja, hogy a szexualitásnak semmi köze az erkölcshöz,
számára az misztérium, rituálé, beavatódás.
Egyetlen archetípust sem érdekel a határ másik oldala
annyira, mint a Skorpió típust. Talán azért, mert erősebb
szálak kötik az „odaáthoz”, mint másokat.
A hétköznapi világ határán időnként mindenki átlát egy
pillanatra, de aztán el is kapja a tekintetét. Ez a határhelyzet
az, ami a Skorpiót leginkább érdekli, pedig a határátlépés
pillanata mindennél riasztóbb.
A határátlépés a határtalan mérhetetlen terhével és felelősségével
„ajándékozza meg” a Skorpió archetípusát.
A határátlépés pillanatában a Skorpió már képtelen eldönteni,
hogy ő lép-e még, vagy már a mélybehúzó örvény húzza.
Az élmény felforgató, tragikus, és végtelenül szubjektív.
A transzformáció során az egyén látszólag elvész a közösség
számára. Így válik a Skorpió archetípus öntörvényű individualistává.
Számára az élet minden mozzanata személyét érintő válsághelyzet,
zuhanás a sötétbe, vagy éppen esély a megújulásra. A Skorpió
számára a halál (– transzformáció, – határhelyzet,
– válság) jelen van mindenben, illetve maga az élet
folytonos halál jelleget ölt.
A mindennapok szintjén a Skorpió pillanat a válsággal
azonosítható. A krízis természetes velejárója az emberi
életnek, és többféle formában jelentkezhet: szociális,
életkori, lelki, szellemi, testi, érzelmi válság, hogy
csak néhányat említsek. A válság mindig egyértelmű választásra,
döntésre kényszerítő állapot. Kiváló alkalmak lehetnének
ezen hétköznapi kis nigredo-állapotok egy újabb transzformációs
lépés megtételére az individuáció útján, ám az átlag Skorpió
karakter sokkal inkább saját szubjektív ösztönvilágával
van elfoglalva, mintsem ezt észrevegye.
A 8. ház (Skorpió pillanat) képviseli az Énben az alvilágot,
a sötét oldalt, a megtisztító átalakulást, a mélypontot,
a pusztítót, a halált, a belső alkimistát, a szexust.
Ez az a terület, melyről leginkább nem akar tudomást venni
az ember, bár az állandóan figyelmezteti őt a létezésére.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
„A
határokat átlépve, a megrendülésnek e pillanataiban, kiderült,
hogy ő maga éppoly utolérhetetlen és határtalan, mint
bármelyik feltételezett isten; hogy ez az állítólagos
isten, örökös száműzöttként, csakis benne tud életre kelni;
hogy mint mindenre, őrá is az a sors vár, hogy a létezés
által múlja felül önmagát, anélkül, hogy ez bármiféle
beteljesüléshez vezetne; és hogy alapvetően a viszály,
a paradoxitás élteti, az, amit Hérakleitosz háborúnak
nevez, Jakob Böhme pedig mindenütt jelenlévő pokolnak.
Igaz, hogy a határt átlépve a halál szenvedélye kezdi
kitölteni a lényét; de ő mégsem a halálra mond igent,
hanem arra a megfoghatatlanra és határtalansága miatt
elviselhetetlenre, ami egyformán felülmúlja az életet
és a halált…” (Földényi F. László: A medúza
pillantása)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Plútó |
|
|
a plútó jele
A Plútó tehát olyan erőt képvisel,
amelyet csak akkor tudunk alkotó módon hasznosítani, ha
kellően spirituális irányultságúak vagyunk, mert csak
a spirituális fejlődés és a mélységében való gyógyítás
élményterületei azok, ahol a Plútó energiáit negatív következmények
nélkül lehet felhasználni. (Stephen Arroyo)
a Plútónak több jele is használatos:
 |
|
|
Plútó az alvilág ura.
Ő őrzi az összes ásványi kincset mélyen a föld alatt.
A Plútó lélek legsötétebb zugába vezet. Annak, aki saját,
mélyen elrejtett kincseit akarja felfedezni, és felszínre
hozni, rendelkeznie kell azzal a bátorsággal, hogy alvilágába
leszálljon. Eljuthat legmélyebb és legszörnyűségesebb
érzéseihez és vágyaihoz. Felismerheti legsötétebb motivációit,
és ekkor meglehet a bátorsága ahhoz, hogy a benne levő
összes sötétséget megvalósítsa.
A legalul lévőt felszínre kell hozni. Ezáltal alakul át,
válik fényessé és világossá, és életet adó erővé. A Plútónál
az elengedésről van szó. Ám a kapás és az adás összetartozik.
Csak azt tudjuk odaadni, amit előzőleg elvettünk, amink
van. Csak valami meglévőt lehet elengedni is vagy átalakítani.
A Plútó azt mutatja meg, mely területen tapasztal az ember
élete folyamán belső átalakulást. Ha az ember önkéntesen
gyakorol elengedést, akkor ez az átalakulás nem okoz fájdalmat.
Ám a legtöbb ember mereven ragaszkodik régi szokásaihoz
és viselkedésmintáihoz, érzéseihez és gondolkodásmintáihoz.
Ekkor a Plútó ereje láthatóvá válik, változást kényszerít
az életbe, kíméletlenül elvesz mindent, ami többé már
nem felel meg az időnek és a szituációnak. Ami szolgálatát
betöltötte, annak meg kell halnia.
A Plútó segítségünkre van abban, hogy hagyjunk meghalni
valamit magunkban. Ilyenkor erejét jobban befelé fordíthatja,
a gyökerekbe. Ha ezt a folyamatot felismerjük és támogatjuk,
akkor profitálhatunk a Plútó átalakító erejéből. Valójában
nem elvesz tőlünk, hanem ad is nekünk. Minél jobban megtanul
egy ember elengedni és adni, annál kevesebb fájdalommal
éli meg életében a Plútó átalakító erejét.
A Plútó a személyi horoszkópban az átalakító erőt, ösztönzéseket,
motivációikat és vágyakat, lemondásokat szimbolizálja.
A ház mutatja meg, hogy mely életterületen mutatkozik
meg túlnyomórészt ez az átalakító erő. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a Plútó lélektani vonatkozásai |
|
|
Plútó (Hádész)
az alvilág ura a mitológiában, azaz metaforája mindannak,
ami a kollektív tudattalan legmélyebb pontjaként elképzelhető.
veszély és lehetőség
a Láthatatlan (aidész):
nincs olyan tudati mechanizmus, ami arra reagálhatna amit
a Plútó mutat. Tranzitjai idején gyakran ismeretlen lelki
energiákkal szembesülünk. Nem tudhatjuk, hogy mi jön,
sérülékenyek vagyunk, védekező mechanizmusunk csődöt mond.
Az eddig láthatatlannal szembesülünk. A Plútó tranzitja
idején tudatosodhat, ami elfojtott, ami titkolt.
a Gazdag (plutón):
az alvilág, a tudattalan gazdag lelki információkban.
Itt rejlik a Plútó transzformatív energiája.
|
|
|
Szaturnusz fiai közül
ő kapta az alvilágot. Mint Perszephoné elrablója és férje,
a természet téli halotti állapotának okozója. Ismert,
hogy egy alku folytán Perszephoné félévet az alvilágban,
félévet anyjánál (Demeter) a felső világban tartózkodott.
(lásd még: Inanna és Ereskigal ősi mítosza).
Homérosznál Hádész (Plútó) a kétségbeesés helye. Hádész
elszigetelődött. Egyre inkább kiszorítódott a tudatból,
földalattivá, a sötét urává vált. Pszichológiailag az
élet sötét aspektusait jeleníti meg (sötét érzések, veszteség,
düh féltékenység, gyász, halál).
A plútói változás (válság) ugyancsak a (régi) struktúrák,
életformák megszüntetését hordozza magában, ám ez lebontás
energikusabb, végletesebb és egyben egyfajta potenciális
minőségi megújulást is feltételez a személyiségfejlődés
során.
Piaget egy tanulási forma leírásában szemléletesen ábrázolja
azt válsággal együtt járó pszichés változást ami a Plútó
sajátja is lehet. A folyamatot két állapot váltakozásával
jellemzi:
ASSZIMILÁCIÓ
A bennünk létező pszicho-struktúra az amivel megpróbáljuk
megérteni a világot ill. egymást. Amíg a világ komplexitása
megfelel saját komplexitásunknak, azaz képesek vagyunk
azt asszimilálni addig minden rendben van. Nehéz ezt az
állapotot feladni, hiszen örülünk, hogy értjük a „világot”
és benne önmagunkat.
AKKOMODÁCIÓ
A személyiség fejlődésével a világ is egyre bonyolultabb
lesz, ezért az asszimiláció is egyre inkább akadozóbb,
és ez elvezet a válsághoz. A válság egyfajta megsemmisülés,
majd egy magasabb színvonalon egy új struktúra jön létre
(akkomodáció), amivel egy ideig megint jól asszimilálhatjuk
a világot.
Egyszer a világot emésztjük, másszor a világ emészt minket.
Aki megakad valamelyik ponton, annak nagy baja lesz. (Feldmár
András)
Aki megakad, az ellenáll a plútói kihívásnak. A Plútó
elvárja, hogy elhagyjuk az elavult, élettelen struktúráinkat,
hogy felvállaljuk az éppen aktuális akkomodációs válságot,
melynek végeredményeként egy a személyiség fejlődés aktuális
szakaszának megfelelő pszicho-struktúra jöhet létre.
A Plútó tehát transzformatív lelki energiákkal „bombázza”
a pszichét átvonulásai alatt, mely átvonulás a sok retrográd
mozgás miatt adott esetben egy évig is eltarthat (egy
stelliumot, vagy annak fényszög-pontjait 2-3 évig is tranzitálhatja).
Ne várjunk totális válságállapotot ezen időintervallum
mindennapjaiban. Nyilván itt is lesznek hangsúlyosabb
időszakok egy-egy „gyorsabban járó” planéta
bekapcsolódása során. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
