 |
|
|
|
   |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
MÉRLEG
| VÉNUSZ | 7. HÁZ
polaritás:
+ | levegő elem | kardinális | évszak: ősz | uralkodó:
Vénusz
trigon: Vízöntő, Ikrek
kvadrát: Rák, Bak
oppozíció: Kos
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
az égbolt az
Mérleg archetípus
7. ház
7. ház lélektani vontkozásai
Vénusz
a Vénusz lélektani vonatkozásai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
az égbolt |
|
|
a libra csillagkép
(Forrás: Szimbólumtár, Balassi Kiadó)
A Mérleg jele egyiptomi eredetű. A napkorong és egy kétkarú
mérleg együttes ábrája, és a napéjegyenlőségi pontokra
utal.
Azután a Mérleg serpenyői mérik a napot s az éjt, / Egy
ideig egyenlők, s majd az éj nyúlik meg.
(Marcus Manilius)
anubisz
|
|
|
Közvetlenül
az égi egyenlítő déli oldalán a Szűz és a Skorpió között
fekvő állatövi csillagkép, amely eredetileg a Skorpió
ollóit jelképezte. A legfényesebb csillagainak neve északi
és déli ollót jelent (Zuben Elgenubi - „déli olló”,
Zuben Escharnali - „északi olló”). A csillagképet
több mint 2000 éve ismerik. Ma általában a szomszédos
Szűz kezében tartott mérlegként ábrázolják. A mérleg forgópontja,
a „déli olló” szinte pontosan az Ekliptikán
fekszik. A Mérleg egyensúlyban lévő két tányérja a nappalok
és az éjszakák egyenlő hosszát jelképezte az őszi napéjegyenlőség
idején, amely időszak 2000 éve a Napút Mérleg szakaszával
esett egybe.
A mérleg az óvatosság, a mérték, a rend jelképe, a jó
és a gonosz cselekedetek megmérője. Így jelentheti magát
az igazságot, a pártatlanságot, végső soron a sorsot.
A kettéosztottság megszüntetése, az ellentétek kiegészülése
(vagy egyensúlya) köthető a szimbólumhoz. A végső megmérettetést,
a végítéletet jelképezi.
Kínában a mérleg két serpenyője a fény és a sötétség kozmikus
kiegyenlítődését (napéjegyenlőség), a jin-jang ábrában
is megjelenő egyensúly és összhang megteremtését szimbolizálja.
A "mérleg" írásjegy mindig pozitív tartalmat
közvetít. Tibetben a jó és rossz tetteket egy fehér illetve
fekete kavicsokkal terhelt mérleg ítéli meg.Egyiptomban
az alvilági megmérettetésre utal. Anubisz a mérleg bal
tányérjába a lelket tartalmazó urnát, a jobb tányérjába
Maat az igazság istennőjének jelét, egy strucctollat helyezi.
A görög mitológiában Zeusz kezében látjuk viszont a sors
eszközeként. Egy másik megközelítésben azon hintóként
tűnik fel, ami Perszephonét (Szűz) szállítja az Alvilágba
Hádészhoz (Skorpió). A római ábrázolásokban az Igazság
istennőjeként Astraeia (Szűz) mérlegeli a bűn mértékét.
A mérleg jelképe a zsidó-keresztény kultúrkörben előfordul
az Ószövetség Jób könyvében. Majd az Újszövetség Jelenések
könyvében az apokalipszis lovasai közül a harmadik tartja
a kezében a mérleget. A négy sarkalatos erény közül az
Igazságosság allegorikus alakjának attribútuma. Szt. Mihály,
az ítélet arkangyala kezében is időnként felfedezhető
a mérleg.
Albrecht Dürer Melankólia című rézkarcán is ott lóg a
falra akasztva a mérleg, utalva az emberi gondolkodás
megmérettetésére, illetve az örök mértékre. A hermetikus
hagyományban a testi és lelki univerzum, a föld és az
ég összekötését jelképezi. A két oldal egyensúlya a legfőbb
bölcsesség elérését jelenti.
Ősidőktől kezdve az emberek a Vénusz ("Esthajnal
csillag") hajnali (Bika), illetve esti (Mérleg) megjelenéséhez
két különböző (időnként szembenálló) leánytestvért, istennőt,
női alakot rendeltek. Bika - Mérleg: Nepthünisz-Ízisz,
Hathor-Amentet, Istar-Inanna, Brünhild-Krimhild, Márta-Mária.
Még a görögök is, akik már tudták, hogy azonos bolygóról
van szó, megtartották a kettőséget: Aphrodité (Bika -
hajnal) és Pallasz Athéné (Mérleg - est) képében. Ez ismétlődik
meg a rómaiaknál : Vénusz és Minerva. |
|
|
|
|
|
|
|
|
„A
Mérlegnek nem az a dolga, hogy megtartsa az egyensúlyt
bűn és bűnhődés, jó és rossz, győzelem és vereség között.
A szó legteljesebb értelmében mérlegelnie kell. (...)
Tehát ha valami megmérettetik, az nem az egyensúly kedvéért
történik. Éppen ellenkezőleg, életünk mérlegének mindig
a saját magunk által meghatározott irányba kell elbillennie,
hogy ezzel megmutassa, menyiben teljesítettük be küldetésünket.
(...) A Nap ekkor éves pályájának felénél jár. És mivel
az állatöv az asztrológia értelmezése szerint az emberiség
fejlődési fokait is jelképezi, így éppen félúton járunk
a fejlődésben.” (Bernd A. Mertz) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a Mérleg archetípus |
|
|
Könnyed, intellektuális, kapcsolatteremtő, arányos, az
arany középutat kereső, decens, pártatlan.
a mérleg archetípusa
„Fegyvertelenül jöttél a világra, nem tudsz
harapni, és ezért kénytelen vagy harmóniában élni embertársaiddal.
Nagyon jó kapcsolatteremtő képességekkel rendelkezel,
de függesz is a kapcsolataidtól. (...) A harmónia fontosabb
számodra a saját álláspontodnál. Emiatt mindenhol szívesen
látnak, és sok barátod van. Udvarias és művelt vagy, jó
az ízlésed, és elismered a többiek Egóját.”
(Peter Orban - Ingrid Zinnel)
Burne-Jones: Temperantia
|
|
|
Céltudatos
törekvés (kardinális) a kapcsolatteremtésre (levegő).
Egyben harmónia kiegyensúlyozottság igény (Vénusz). Diplomatikusan
lépéseket tesz a konfliktusok elsimítására. A Mérleg jegyében
következik be a ráeszmélés a közösségben való létre. Az
Én kiegészítésének (Te) keresése. Alapigénye a társkapcsolat.
Te-ben való tükröződés az identitás meghatározója. A Te
létezése teremti meg a belső egyensúlyát. Az egyensúly
külsőségekben is alapszükséglet. A forma dominálhat a
tartalom felett.
A feltétlen kiegyensúlyozottság, és a Te keresésben rejlik
a jegy problematikája is. A döntésképtelenség, a konfliktusok
elkerülése, a mindenkivel való jóban levés ellenérzéseket
válthat ki a környezetből. Hajlandó az álláspontját teljesen
elrejteni a harmónia megőrzése végett. Túlzottan intellektuális
lehet és a cselekvést áthárítja a szemben lévő állatövi
jegyre, a Kosra.
Megpróbál mindig udvarias lenni, nem erőszakoskodik. Szerény,
de határozott. Jó benyomást kelt férfiként és nőként egyaránt.
Egyfajta „gyengéd erőszak” azért jelen van.
Sok érdeke van, amit képes is keresztülvinni. Tárgyalási
képessége példaszerű.Tévedés lenne azt gondolni, hogy
egy Mérleg domináns személyt nem lehet kihozni a béketűréséből.
Valószínűleg a fellépésének köszönheti ezt az asztrológiai
közhelyt, de ez nincs így. Éppen a Mérleg van abban a
veszélyben, hogy ha a mérleg egyik oldala túlterhelődik,
akkor felborul az egyensúly. Ő tudja ezt - ezért oly fontos
számára az egyensúly.
Rutinosan mosolyog, mint a mediterrán országok lakói (Mérleg
jegy befolyás). Igyekszik műveltnek mutatni magát, a gyors,
haverkodó bizalmaskodást elutasítja. Először megismeri
azt, akinek a tegeződést felajánlja. Mások számára kellemes
a társasága - a háttérben azonban ez komoly erőfeszítésébe
kerül. A szerepjátéka - a diplomata. Állandóan közvetíteni,
kibékíteni, összekapcsolni akar. Másoknál jobban tudja
milyen sok múlik az apró, személyes, intim megegyezéseken,
de az általános szociális kötődéseken is.
A Mérleg szabadon kimondja, hogy ő nem tud és nem is akar
egyedül élni (akárcsak mindenki más, csak ezt mások elhallgatják).
Ő nyújt magától elsőként kezet a másik embernek. Távolságtartóan
ugyan, de szívesen megteszi az első lépést. Mosolya eközben
ellenállhatatlan, tekintete várakozó, a másikat dicséri
- vizsgálgat. Tudja, hogy semmi nem oldja úgy a feszültséget,
mint egy dicséret.
Nem állítana fel elveket? - Inkább nem nevezi meg őket.
Soha nem képvisel abszolút álláspontot. A vagylagosságot
képviseli, minden tézisének van egy „de”
kitétele. Ezért többnyire azt a benyomást kelti, hogy
„lehet vele beszélni”.
Sok ember (te) számára jelenti ő az utolsó menedéket.
Magáról keveset beszél - képes odafigyelni másokra - nem
ad meggondolatlan tanácsot - amíg a másik beszél, addig
van ideje átgondolni a választ. Adott esetben azt is mondhatja,
hogy még aludnom kell rá egyet. Ez mindig hat,
és bizalmat teremt. A környezet nem is sejti milyen megerőltető
szerepjáték is ez - ugyanakkor előnyökkel is jár, leginkább
a kapcsolatokban.
A melegség, a tűz iránt vágyakozik. Ez olyan emberek utáni
vágyat jelent, akik olyanok amilyenek - akikben megvan
a bátorság ahhoz, hogy ököllel az asztalra csapjanak (Kos).
Vágyik az eredetiségre, a lázadásra. Csodálja a bátor
embereket, akik felemelt fejjel járnak és nem menekülnek
kötődésekbe. Bár először elutasítja ezeket a karaktereket
(„az idegeire mennek”), de újra és újra kiderül,
hogy mégis ezek a vonzóak számára. A partnernek autoriternek,
céltudatosnak, bátornak, harciasnak, sohasem csüggedőnek
kell lennie. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a 7. ház |
|
|
Cselekvés
intellektuális, társadalmi szinten. Az Én tükrözése, az
Én kiegészítése. Projekció. Kötődés, a Te felé fordulás.
A másokra való reagálás, a kapcsolat kialakításának módja
és eszközei. Az Én differenciálódása. Találkozás énünk
azon részeivel, melyet tudattalanul elutasítunk. - integrációs
feladat. A leghangsúlyosabb projekciós terület a radixban.
magritte:
a hamis tükör
„Belőlem valaki
útra vált, útra a jobbik részem. Kiment belőlem, itt hagyott.
Csak úgy észrevétlen. Félre sem néztem, annyi volt. Csak
annyi volt, egy szót se szólt. Hirtelen elment, itt hagyott.
Valaki útra vált. A jobbik részem. Belőlem valaki útra
vált, és én utána néztem. Jól van hát menjen, tűnjön el.
Az én jobbik részem. Először úgy tűnt, hogy semmi sem
változott azzal, hogy hirtelen fogta magát a hűtelen,
s útra vált belőlem a jobbik részem. Az én jobbik részem.
Azóta járom nélküle a végtelen világot. S valahogy nélküle
mindent más színben látok. Hosszasan nyújtózik minden
út. Valahogy nincsen semmi úgy. Minden szó mástól eltanult.
Mióta útra vált a jobbik részem.”
(Cseh T. - Bereményi G.)
„Az altruista elsősorban
saját altruizmusának tesz jót.”
(Mérő László)
|
|
|
Találkozás
önmagunkkal (1. ház) és másokkal (7. ház). Minél nyíltabb
őszintébb az identitás felvállalása annál harmonikusabb
a kapcsolatok kialakítása. Korlátlan érvényesülési vágy
esetén, nem törődünk a környezetünkkel, azaz a 7. ház
nem integrálódik. Túlzott alkalmazkodás esetén viszont
függővé válunk, identitás bizonytalanná válik.1. ház (introjekció)
- 7. ház (projekció).
Az 1. házban magamra vonatkoztatok, megmutatom magam.
A 7. házban másokra vonatkozatok, viszonyulok.Találkozás
a Te-vel, annak számunkra ismeretlen tulajdonságaival.
A kapcsolatok szakadása magával viszi egyik oldalunkat.
Domináns 7. ház esetén (több planéta is tartózkodik a
házban) a személyiség a planéták energiáit csak a kapcsolataiban
tudja kiélni.
Például ha a Nap a 7. házban áll, akkor azt az általános
megállapítást lehet tenni, hogy az energia arra irányul,
hogy önmagunkat mások által megismerjük. Ez történhet
egy szoros kapcsolat keretében, társkapcsolatok, tanácsadás
vagy nyílt összeütközés által. Mindezen formák mindegyikével
kapcsolatban megvan az a lehetőség, hogy magunkat és az
önképünket másokban tükröződve lássuk, ami által tisztább
képet alkothatunk magunkról. Azok a részeink, amelyektől
félünk vagy amelyeket nem engedünk a tudatba kerülni,
itt a felszínre kerülnek, azáltal hogy másokban találkozunk
velük.
Ezt a házat a másokhoz való viszonyulás határozza meg.
Lehetséges, hogy fájdalmas tapasztalataink lesznek, míg
átdolgozzuk magunkat azokon a nehézségeken, amelyek a
kapcsolatainkat jellemzik. A problémák itt nyíltan napvilágra
kerülnek, és velük összefüggésben gyakran konfliktusokra
is sor kerülhet.Itt felismerhetjük, milyen elvárásaink
vannak másokkal szemben, és milyen energiát fektetünk
be magunk a kapcsolatokba. Fel kell ismerjük a saját felelősségünket
ahelyett, hogy másokra hárítanánk azt.
Az Ascendens - Descendens polaritás a Radix horizontális
fő tengelyét alkotja. Ez az Én-pont és a Te-pont tengelye,
vagy másképpen a tér tengelye. Nem értelmezhető a két
jeles pont egymás figyelembevétele nélkül. Az a fellépés
(nyilvános én), melyet az Ascendens ill. jegye reprezentál,
létrehoz egy világot (egy Te képet), mely az Ascendens
jegyével ellenkező polaritású jegy analógiával írható
le.
E pontot (ill. az itt található jegy planéta urát) a személyiség
ellenfélnek élheti meg, hiszen itt alá kell rendelnie
az Én-t a Te-nek. Annak a Te-nek aki megtestesíti a "milyen
akarok lenni"-vel szemben a "milyen nem akarok
lenni"-t. A lelki törvényszerűségek paradox jellegére
utal, hogy ugyanez a pont jelöli a legszorosabb poláris
kiegészítőt, a társat is (társam és ellenfelem?)
A gyakorlat is jól igazolja a két nevezetes pont egybe
tartozását. A fényszögek természetéből következően minden
Ascendensre vetett aspektus feltételez egy a Descendesre
vetett kiegészítő fényszöget. Mindez természetesen működik
a prognózisok során is (direkciók, tranzitok). Ezen tengelyre
vetett aspektusok hangsúlyozott szerepet kapnak az analízisben
(a köztes házcsúcsokra vetett fényszögekkel ellentétben). |
|
|
|
|
|
|
|
|
„A
világ kétarcú az ember számára, amiként kétarcú az ember
magatartása a világban Az ember magatartása kétarcú, amiként
kettő az alapszó, amit kimondani képes. Az alapszók nem
szavak, hanem szópárok. Az egyik alapszó az ÉN-TE szópár.
A másik alapszó az ÉN-AZ szópár, ahol az AZ helyett Ő
is állhat, anélkül hogy az alapszó megváltoznék. Így hát
az ember ÉN-je is kétarcú. Hiszen az ÉN-TE alapszó ÉN-je
más, mint az ÉN-AZ alapszó ÉN-je. Az ÉN-TE alapszót csak
egész lényével mondhatja az ember. Önmagam egész lénnyé
koncentrálódása és összeolvadása soha nem történhet általam,
és soha nem történhet nélkülem. A TE által leszek ÉN-né.
S hogy ÉN-né leszek, mondom: TE. Minden valóságos élet
találkozás.” (Martin Buber: Én és Te) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a 7. ház lélektani vonatkozásai |
|
|
Forrás: Kapitány Á. / Kapitány G.:
Rejtjelek, Szorobán Kiadó
BELSŐ KÉSZTETÉS=
absztrakt vágy a kapcsolódásra –
CÉL=
ehhez kell kapcsolódnom –
magamra vonatkoztatom a másik akcióit –
MEGFELELÉSKÉSZSÉG=
megnyerő tudok lenni –
odaadás, reflektált önszemlélet –
„mindent
megtesz azért, hogy szeressék, kivéve egyet, hogy önmagát
szeretetre méltóvá tegye...”
(Allport)
együttműködés
(Forrás - Dr. Süle F.: A jungi mélylélektan napjainkban,
GyuRó Technik Kiadó)
„...a
jó házasságnak a fő kritériuma nem egyszerűen a boldogság,
hanem az, ha benne a személyiségek fejlődnek.”
(Dr. Süle F.)
„De csak ha készek vagyunk a másik másságát elfogadni,
ha készek vagyunk őt komolyan venni és megérteni, csak
akkor remélhetjük, hogy ezt a mást magunkban is felfedezzük
és kibontakoztatjuk. Az élet realitásában ez - nyilván
- többnyire másképp fest: itt mindenki megkísérli a másikat
a maga pályájára vonni, magához hasonlóvá tenni, ami által
nem csupán a teremtő feszültség vész el, hanem elkeseredett
harcok is szoktak kibontakozni. Vagy az ember reménytelenül
félreérti a másik másságát, mert nem kész rá, hogy a meglevőkhöz
hozzátanuljon, vagy mert amannak a viselkedését a saját
mércéivel méri, amelyek arra nem volnának alkalmazhatók.”
(Fritz Riemann)
„A projiciáló tudvalevően nem a tudatos
szubjektum, hanem a tudattalan. Így aztán a projekciókat
sem nem kitaláljuk, sem nem csináljuk. A projekciók eredményeképpen
a szubjektum elszigetelődik a környezetétől, amikor is
az azzal való valódi kapcsolat helyett csak egy illúzió
létezik. A projekciók saját, bár ismeretlen képükre alakítják
a környezetet. (...) Minél több projekció tolakszik a
szubjektum és környezete közé, annál nehezebb lesz az
Énnek átlátnia illúzióin.”
(C. G. Jung)
candice duarte wendt: don quijote
„Az árnyék erkölcsi kérdés, amely az Én-személyiség
egészét provokálja, mert senki sem valósíthatja meg az
árnyékot jelentős erkölcsi eltökéltség ráfordítása nélkül”
(C. G. Jung)
„Az árnyék úgy tekinthető,
mint a perszóna ára”
(Dr. Süle Ferenc)
|
|
|
A 7. ház lélektani megközelítése
során beszélnünk kell a kapcsolatteremtési motivációról;
a 7. házról, mint projekciós területről és ennek kapcsán
az árnyék-problémáról; valamint a párkapcsolatról, mint
az "individualizáció fő terepéről". Forrásként:
C.G. Jung, Marie-Louise von Franz, Dr. Süle Ferenc és
Kapitány Ágnes - Kapitány Gábor írásait használtuk fel.
[kapcsolatteremtés]
A legalapvetőbb szükségletek között szerepel a másokhoz
való kapcsolódás szükséglete. A személyes összekapcsolódás
igénye egyaránt jelen van a szülő-gyermek viszonyban,
a szimpátiában, a szexualitásban, a közösséghez tartozás
vágyában. A kapcsolatteremtési motiváció minden emberben
jelen van, de természetesen különböző mértékben és módon.
Van akinek ez mindennél fontosabb: folyton kapcsolódni
akar, szenved az egyedülléttől. A törekvés iránya is sokban
különbözhet.
A kapcsolatteremtés belső késztetettsége tulajdonképpen
önmagunk odakínálása a másiknak. Ennek megnyilvánulási
formái az önfeltárás, a kitárulkozás gesztusai.Viszont
hiába erős a belső késztetettség a kapcsolatteremtésre,
ha nem társul hozzá kellően világos céltörekvés, azaz
nem tudjuk kihez, mihez is kell kapcsolódnunk. Ez időnként
a „kell”-re hangsúlyozódik anélkül, hogy belső
vágy lenne bennünk. Ez diszharmonikus állapot.
Ha erős bennem a célmotiváció, akkor fokozottan figyelek
a jelzésekre, amelyek a környezet felöl felbukkannak,
és azokat magamra vonatkoztatom. A kényszerű kapcsolódás
szenvedője is mindent magára vonatkoztat, de ellenkező
előjellel, negatívumként.
Ám a világos cél sem elég. Szükség van alkalmazkodó képességre
is a környezetünk elvárásai tekintetében (nevezhetjük
megfeleléskészségnek). Ennek jelei lehetnek: az ártalmatlanság
jelzése (kézfogás, szerénység), a gondoskodás, a védelem
gesztusai, a tapintat, a másik igényeire való odafigyelés.
Az egyén tehát akkor érzi magát harmóniában a kapcsolatteremtés
szempontjából, a vágyai, a céljai, és alkalmazkodási képessége
egyensúlyban vannak egymással. Ellenkező esetben pszichés
problémák alakulhatnak ki. Van aki nagyon akar kapcsolódni,
de képtelen alkalmazkodni. Van aki nagyon megnyerő tud
lenni, de nem vágyik a kapcsolódásra.
[párkapcsolat]
Az ember ideális, boldog, tökéletes, harmonikus, konfliktusmentes
kapcsolatot álmodik magának. Ezért általában komoly lépéseket
teszünk. Ám a kapcsolat egy idő után megterhelődik válságokkal
, mélypontokkal, látszólag feloldhatatlan konfliktusokkal.
Dr Süle Ferenc boldogság komplexusnak nevezi azt az alapproblémát,
amikor a párkapcsolatot (házasság, együttélés), mint boldogságintézményt
fogjuk fel, és ha ez nem teljesül, akkor elromlott, csődbe
ment kapcsolatról beszélünk, eleve tévedésként kezelve
azt.
Dr. Süle: „Jungi terminológiával
azt mondhatjuk, hogy a házassági folyamatok, történések
pszichológiai fő meghatározója az, hogy a párkapcsolat
az individualizáció fő terepe. Nagy általánosságban igaz
az, hogy nincsen az életnek még egy olyan területe, ami
az emberi személyiséget olyan sokoldalúan, annyi vonatkozásban
érintené. A résztvevők testi, lelki, szellemi mivolta,
gazdasági, szociális, kulturális élete egyaránt bevonódik
és bensőséges, intenzív interperszonális interakciók tárgyává
válik. Az ember személyisége ezen a terepen bontakozik
ki a legszélesebb skálán. A belső fejlődés pedig, mint
tudjuk, legtöbbször nem egyenletes, egyenes vonalú haladás,
hanem a kibontakozó ellentétek harcának és összeépülésének
bonyolult, kríziseken át haladó folyamata.”
Két ember kapcsolata egy új és eredeti egységet hoz létre.
Önálló személyiségként kezelhető maga a kapcsolat, így
ugyanúgy feladatai és személyiségfejlődési problémái vannak
mint az egyedi embernek.
Az asztrológia a szinasztria különböző módszereivel igyekszik
modellezni a helyzetet (időfelező képlet, felezőpont képlet,
stb.). Azonban már a klasszikus egymásra vetítő módszer
is jól jelzi egy kapcsolat komplexitását, hiszen például
egyszeriben eddig ismeretlen aspektusok érik az Ascendensemet
és mostantól a partner Szaturnuszával is meg kell barátkoznom,
pedig a sajátomat sem fogadtam még el...
A kapcsolatban idővel fokozatosan módosul a másikról alkotott
képünk. Közben az árnyék kivetítés is egyre inkább erősödik.
Ez komoly próbatétele a kötődéseknek, ám ha sikerül a
tisztázó munkát elvégezni, akkor olyan pszichés energiák
szabadulhatnak fel, amelyek segítik a minőségi fejlődést.
Lélektanilag szükséges, hogy minden kapcsolat válsághelyzetbe
kerüljön időnként. A válság nem azt jelenti itt, hogy
a kapcsolat rosszul sikerült, hanem hogy MŰKÖDIK.
[projekciós terület]
A pszichológiában azt a tulajdonságcsoportot „amilyen
nem akarok lenni” általában árnyéknak nevezik. Így
a Descendens (7. ház) egyben árnyékpont is. A lélektani
törvényszerűségek alapján az elfojtott, integrálatlan
árnyékunkat általában a Te-re vetítjük rá mint „árnyékhordozóra”,
azaz az elutasított értékrendekkel, lelki minőségekkel,
pszichikus energiákkal a külvilág, a Te megnyilvánulásain
keresztül konfrontálódunk.
A tudatos én ill. a perszóna kialakulásával és megszilárdulásával
egy időben kialakul a tudattalanban az árnyékszemélyiség.
Ezen árnyékszemélyiség (milyen nem akarok lenni) a perszónával
(milyen akarok lenni) egyfajta poláris ellentétet alkot.
Azon részünkről van szó, amit elutasítunk magunktól, amit
elfojtunk magunkban (ennyiben Freud tudatalatti fogalmához
közelít). Azaz kezdeti fokon árnyéknak nevezhető mindaz,
ami az analizált személy számára tudattalan. Jung szerint
mindehhez csatlakozik a kollektív tudattalanban létező
archetipikus árnyék is (a jó, a rossz, a bűn, bűntudat,
a tabu, az incesztus fogalma egyetemes emberi természetű).
Általában születésünktől fogva több akár egymásnak ellent
is mondó tulajdonsággal, jellemvonással rendelkezünk.
A szocializáció során egy részükkel azonosulunk, sőt fejlesztjük
őket, a többit azonban elutasítjuk magunktól - ez az árnyék
keletkezésének pillanata.
Egyben a nyilvános én (Asc, MC) és az árnyék között létrejövő
erőtér hozza létre azt a pszichikus energiát, amely a
személyiségfejlődés szempontjából elengedhetetlen.
Egyéni törekvés — milyen akarok lenni és milyen
nem
Önismeret növekedése — az én felelősségteljes felvállalása.
Ugyanakkor problémát jelenthet, hogy az árnyékszemélyiségünket
nem mindig tudjuk féken tartani. Határhelyzetekben előtör
és nehéz utána kijavítani az énképen esett csorbát. Az
árnyék elzárja a tudattalan mélyebb rétegei felé vezető
utat. A psziché kreatív erőforrásaihoz (anima / animus,
archetípusok, komlexusok) csak az árnyékprobléma feldolgozása
után juthatunk.
Mivel az egó (Nap) a perszóna (Asc, MC) irányában törekszik
megvalósítani önmagát, ezért a poláris szembenállásban
lévő tudattalan árnyék felöl jövő impulzusokat akadályozónak,
fenyegetőnek éli meg (Nap - Szaturnusz, Asc - Desc, MC
- IC). Minél erősebb bennünk az elutasítás, az elfojtás,
az ellenállás a tudattalannal szemben, annál inkább ellenség
lesz belőle. Ez az elfojtott árnyékkép aztán törvényszerűen
rávetül a környezet arra alkalmas egyéneire, hiszen a
belső ellentét külsővé tétele tehermentesítő hatású. Így
tehát az ellenfelünk reális képét saját árnyékprojekciónk
torzíthatja. Klasszikus területe e projekciónak a horoszkóp
(pszicho-struktúra) 7. háza. A következő 8. ház pedig
ezen árnyékkal való szembesülésnek és potenciális integrációjának
(kihívás) lesz a területe (árnyékkonfliktus).
Céltudatos (ön)elemzéssel az árnyék felismerhető és tudatosítható
az asztropszichológiai analízisben. Ám ezután jön a neheze,
hiszen megismerhetem ugyan az árnyékomat, de annak integrálása
annál problematikusabb lehet(etikai probléma).
Árnyéka lehet egyénnek, családnak, csoportnak, társadalomnak.
Előfordulhat, hogy egy több generáción keresztül rendes,
pozitív gondolkodású, szociális konfliktusok nélküli családban
egyszer csak az egyik családtag árnyékhordozóvá válik.
A szülők árnyéka is nagyon hatékony. A gyermekre intenzíven
hat, hiszen az elsősorban a szülő tudattalanjára reagál.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr.
Süle Ferenc a szocializáció szerepét az árnyékképzésben,
öt pontban fogalmazza meg:
1. Alakítsd ki az árnyékodat.
2. Ne éld meg az árnyékot, mert bűnöző leszel, deviáns
és ezért szociális szankciók sújtanak.
3. Toleráld más árnyékát, illetve szabályozd.
4. Szociálisan elfogadott árnyékszelepelések kidolgozása
a játék, a sport, a művészetek formájában.
5. Csoportos alkalmak során a közösségi élményekben könnyebb
a katarzis és az általa való megkönnyebbülés. Ilyenkor
úgy érezzük egy lelki detoxikálás jön létre.
Az egészséges személyiségfejlődéshez tehát pozitív, a
perszónával és az árnyékkal kapcsolatos közösségi élményekre
is szükség van.
Árnyéktípusok:
• a sámán árnyéka (regresszióban azonosul az árnyékával,
és dolgozik vele); • a zseni / a tudós / a művész
árnyéka (az egyoldalúsága miatt sok emberi érték az árnyékba
kerül, mégis az ötleteit innen kapja - túl nagy a feszültség);
• a szent árnyéka (az Ördög); • a bűnöző árnyéka
(a szociális árnyékkal azonosul, így pozitív szociális
értékek kerülnek az árnyékba - „fehér árnyék”);
• a pszichológus v. az asztrológus árnyéka (ő az
aki saját és más árnyékán dolgozik, ezért állandó önvizsgálatra
van szüksége és alázatra.); • gyenge árnyékképződés
(az egó nem elég karakteres, ezért az árnyéka sem az -
a gyengefeszültségű polaritás miatt kicsi a pszichés energiaszint
- a zseni árnyékának ellentéte); |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Vénusz |
|
|
|
|
|
Bika
archetípus | Vénusz |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a Vénusz lélektani vonatkozásai |
|
|
|
|
|
Bika
archetípus | Vénusz lélektani vonatkozásai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
