 |
|
|
|
   |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
RÁK | HOLD | 4. HÁZ
polaritás: - | víz elem | kardinális | évszak: nyár | uralkodó:
Hold
trigon: Skorpió, Halak
kvadrát: Kos, Mérleg
oppozíció: Bak
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
 az égbolt az Rák archetípus 4. ház 4. ház lélektani vontkozásai
Hold a Hold lélektani vonatkozásai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
az égbolt |
|
|
a cancer csillagkép
Egyes teremtésmítoszokban a rák hozza fel a Földet az óceán
mélyéről. Egyiptomban a vizek teremtő ereje az ősi városok
emblémáján. A keresztény hagyományban a régi hitektől való
megszabadulás vedlés formájában.
hold a város felett |
|
|
A Cancer (Rák)
a Zodiákus leghalványabb csillagképe. Legismertebb alakzata
a Praesepe (Jászol / Bölcső) nevű csillaghalmaz, melyet az
Északi Szamár (Asellus Borealis) és a Déli Szamár (Asellus
Australis) nevű csillagok fognak közre. Négyezer évvel ezelött
a nyári napforduló otthona volt. Hátrafelé emelkedik fel az
éjszakai égboltra, ami egyébként az asztrológia analógiában
is fontos jellemzője. Szimbolikája éppen a rák mozgásának
és alakjának sajátosságaira épül. Hangsúlyozott a lunáris
jellege és a víz elem jelenléte.
Babilonban (i.e. 4000) még teknősbékának látták, később Vemhes
Szamár-nak. Egyiptomban (i.e. 2000) viszont a skarabeus
bogárnak hitték. A szent skarabeus bogár kultusza (a halhatatlan
élet jelképeként) valószínűleg a napforduló jelentőségének
volt köszönhető.
A zsidó kultúrában Zebulon (hajókormányos-háttal ülve) törzsét
azonosították a Rákkal. A keresztény hagyományban Jézus tizenkét
tanítványa közül András képviseli a Rák értékeket. A csillagkép
a Megváltó téli napfordulóra (Karácsony) eső feltételezett
születésekor delel az éjszakai égbolton. Gondoljunk a Praesepe
(Jászol / Bölcső) csillaghalmazra és a két szamárra.
A görög mitológiában Heraklész tizenkét munkájából kettőhöz
is köthető a Rák csillagkép. Az egyik történet szerint Héra
istennő tette halhatatlanná (azaz helyezte fel az égboltra)
annak jutalmául, hogy belecsípett a hős lábujjába, amikor
az a Lernai Hydrával hadakozott. Jankovics Marcell szerint
inkább a háromfejű Cerberosz (Hádész kutyája) alvilágból való
felhurcolásához illik a háromágú Rák csillagkép.
Az éjszaka bolygójaként a Hold a szépséget, a fényt jelképezi
a sötét végtelenben. Egyes hagyományok szerint a Nap párja
(pl. Egyiptom). Mivel fényét a Naptól kapja, ezért a függőség
jelképe.
Az antikvitásban alakváltozásai révén az állhatatlanság, az
átalakulás, a növekedés és a termékenység kifejezője. A hold
ciklikus változásai és a nők havi ciklusa között párhuzamot
vontak. általában női istenségek személyesítették meg: Artemisz,
Szeléné, Ízisz.
Minden holdhónapban három éjszakára eltűnik, mintha meghalna,
majd újra megjelenik és növekszik. Az életből a halálba vezető
utat jelképezi; számos holdistenség az alvilág (tudattalan)
istene / istennője is egyben: Ozirisz, Hekaté, Perszephoné.
Örökös visszatérése miatt a ciklikusság szimbóluma. Hozzá
tartoznak a vizek (dagály / apály), a megtermékenyítő eső,
a harmat és bizonyos aspektusában az idő. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a Rák archetípus |
|
|
Érzelem, fantázia, lelki emlékek, a kihordás, a befogadás,
lelki biztonság és védettség utáni vágy, gondozás, táplálás,
változékonyság, változó kedélyállapotok.
A Rák archetípus elsüllyedt érzések és történetek tengeréből
áll. Nyakig áll a múltjában. Már egy gyenge szellő, mely lágyan
megmozgatja a hullámokat, azzal fenyeget, hogy a víz összecsap
a feje felett. Tehetetlenül próbálja menteni magát, mégis
újból a mélybe húzza őt az örvény.
(Peter Orban)
a rák archetípusa |
|
|
Cselekvő, akarati
(KARDINÁLIS) módon éli meg érzelmeit (VÍZ). Célja a gondoskodás,
az óvás, ill. a védettség keresése. Anyáskodó, de egyben sérülékeny
gyermeki is (Hold). Óvatos és körültekintő. Előretör (KARDINÁLIS),
de csak ott ahol nincs akadály (VÍZ). Nem adja fel az elképzeléseit,
kivár.
Árnyéka túlzott passzivitásából, érzelmi-lelki biztonságra
törekedéséből adódik – ezért fél a külvilágtól, nem
vállal felelősséget cselekedeteiért, nem hajlandó felnőni.
Manipulál (finoman vagy nyűgösködve) – víz.
Az otthon képviselője, egyfajta lelki centrumot képez, amely
körül a többiek összegyűlnek, mint egy család az anya körül.
Lágy, sebezhető, befolyásolható. Halk, óvatos, észrevétlen,
feltűnés nélküli. A környezetét észrevétlenül figyeli. Többnyire
felkeres egy sarkot, hogy a háta védve legyen. Nem akarja,
hogy bármi meglepje őt.
Ha barátian fogadjuk őt, akkor jó hangulatot sugároz. Ha nem
veszünk róla tudomást, akkor előveszi a megsértett, a duzzogó
szerepét – ehhez ragyogóan ért. Csak ha már háromszor
megkérdeztük tőle, hogy mi bántja őt, akkor az már talán elég
részvét, hogy felengedjen.
Nem tudható igazán, hogy hányadán állunk vele. A környezetét
gyakran elbizonytalanítja. Azért szívesen látjuk őt, mivel
nemcsak kedélyességet, bizalmasságot sugároz, hanem érzékeny
módon minden hangulatot regisztrálni tud. Engedékenysége csak
látszólagos, véleményétől soha nem lehet őt eltéríteni.
Biztonságot keres a valóságban, védettségre vágyik mindenáron.
A kívülállók csodálkozhatnak, hogy mi mindent meg nem tesz
a védettség érzetéért.
Vizsgadrukkban szenved és fél a vizsgáztatótól (Bak). Fél
a szigorúságtól, de vágyik is rá. A biztonság sokat jelent
számára, mert magában nem találja meg. Keresi azt a reális
embert, aki nem veszi félvállról az életet. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a 4. ház |
|
|
Emlékezet
(család, emlékek, gyerekkori élmények) - a személyes tudattalan.
Magatartás minták, eredet, származás, a múlt, a kötődések,
az otthon (a haza), azonosulások, reagálás a családra, érzelmi
és erkölcsi örökségek.
Regresszió; tehetetlenségi tendenciák, visszatartó tulajdonságok,
gyerekkor, éretlen impulzusok. A múlt, ill. az irány, ahonnan
a személyiség jön; azok a nehézségek, melyek megakadályozhatják
az előremenetelt.
A gyermeki Én. A múlt tudattalan tartalmai
nehezen feldolgozhatóak.
a védettség
A párizsi Nemzetközi Gyermekközpont
végső következtetése
szerint:
a 17 éves kori intelligencia (gondolkodás, életszemlélet,
érdeklődés, ambíció,
a környezettel, a világgal való kapcsolat)
50%-ban már 5-6 éves korra kialakul.
30%-ban 10 éves kor körül
rögződik
és csak 20%-ban formálódik
és alakítható 12 éves
kor után. |
|
|
A házat az érzelmi
biztonság iránti igény határozza meg. Egészséges bázis, illetve
otthon keresése, mely az identitást erősíti, és az individualitás
szabadabban jut kifejezésre. A figyelem itt befelé irányul.
Képesség a legmélyebb igények, érzések és emlékek felismerésére.
A kontempláció (szemlélődés, elmélkedés) helye – intenzív
foglalkozás önmagunkkal.
Előbukkanó emlékek a múltból, azok újraértékelése és jobb megértése.
Olyan tapasztalatokkal való konfrontálódás, amelyek arra kényszerítenek,
hogy visszanyúljunk legmélyebb belső forrásainkhoz.
A régi szokások korlátozóak is lehetnek, akadályozóak az önkifejezésben,
az életúton való előbbre lépésben – kényszer a régi vágányok
elhagyására, a mindennapokban való váltásra, új magatartásminták
kifejlesztésére, új igényekre. A középpontban a szülőket vagy
a gyerekeket illető dolgok, illetve a személyes tudattalan.
Igény a visszanézésre – a gyökerek felfedezésére (honnan
jövünk?). Ez segít abban, hogy felismerjük a célt (hová visz
az utunk?). Gyermekkori létünkben nem voltunk abban a helyzetben,
hogy gondoskodni tudjunk magunkról. Ez a függőség szoros viszonyban
áll a későbbi pszichológiai fejlődésünkkel.
A szülővé válás nem egyenlő a felnőtté válással. Ha mások számára
azt teszem, amire nekem lett volna szükségem, az megragadás
a függőség szintjén, csak a másik póluson. A felnőtté válás
maga az autonómia. A felelősségvállalás.
A nehéz konstellációkat gyermekkorban nem tudjuk kikerülni –
e házban találhatók mindazon tapasztalatok, élmények, minták,
amelyeket a múlt, a gyermekkor, a szülők hatásai mélyen befolyásoltak
(skript), és amiket aztán önneveléssel, pszichológiai munkával
próbálunk feldolgozni.
A 4. ház az első igényt jeleníti meg, mely archetipikusan jelen
van a világban. Ez a védettség, a biztos kezekben való létezés
érzésének igénye. Már az anyai testben felvetődik ez a kérdés,
és már itt meg is találja a kérdés a választ. Azok a falak,
amelyek körülvesznek engem – meleg, óvó, gondoskodó, tápláló
jellegűek-e; vagy már itt érzem, hogy elutasítanak. Azok a jelzések,
melyeket az embrió érzékel és tárol, már a későbbi elfogadottságának
az alapmintáját képviselik. Ha az anya szervezetéből, már az
első perctől kezdve elutasítást tapasztal úgy ez a belső világ
már a kezdettől fogva problematikus. Így az anyaméh tulajdonképpen
a védettség minden későbbi modelljének ősszimbóluma.
E hely hordozza az egyesülés, az egybeolvadás, a védettség,
az elfogadás, a melegség, és a védelem iránti vágyakat. E ház
felszíni jelentéseiben a következőket találjuk: az otthon, a
haza, ahol az ember biztonságban érzi magát. Itt található a
védelmet kereső kisgyermek, aki egyedül nem képes a világban
létezni, és az édesanyja, aki védettség iránti saját vágyát
legalább átmenetileg képes a gyermekre vetíteni.
A 4. ház, mint az elmúlt dolgok hatalmas gyűjtőhelye, meghatározza
a jelent. Itt vannak azok a belső lelki struktúrák, melyek minden
cselekedetünkben jelen vannak és melyek minden embert olyan
lelki lénnyé tesznek, aki melegséget és védettséget keres. |
|
|
|
|
|
|
|
| |
„(…)
kétféle módon tanulunk Az egyik fajta tanulás a pozitív tanulás,
azaz megtanulunk valamit, amiért jutalmat kapunk, és ez mindig
lassú tanulás. ha jutalomért tanulunk az mindig lassú tanulást
jelent. A negatív tanulás egyszerűbb. Ez azért van, hogy ha
egyszer tűzbe teszem a kezem, akkor utána soha többé ne tegyem.
Tehát, ami fáj, ami rossz, azt egyszerre megtanuljuk nagyon
mélyen, s szinte soha nem felejtjük el. Ha valaki jó hozzánk,
az lassú, pozitív tanulás. Ha valaki bánt minket, az egyszeri,
mély, negatív tanulás.
Sajnos úgy vagyunk megszerkesztve, hogy
a negatív dolgok sokkal mélyebben rögzülnek, és sokkal nehezebb
megszabadulni tőlük, mint a pozitív tanulás eredményétől.”
(Feldmár András) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a 4. ház lélektani vonatkozásai |
|
|
az emlékezés
|
|
|
Elvileg az ember az életének
még a prenatális időszakára is emlékezik. Gyakorlatilag azonban
nem emlékszünk általában a 3-6 éves korunk előtt történtekre.
Szüleink „hipnotizáltak” bennünket, elfelejtették
velünk a múltunkat. Tudatos szinten csak halvány élményünk van
az emlékezésről. Tudat alatt azonban mindenre emlékezünk.
Nehéz változtatni azon a mintán, amit a nevelés, a szocializáció
során szerez az ember. A „szülői hipnózis” bénító
hatású (vagy az lehet), és nagyon nehéz belőle felébredni. A
4. ház azt a lelki területet képviseli, ahol mindazon élményeink
megtalálhatók, amellyel a tudat is találkozott, ha csak egy
pillanatra is.
Ez a személyes tudattalan szférája. Itt jelen vannak azon (ős)élményeink,
amit tudatosság hiányában nem tudtunk feldolgozni; azon élményeink,
amelyek a (már létező) tudatnak oly mértékben voltak kényelmetlenek,
hogy azok a megélés pillanatában nyomban a személyes tudattalanba
kerültek; azon személyiségrészeink, amelyekhez kudarcélmények
kapcsolódnak, és ezért "tudatosan" elfojtódnak, valamint
emlékezetünk azon tartalmai, melyeket huzamosabb időn keresztül
nem használtunk és ezért mélyebbre süllyedtek, hogy átadják
a helyüket az újabb információknak.
E személyes tudattalanbeli tartalmakhoz a tudat elvileg hozzáférhet,
természetesen a mélyebb rétegek esetén csak komoly önismereti
munkával. Az asztropszichológia segítő szerepe ebben „csak”
annyi, hogy megmutat, néhány vizsgálódási irányt.
Nehéz szembesülni a 4. házzal, hiszen a múltunkkal, a gyökereinkkel,
a szüleinkkel szembesülünk ekkor – és természetesen sok
negatív élménnyel. Ahhoz, hogy a saját utunkat járhassuk, hogy
az individuációs folyamat ne stagnáljon, fel kell dolgozni a
múltat, majd le kell válni róla. Ez olyan mintha elárulnánk
a múltat, az otthont, a szülőket. Ez egy nehéz kihívás. |
|
|
|
|
|
|
|
| |
„Valószínűleg
ismeritek azt a helyzetet, ami csaknem minden szülő és gyerek
között fennáll – főleg akkor, amikor a gyerekek kicsik
–, hogy a gyerekek föl akarják ébreszteni a szüleiket,
a szülők pedig el akarják altatni a gyerekeket. Minden szülő
azon munkálkodik, hogy minél előbb elaltassa a gyerekét, és
minden gyerek fel akarja ébreszteni a szüleit. Sajnos az történik,
hogy gyerekkorodban ugyan fel akarod ébreszteni a szüleidet,
de ahogy szülő lesz belőled, te is el akarod majd altatni a
gyerekedet. Szüleink életünk első hipnotizőrjei.
Ez azért van,
mert amikor először meglátjuk a napvilágot, akkor nem tudjuk
mi micsoda, mi ez, mi az, nem tudjuk, hogy mi az a világ.
Ezt
mind a szüleink mondják és mutatják meg nekünk.
Mindent megneveznek.
De nem biztos, hogy a világ dolgai valóban azok, aminek a szüleink
nevezik őket.” (F. A.) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hold |
|
|
Női princípium. Lélek, érzelmek,
hangulatok, fantázia, álom, ösztön, szükségletek. Sötétség,
éjszaka, emlékek, védettség igénye (adása), termékenység, változékonyság,
periodicitás, a fizikum folyamatai. Anya, feleség, gyermek (belső
gyermek).
a hold jele |
|
|
A Hold a mindent felvevő, a
befogadó és megőrző erő, az állandóan változó, a lélek, az érzelem
világa, az odaadás, a ragaszkodás, a gondozás, a táplálás, az
érzések áramlása.
Múltbeli élményeink és viselkedésmintáink szimbóluma: azon érzelmi
mintáink, melyek meghatározzák viszonyukat az életünkhöz. Ösztönös
reakcióinkra mutat rá, amelyek gyermekkorunkban könnyebben manifesztálódnak,
később felnőttként már kontroláljuk őket. A védekezésünk módjára
is utal (jegy) az Ascendens mellett.
A Hold témája a biztonság, a védettség. Jelzi mennyire érezzük
otthon magunkat magunkban. Biztonság igénye – kivetítés.
Mástól várom el a biztosítását. A Hold házhelyzete jelzi azt
a területet, ahová ösztönösen törekszünk, és itt jelentkezik
legerősebben a védettség vágya is. A Hold jegye meghatározza,
hogy milyen érzelmi viszonyok és életkörülmények között érezzük
biztonságban belső egyensúlyunkat.
„A
Hold autonómiája adja az alapvető szükségletek felismerésének
képességét. Az ősszükségletek melyek által jól érezzük magunkat.
Az olyan alapvető szükségleteken túl, mint meleg, biztonság,
’tele has’, otthon, - léteznek egyedi, csak ránk jellemző
’ősszükségletek’ is (a Hold helyzete a Radixban).
Amíg ezeket az alapszükségleteinknek nem teszünk eleget, addig
függőségben vagyunk. Nem marad energia az önmegvalósításra.”
(Verena Bachman)
„A női tudatosságnak
inkább lunáris, mint szoláris jellege van. Fénye a Hold lágy
fénye, amely a dolgokat összeolvasztja nem elkülöníti. A dolgokat
nem könyörtelen elvontságukban és különállóságukban leplezi
le, mint a vakítóan éles nappali fény...” (C.G. Jung) |
|
|
|
|
|
|
|
| |
HOLD – NAP,
NŐI ELV – FÉRFI ELV, BAL – JOBB, ÉJSZAKA –
NAPPAL, SÖTÉT – VILÁGOS, PASSZÍV – AKTÍV,
SZUBJEKTÍV – OBJEKTÍV, VÁLTOZÉKONY – ÁLLANDÓ, PUHA
– KEMÉNY, FOGÉKONY – KREATÍV, TITOKZATOS –
LÁTHATÓ,
FANTÁZIA – REALITÁS, ALVÁS – ÉBRENLÉT, ÁLOM
– ÉBERSÉG, ÖSZTÖN – INTELLEKTUS, ÉRÉS – TANULÁS, KÖRKÖRÖS – LINEÁRIS,
REGRESSZIÓ – PROGRESSZIÓ, MÚLT
– JÖVŐ, INTUÍCIÓ – LOGIKA, MISZTIKUS – GNOSZTIKUS, ÉRZELEM – ÉRTELEM,
BELSŐ – KÜLSŐ, REJTETT –
NYÍLT, INTROVERZIÓ – EXTRAVERZIÓ, TUDATTALAN – TUDATOS, FÜGGŐSÉG – SZABADSÁG,
LÉLEK – SZELLEM, BENSŐSÉGESSÉG
– RAGYOGÁS, SOKFÉLESÉG – EGYSÉG, ANYA – APA, GYERMEK – FELNŐTT, YIN – YANG |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a Hold lélektani vonatkozásai |
|
|
rák-hold analógia
Dr. Süle Ferenc az ősi anyai funkciókat a következő ellentétpárokkal
jellemzi:
pozitív – negatív, megszül – elnyel
táplál, felnevel – sorvaszt, v. túletet,
megvéd, gondoz – elhanyagol,
elenged – visszatart, túlvéd
lelkesítő, elragadó – lehangoló, kiábrándító
a madonna
Fejlődést elősegítő vagy fejlődést gátló anyaszerepről beszélhetünk.
Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az egészséges fejlődésben
fontos szerepet játszik a küzdelem, a gyermek számára még elviselhető
mértékű frusztráció, konfliktushelyzet. Az anya tehát túlvédésével
is hátráltathatja gyermeke fejlődését. Az anyai funkció biológiai,
lelki és szellemi aspektusokkal rendelkezik. Egy érett egészséges
szemléletű anya mindhárom szinten képes realizálni anyaságát.
Homoszexualitás:
a heteroszexualitás
itt erősen az anyához kötődve
marad
(a leválás, ill. a különbségtétel nem történt meg).
Don Juan effektus: minden nőben az anyát keresi
(a leválás itt
sem történt meg).
lillith
|
|
|
A Hold belső tudattalan
világunk általános képviselője. A Nap komplementer párja,
mint a világosnak a sötét, a fénynek az árnyék, a tudatosnak
a tudattalan, a férfi polaritásnak a női polaritás. Ilyen
értelemben a Hold a tudattalan szféra kapuja. Jelöli érzékenységünket,
sérülékenységünket, ösztönös benyomásainkat, a tudattalanhoz
való viszonyunkat. Ezen túl az Anyaarchetípus jelölője is.
A női polaritású lélekkép, az anima jelentéstartamához is
hozzájárul. (lásd a Bika archetípus)
[az anya archetípus]
Szinte minden pszichológia (különösen a mélylélektani irányzatok)
kiemelt jelentőségként kezeli az anya-gyermek kapcsolatot.
A tapasztalatok alapján állítható, hogy szinte minden lelki
zavar hátterében megtalálható így vagy úgy a koragyermekkor
anya-gyermek (szülő-gyermek) viszony zavara. A korai gyermekkor
meghatározottsága a személyiségfejlődést illetően általánosan
elfogadott igazság. A család (családi minták, szkript) meghatározó
szerepének vizsgálatához, mint láttuk a 4. horizontház (Rák
analógia) jó alapul szolgál.
C.G. Jung több helyen szólt arról, hogy az euro-amerikai „civilizáció”
hatása az emberi lélekre mennyire kiegyensúlyozatlan. Az emocionális,
irracionális, morális oldalunkat elhanyagoljuk (sőt elfojtjuk).
A férfi princípium értékrendje élvezi az előnyt, melynek kompenzációjaként
dominál makacsul kultúránkban a szélsőséges anyagelvűség.
A nő illetve anya szerepek radikális változáson mentek át
a múltban, és mennek keresztül a jelenben is. Az anya szerepnek
három fő összetevője van:az éppen adott korszellem által meghatározott
szerep, a tradicionális szerep, és az archetipikus anya szerepe.
Ez utóbbi (harmadik) mindig jelen van az előzőek hátterében;
emberi lényünkből adódóan, nemi hovatartozásunkat illetően
speciálisan. Éppen ezt fojtjuk el (majd kompenzáljuk túl)
egyoldalú tudatosságunkkal, racionalitásunkkal. Az anya archetípus
tehát sérülést szenved, azaz az anyakomplexus civilizációs
lélektani zavarnak is mondható.
Az Anyaarchetípus a legalapvetőbb őskép, mely az élet során
szerzett személyes élmények során individualizálódik. A Hold
helyzete (jegy, ház, stb.) tehát csak részben meghatározója
a belső anyaképnek, gyermekkori alapmintáinknak. A családi
élmények és a szocializáció alapvető jelentéstartalmakkal
bővíti a analógiáit. A lány számára fő önazonossági minta,
a fiú számára az első nő képe – meghatározó tehát a
szerepe a személyiségfejlődésben.
Mint minden archetípusnak, az Anya-archetípusnak is nagy energia
potenciálja van. Többféle formában mutatja meg magát:
„Miként minden archetípusnak, az anyáénak is szinte
beláthatatlan tömegű aspektusa van. Csak néhány tipikusabb
formát említek: a személyes anya és a nagyanya; mostohaanya
és az anyós; valamilyen nő, akivel bármi kapcsolata volt az
illetőnek; a dajka vagy gyerekgondozó; az ősanya és a Fehér
Asszony; magasabb, átvitt értelemben az istennő, speciálisan
az Isten anyja, a szűz (mint megifjult anya, például Démétér
és Koré), Sophia...; a megváltásvágy célja (Paradicsom, Isten
országa, mennyei J eruzsálem); tágabb értelemben az egyház,
az egyetem, a város, az ország, az ég, a föld, az erdő, a
tenger és az állóvíz; az anyag (matéria), az alvilág és a
Hold, szorosabb értelemben születési vagy nemzési helyként
a szántóföld, a kert, a szikla, a barlang, a fa, a forrás,
a mély kút, a keresztelőmedence, a virág mint kehely (rózsa
és lútusz)..., legszorosabb értelemben az anyaméh; minden
üres forma (például anyacsavar); a Yoni; a sütőkemence, a
fazék; állatként a tehén, a nyúl s a segítő állat általában.
(...) Mindezek a szimbólumok lehetnek pozitív, kedvező vagy
negatív, baljós értelműek. Ambivalens aspektusú a sorsistennő
(párkák, graiák, nornák), vészes a boszorkány, a sárkány (minden
elnyelő és körülfogó állat, mint a nagy hal és kígyó); a sír,
a koporsó, a víz mélye, a halál, a lidércnyomás, a gyerekszedő.”
(C. G. Jung: Mélységeink ösvényein)
Természetesen az archetípus nem csak képi szimbólumokban ragadható
meg. Jelen van ritmikus jelenségek átélésének élményeiben
(tenger hullámzás, ringatózás, szívdobogás, a légzés ritmusa,
ima / mantra ismételgetés, a nők kötögetése, ciklikusság,
ciklikus sportok).
Jung felsorolása a kollektív jelentések sokszínűségét reprezentálja.
Az egyén esetében ez differenciálódik. Minél közelebb kerül
a tudathoz, annál inkább a mélység homályába vesző lesz az
archetipikus jelentéskör, és annál több személyes élménnyel
és jellemzővel gazdagodik (személyes anya élmény, nagyanya
élmény, partnerkapcsolat, stb.)
A jungi analitikus pszichológia a pszichoterápiás gyakorlatban
szétválasztja a személyes, illetve az archetipikus anya megtapasztalásának
a vizsgálatát. A legtöbb esetben csak a személyes élmények
feldolgozása után jut el a személyiség az ősképig. E két anyakép
szétválasztása az asztropszichológiai konzultáció során is
célravezető. Azt a pszichológiai tapasztalatot, mely szerint
a személyes anya-problémák hátterében sok esetben az archetipikus
anyakép áll, az asztrológiai modell igazolni látszik. A két
egyszerre jelenlévő anyakép kettéválasztása (tudatosítás)
pszichikus energia felszabadulással jár és ezáltal hozzásegít
a belső fejlődéshez.
[az anyakomplexus]
Pszichológiai szempontból anyakomplexusként értelmezhető,
ha a már említett anyakép kettéválasztás elhúzódik, vagy megakad.
Az asztrológiai tapasztalat azonban arra utal, a Holdat ért
planétakapcsolatok feldolgozatlansága is potenciálisan kiváltó
tényező. Jung szerint az anya valószínűleg (ha tudattalanul
is) aktív részese a komplexus kialakulásának. Férfi illetve
női oldalról nézve más és más a probléma.
Az anya és gyermeke közötti problémás lelki kötések éppen
ott jönnek létre, ahol a gyerek ösztönösen nyitott erre. Az
anyaarchetípusnak létezik árnyoldala is (boszorkány, vasorrú
bába – animus hatás), legtöbb esetben természetesen
az anya részéről tudattalanul. Ám éppen a tudatosítás hiánya
miatt áramlik át szabadon a gyermek tudattalanjába, és járul
hozzá anyaképének a módosulásához. A komplexust megnyilvánulásra
késztető személy általában azonban nem az anya, hanem a nagyanya,
a nagynéni, az óvónő, a tanítónő, az anyós, a főnöknő lesz.
Lélektani vizsgálatok utalnak arra, hogy nehézségei lehetnek
az anyának az olyan korú gyermekével, amelyik megfelel annak
a saját belső fejlődési fázisnak, ahonnan ő magának rossz
emlékei maradtak. Jelzésértékű lehet az is, hogy egy felnőtthöz
milyen korú gyermekek állnak legközelebb. Ez azért fontos,
mert ha személyiségének ezen részének a problémáit még nem
dolgozta fel, akkor gyermeke fejlődését itt nem tudja segíteni,
sőt a problémáját tovább is örökítheti. Meg kell még említeni
azon árnyékproblémát is, amikor egy anya személyiségének csak
pozitív oldalát ismeri el, és így tudattalanja még destruktívabbá
válik.
A férfi esetében az anyakép (mint első nő élmény) keveredik
az anima (lásd: Vénusz) archetípusával, így anyakomplexusában
részt kér a (szexuális) partner is. Jung két alapvető szélsőséges
hatást különböztet meg: homoszexualitás, Don Juan effektust.
A nők esetében is két alapvető viszonyulás alakulhat ki;
• első esetben belső női ösztöneinek hangsúlyozásával,
túlzottan azonosul az anyával: így az ösztönvilág túlsúlya
akadályozza saját személyiségének a felvállalását (pl. „egyetlen
célja a szülés, a férj csak eszköz”). Az erósz visszaszorul,
a női vállalkozó szelleme lebénul (elutasítja nőiességét)
– az anya „felettes” személyiséggé válik.
Kiváló tárgya mindenféle férfi projekciónak.
• második esetben a belső ösztönök elfojtásáról van
szó, azaz átvetíti őket az anyjára. Túlzott hangsúlyt kap
a partner személyisége; az anyai ösztön üresen maradt helyét
az erósz veszi át (felfokozódik). Az anya (anyós) is vetélytárssá
válik, mint nő – le akarja győzni.
• létezik harmadik attitűd is, amikor nem fokoz fel
vagy nem fojt el semmit, egyszerűen csak mindenáron más akar
lenni. Csak azt tudja, hogy mit nem akar – anya elhárítás
Látható tehát, hogy sok kiegészítő vizsgálódási pont létezik
az asztrológiai modellen túl. A Hold vizsgálatánál tehát bizonyos
alapvető tartalmi kiegészítésekhez juthatunk, ha kilépünk
az asztrológiai vizsgálódás köréből. Az anyakomplexus meghatározó
tényező a személyiségfejlődésben, összetettsége szükségessé
teszi a családi háttér vizsgálatát, aminek 4. házas kiegészítéseit
már fentebb tárgyaltuk.
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
„Tulajdonképpen
az Anya és a Gyermek a Hold szerepszemélyiségben ugyanannak
az éremnek a két oldala (ha az Anya sérül, akkor a Gyermek is
sérül). A Hold szerepszemélyiség széles spektrumú működési területtel
bír, de csak egyet kíván tőlünk. Haza akar menni – hazafelé,
védettségbe. Hiszen kint a világban reménytelenül elveszetnek
érzi magát. A világ a Hold szempontjából, hideg és barátságtalan
(mindenki olyan közönséges). Azt mutatja meg mennyire "érzem
magamat otthon magamban". Ám ezt a bizonyos otthont szívesen
keressük másoknál. (Paradox helyzet: minél inkább nem találom
magamban a biztonságot, annál inkább nem fogom megkapni a partnertől,
de persze "követelni" azért fogom tőle.) Éppen a Hold
szerepszemélyiség (gyermek / a védtelen nő) van a legnagyobb
veszélyben, hogy elrejtsük, hogy kiszorítsuk, hogy elfojtsuk,
hogy száműzzük.” (Peter Orban) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
