 |
|
|
|
   |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
BIKA | VÉNUSZ | 2. HÁZ
polaritás: - | föld elem | szilárd | évszak: tavasz | uralkodó:
Vénusz
trigon: Bak, Szűz
kvadrát: Oroszlán, Vízöntő
oppozíció: Skorpió
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
 az égbolt a Bika archetípus 2. ház 2. ház lélektani vontkozásai
Vénusz a Vénusz lélektani vonatkozásai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
az égbolt |
|
|
a taurus csillagkép
A zsidó-keresztény szimbolikában is megjelenik a bika. Salamon
templomában tizenkét bika tartotta a tisztálkodó medencét.
Lukács evangélista jelképe is a bika (ökör) - mint a négy
lelkes állat egyike.
Meg kell említenünk azt a tényt is, hogy a Tejút (világfa)
a Bika és az Ikrek csillagkép között metszi az állatövet.
Az elágazó másik vége a Skorpió és a Nyilas csillagkép között
található. A kozmológiák általában a Tejút és a Zodiákus találkozását
tartják az Alvilág bejáratának.
A Vénusz bolygót a köznyelv Esthajnal csillagként emlegeti,
hiszen csak hajnalban (keleti horizonton) vagy este (nyugati
horizonton) látható.
Eredetileg két különböző planétának tartották és más jelentéstartalmakat
rendeltek hozzá (Bika-Vénusz, Mérleg-Vénusz).
Ez a kettőség a mitológiákban is felfedezhető.
A mezopotámiai
mítoszokban Istar, Astarté nemcsak a szerelem és a termékenység
istennője. Harciassága miatt
a hadistenek egyike is. |
|
|
A Taurus (Bika)
az északi égbolt egyik leglátványosabb csillagképe. Fényes
csillagai: Aldebaran (követő – négy királyi
csillag egyike – a Bika vörös szeme), Elnath (öklelő).
Két híres csillaghalmaz is a része: a Pleiadok és a Hyadok.
Általánosan elfogadott, hogy a Bikának csak az első fele látható
(torzó).
A Bika csillagkép Kr.e 3000 táján kapott hangsúlyt, amikor
is a tavaszi napéjegyenlőség idején a Nap itt tartózkodott.
A mezopotámiai kultúrákban a Bika az istenség megjelenési
formája (termékenység). Babilonban Marduk és Baál istenek
állata volt a bika. Asszíriában a paloták kapuját szárnyas
bikák őrizték. Gilgames történetében Innin istennő kérésére
teremtik meg az istenek az égi bikát, hogy megbüntesse
a hőst.
A késő egyiptomi kultúra Ozirisz bikaalakjával, és Ízisz istennő
tehénalakjával kapcsolta össze. Az istennő szarvait alkotó
holdsarló (a tradíció szerint a Hold erőben van a Bikában)
lehetett a mintája a Bika asztrológiai jelének. Oziriszhez
köthető az egyiptomi Ápisz bika tisztelete. A termékenység
isteneként tavaszi rituális futásával megtermékenyítette a
földet. A halottkultusszal is kapcsolatban állt. Az Ápisz
bikák szarva között időnként előforduló napkorong a tavaszi
napéjegyenlőségre utal.
Krétában (mínoszi kultúra) is központi szerepet kapott a bikakultusz
(bikaugrás, bikafejű ivóedény). A krétai király (Mínosz) bikaőstől
származtatta magát. Thészeusz győzelme Minotaurusszal szemben
(Athén győzelme Kréta felett).A görögöknél is rituális feladat
a bika legyőzése. Heraklész is legyőzi Poszeidon vad fehér
bikáját. Zeusz bika képében (megtermékenyítő erő) csábítja
el Europát. Dionüsszoszt is sokszor ábrázolják bikaként, vagy
bikaszarvakkal. A perzsa eredetű Mithrász kultuszban is központi
állat a bika, illetve a bikaáldozás rítusa. A mítosz szerint
Mithrász legyőzte és feláldozta Ahura Mazda bikáját.
A Bika csillagképhez kapcsolódó Vénusz származása is kettős a görög mitológiában. Az egyik történet
szerint Uranosz levágott hímtagja és a tenger érintkezéséből
fogant meg Aphrodité/Vénusz. Egy másik szerint Zeusz és Dióné
nászából született. Platón is két Aphrodité-t említ: Aphrodité
Urania (égi – fennkölt) és Aphrodité Pandémosz (egyesítő
– köznapi).
Visszatérve az első változathoz a tengerből felmerülő istennő
képe az asszír Istárhoz vezet vissza minket, tehát termékenységi
istennőről van szó. Termékenységre utaló szimbólumai: alma
– gránátalma – mák – galamb – nyúl
– kagyló – gyöngy. Az olümposzi hierarchiában
ő a szépség és a szerelem istennője. Öve mágikus erejű. szerelmi
vágyat ébreszt. A boldogság és az életöröm jelképe. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a Bika archetípus |
|
|
(P. Orban, I. Zinnel: Drehbuch des Lebens)
Mi van, ha valaki kiszakad a csoportból és egy üres helyet
hagy hátra? Mi van, ha az élet vihara feltépi az ajtókat és
az ablakokat, és hideg lesz az istállóban? Mi van, ha az anyagi
biztonsága meginog? Mi van, ha a barátai elárulják, ha elveszíti
hazáját, házát, udvarát? Mi van akkor, ha nem tudja megőrizni
azt, amit meg akar tartani? Mi van, ha az élete körüli kerítés
beszakad?
(Peter Orban)
a bika archetípus |
|
|
A bizonytalanság elviselhetetlen számára. Híven megtartja,
amit megígért, megbízható és erre nagyon büszke. Olyan szerepet
vett magára, amely az élet bizonytalan dramaturgiájában megnyugtatóan
és stabilizálóan hat másokra. Így köréje gyűlnek, és melegednek
mellette az emberek. Ha már semmi sincs mozgásban, akkor tud
kikapcsolódni, akkor tudja az életet élvezni, akkor van az
elemében (föld). Ő az aki tud élvezni. Élvezete a testi élvezetben
meglelt öröm, amit mások felé is közvetít. Egészen valódi,
egészen emberi, egészen kézzelfogható: praktikus, életre való,
társas. Problémája az lehet, hogy függésbe kerül ezektől a
dolgoktól.
Legnagyobb félelme az ürességtől való félelem. A legmélyebb
krízis, amibe kerülhet, az egyedüllét, a veszteség és az elengedés
kényszere. „A sors pontosan ott helyezi el a krízist,
ahol az feltáró erejű.”
A Bika archetípus olyan, mint egy lefolyó nélküli mosdókagyló.
Mindenféle életenergiát beszippant, összegyűjt, megköt, és
tárol. Az áramlás megszakad, a világgal való erőcsere megakadályozódik
benne. Minden, ami az idők folyamán lelkének gyűjtőmedencéjében
felhalmozódott, elnehezíti, megbénítja, fogva tartja. Az energiák
fogsága okozza mozdulatainak lelassulását, görnyedtségét,
erőinek gátoltságát.
A Bika annak az időnek az áldozata, amely sohasem múlik el.
A múltja hozzáragad, nem talál ki a rég befejezett történetekből,
elveszített reményekből és az elhalványodott érzésekből. Itt
ül és vár – itt ül és tűr – itt ül mozdulatlanul,
fogva tartva és megterhelve mindattól, amitől nem tud megszabadulni,
amitől nem kap levegőt. Amikor az idő áll, akkor nincs jövő,
és jövő nélkül nincs mozgás, nincs remény.
Összekötő elem mások között, meleget ad – melegséget
kap vissza. Ez egy kölcsönös üzlet, és ameddig ez működik,
addig boldog. Mindent megtenne a barátaiért, ám sohasem költekezik
ki teljesen.Ügyel arra, hogy soha ne tegyen be többet az élet
„játék-automatájába”, mint ami ki tud jönni. A
rizikó nem az ő világa. Feladata: megőrizni, összegyűjteni,
energiákat lekötni. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a 2. ház |
|
|
anyagi orientáció,
bebiztosító terület, a biztonság vágya az anyag síkján, tehetség,
belső érték, képesség, birtoklás, bebiztosítás
önértékelés: értékmérők, tartalom , alapadottságok, korlátok,
anyag, önértékelésem és szükségleteim.
az anyag élvezete
|
|
|
Mi értékes a személyiség
számára valóban? Az, amit az életben tesz, valóban jelentőséggel
bír számára? Itt a tartalékok házáról van szó, mind az anyagi
dolgok, mind a rendelkezésre álló, vele született képességek
tekintetében.
Ha ez utóbbiakból az ember még nem valósította meg a legjobbat,
akkor kényszert érez arra, hogy fejlessze őket. A veleszületett
képességeket konkrétan hasznosítható készségekké kell alakítania.
Az összes kínálkozó alkalommal élnie kell. Képességeit és energiáit
produktívan ki kell használnia és engednie kell őket láthatóvá
válni - ahelyett, hogy elrejtené vagy magába zárná.
Minél kisebb fokú az önértékelése, annál nagyobb az igénye azt
a tulajdon által kiegészíteni. Kényszerítő erejű az a vágy,
hogy olyan dolgokat birtokoljon amire egyébként nincs is szüksége.
A feladat tehát az önértékelés kifejlesztése, önmaga elfogadása.
Ugyanakkor azt is meg kell tanulnia, hogy gyakorlatilag hasznosítható
képességekkel és effektív cselekvéssel rögzítse magát az anyagi
világban. (A pénz problémává válhat – különösen akkor,
ha ez a téma figyelmen kívül marad. A pénzügyi bizonytalanság
gyengítő hatással lehet az identitásra és önértékelést károsíthatja).
Másképpen megközelítve a ház egy láthatatlan kalitka, melyben
fel és alá futkosunk – jobb napokra várva. Olyan napokra,
amikor a kalitka kinyílik és szabadjára enged (bár semmi sem
jelent akkora félelmet, mint éppen ez a szabadság). A „fogság”
egyik különlegessége, hogy ezt a „cellát” nemcsak
otthonosan rendeztük be ("az én házam az én váram"),
hanem úgy gondoljuk, hogy minél több luxus vesz körül minket,
annál jobb a közérzetünk és annál jobban nő a tekintélyünk,
elismertségünk. Elvárjuk, hogy elismerjék nekünk azt, hogy ezt
mind mi szereztük, mi „csináltuk” – mi értékes
emberek vagyunk, mivel értékes dolgaink vannak.
Ebben a gondolkodási modellben azonban benne rejlik a kényszer
is. Nevezetesen az, hogy semelyik eddig megszerzett értékkel
nem tudjuk végérvényesen kifejezésre juttatni a saját értékünket,
és így (kényszeresen) tovább kell vásárolnunk és gyűjtenünk,
díszítenünk, hogy a már egyszer elért dolog ne váljon „semmivé”. |
|
|
|
|
|
|
|
| |
„Tehát a
2. ház fogság érzése tulajdonképpen a saját érték kiterjesztésének
a kényszeréből áll. Ha problémáink a 2. házhoz köthetők, akkor
az a saját testünk megtapasztalásával kapcsolatos nehézségeket
is jelenthet, és ha a saját testünkben nem bízunk, hogy szerethetjük
magunkat lelkileg? (Az 5. házas önszeretet előfeltétele a 2.
házban található.) Ebben a házban meg kell tanulnunk a testünket
szeretni. Ha elfogadjuk, hogy testünk produktumai jók, akkor
képesek vagyunk élvezni a szexualitást (5. ház). Ha az ember
gátolt a 2. házában, akkor gátlások érik az 5.-ben is, és nem
élvezi saját bolygóit – túlkompenzál.” (Karen Hamaker-Zondag) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a 2. ház lélektani vonatkozásai |
|
|
az egzisztencia
|
|
|
Az értékesnek tartott
dolgok körét behatárolják a személyiség szükségletei.
E szükségletek alakulnak azután hiányérzetté, ill. az
abból következő motivációkká. Minden érték lehet, ami
meghatározott jelentőséggel bír a személy illetve társadalmi
csoportja számára.
Az értékek az egyén mélyen beágyazódott támpontjai, melyek az
eligazodását szolgálják. Ezen értékek szilárdságot, következetességet,
biztonságot képesek nyújtani a mindennapokban. Az eltérő értékek
falat emelnek az emberek között.Szorongás a mulandóságtól kisebb-nagyobb
mértékben mindannyiunkban jelen van, párosulva az állandóság
(halhatatlanság?) vágyával. A gyűjtőszenvedély lélektani magyarázata
az, hogy szeretnénk birtokolni egy darab „örökkévalóságot”
– és a gyűjtemény soha nem lehet teljes.
Minden bebiztosítás, gyűjtés, dogma, konzerválás, szokás mögött
a változástól, az átalakulástól, a megszűnéstől való szorongás
húzódik meg. Az állandóságra, a bebiztosításra való törekvés
fontos alkotórésze pszicho-struktúránknak.
A megszűnés megriaszt bennünket – tudatára ébreszt mulandóságunknak.
(lásd. 8. ház). |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Vénusz |
|
|
A Vénusz autonómiája:
saját értékeim ismerete – önmagam szeretetreméltónak értékelem
és érzem – a választás képessége, a személyes ízlés ismerete
és komolyan vétele (választani akkor tudok, ha van választék.
Amíg alapszükségleteim (lásd: Hold) nincsenek kielégítve, addig
nem válogathatok, nem választhatok (Vénusz). Valódi választások,
valódi kötődések autonómiájáról van szó – azonos szintű
emberi kapcsolatok megteremtéséről (a Hold-függőséggel szemben)."
(Verena Bachman) |
|
|
Abszolút ellentéte a harcos,
aktív, domináló Marsnak. Formaérzék, az esztétikum iránti törekvés,
az anyag „nemessé tétele” (értékessé tétele), finomítása.
Szépérzék, lágyság, kecsesség képviselete ill. vágya. Az érzékek
és szenvedélyek nemesítése, a harmónia képezik a Vénusz törekvéseit.
Horoszkópbeli konstellációja utal arra, hogy mennyire és milyen
minőségben jelennek meg a felsorolt alapvonások (az anyag szellemi
szférája, művészi alkotás, az anyag és a szenvedélyek ösztönszférája).
A kifinomult ízlés és az ízléstelenség között gyakran csak egy
lépés van.
A Bika Vénusz a röghöz kötöttséget, a földi örömöket képviseli
– anyag (föld) centrikusság. A keresett harmónia is inkább
ösztönös, érzéki. Ugyanakkor a Mérleg Vénusz esetében a keresett
harmónia inkább szellemi, esztétikai jellegű.
Bika Vénusz: fizikai kielégülés, öröm keresés. Mérleg Vénusz:
az emberi kapcsolatokban való kielégülés, a kapcsolatteremtés
adottsága.
A Vénusz jelzi: – hogyan teremtünk kapcsolatokat; –
milyen emberekkel vagyunk jóban (vagy nem); – mit gondolunk
értékesnek; – mit látunk szépnek; – mi okoz örömet
számunkra. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a Vénusz lélektani vonatkozásai |
|
|
vörös kagyló |
|
|
A lélektan tapasztalata szerint
az emberi léleknek neme van, sőt a lélektani vizsgálatok a férfiakban
nőies, a nőkben férfias tulajdonságokat mutattak ki. Ezzel a
tudással az archaikus pszichológia (asztrológia) is rendelkezik.
A személyiség fejlődésében, az egyediség kikristályosodásában
az egyéni nemi karakter kialakítása meghatározó szerepet kap
(milyen férfi v. nő akar lenni – milyen nő v. férfi tetszik
neki). A különbözőségek nehezítik a két nem közötti megértést.
Ám itt is működik a polaritás, a kompenzáció elve. Mindaz ami
a tudatos nemi karakter kialakításakor háttérbe szorul, látenssé
válik, egy önálló formát alkotva beépül tudattalanunk egyik
legősibb archetípusába, egy ellenkező nemi polaritású lélekképbe.
Ezen ellenkező nemű ősképet nevezi Jung a férfi esetében animának,
a nő esetében animusnak (lásd. Kos).
Az anima / animus lélekkép az Árnyék „mögött” található,
így tudatosítása annak kikerülésével kudarcra ítéltetett. A
Vénusz egyrészt meghatározó anima összetevő, másrészt az archetipikus
női szerepek képviselője:
az anima |
a női szerepek | a Szerető | az Erosz |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
az Anima |
|
|
Az anima összetett
lélekkép:a kollektív tudattalan archetípusai (Neptunusz, Plútó)
és a személyes tudattalan feminin tartalmai (Hold, Vénusz)
„ Az új eszméktől kapható inspiráció az ellenkező
nem által képviselt nyersanyagban rejlik, abban a nyersanyagban,
amely egyaránt tartalmaz tiszta búzát és ocsút, és a férfinak
szét kell válogatnia, hogy kiszedje belőle az értéket.”
(Marie-Louise von Franz)
boticelli vénusza (részlet) |
|
|
A tudattalan mélységeivel való
kapcsolódás lehetőségét kínálja fel a férfi tudatnak. Mivel
a férfi archetipikusan poligám, ezért a kiegészítő polaritás
miatt animája monogám jelleget ölt.
Az anima a tudattalan azon részeihez tartozik, amelyek tudatosulni
szeretnének; és mert nem tudatosulnak, a férfi tudat hangulatait
emóciókkal befolyásolják. Az anima ugyanakkor kreatív ötleteket
is szállít a férfi számára, ám azok archaikus kidolgozatlanságuk,
megemészthetetlenségük miatt nehezen feldolgozhatók. A tudat
beállítottságától függ, hogy érzelmi kapcsolatba kerül-e a tudattalanjával.
Ezt az anima alakot azonban a (racionális, patriarchális) férfi
rendszerint félrelöki és elfojtja – és ezzel elnyomja
saját érzéseit, indulati oldalát. A valóságos nő, illetve a
férfi nőoldala (animája) kölcsönhatásban vannak egymással. A
nő nevelően és átalakítóan hat a férfi lelkére. Az animán sok
nyomot hagy az első nőélmény, az anyaélmény (Hold).
A Vénusz a férfi animájának (a kezdettől benne lévő nő) személyesebb,
megfoghatóbb aspektusát képviseli. Helyzete a Radixban mesél
az egó viszonyáról a belső nőképhez, illetve jelzi annak konfliktusait
(potenciális komplexusait) a kollektív archetípusokkal. Számolni
kell azonban, mint azt a Hold esetében is látni fogjuk, a személyiségre
ható interperszonális kapcsolatok jelentőségével is.
A nő kétféleképpen reagálhat a férfi anima kivetítéseire:
– védekezik, és sorozatos konfliktusok árán ráébreszti
a férfit a különbségekre
– alkalmazkodik, és az
elvárt „animaszerepet” adja elő a társának –
animanő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
női szerepek |
|
|
„Arról van tehát szó,
hogy a férfi oldalt integrálni kell a női világba, de végletesség
nélkül – s ez nem csekély dilemma. Ha egy lány vagy asszony
felébred túl nagy passzivitásából és egyoldalúan ellágyult nőiségéből,
gyakran az a veszély fenyegeti, hogy agresszívabb lesz a kelleténél.
Ha egy ilyen nő eleinte alaposan mellélő, az csak azokat a cifra
túlzásokat mutatja, amelyek jellemzik az elégtelen vagy túl
méretezett illeszkedést felváltó emocionális kitöréseket.”
(Marie-Louise von Franz)
a vénusz jele |
|
|
Az utóbbi száz évben a nő
szerepe és a róla alkotott kép változásokon ment keresztül.
A nőmozgalmak (emancipációs mozgalmak) logikus (és jogos)
válaszok a férfielvű nyugati kultúrára. Ugyanakkor e karakteres
kiállás (animus-hatás) mellett a női szerepek elbizonytalanodása
is észlelhető.
(kérdés: mit is jelent nőnek lenni?)
Ha túl nőies egy nő, az a veszély fenyegeti, hogy a (férfias)
világ elnyomja, kihasználja (a nő individuációs útján a határtalan
együttérzés legyőzése kritikus, de elengedhetetlen szakaszt
jelent), ellenkező esetben viszont elveszti kedvességét, női
kötődéseit. A tanult, vagy a helyzetből adódó szerepek és
az archetipikus vénuszi (vagy lunáris) szerep közötti ellentét
konfliktusokhoz vezethet.
A Vénusz speciális helyzete (jegy, ház, aspektus) ütközhet
a szocializáció során szerzett tapasztalatokkal és a közösség
(csoport) értékrendjével (könnyen megtörténhet, hogy az utóbbi
győz). Az aranyközép megtalálása nem könnyű feladat.
A Vénusz megmutatkozása serdülőkor (nemi) identifikációs szakaszával
kezdődik és az érett felnőttkor feleség / anya szerepével
jut el a végső tudatosodás szakaszába. A Vénusz ebben az időszakban
jogosan kér és (szerencsés esetben) kap is kiemeltebb szerepet
a női pszichében, ez azonban egyben aktiválhatja is a személyiség
idevonatkozó potenciális konfliktusait.
(a Vénusz fényszögei).
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a Szerető (P. Orban - I. Zinnel:
Symbolon) |
|
|
Képzeljük el őt fiatalnak és
csinosnak. Már nem kislány, de még nem is feleség, hanem éppen
most nyílik ki teljes szépségében. Adottságai anyagi (testi)
természetűek – magában hordozza minden szeretett nő titokzatosságát
és a testi vonzalom titkát is.
A kérdés, amely a Vénuszt (mint archetípust) mozgatja, a következő:
„Elég attraktív, vonzó, erotikus vagyok (a többiek szemében,
a többiek számára)?” Ez továbbvezet a következő (már emberibb)
kérdéshez: „Elég szép vagyok?”. Azaz mennyi az értékem
a többi velem konkuráló figurával szemben. Ahogy majd a Marsnak
az erejét kell összemérnie, úgy kell a Vénusznak az értékét
összemérnie másokkal.
marilyn |
|
|
Pszichénk vénuszi szereplője
nő. Ő minden férfi álma, és mivel tudja ezt, óvakodik attól,
hogy könnyedén kiengedje a kezéből a titkát (bepillantást engedjen
a lepel mögé).
A női szexualitás figurája is ő. Nem a termékenységről (az a
Hold), hanem a férfi aktív előretörő energiájának a komplementer
párjáról, a csábításról van szó. Ellentétben tehát az energikus,
nyomuló Harcos-Mars szerepszemélyiséggel, a Vénusz esetében
inkább egy passzív, felszín alatt csábító személlyel van dolgunk.
E játékhoz elengedhetetlen követelmény a női szereplő részéről
az attraktivitás.
Bika Vénusz: a Szerető (a testi formák – szépség, érték).
A Bika-Vénuszban az az ösztönzés működik, hogy a szépség- és
értéktematikát a földi gyökérverés céljára felhasználja. Azaz
a kérdés számára a következő: „Hogyan vethetem be az értékemet
és a szépségemet azért, hogy kimentsem magam az élet harcából
egy szilárd otthon (vár) biztonságába?” A nő részéről
abban áll ezzel a szerepszemélyiséggel való azonosulás, hogy
megfelel (v. meg akar felelni) a mindenkori szépségideálnak,
sőt, lehetőség szerint túl is szárnyalja azt. Az érték képét
kell újra és újra előállítani.
Ám előbb-utóbb a Vénusz Démétérré válik, az arányok megváltoznak.
Kérdésére – „Hogyan maradhatok meg Vénusznak”
– a válasz egyértelmű: sehogyan sem.
A férfi esetében projekciós szerepszemélyiségről van szó, azaz
körülnéz a világban, hogy találjon magának egy személyt, aki
megfelel a Vénusz képének. Ha megtalálta, akkor annak teljesítenie
kell a „funkcióját”: biztosítania kell az örömöt,
a biztonságot, az értéket – azaz a Vénuszt eljátszó partner
óhatatlanul tárggyá, dísszé válik. Bizonyos idő elteltével maga
a vénuszi személy is rájön erre.
A férfi számára a probléma ott kezdődik, amikor Vénusza gyermekei
anyjává (Hold) válik. Ezáltal a férfiban a Vénusz helye megüresedik,
és még nem volt olyan „hímnemű”, aki ezt az űrt
nem hiányként élte volna meg. A Vénusz másik, kapcsolatteremtő
szerepének ismertetése a Mérleg tárgyalása során kerül sorra. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
az Erosz |
|
|
(forrás: Adolf Guggenbühl-Craig
svájci jungiánus pszichológus)
Szerencsétlen módon nyelvhasználatunkba
belopózott, hogy a szexualitást, vagyis a férfi és a nő közötti
testi kapcsolatot nagyon gyakran szerelemnek minősítik. Ez éppen
olyan értelmetlen, mintha minden egyes, emberek közötti kapcsolatot
szerelemnek tekintenénk.
rómeó és júlia |
|
|
Erotikus alatt itt most nem szexuális kapcsolatot, hanem általános
értelemben vett szeretetteljes kapcsolatot értsünk. Barátok,
barátnők, házastársak, testvérek, gyerekek és rokonok gyakran
rendelkeznek ezzel az erővel. Azokról a bonyodalmakról, örömről
és bánatról, csalódásokról és meglepetésekről van szó, amelyek
egymást szerető emberek között ide-oda áramlanak. Az érosz élményét
két ember között és annak megtermékenyítő hatását a pszichére
nem lehet pszichológiailag száraz formában leírni, hanem csak
művészileg lehet ábrázolni.
Utólag, ha már lejátszódott, ismét leírható és megragadható
analitikusi fogalmakkal. Ám az analitikusi fogalmakat újra meg
újra fel kell oldani az erotikus történés közvetlensége által.
Ez azonban csak akkor hatékony, teljes és mély, ha két egymást
szerető ember között megy végbe. Bárhogy legyen is teológiai
szempontból, pszichológiai szempontból egy ember szexualitását
nem csak a szaporodással összefüggésben lehet értelmezni. A
szexualitás sokkal inkább két ember kapcsolatának a kifejeződése.
Az ember közel egész élete a „testi-lelki” skálán
játszódik le. Úgymond minden egyes kapcsolatnak két ember között
van egy testi oldala, legyen ez férfi-nő, anya-gyermek, apa-gyermek,
gyermek-anya vagy akár nő és nő, férfi és férfi közötti kapcsolat.
Minden egyes emberi kapcsolat lehet azonban – s ezt nem
akarják észrevenni azok, akik az emberi kapcsolatból vallást
szeretnének csinálni – negatív vagy pozitív. Minden egyes
emberi kapcsolatban szeretünk és gyűlölünk, támogatni akarjuk
a társ életét és egyidejűleg meg akarjuk semmisíteni őt. Ez
azonban csak úgy lehet, hogy túlsúlyra jut a szerelem vagy a
gyűlölet: az érosz vagy a pusztító akarat. |
|
|
|
|
|
|
|
|
„Jónak lenni
nem erény, nem különösebb kvalitás, inkább opportunizmus, megalkuvás
és korrupció, sajnálatos kényszerhelyzet, szomorú, nevetséges
és fals. Misike ön jó. Angela, ön nem jó. Mire én azt mondom
önnek, számomra Angela nemjósága sokkal többet ér, mint Misike
jósága, mert Angela szeretet nélkül becsületesen őrjöng, és
még öl is, a kis angyalkát megölte, de Angela nem korrupt és
nem alkuszik meg, és szenvedélyesen követeli a szeretetet, és
neki az, hogy ő csak jó legyen, szart sem ér. Angela igenis
nem jó. Angela sokkal több. Angela a szeretetet szenvedélyesen
követeli és őrjöng. Persze hamisan követeli, mert ő maga nem
szeret, s ebbe ő bele is bukik, és kész a komédia. És nem kell
béke. Nem kell nyugalom. Nem kell álmos polgáriság, kétszobás
ház, gyerekek, délben fél kettőkor ebéd, éjszaka a szokásos
egybekelés. Nem, inkább kell a perpatvar és a gyűlölködés és
a marakodás és a verekedés és a gyilkosság. Nem kell az, hogy
jó. Neki egyszerűen a szeretet kell. Angela végül is sokkalta
jobb, mint Misike, mert ő a szeretet szenvedélyének a jóság
által való korrupcióját visszautasítja. Misike ezt tudja. A
szeretetet a béke és a nyugalom nem pótolhatja. A szeretetet
nem pótolja semmi. Szeretet nélkül őrjöngeni kell. És ő becsületesen
őrjöng, de esze ágába se jut félúton megállni és jónak lenni…”
(Hamvas Béla: Karnevál) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
