 |
|
|
|
   |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
KOS | MARS | 1. HÁZ | ASCENDENS
polaritás: + | tűz elem | kardinális | évszak: tavasz | uralkodó:
Mars
trigon: Oroszlán, Nyilas
kvadrát: Rák, Bak
oppozíció: Mérleg
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
 az égbolt a Kos archetípus 1. ház Ascendens
nyilvános én a Mars lélektani vonatkozásai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
az égbolt |
|
|
az aries csillagkép
Évkezdő,
tavaszkezdő jellege vonzza magához az analógiákat: harc, győzelem,
kezdeményezés, életerő, lendület, tűz, új élet.
A kos a tavaszünnepek áldozati állata (Isten báránya, húsvéti
bárány). Csillagképet már Kr.e. második évezredben elneveztek
róla
(Kos korszak). Az asszírok kos áldozattal ünnepelték a tavaszi napéjegyenlőséget. |
|
|
Már a hónap
elnevezése (március) is utal asztrológiai vonatkozásaira (Mars),
és egykori évkezdő jellegére (Mars a Kos jegy ura).
Aries, Arész = are (görög szó) = erőszak, düh Mars
= mar (szankszrit szó) = Marut a szél istene és a
szent tűz őrzője.
A Kos csillagképhez (Aries, Árész, Mars) több mítosz is kapcsolódik.
Ide kapcsolható az aranygyapjú mondakör (az aranygyapjas kos
megmenti Phrixosz-t, argonauták vállalkozása Iászón vezetésével
az aranygyapjú megszerzésére), Árész és Athéné szembenállása
(mindketten a csillagkép védnökei).
Arész történeteiben – az olimpiai asszonyok tüzes szeretőjeként
– egy agresszív, harcias, vakmerő isteni ifjúra (puer
divinus) bukkanunk, aki az impulzív cselekvéseket mindig a
racionális meggondoltság elébe helyezi.
A precesszió miatt a tavaszpont ma már valahol a Halak (Pisces)
csillagkép végére esik, de ez nem változtat az évkör első
30 fokának Kos jellegén.
Mitológiai jelentőségével szemben maga a csillagkép néhány
csillagból álló alakzat . A Kos fejét hivatott szimbolizálni
a három csillag: a Hamal (bárány), a Sheratan (jelző)
és a Mesarthim. A csillagnevek a valamikori tavaszpont egybeesés
(Kr. e. 300-400) alapján kapták a nevüket. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a Kos archetípus |
|
|
a kos jele
a cselekvésben megtalált önazonosság – Én-erő –
kisugárzás – életenergia – én-kifejezés –
személyiség – fizikai test – érvényesülés –
az Én megmutatkozása – akció terület – harci terület
– születési körülmények
a kos archetípus |
|
|
Harcol, érvényesíti
önmagát. Harcra szólítja az életet, reagál a kihívásokra, meghódítja
a területét, szellemi és konkrét formában előretör, és soha
nem néz vissza. Világa a cselekvés világa, megragadja az életet.
Tudatában van erőinek és képességeinek, a saját útját járja.
Teszi a dolgát, követi saját impulzusait.
Szembetámad; kötöttségek nélküli és nyers. Erejét és erősségét
a konfliktusokból nyeri. Ha nincs ellenállás, akkor szenved,
energiái kimerülnek, életereje csődöt mond. Inkább harcolni
és veszíteni, mint ellenfél nélkül maradni. Az élet is ilyen
legyőzendő ellenfélt jelent számára.
Válságban akkor van, amikor már nincs mit legyőznie és meghódítania.
A betöltött szerep adja az életenergiát. Amíg fákat tép ki,
addig nincs idő gondolkodni. Ha az útján már mindent letarolt,
akkor nincs mit tennie. Nincs új kezdet, új harc, új kihívás,
pedig csak ezt az egy szerepet tudja eljátszani. A Kos létéből,
potenciáljából a rombolás adódik. Nem ő rombol, ő maga a rombolás.
Ez egy olyan energia, ami térnyerően kiterjed, és másokat félresöpör.
Egyensúlytalanság, diszharmónia keletkezik.
Egy Kos jegyében álló részszemélyiségre tekintve, egy olyan
személyiséget látunk, aki akaratával próbálja meg az életet
legyőzni. Aki a győzelemért való folytonos küzdelemben könyörtelenül
előretör az mindenkor kész a párbajozásra – nem marad
ideje az átgondolásra, nem marad tere a visszatekintésre, a
másokra való tekintésre, a tapintatra.
Ez az energia arra törekszik, hogy látható legyen és ez cselekedethez
vezet. Elsöpri a kétséget, az értelmet. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
az 1. ház |
|
|
SZEMÉLYES
ORIENTÁCIÓ –
CSELEKVŐ TERÜLET –
AZ I. NEGYED SAROKHÁZA I –
VII. ház:a találkozás tengelye. Találkozás önmagunkkal (I.) és másokkal (VII.). Minél nyíltabb,
őszintébb az identitás felvállalása, annál kiegyensúlyozottabb
a kapcsolatok kialakítása.
A szerepszemélyiség (planéta) itt szereti önmagát, törődik
önmagával a testi energiák szintjén, és a Te oldalt energiái
tükör-felületeként használja. A testi energiák ezen a helyen
megnyilvánulásra törekednek.Az első ház energiái testi energiák,
és az energiáktól való megszabadulás a tett keletkezési helye. (Peter Orban)
az elrugaszkodás
|
|
|
A Kos archetípus
analógiáit jeleníti meg a horoszkóp 1. háza is.Kiemeltsége esetén
a személyiség akkor önmaga, ha cselekedhet. Az önazonossági
érzés sérülhet, ha ebben akadályozottság tapasztalható. Planétacsoportosulás
esetén az én oly mértékben válik központi kérdéssé, hogy érzéketlenné
válik mások szükségletei iránt (nehézség a kapcsolatok terén).
Egy első házas planéta kapcsolatot keres a környezetével. Az
életterület az önkép szempontjából rendkívüli jelentőséggel
bír, hiszen itt az önérzet kerül figyelem fókuszába. A személyiség
önmagával és a világra való hatásával foglalkozik.
Hangsúlyos első ház esetén erős a törekvés a nagyobb függetlenségre
és az individualitás erősítésére. Az identitás megtalálása és
az elismerés fontossága kiemelt. A személyiség érzi azt az igényt,
hogy önmaga legyen és olyannak mutassa magát, amilyen valójában.
(Pl.: a Nap az I. házban – tudja, hogy mire van szüksége
az életben, és azt meg is szerzi. Az első helyre helyezi magát).
A házat egyfajta pozitív ön-centrikusság és egészséges önfejűség,
akaratosság jellemzi. Az egyén itt nem másokkal foglalkozik,
hanem arra koncentrál, amire a növekedéséhez és fejlődéséhez
szüksége van. Ha észreveszi, hogy egy kapcsolat (vagy egy tevékenység)
korlátozza őt, akkor valószínűleg érez magában elég erőt ahhoz,
hogy véget vessen neki és megpróbálja egyedül (másképpen).
Ez az önfelfedezés háza. Az önérvényesítés abból az adottságból
származik, hogy megmerünk-e tenni valamit és belemegyünk-e a
kísérletekbe. Itt megtalálhatók az önkifejezés azon eszközei,
amelyek megerősítenek és megszilárdítanak az identitásunkban.
A nagy önbizalom megnyilvánul a világ felé is.
Ha a Nap az I. házban áll, erősnek és élettel telinek érzi magát
a személyiség. Valószínűleg élvezi aktivitását és elégedettséggel
tölti el, hogy fizikai energiáit kimutathatja.
Nemcsak az energia leadásáról van szó itt, hanem a nyilvánosságról
is. Az energia levezetése és nyilvános megmutatása fontos elemei
az első háznak. (kezdeményező energia). |
|
| |
|
|
|
|
|
| |
„Akinél a
külső, környezeti tényező a túlzottan meghatározó, az a tömegember.
Akinél a belső, a szubjektív komponens a túl erős, az excentrikus
fantaszta, az szociális környezetébe nem igazán tud beilleszkedni.
Aki viszont saját reális adottságaival nem számol eléggé, azt
frusztráció, csalódás éri mind önmagában, mind a környezetében.”
(Dr. Süle Ferenc) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
az Ascendens |
|
|
A felnőtt ember személyiségének
meghatározó része, éppen ezért bizonyos pszichoterápiák (pszichodráma,
viselkedésterápia), vagy pszichológiai irányzatok (tranzakcióanalízis)
ide helyezik a hangsúlyt, azaz a lelki problémákat a perszónából
(Ascendens) kiindulva igyekeznek megoldani.
a maszk |
|
|
Perszona, Maszk, Nyilvános
Én (1. ház csúcsa) Jung azonos nevű fogalmához közelít. A személyiség
külső működésének bizonyos jellemzőit jeleníti meg. A mások
által ismert Ént képviseli, amit nyilvános bemutatás és értékelés
tárgyaként felmutat az egyén. Fizikai és pszichológiai szinten
értelmezhető (megjelenés, fellépés, szerepjáték). Eszköz, amelynek
révén kapcsolatba kerülünk vagy hatással vagyunk a embertársainkra.
Az Ascendens jegye jelzi, hogy a Radix tulajdonosa milyen módon
nyilvánul meg és hogyan hat másokra. Megvilágítja, hogy milyen
képet akar mutatni magáról a Te-nek. Azt is megmutatja, hogyan
fogja az élet eseményeit megtapasztalni, hogyan fog másokra
reagálni, és milyen módon lesz aktív. (A Descendens azt fejezi
ki, hogyan viselkedik a kapcsolatok tekintetében, mit vár el
azoktól, illetve milyen típusú emberek vonzzák őt.)
Az a ház, ahol az Ascendens uralkodója (a horoszkóp ura) található,
a középpontban áll az adott személy életében. Nagyon fontos
tényező, amelyet alaposan meg kell vizsgálni. Jelzi azt az életterületet,
ahol legegyértelműbben megnyilvánul. A jegy azt teszi felismerhetővé,
hogy milyen módon színeződik át a fellépés.
Az Ascendens közelében álló planéta szintúgy nagy jelentőséggel
bír. Erős befolyással van arra, ahogyan az életet érzékeli,
és ahogyan megmutatja önmagát. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a perszóna (nyilvános én) |
|
|
A nyilvános én (perszóna) nem
egy statikus személyiségrész, hiszen nem önmagáért való, hanem
emberi kapcsolatokban, viszonyulásokban nyilvánul meg és állandó
mozgással igazodik a szituációhoz.
A perszóna az egyéni karakterből adódó szerepjátékán túl tehát
külső szerepmintákat, szociális igazodásokat is felhasznál az
ego belső késztetéseinek érvényesítésére, képviseletére.
Milyen a jó perszóna?
Nagy a szereprepertoárja. Rugalmasan tud váltani, és korrigálni.
A szerepek harmonikusan közvetítik a személyiség karakterét.
Biztonságot ad a külvilágban való aktivitáshoz, erősíti az önbizalmat.
Felismeri a korlátait.
A perszónaképződés fejlődésének a következő torzulásait ismeri
a lélektan:
túl merev, túl gyenge, a vágy és a realizálás között túl nagy
az eltérés, az én túlzottan azonosul a perszónával, a kaméleon,
az ellentmondásos, a képmutató, az életkorhoz, társadalmi szerephez
illeszkedni nem tudó perszóna.
(Dr. Süle Ferenc) |
|
|
A perszóna (Jung szerint) a
személyiségnek a környezethez való alkalmazkodásra kifejlesztett
szerve. A perszóna - mint egyfajta szereprepertoár - állandó
fejlődésben, változásban van. Az emberi személyiségfejlődésében
kiemelt szerepet kap a szociális szerepek elsajátítása. Archetipikus
folyamatról van szó, azaz minden emberre jellemző.
A perszónának asztropszichológiai szempontból két fő irányultsága
különböztethető meg. Az egyik elsősorban a személyes én-te kapcsolatokban
nyilvánul meg (Ascendens), a másik inkább a társadalmi szerepekben
való elismertségre fókuszál (MC).
A perszónaképződés már az óvodáskorban elindul (szerepjátékok).
Kezdődik a család normáihoz való sikeres v. sikertelen alkalmazkodással,
majd tovább finomodik e szocializációs folyamat a gyerekközösségekben
(óvoda, iskola). Az elsajátított (kiválasztott) szerepek idővel
automatikussá (tudattalanná) válnak. A tudatos kontroll a későbbi
felnőttkorban is csak korlátozottan érvényesül.
A perszóna (a Maszk) a domináns tudati funkció területén a legdifferenciáltabb
és az inferior (alárendelt) funkció területén sérülékeny inkább.
Komoly személyiségzavarokhoz vezethet, ha valakinek domináns
irányultsága ellenében fejlesztődik a perszónája.
A perszónában három tényezőnek kell integrálódni: - testi-lelki-szellemi
lehetőségeink (Ascendens), - vágyaink, törekvéseink, én-ideálunk
(Asc, MC), - a külvilág elvárásai, realitásai. Ha valamelyik
összetevő gyenge vagy túl domináns, akkor ott torzulás állhat
be a nyilvános énben.
A nyilvános én (perszóna) feladata nemcsak a közvetítés, hanem
az elrejtés, a védekezés is. E „páncél” mögé jutás
nehéz lélektani feladatában kaphat jelentős szerepet az asztrológiai
modell pszicho-struktúrája (horoszkóp).
Mindennapos, hogy a személyiség belső problémáit a külvilághoz
való viszonyulásban kompenzálja (és viszont), így számos belső
konfliktus meghatározó lehet a perszóna alakulásában |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a Mars lélektani vonatkozásai |
|
|
Ruth Thorne-Thomsen: Anima/Animus |
|
|
A Mars archetípusával kapcsolatba
hozható lélektani fogalmak a következők: az
agresszió |
a libido
| az animus
| a férfi szerepek
Az első két fogalom (agresszió, libidó) egyaránt helyet kér
magának úgy a férfi, mint a nő Radixának vizsgálatánál.
A további kettő (animus, férfiszerepek) már egy speciálisabb
értelmezési rétegként kap jelentőséget a planéta pszichológiai
szemléletű értékelésénél. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
agresszió |
|
|
A szociálpszichológia többféle agressziót is megkülönböztet: öncélú agresszió, ellenséges agresszió, instrumentális agresszió
(agresszió a Jóért, agresszió a jólétért), önérvényesítő agresszió
(individualizmus), pedagógiai agresszió (büntetés), a szeretet
agressziója, állami agresszió, kisebbségek ellen irányuló agresszió
(diszkrimináció), világnézeti agresszió (eretnek üldözés), védekező
agresszió, megelőző agresszió, megtorló agresszió, igazságtevő
agresszió.
az agresszió |
|
|
Maga a fogalom általában ellenérzést
kelt, pedig nem az elnevezéssel van a baj, és nem is a jelentéstartalmával
(Mars: akaraterő, önérvényesítés, a lehetőségek megragadása,
szétáradó energia, célratörés, térnyerés, aktív tetterő, győzni
akarás). Az agresszió akkor diszharmonikus, ha egyfajta kompenzáció
terméke.
Az agresszió megjelenhet, mint a világ reakciója egy egészséges
mértékű kiállás elfojtásával szemben. A pszichológiában ismert
a félelemből, vagy szorongásból bekövetkező agresszió. Például
egészen kis gyermekeknél a szorongás és az agresszió időben
egybeesik (szorongás és félelem = agresszió és düh), és motorikus
levezetésben nyilvánulhat meg. E korban még az agresszió nem
irányul senkire, hiszen nincs még megkülönböztetés az én és
a te között. Éppen ezért a szorongás egész létét fenyegeti,
tehát így az agressziója is totális lesz.
A félelemre, szorongásra (vagy akár a megtámadottságra) adott
reakció két ősformája (alapformája):
menekülés hátrafelé: összehúzódás egészen a teljes passzivitásig
menekülés előre: akció, támadás.
Mindig van vágy, és mindig van ellenállás. Létezik egészséges
agresszió - egy optimális energia, amit arra fordítunk, hogy
vágyainkat ne tévesszük szem elől, és ne kelljen tovább várni
rájuk, mint amennyit egyébként szükséges. |
|
|
|
|
|
|
|
| |
„Az agresszió
energia, amit arra használunk, hogy kevesebb idő és/vagy tér
legyen az alany és a kívánt tárgy között...
Ha nem tudunk várni,
vagy azt hisszük, hogy nem tudunk várni, vagy nem akarunk várni,
hanem az ellenállást ki akarjuk küszöbölni, akkor jön létre
az agresszió.” (Feldmár András) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
libidó |
|
|
„A latin libido szó nem
kizárólagosan szexuális (bár rendszerint ilyen értelemben használják),
hanem a vágy, a késztetés, ösztön általános jelentésével bír”
(Frieda Fordham)
a mars jele |
|
|
Jung mint egy a psziché
folyamatainak leírására alkalmas modellt emlegeti. Az ellentétes
pólusok között áramló energiával hozza analógiába. Minél nagyobb
a feszültség az ellentétpárok (progresszió - regresszió, tudatos
- tudattalan) között, annál nagyobb energia jelenik meg. A
libidó áramlása előre (progresszív) és vissza (regresszív)
irányul.
– Progresszív irányú a tudat követelményeinek eleget
tevő, előreirányuló áramlás. A környezethez való aktív kapcsolódás.
Koncentrált és irányított cselekvési szakasz.
– Regresszív irányú a tudattalannak alávetett, visszaható
áramlás. A belső szükségletekhez kapcsolódás. Befelé fordulás,
ábrándozás, vagy egy korábbi fejlődési állomáshoz való visszatérés.
Ha a libidót merev korlátok közé szorítják, vagy elfojtják,
akkor a tudatosodása elmarad. Természetes extrovertált áramlása
akadályokba ütközik, visszafordul a tudattalanba. Túltöltődés
- levezetés keresése. Komplexus alakul ki, amely beszivárogva
a tudatba, meggondolatlanná, ösztönössé teszi a személyiséget.
Időnként heves kitörésekben is megnyilvánulhat.
Bár a psziché alapvető éltető erejéről van szó, ám ezen túl
alkotó tevékenységekben is megmutatkozhat. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
animus |
|
|
„mert tudattalanságuk
fokával arányosan nő a hatalmuk” (C. G. Jung).
j. inverso: anima and animus
„A nő pontosan oda szúr animus fullánkjával,
ahol a férfi bizonytalan és sérülékeny érzelmei lapulnak, a
férfi pedig oda önti az anima konyháján megtöltött méregpoharat,
ahol a nőnek megértésre és elfogadásra volna szüksége.”
(Marie-Louise von Franz) |
|
|
Mint tudjuk, a tudattalanban
létezik a tudatos énnel ellenkező nemi polaritású lélekkép.
Az animus a nő férfi polaritású lélekképe, mely egyrészt bizonyos
kollektív archetipikus tartalmakkal (Jupiter, Uránusz) rendelkezik,
másrészt személyes férfiélmények (Nap, Mars) által gazdagított.
Így tehát az első és meghatározó animus formáló élmény általában
az apa, a fiútestvér, a gyerekkori fiúélmények, szerelmek, szexuális
kapcsolatok.
Az animus tehát megtestesíti a nőben lakozó férfi-elvet, és
képviseli az ideális férfi vágyképét a tudattalan szintjén.
Az animus a tudattalannal köti össze a nőt. Belső lélekvezető
a primitívtől a magas szellemiségűig. Az animust meghatározhatatlan
sokféleségként írja le a jungiánus pszichológia.
A lelki sérülések, a határhelyzetek kiszolgáltatottá teszik
a női tudatot az animus támadásainak. Ez az amikor animus
megszállottságról beszélhetünk. A nemek harca
a tudattalan szintjén is jelen van, s mert itt valóban animális
(ösztönös) elutasításokról ill. vágyakozásokról van szó, ezt
a férfi-nő kapcsolatok sokszor megszenvedik. Jung kiemeli az
animus (és az anima) közvetítő szerepét a tudat és a tudattalan
között. Természetesen a tudat (központjában az egóval) tart
az animus / anima által képviselt autonóm tudattalan világtól,
hiszen azt egyfajta irracionalitás hatja át.
Az animus / anima felismerése nehéz, soha véget nem érő pszichikus
folyamat, melynek katalizátorául a párkapcsolat szolgál. Első
és kikerülhetetlen lépés ezen az úton azonban az árnyék, a személyes
tudattalan tudatossá tétele (integrációja).
E tudattalan tartalmakat az ókor istenekként tisztelte, azaz
felértékelte. Központba helyezésükkel (jelenlétük a mindennapi
életben) állandó ellenőrzés alá is kerültek.
„Tudatos
szinten a nő minden erejével a kapcsolat megtartásáért küzd,
ám benne is egyre élénkebben kezdi kifejteni hatását a belső
ellenkező neműség, és egy szép napon derült égből érkező villámcsapásként
a benne lakozó animus kardot ránt, és még maga a nő is meglepődik
azon, milyen határozottsággal szakítja szét azt a kapcsolatot,
amit annyira óvott azelőtt.” (Hajo Banzhaf) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
férfi szerep |
|
|
mark collen: forged
„Szerető után, ha járnál, / hét legyen, ki lány
után jár. / Egy, ki szívet ad szaváért, / egy, ki megfizet magáért,
/ egy, ki a merengőt adja, / egy, ki a szoknyát kutatja, / egy,
ki tudja hol a kapocs, / egy, ki kendőcskére tapos, / –dongják
körül, mint húst a légy! / A hetedik te magad légy!” (József
Attila: A hetedik) |
|
|
Mivel egy fiúgyermek nemi fejlődése
szempontjából az első élmény az anya, ezért meghatározó számára,
hogy az (ha tudattalanul is) milyen férfira vágyik. E kép ütközhet
azzal a képpel, amit közvetlenül az apjáról nyert. Itt tehát
egy lehetséges belső lelki konfliktusba ütközünk, mely az identifikációt
nehezítheti.
Ugyanakkor egy férfi tekintélyszemély jelenléte az életében
meghatározó mintákkal, megoldási, megélési módozatokkal szolgálhat
saját férfiszerepeit illetően.
Bár kimutatható lélektani különbség van a férfi és a nő között,
mégis nagy szerepet játszik a környezet megerősítése, vagy elutasítása
is. A férfit nemi jellegénél és tanult társadalmi szerepénél
fogva is a térnyerés, a kezdeményezés, az előretörés jellemzi,
ha még oly különböző módon is (Mars a jegyekben).
Figyelembe kell venni a tanult vagy tapasztalt férfi minták
jelentőségét a horoszkóp vizsgálatánál is. Hiszen egy alulértékelt
vagy túlértékelt Mars megélésében sokat segíthet, finomíthat
a pozitív minta. Csak úgy, mint egy harmonikus konstellációjú
Mars is problematikussá válhat (hárítás, elfojtás vagy agresszivitás)
a negatív élmények hatására. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
