Plútót, az Alvilág urát, ha lehet, még sokkal kevésbé kedvelték az ókorban, mint Marsot. Az energia plútói formája ugyanolyan agresszív: ez az agresszió archetipikusan női princípiuma.

A Plútó princípiumának megértése sokkal nehezebb számunkra, mint a Marsé, hiszen a hasonló nevet viselő planéta alakjában is csak viszonylag rövid ideje került be a köztudatba – már ha az ókori tudástóI eltekintünk. A mitológiából persze megtudhatunk róla egyet s mást. Plútó/Hadész a Holtak Birodalmának istene, aki az élet kihunytakor magának követeli a lelkeket, akik felett az ő birodalmában ítélkeznek, s aki, ha a fenti világban felbukkan, félelmet és rettegést kelt. Így csalta el egy szép napon Démétérnek, a Hold és a termékenység istennőjének leányát, Kórét is. A mi világunkban az emberrablást többnyire zsarolás követi, s ezek tipikusan plutonikus harcmódok, melyekkel a többi isten és az emberek is ugyancsak meg vannak áldva. Plútó sötét birodalmában Kóréból aztán egy kompromisszum árán Perszephoné, az Alvilág úrnője válik, akinek élete egyharmadát a Holtak Birodalmában uralkodva kell töltenie.

A Kóré kifejezés Névtelen Leányt vagy Még Éretlen Gyümölcsöt, illetve Gabonaszemet jelent; akinek kötelező alászállni az Alvilágba, ha tovább akar fejlődni. Így járul hozzá a Plútó döntő módon az élethez, az éréshez. Ahogyan vastagbelünkben létrejönnek azok az élethez szükséges anyagok, melyeket igen helyesen vitaminoknak nevezünk, úgy válik Plútó birodalmában az elhalt és széteső anyag humusszá, az új élet alapjává. Plútó Alvilágában éppúgy, mint a vastagbélben, minden otthonra lel, ami a ’halálból-élet’ goethei parancsának engedelmeskedik. (…)

Ez pedig egyértelműen a plútói princípiumhoz tartozó metanoia, a megítélés megváltozása, a bűnbánat és a metamorfózis, a Nagy Átalakulás. A nagy átalakulás csak akkor mehet végbe, ha a bűnbánat a vélemény, a megítélés alapvető megváltozásához vezet. Ezáltal a metanoia a metamorfózis belső előfeltételévé válik, de hatása a külső dolgokon is érződik.

A Plútó birodalmában tehát sosem felületes változások születnek. Az átalakulásnak radikálisan (lat.: radix = gyökér) a létezés gyökeréig kell hatnia. Az a kor, mely a játszi tüneményeket szereti, s amelyben a tüneményes vagy fenomenális dicsérő, míg a radikális inkább elítélő jelentésű jelző, alig tud mit kezdeni a plútói princípiummal. Igazát ritkán látják be, elismerését ki kell csikarnia, ki kell zsarolnia. (…)

A plútói árnyak birodalmán átvezető út során előfordul, hogy kincseket és a kreativitás sosem sejtett forrását fedezi fel az utazó. Ezért ez a terápia a Plútó egy másik oldalát is felvillantja: a mitológiában ugyanis Plútó a (belső) gazdagság szimbóluma is.

A plútói agresszió annyiban különbözik a marsitóI, hogy sokkal rejtettebb és visszafogottabb, s inkább befelé és önmaga ellen irányul. Ahol Mars a háború, ott Plútó a polgárháború. Ahol a Marsnál robbanás várható, ott a Plútó inkább összeomlást eredményez. Míg a Mars a közvetlen ütésváltást keresi, addig a Plútó rejtett utakon jár, s a méregkeveréstől sem riad vissza. A szervezetben a Mars fertőzés esetén az ellenállórendszer és a kórokozók harcában nyilvánul meg. Egy allergia esetében már belekeveredik a Plútó is, mert a harc itt alapvetően egy szimbólum ellen, de elsősorban saját maga ellen zajlik. Az autoagressziós betegségeknél viszont végérvényesen a Plútóé a főszerep, mivel a helyzet tökéletesen megfelel egy önmarcangoló polgárháborúnak. Az olyan kórképeknél, mint mondjuk a rák, a kezdeti marsikus szakasz után végül a Plútó kerül hatalomra, támadó és inváziószerű növekedésnek indulva – amikor a rák saját gazdáját felemészti, tekintet nélkül arra, hogy ezzel saját vesztét is okozza.

A plútói elv még mélyebbre vezet az agresszió témájában, mint a Mars, mely csatáival és háborúival mitológiailag is az Alvilág kezére játszik, hiszen az elesettek az ő számlájára írhatók. Ennyiben a Plútót akár a Mars eszkalációjának, kiterjedésének is tekinthetnénk, a Vénusz ezzel szemben a Mars ellentéte, s nagy feszültségben áll vele.

Zavaró lehet az, hogy egy női princípium férfias nevet – Plútó – kapott. Az ok a patriarchális rendszerben keresendő, mely már az ókori életben is meghatározó volt. Máig sokkal meghatározóbbnak tartjuk a férfi-reprezentánsokat, Voltaképpen Perszephoné, Plútó hitvese lehetne inkább a névadó, így viszont az őselvvel való összefüggés aligha lenne felismerhető.

Abból a tényből, hogy az agresszió ily fontos női princípiumának még rendes nevet sem tudtunk adni, látható, hogy igazán fel sem tudjuk fogni. Ugyanígy elbizonytalanít minket az a plútói energia is, mely a terrorizmusban sújt le ránk. Íme, láthatjuk, miképpen érvényesíti hatalmát a régóta elnyomott női energia. Az energia megmarad olyannak, amilyen, még ha férfias névvel illetjük is.

Kommentár

A jungi analitikus pszichológia szerint a pszichét két nagy dinamika mozgatja. Az egyik a tudatos és a tudattalan feszült dinamikája. A másik a női elv és a férfielv ütközése. Ily módon érdemes a kollektív tudattalan archetípusait többek között a férfi elv és női elv alapján is csoportosítani. A férfi elv archetípusaira jellemző a racionalitás, az intellektus alapján való működés (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz). A női elvű archetípusokra ezzel szemben az ösztönösség, az emocionalitás, az irracionális megoldások jellemzőek. Ide tartozik a Neptunusz és a Plútó. Viszont vannak más csoportosítási szempontok is. Ilyen az archetípus dinamizmusa, illetve az archetípus megerősítő vagy éppen megkérdőjelező jellege. A Plútó erőteljes, dinamikus archetípus, s ezért könnyen érzünk benne valami fajta férfielvet. Ám itt egy dinamikus, erőteljes női elvről (ösztönös, emocionális, irracionális) van szó, ami ráadásul még megkérdőjelező is. (Tick Ervin)

Forrás: © Rüdiger Dahlke – Az agresszió mint esély (Bioenergetic Kft.)
Kép: © Genevieve Amelia – Aftershock

Share This