– | víz | kardinális | nyár | Hold | trigon: Skorpió, Halak | kvadrát: Kos, Mérleg | oppozíció: Bak

A Cancer (Rák) a Zodiákus leghalványabb csillagképe. Legismertebb alakzata a Praesepe (Jászol / Bölcső) nevű csillaghalmaz, melyet az Északi Szamár (Asellus Borealis) és a Déli Szamár (Asellus Australis) nevű csillagok fognak közre. Négyezer évvel ezelött a nyári napforduló otthona volt. Hátrafelé emelkedik fel az éjszakai égboltra, ami egyébként az asztrológia analógiában is fontos jellemzője. Szimbolikája éppen a rák mozgásának és alakjának sajátosságaira épül. Hangsúlyozott a lunáris jellege és a víz elem jelenléte. Babilonban (i.e. 4000) még teknősbékának látták, később Vemhes Szamár-nak. Egyiptomban (i.e. 2000) viszont a skarabeus bogárnak hitték. A szent skarabeus bogár kultusza (a halhatatlan élet jelképeként) valószínűleg a napforduló jelentőségének volt köszönhető.

 

Egyes teremtésmítoszokban a rák hozza fel a Földet az óceán mélyéről. Egyiptomban a vizek teremtő ereje az ősi városok emblémáján. A keresztény hagyományban a régi hitektől való megszabadulás vedlés formájában.

A zsidó kultúrában Zebulon (hajókormányos-háttal ülve) törzsét azonosították a Rákkal. A keresztény hagyományban Jézus tizenkét tanítványa közül András képviseli a Rák értékeket. A csillagkép a Megváltó téli napfordulóra (Karácsony) eső feltételezett születésekor delel az éjszakai égbolton. Gondoljunk a Praesepe (Jászol / Bölcső) csillaghalmazra és a két szamárra.

A görög mitológiában Heraklész tizenkét munkájából kettőhöz is köthető a Rák csillagkép. Az egyik történet szerint Héra istennő tette halhatatlanná (azaz helyezte fel az égboltra) annak jutalmául, hogy belecsípett a hős lábujjába, amikor az a Lernai Hydrával hadakozott. Jankovics Marcell szerint inkább a háromfejű Cerberosz (Hádész kutyája) alvilágból való felhurcolásához illik a háromágú Rák csillagkép.

Az éjszaka bolygójaként a Hold a szépséget, a fényt jelképezi a sötét végtelenben. Egyes hagyományok szerint a Nap párja (pl. Egyiptom). Mivel fényét a Naptól kapja, ezért a függőség jelképe.

Az antikvitásban alakváltozásai révén az állhatatlanság, az átalakulás, a növekedés és a termékenység kifejezője. A hold ciklikus változásai és a nők havi ciklusa között párhuzamot vontak. általában női istenségek személyesítették meg: Artemisz, Szeléné, Ízisz.

Minden holdhónapban három éjszakára eltűnik, mintha meghalna, majd újra megjelenik és növekszik. Az életből a halálba vezető utat jelképezi; számos holdistenség az alvilág (tudattalan) istene / istennője is egyben: Ozirisz, Hekaté, Perszephoné.

Örökös visszatérése miatt a ciklikusság szimbóluma. Hozzá tartoznak a vizek (dagály / apály), a megtermékenyítő eső, a harmat és bizonyos aspektusában az idő.

 

A Rák archetípus

Érzelem, fantázia, lelki emlékek, a kihordás, a befogadás, lelki biztonság és védettség utáni vágy, gondozás, táplálás, változékonyság, változó kedélyállapotok.

Cselekvő, akarati (KARDINÁLIS) módon éli meg érzelmeit (VÍZ). Célja a gondoskodás, az óvás, ill. a védettség keresése. Anyáskodó, de egyben sérülékeny gyermeki is (Hold). Óvatos és körültekintő. Előretör (KARDINÁLIS), de csak ott ahol nincs akadály (VÍZ). Nem adja fel az elképzeléseit, kivár.

A Rák archetípus elsüllyedt érzések és történetek tengeréből áll. Nyakig áll a múltjában. Már egy gyenge szellő, mely lágyan megmozgatja a hullámokat, azzal fenyeget, hogy a víz összecsap a feje felett. Tehetetlenül próbálja menteni magát, mégis újból a mélybe húzza őt az örvény.
(Peter Orban)

Árnyéka túlzott passzivitásából, érzelmi-lelki biztonságra törekedéséből adódik – ezért fél a külvilágtól, nem vállal felelősséget cselekedeteiért, nem hajlandó felnőni. Manipulál (finoman vagy nyűgösködve) – víz.

Az otthon képviselője, egyfajta lelki centrumot képez, amely körül a többiek összegyűlnek, mint egy család az anya körül. Lágy, sebezhető, befolyásolható. Halk, óvatos, észrevétlen, feltűnés nélküli. A környezetét észrevétlenül figyeli. Többnyire felkeres egy sarkot, hogy a háta védve legyen. Nem akarja, hogy bármi meglepje őt.

Ha barátian fogadjuk őt, akkor jó hangulatot sugároz. Ha nem veszünk róla tudomást, akkor előveszi a megsértett, a duzzogó szerepét – ehhez ragyogóan ért. Csak ha már háromszor megkérdeztük tőle, hogy mi bántja őt, akkor az már talán elég részvét, hogy felengedjen.

Nem tudható igazán, hogy hányadán állunk vele. A környezetét gyakran elbizonytalanítja. Azért szívesen látjuk őt, mivel nemcsak kedélyességet, bizalmasságot sugároz, hanem érzékeny módon minden hangulatot regisztrálni tud. Engedékenysége csak látszólagos, véleményétől soha nem lehet őt eltéríteni.

Biztonságot keres a valóságban, védettségre vágyik mindenáron. A kívülállók csodálkozhatnak, hogy mi mindent meg nem tesz a védettség érzetéért.

Vizsgadrukkban szenved és fél a vizsgáztatótól (Bak). Fél a szigorúságtól, de vágyik is rá. A biztonság sokat jelent számára, mert magában nem találja meg. Keresi azt a reális embert, aki nem veszi félvállról az életet.

 

A 4. ház

Emlékezet (család, emlékek, gyerekkori élmények) – a személyes tudattalan. Magatartás minták, eredet, származás, a múlt, a kötődések, az otthon (a haza), azonosulások, reagálás a családra, érzelmi és erkölcsi örökségek.

A házat az érzelmi biztonság iránti igény határozza meg. Egészséges bázis, illetve otthon keresése, mely az identitást erősíti, és az individualitás szabadabban jut kifejezésre. A figyelem itt befelé irányul. Képesség a legmélyebb igények, érzések és emlékek felismerésére. A kontempláció (szemlélődés, elmélkedés) helye – intenzív foglalkozás önmagunkkal.

Regresszió; tehetetlenségi tendenciák, visszatartó tulajdonságok, gyerekkor, éretlen impulzusok. A múlt, ill. az irány, ahonnan a személyiség jön; azok a nehézségek, melyek megakadályozhatják az előremenetelt. A gyermeki Én. A múlt tudattalan tartalmai nehezen feldolgozhatóak.

Előbukkanó emlékek a múltból, azok újraértékelése és jobb megértése. Olyan tapasztalatokkal való konfrontálódás, amelyek arra kényszerítenek, hogy visszanyúljunk legmélyebb belső forrásainkhoz.

A párizsi Nemzetközi Gyermekközpont végső következtetése szerint: a 17 éves kori intelligencia (gondolkodás, életszemlélet, érdeklődés, ambíció, a környezettel, a világgal való kapcsolat) 50%-ban már 5-6 éves korra kialakul. 30%-ban 10 éves kor körül rögződik és csak 20%-ban formálódik és alakítható 12 éves kor után.

A régi szokások korlátozóak is lehetnek, akadályozóak az önkifejezésben, az életúton való előbbre lépésben – kényszer a régi vágányok elhagyására, a mindennapokban való váltásra, új magatartásminták kifejlesztésére, új igényekre. A középpontban a szülőket vagy a gyerekeket illető dolgok, illetve a személyes tudattalan.

Igény a visszanézésre – a gyökerek felfedezésére (honnan jövünk?). Ez segít abban, hogy felismerjük a célt (hová visz az utunk?). Gyermekkori létünkben nem voltunk abban a helyzetben, hogy gondoskodni tudjunk magunkról. Ez a függőség szoros viszonyban áll a későbbi pszichológiai fejlődésünkkel.

A szülővé válás nem egyenlő a felnőtté válással. Ha mások számára azt teszem, amire nekem lett volna szükségem, az megragadás a függőség szintjén, csak a másik póluson. A felnőtté válás maga az autonómia. A felelősségvállalás.

A nehéz konstellációkat gyermekkorban nem tudjuk kikerülni – e házban találhatók mindazon tapasztalatok, élmények, minták, amelyeket a múlt, a gyermekkor, a szülők hatásai mélyen befolyásoltak (skript), és amiket aztán önneveléssel, pszichológiai munkával próbálunk feldolgozni.

A 4. ház az első igényt jeleníti meg, mely archetipikusan jelen van a világban. Ez a védettség, a biztos kezekben való létezés érzésének igénye. Már az anyai testben felvetődik ez a kérdés, és már itt meg is találja a kérdés a választ. Azok a falak, amelyek körülvesznek engem – meleg, óvó, gondoskodó, tápláló jellegűek-e; vagy már itt érzem, hogy elutasítanak. Azok a jelzések, melyeket az embrió érzékel és tárol, már a későbbi elfogadottságának az alapmintáját képviselik. Ha az anya szervezetéből, már az első perctől kezdve elutasítást tapasztal úgy ez a belső világ már a kezdettől fogva problematikus. Így az anyaméh tulajdonképpen a védettség minden későbbi modelljének ősszimbóluma.

E hely hordozza az egyesülés, az egybeolvadás, a védettség, az elfogadás, a melegség, és a védelem iránti vágyakat. E ház felszíni jelentéseiben a következőket találjuk: az otthon, a haza, ahol az ember biztonságban érzi magát. Itt található a védelmet kereső kisgyermek, aki egyedül nem képes a világban létezni, és az édesanyja, aki védettség iránti saját vágyát legalább átmenetileg képes a gyermekre vetíteni.

A 4. ház, mint az elmúlt dolgok hatalmas gyűjtőhelye, meghatározza a jelent. Itt vannak azok a belső lelki struktúrák, melyek minden cselekedetünkben jelen vannak és melyek minden embert olyan lelki lénnyé tesznek, aki melegséget és védettséget keres.

„(…) kétféle módon tanulunk Az egyik fajta tanulás a pozitív tanulás, azaz megtanulunk valamit, amiért jutalmat kapunk, és ez mindig lassú tanulás. ha jutalomért tanulunk az mindig lassú tanulást jelent. A negatív tanulás egyszerűbb. Ez azért van, hogy ha egyszer tűzbe teszem a kezem, akkor utána soha többé ne tegyem. Tehát, ami fáj, ami rossz, azt egyszerre megtanuljuk nagyon mélyen, s szinte soha nem felejtjük el. Ha valaki jó hozzánk, az lassú, pozitív tanulás. Ha valaki bánt minket, az egyszeri, mély, negatív tanulás. Sajnos úgy vagyunk megszerkesztve, hogy a negatív dolgok sokkal mélyebben rögzülnek, és sokkal nehezebb megszabadulni tőlük, mint a pozitív tanulás eredményétől.” (Feldmár András)

 

A 4. ház lélektani vonatkozásai

Elvileg az ember az életének még a prenatális időszakára is emlékezik. Gyakorlatilag azonban nem emlékszünk általában a 3-6 éves korunk előtt történtekre. Szüleink „hipnotizáltak” bennünket, elfelejtették velünk a múltunkat. Tudatos szinten csak halvány élményünk van az emlékezésről. Tudat alatt azonban mindenre emlékezünk.

Nehéz változtatni azon a mintán, amit a nevelés, a szocializáció során szerez az ember. A „szülői hipnózis” bénító hatású (vagy az lehet), és nagyon nehéz belőle felébredni. A 4. ház azt a lelki területet képviseli, ahol mindazon élményeink megtalálhatók, amellyel a tudat is találkozott, ha csak egy pillanatra is.

Ez a személyes tudattalan szférája. Itt jelen vannak azon (ős)élményeink, amit tudatosság hiányában nem tudtunk feldolgozni; azon élményeink, amelyek a (már létező) tudatnak oly mértékben voltak kényelmetlenek, hogy azok a megélés pillanatában nyomban a személyes tudattalanba kerültek; azon személyiségrészeink, amelyekhez kudarcélmények kapcsolódnak, és ezért “tudatosan” elfojtódnak, valamint emlékezetünk azon tartalmai, melyeket huzamosabb időn keresztül nem használtunk és ezért mélyebbre süllyedtek, hogy átadják a helyüket az újabb információknak.

E személyes tudattalanbeli tartalmakhoz a tudat elvileg hozzáférhet, természetesen a mélyebb rétegek esetén csak komoly önismereti munkával. Az asztropszichológia segítő szerepe ebben „csak” annyi, hogy megmutat, néhány vizsgálódási irányt.

Nehéz szembesülni a 4. házzal, hiszen a múltunkkal, a gyökereinkkel, a szüleinkkel szembesülünk ekkor – és természetesen sok negatív élménnyel. Ahhoz, hogy a saját utunkat járhassuk, hogy az individuációs folyamat ne stagnáljon, fel kell dolgozni a múltat, majd le kell válni róla. Ez olyan mintha elárulnánk a múltat, az otthont, a szülőket. Ez egy nehéz kihívás.

„Valószínűleg ismeritek azt a helyzetet, ami csaknem minden szülő és gyerek között fennáll – főleg akkor, amikor a gyerekek kicsik –, hogy a gyerekek föl akarják ébreszteni a szüleiket, a szülők pedig el akarják altatni a gyerekeket. Minden szülő azon munkálkodik, hogy minél előbb elaltassa a gyerekét, és minden gyerek fel akarja ébreszteni a szüleit. Sajnos az történik, hogy gyerekkorodban ugyan fel akarod ébreszteni a szüleidet, de ahogy szülő lesz belőled, te is el akarod majd altatni a gyerekedet. Szüleink életünk első hipnotizőrjei. Ez azért van, mert amikor először meglátjuk a napvilágot, akkor nem tudjuk mi micsoda, mi ez, mi az, nem tudjuk, hogy mi az a világ. Ezt mind a szüleink mondják és mutatják meg nekünk. Mindent megneveznek. De nem biztos, hogy a világ dolgai valóban azok, aminek a szüleink nevezik őket.” (Feldmár András)

 

Hold

Női princípium. Lélek, érzelmek, hangulatok, fantázia, álom, ösztön, szükségletek. Sötétség, éjszaka, emlékek, védettség igénye (adása), termékenység, változékonyság, periodicitás, a fizikum folyamatai. Anya, feleség, gyermek (belső gyermek).

A Hold a mindent felvevő, a befogadó és megőrző erő, az állandóan változó, a lélek, az érzelem világa, az odaadás, a ragaszkodás, a gondozás, a táplálás, az érzések áramlása.

Múltbeli élményeink és viselkedésmintáink szimbóluma: azon érzelmi mintáink, melyek meghatározzák viszonyukat az életünkhöz. Ösztönös reakcióinkra mutat rá, amelyek gyermekkorunkban könnyebben manifesztálódnak, később felnőttként már kontroláljuk őket. A védekezésünk módjára is utal (jegy) az Ascendens mellett.

„A Hold autonómiája adja az alapvető szükségletek felismerésének képességét. Az ősszükségletek melyek által jól érezzük magunkat. Az olyan alapvető szükségleteken túl, mint meleg, biztonság, ’tele has’, otthon, – léteznek egyedi, csak ránk jellemző ’ősszükségletek’ is (a Hold helyzete a Radixban). Amíg ezeket az alapszükségleteinknek nem teszünk eleget, addig függőségben vagyunk. Nem marad energia az önmegvalósításra.” (Verena Bachman)

A Hold témája a biztonság, a védettség. Jelzi mennyire érezzük otthon magunkat magunkban. Biztonság igénye – kivetítés. Mástól várom el a biztosítását. A Hold házhelyzete jelzi azt a területet, ahová ösztönösen törekszünk, és itt jelentkezik legerősebben a védettség vágya is. A Hold jegye meghatározza, hogy milyen érzelmi viszonyok és életkörülmények között érezzük biztonságban belső egyensúlyunkat.

„A női tudatosságnak inkább lunáris, mint szoláris jellege van. Fénye a Hold lágy fénye, amely a dolgokat összeolvasztja nem elkülöníti. A dolgokat nem könyörtelen elvontságukban és különállóságukban leplezi le, mint a vakítóan éles nappali fény…” (C.G. Jung)

HOLD – NAP, NŐI ELV – FÉRFI ELV, BAL – JOBB, ÉJSZAKA – NAPPAL, SÖTÉT – VILÁGOS, PASSZÍV – AKTÍV, SZUBJEKTÍV – OBJEKTÍV, VÁLTOZÉKONY – ÁLLANDÓ, PUHA – KEMÉNY, FOGÉKONY – KREATÍV, TITOKZATOS – LÁTHATÓ, FANTÁZIA – REALITÁS, ALVÁS – ÉBRENLÉT, ÁLOM – ÉBERSÉG, ÖSZTÖN – INTELLEKTUS, ÉRÉS – TANULÁS, KÖRKÖRÖS – LINEÁRIS, REGRESSZIÓ – PROGRESSZIÓ, MÚLT – JÖVŐ, INTUÍCIÓ – LOGIKA, MISZTIKUS – GNOSZTIKUS, ÉRZELEM – ÉRTELEM, BELSŐ – KÜLSŐ, REJTETT – NYÍLT, INTROVERZIÓ – EXTRAVERZIÓ, TUDATTALAN – TUDATOS, FÜGGŐSÉG – SZABADSÁG, LÉLEK – SZELLEM, BENSŐSÉGESSÉG – RAGYOGÁS, SOKFÉLESÉG – EGYSÉG, ANYA – APA, GYERMEK – FELNŐTT, YIN – YANG

 

A Hold lélektani vonatkozásai

A Hold belső tudattalan világunk általános képviselője. A Nap komplementer párja, mint a világosnak a sötét, a fénynek az árnyék, a tudatosnak a tudattalan, a férfi polaritásnak a női polaritás. Ilyen értelemben a Hold a tudattalan szféra kapuja. Jelöli érzékenységünket, sérülékenységünket, ösztönös benyomásainkat, a tudattalanhoz való viszonyunkat. Ezen túl az Anyaarchetípus jelölője is. A női polaritású lélekkép, az anima jelentéstartamához is hozzájárul.

Dr. Süle Ferenc az ősi anyai funkciókat a következő ellentétpárokkal jellemzi:pozitív – negatív; megszül – elnyel; táplál, felnevel – sorvaszt, v. túletet; megvéd, gondoz – elhanyagol; elenged – visszatart, túlvéd; lelkesítő, elragadó – lehangoló, kiábrándító

 

Az anya archetípus

Szinte minden pszichológia (különösen a mélylélektani irányzatok) kiemelt jelentőségként kezeli az anya-gyermek kapcsolatot. A tapasztalatok alapján állítható, hogy szinte minden lelki zavar hátterében megtalálható így vagy úgy a koragyermekkor anya-gyermek (szülő-gyermek) viszony zavara. A korai gyermekkor meghatározottsága a személyiségfejlődést illetően általánosan elfogadott igazság. A család (családi minták, szkript) meghatározó szerepének vizsgálatához, mint láttuk a 4. horizontház (Rák analógia) jó alapul szolgál.

Fejlődést elősegítő vagy fejlődést gátló anyaszerepről beszélhetünk. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az egészséges fejlődésben fontos szerepet játszik a küzdelem, a gyermek számára még elviselhető mértékű frusztráció, konfliktushelyzet. Az anya tehát túlvédésével is hátráltathatja gyermeke fejlődését. Az anyai funkció biológiai, lelki és szellemi aspektusokkal rendelkezik. Egy érett egészséges szemléletű anya mindhárom szinten képes realizálni anyaságát.

C.G. Jung több helyen szólt arról, hogy az euro-amerikai „civilizáció” hatása az emberi lélekre mennyire kiegyensúlyozatlan. Az emocionális, irracionális, morális oldalunkat elhanyagoljuk (sőt elfojtjuk). A férfi princípium értékrendje élvezi az előnyt, melynek kompenzációjaként dominál makacsul kultúránkban a szélsőséges anyagelvűség.

A nő illetve anya szerepek radikális változáson mentek át a múltban, és mennek keresztül a jelenben is. Az anya szerepnek három fő összetevője van:az éppen adott korszellem által meghatározott szerep, a tradicionális szerep, és az archetipikus anya szerepe.

Ez utóbbi (harmadik) mindig jelen van az előzőek hátterében; emberi lényünkből adódóan, nemi hovatartozásunkat illetően speciálisan. Éppen ezt fojtjuk el (majd kompenzáljuk túl) egyoldalú tudatosságunkkal, racionalitásunkkal. Az anya archetípus tehát sérülést szenved, azaz az anyakomplexus civilizációs lélektani zavarnak is mondható.

Az Anyaarchetípus a legalapvetőbb őskép, mely az élet során szerzett személyes élmények során individualizálódik. A Hold helyzete (jegy, ház, stb.) tehát csak részben meghatározója a belső anyaképnek, gyermekkori alapmintáinknak. A családi élmények és a szocializáció alapvető jelentéstartalmakkal bővíti a analógiáit. A lány számára fő önazonossági minta, a fiú számára az első nő képe – meghatározó tehát a szerepe a személyiségfejlődésben.

Mint minden archetípusnak, az Anya-archetípusnak is nagy energia potenciálja van. Többféle formában mutatja meg magát:

„Miként minden archetípusnak, az anyáénak is szinte beláthatatlan tömegű aspektusa van. Csak néhány tipikusabb formát említek: a személyes anya és a nagyanya; mostohaanya és az anyós; valamilyen nő, akivel bármi kapcsolata volt az illetőnek; a dajka vagy gyerekgondozó; az ősanya és a Fehér Asszony; magasabb, átvitt értelemben az istennő, speciálisan az Isten anyja, a szűz (mint megifjult anya, például Démétér és Koré), Sophia…; a megváltásvágy célja (Paradicsom, Isten országa, mennyei J eruzsálem); tágabb értelemben az egyház, az egyetem, a város, az ország, az ég, a föld, az erdő, a tenger és az állóvíz; az anyag (matéria), az alvilág és a Hold, szorosabb értelemben születési vagy nemzési helyként a szántóföld, a kert, a szikla, a barlang, a fa, a forrás, a mély kút, a keresztelőmedence, a virág mint kehely (rózsa és lútusz)…, legszorosabb értelemben az anyaméh; minden üres forma (például anyacsavar); a Yoni; a sütőkemence, a fazék; állatként a tehén, a nyúl s a segítő állat általában. (…) Mindezek a szimbólumok lehetnek pozitív, kedvező vagy negatív, baljós értelműek. Ambivalens aspektusú a sorsistennő (párkák, graiák, nornák), vészes a boszorkány, a sárkány (minden elnyelő és körülfogó állat, mint a nagy hal és kígyó); a sír, a koporsó, a víz mélye, a halál, a lidércnyomás, a gyerekszedő.” (C. G. Jung: Mélységeink ösvényein)

Természetesen az archetípus nem csak képi szimbólumokban ragadható meg. Jelen van ritmikus jelenségek átélésének élményeiben (tenger hullámzás, ringatózás, szívdobogás, a légzés ritmusa, ima / mantra ismételgetés, a nők kötögetése, ciklikusság, ciklikus sportok).

Jung felsorolása a kollektív jelentések sokszínűségét reprezentálja. Az egyén esetében ez differenciálódik. Minél közelebb kerül a tudathoz, annál inkább a mélység homályába vesző lesz az archetipikus jelentéskör, és annál több személyes élménnyel és jellemzővel gazdagodik (személyes anya élmény, nagyanya élmény, partnerkapcsolat, stb.)

A jungi analitikus pszichológia a pszichoterápiás gyakorlatban szétválasztja a személyes, illetve az archetipikus anya megtapasztalásának a vizsgálatát. A legtöbb esetben csak a személyes élmények feldolgozása után jut el a személyiség az ősképig. E két anyakép szétválasztása az asztropszichológiai konzultáció során is célravezető. Azt a pszichológiai tapasztalatot, mely szerint a személyes anya-problémák hátterében sok esetben az archetipikus anyakép áll, az asztrológiai modell igazolni látszik. A két egyszerre jelenlévő anyakép kettéválasztása (tudatosítás) pszichikus energia felszabadulással jár és ezáltal hozzásegít a belső fejlődéshez.

 

Az anyakomplexus

Pszichológiai szempontból anyakomplexusként értelmezhető, ha a már említett anyakép kettéválasztás elhúzódik, vagy megakad. Az asztrológiai tapasztalat azonban arra utal, a Holdat ért planétakapcsolatok feldolgozatlansága is potenciálisan kiváltó tényező. Jung szerint az anya valószínűleg (ha tudattalanul is) aktív részese a komplexus kialakulásának. Férfi illetve női oldalról nézve más és más a probléma.

Az anya és gyermeke közötti problémás lelki kötések éppen ott jönnek létre, ahol a gyerek ösztönösen nyitott erre. Az anyaarchetípusnak létezik árnyoldala is (boszorkány, vasorrú bába – animus hatás), legtöbb esetben természetesen az anya részéről tudattalanul. Ám éppen a tudatosítás hiánya miatt áramlik át szabadon a gyermek tudattalanjába, és járul hozzá anyaképének a módosulásához. A komplexust megnyilvánulásra késztető személy általában azonban nem az anya, hanem a nagyanya, a nagynéni, az óvónő, a tanítónő, az anyós, a főnöknő lesz.

Lélektani vizsgálatok utalnak arra, hogy nehézségei lehetnek az anyának az olyan korú gyermekével, amelyik megfelel annak a saját belső fejlődési fázisnak, ahonnan ő magának rossz emlékei maradtak. Jelzésértékű lehet az is, hogy egy felnőtthöz milyen korú gyermekek állnak legközelebb. Ez azért fontos, mert ha személyiségének ezen részének a problémáit még nem dolgozta fel, akkor gyermeke fejlődését itt nem tudja segíteni, sőt a problémáját tovább is örökítheti. Meg kell még említeni azon árnyékproblémát is, amikor egy anya személyiségének csak pozitív oldalát ismeri el, és így tudattalanja még destruktívabbá válik.

A férfi esetében az anyakép (mint első nő élmény) keveredik az anima (lásd: Vénusz) archetípusával, így anyakomplexusában részt kér a (szexuális) partner is. Jung két alapvető szélsőséges hatást különböztet meg: homoszexualitás, Don Juan effektust.

A nők esetében is két alapvető viszonyulás alakulhat ki;

  • első esetben belső női ösztöneinek hangsúlyozásával, túlzottan azonosul az anyával: így az ösztönvilág túlsúlya akadályozza saját személyiségének a felvállalását (pl. „egyetlen célja a szülés, a férj csak eszköz”). Az erosz visszaszorul, a női vállalkozó szelleme lebénul (elutasítja nőiességét) – az anya „felettes” személyiséggé válik. Kiváló tárgya mindenféle férfi projekciónak.
  • második esetben a belső ösztönök elfojtásáról van szó, azaz átvetíti őket az anyjára. Túlzott hangsúlyt kap a partner személyisége; az anyai ösztön üresen maradt helyét az erósz veszi át (felfokozódik). Az anya (anyós) is vetélytárssá válik, mint nő – le akarja győzni.
  • létezik harmadik attitűd is, amikor nem fokoz fel vagy nem fojt el semmit, egyszerűen csak mindenáron más akar lenni. Csak azt tudja, hogy mit nem akar – anya elhárítás

Látható tehát, hogy sok kiegészítő vizsgálódási pont létezik az asztrológiai modellen túl. A Hold vizsgálatánál tehát bizonyos alapvető tartalmi kiegészítésekhez juthatunk, ha kilépünk az asztrológiai vizsgálódás köréből. Az anyakomplexus meghatározó tényező a személyiségfejlődésben, összetettsége szükségessé teszi a családi háttér vizsgálatát, aminek 4. házas kiegészítéseit már fentebb tárgyaltuk.

„Tulajdonképpen az Anya és a Gyermek a Hold szerepszemélyiségben ugyanannak az éremnek a két oldala (ha az Anya sérül, akkor a Gyermek is sérül). A Hold szerepszemélyiség széles spektrumú működési területtel bír, de csak egyet kíván tőlünk. Haza akar menni – hazafelé, védettségbe. Hiszen kint a világban reménytelenül elveszetnek érzi magát. A világ a Hold szempontjából, hideg és barátságtalan (mindenki olyan közönséges). Azt mutatja meg mennyire “érzem magamat otthon magamban”. Ám ezt a bizonyos otthont szívesen keressük másoknál. (Paradox helyzet: minél inkább nem találom magamban a biztonságot, annál inkább nem fogom megkapni a partnertől, de persze “követelni” azért fogom tőle.) Éppen a Hold szerepszemélyiség (gyermek / a védtelen nő) van a legnagyobb veszélyben, hogy elrejtsük, hogy kiszorítsuk, hogy elfojtsuk, hogy száműzzük.” (Peter Orban)

 

Share This