A címben két olyan, önismereti modell áll egymás mellett, melyek a múlt homályába vesző közös gyökereik ellenére hosszú fejlődési utat tettek meg egymástól eltávolodva, és a manapság tapasztalható közeledésük is meglehetősen ellentmondásosnak látszik. A közös nyelv megtalálásának nyilvánvaló nehézségei ellenére is egymásra találásukat mégis törvényszerűnek, sőt elkerülhetetlennek gondolom.

Pszichológiatörténeti közhely, hogy a pszichológiának hosszú a múltja, de rövid a története. (1) Ezt a bizonyos hosszú múltat a filozófia keretein belül egy univerzális emberkép megalkotására való törekvéssel töltötte el. Platón óta beszélhetünk a filozófiáról, mint tudományról. Nyíri Tamás szerint a Platón előtti filozófia: életmód, mely a bölcsességet tekinti a legfőbb értéknek. (2) A filozofikus gondolkodás gyökerét a mitikus tudásban, azaz a mítoszban találjuk meg.

„A ’mítosz’ görögül ’szó’-t jelent, viszont a ’logosz’ ellentétét, amit mi szintén ’szó’-nak fordítunk, és amelyből a ’logika’ szót származtatjuk. A megfelelő ige a müthologein […], ez pedig azt jelenti: ’elmesélni a valódi tényállást’. A mítosz tehát valami valóságosról, lényegesről és ténylegesről szóló elbeszélés, ellentétben a ’logosz’-szal, amely inkább arra vonatkozik, amit az ember elgondol.” (Thorwald Dethlefsen: Oidipusz, a talány megfejtője)

E „valódi tényállást” a kozmikus projekció útján az asztrológia a maga világos rendszerében értelmezhetővé, dekódolhatóvá tette. Az így megjelenő „archaikus pszichológia” valószínűleg nem csak ember- és önismeret volt, hanem praxis is. Az asztrológia – melynek hosszú múltjához valóban hosszú történet is társul – fejlődése során számos hanyatláson, torzuláson, átalakuláson, burjánzáson esett át. Korunk asztrológiájának esélye van a modellt egy megújító jellegű letisztulási folyamaton keresztülvinni. Ezen belül is a pszichológiai igénnyel fellépő irányzatok kiemelkedő szerepet vállalhatnának az „asztrológiai kinövések” lemetszésében, és egy letisztult asztrológiai rendszer megteremtésében. Körülnézek, és lényegében nem ezt látom…

1 Ebbinghaus, H., idézi: Pléh Csaba: Pszichológiatörténet. Gondolat Kiadó, Bp., 1992. 25. o.
2 Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése. Szent István Társulat, Bp., 1991. 11-14. o.
Kép: © Victoria Siemer – Caffe Cup Manipulation

Share This