Ha az életünket céltalannak, kiüresedettnek, önmagunktól idegennek éljük meg, akkor célszerű rátekinteni a bennünk élő archetipikus mintáink (Radix) és a külső szerepeink közötti eltérésekre. Sűrűn előfordul, hogy a pszichénk velünk született struktúrái és archetípusai illetve a külső világ sztereotíp elvárásai közé szorulunk. Ezt jellemzően alkalmazkodásnak hívjuk. Erről az ún. alkalmazkodásról Jean Shinoda Bolen – történetesen a férfiak kapcsán, de szólhatna ez ugyanúgy a nőkről is – a következőket írja:

„Az az alkalmazkodás, amelyet a mai patriarchális kultúra megkövetel a férfiaktól, a görög mitológiában Prokrusztész ágyához hasonlatos. Az Athénba tartó utazókat ráfektették erre az ágyra. Ha túl rövidek voltak, megnyújtották őket, ha pedig túl hosszúak, egyszerűen levágtak belőlük, hogy megfelelő méretűek legyenek. Néhány férfi pontosan belefér a prokrusztészi ágyba, ahogy léteznek férfiak, akiknél a sztereotípia (azaz a külső elvárások) és az archetípia (azaz a belső hajlamok) egybecsengenek. Számukra a siker könnyen jön. A sztereotípiához való alkalmazkodás azonban igencsak nagy szenvedést jelent annak a férfinak, akinek az archetipikus mintája eltér attól, aminek ’lennie kellene’. Úgy tűnhet, mintha beleillene a sztereotípiába, de valójában hatalmas árat fizet a látszat fenntartásáért, és fontos részeitől kénytelen megszabadulni. Az is elképzelhető, hogy az elvárásokhoz való igazodás során személyiségének egyik felét ’megnyújtja’, csak sajnos ennek következtében elveszíti személyiségének mélységét és összetettségét, így a külső siker befelé elértéktelenedik. Azok az utazók, akik végül túljutottak a prokrusztészi megpróbáltatáson és elérték Athént, komolyan elgondolkoztak azon, hogy vajon megérte-e ez az alkalmazkodás – ahogyan a napjainkban élő férfiak is eltűnődnek ezen, amikor ’megérkeznek’.” (Jean Shinoda Bolen)

Share This