Pratkanis és Aronson „A rábeszélőgép” című könyvét olvasva rábukkantam a szektavezérek hétparancsolatára. S ebből kiderült számomra, hogy a szekták, a pártok és mozgalmak kizárólag az itt leírt rábeszélő technikákat alkalmazzák méghozzá szokatlan következetességgel és alapossággal. A szerzők szerint „pusztán azért, mert a végeredmény néha drámai és gyakran bizarr, a szekták eszközeit nem érdemes misztifikálni”. Ha arra készülsz, hogy szektavezér (avagy hatalomtechnikus) legyél, akkor itt „hét bombabiztos taktikát” találhatsz. Ha valaki magára vagy egy éppen őt körülvevő helyzetre ismer, az (ahogy mondani szokás) a véletlen műve… :) Idézet következik innen – Pratkanis és Aronson: A rábeszélőgép (AB OVO Kiadó, Budapest, 1992)

Teremts sajátos társadalmi valóságot.

Képezz vakcsoportot.

Teremts elkötelezettséget a disszonancia csökkentésével.

A vezető hitelességének és vonzóságának megteremtése.

Küldd híveidet hittéríteni.

Tereld el a szektatagok „nem kívánatos” gondolatait.

Érd el, hogy a szektatagok egy fantomra összpontosítsanak.

7|1. Teremts sajátos társadalmi valóságot

A szektateremtés első lépése az, hogy elvágjuk a kívülről érkező információk útjait, s megteremtjük a szekta saját társadalom- és világképét. A szekta székhelye legyen eldugott helyen, egy oregoni farmon, egy guayanai őserdőben, egy külvárosi házban. A tagok postáját cenzúrázni kell. A nem tag rokonok ne jöhessenek látogatóba. A „hívők” és a többi ember között szigorú határvonal húzandó, méghozzá lehetőleg fizikailag is, szellemileg pedig minden kívülállót „sátáninak” kell tekinteni.

A szekta nézőpontjából megteremtett világkép eligazítja a hívőket az élet eseményeinek megítélésében. Jim Jones például azt tanította a híveinek, hogy a nukleáris háború minden pillanatban kitörhet, s az országban tombol a rasszizmus. E borzasztó világban csak úgy élhet az ember, ha minden pillanatban készen áll a halálra. Öngyilkossági gyakorlatokat tartottak. Moon az Isteni Alapelvről prédikált a nyájának, eszerint az isten kegyelem csak bűnbánattal, áldozatokkal és az új messiás (Moon) imádatával nyerhető el. David Berg, akit a hívei Mózesnek neveznek, számozott levelekben írta le a szekta ideológiáját és világképét, kifejtvén például, hogy a tagok a törvény fölött állnak, semmi akadálya tehát, hogy lopjanak és hazudjanak a templom érdekében – a világ amúgy is rothadt; mellesleg a Berggel folytatott nemi élet is üdvözítő.

Ha egy pillanatra elfogadod egy szekta hiedelmeit, érezheted, milyen hatalmas kényszerítő erővel rendelkeznek. A szektatag számára értelmetlen világ először akkor tűnik logikusnak, amikor a mozgalom álláspontját magáévá teszi.

Segíti a szekta világképének kialakítását a saját nyelv és zsargon alkalmazása is. A Divine light Mission tagjai egymást „satsang”-nak és „darshan”-nak nevezik. Moon az elkárhozottakat (a kívülállókat) „égi eltévelyedettek” -nek hívja. A szientológia hívői szerint a lélek („thetan”) különböző életek során különböző eltévelyedésekbe (wengram”-okba) keveredik. Egy jól szövegezett „szótár” kliséi („polgári mentalitás”; „Krishna öntudat”; „Isten nevében”, stb.) segítenek a dolgok pozitív és negatív címkézésében, s eltompítják a kritikus gondolkodást. Van még egy ismert szabály, melyet érdemes betartani a világkép kialakításakor: ismétlés a tudás anyja, s a kitalálást valósággá változtatja.

7|2. Képezz vakcsoportot

A vak csoport-technika révén elkülönítheted a szekta tagjait és a kívülállókat, arra emlékeztetve híveidet: „Ha kiválasztott akarsz lenni, tégy úgy, mint egy kiválasztott. Aki nem tartozik közénk, az bűnös és kárhozott.”

Love Israel, az Armageddon Templomának feje, azt tanítja híveinek, hogy ő a „király”, „Isten és a hívek összekötője”. Őrá kell hallgatniuk: „Ne a te kis szellemedet használd, hanem a nagy közös családi szellemünket. Mi vagyunk a te agyad.” Love Israel pontosan érti a vakcsoport -technikát, mely a társadalmi azonosság tudatát teremti meg. Aki a szektához csatlakozik, az kiszakad a régi világból, s elfogadja az új azonosságot. Akár új nevet is választhat: a Philadelphiában székelő MOVE mozgalom valamennyi tagja az Afrika vezetéknevet vette föl; az Armageddon Templomának hívei egyöntetűen Israelnek nevezik magukat. Az Isten Gyermekei bibliai neveket használnak, s az új csatlakozóknak meg kell tanulniuk három sort a Bibliából, így erősítvén összetartozásuk tudatát. A Hare Krishna vallói narancsszínű viselettel és sajátos diétával különülnek el. Moon követőinek nincs saját ruhájuk, hanem mindenki hordja mindenkiét, a szennyeset beadják a közösbe s onnét kapnak tisztát. Az új nevek, a ruha, a szokások, a külső jegyek mind az alapkérdést szolgálják: mit jelent a csoport-tagság? – az „újszülöttség”, ahogyan a Divine Light Mission hívja. A kiválasztottság a tagság velejárója, következésképp folytatnod kell az azonosulást új életeddel – vagyis az engedelmeskedést.

A vakcsoport-technikával együtt jár a gyűlöletesek csoportjának kijelölése (a kívülállókból). Isten Gyermekei a szüleiket gyűlölik. Az egyik számozott levél szerint nem a szülők az igazi család, hanem mi, a szekta. A koreai háborúban az amerikai hadifoglyoknak kínai „agymosóik” azt tanították, hogy a kapitalista rendszer korrupt. Moon szerint csak az ő hívei fognak föltámadni. Armageddon Templomában úgy tudják: a világ „elátkozott”. A „rosszak” csapatának létrehozásával két cél érhető el: a szektatagokban erősödik a jó érzés („Örülök, hogy nem vagyok olyan, mint azok”), s nő a félelem, nehogy eltávolítsák a csoportból („és nem is akarok olyanná válni”).

Ha a vakcsoport-technikát megfelelően alkalmazzák, könnyű elhitetni a tagokkal, hogy a boldogság egyetlen útja a szektán belül van, s viszonylag egyszerű a külvilágot félelmetes színben föltüntetni.

7/3. Teremts elkötelezettséget a disszonancia csökkentésével

A szekták a tagok engedelmessége érdekében a növekvő elkötelezettség spirálját hozzák létre. Először kis kéréseket kell teljesíteni majd egyre nagyobbakat Ezen a lépcsősoron jutottak el Jim Jones hívei a tömeges öngyilkosságig. Jim Jones hatásos szónok és prédikátor. Első lépésként könnyen rávette a híveit az adakozásra. Később nagyobb áldozatokat kért a templom javára. Arra is fölszólította híveit, hogy lojalitásukat újra és újra bizonyítsák, írjanak alá például üres „bűnbevalló blankettákat”, és ismerjék be homoszexualitással vagy szexuális aberrációkkal kapcsolatos gondolataikat. „Ha tényleg a templom hívei vagytok, mindenre legyetek hajlandóak annak kedvéért.” Jones eladatta velük a házaikat, s a pénzt föl kellett ajánlaniuk a templom számára. Nemsokkal ezután a szektatagok egy része fölégetett minden hidat, s hátrahagyva barátaikat és rokonaikat, új életet kezdtek Guayanában. Nemcsak keményen dolgoztak ott, hanem az ellenvélemény lehetőségét is föladták, hiszen csupa hívő körében éltek. A következő fokozat: Jones erőszakoskodott több férjes asszonnyal, akik kelletlenül, de engedelmeskedtek, és a szektavezér elvállalta gyermekeik atyaságát. Végül utolsó előtti lépcsőként – színlelt öngyilkosságokra kényszerítette a híveit. Így nőtt tehát az elkötelezettség Jim Jones iránt. Egyik lépés sem volt nagy ugrás.

Mint láttuk, a kezdeti elkötelezettség folytán kellemetlen érzés volna a későbbi – komolyabb – kérés visszautasítása. Az első lépések ésszerűségét igazolandó, az ember egyre többre és többre hajlandó. Önbecsülésünk fönntartása és a disszonancia csökkentése érdekében az ésszerűsítés csapdája komoly rábeszélő erőként lép működésbe. E csapdát másként is fölhasználják a szekták céljaira. A bűntudatod csökkenthető, ha mindenedet fölajánlod a templomnak. Ha a szektavezér akaratod ellenére szexuális szolgáltatásokra kényszerít, megkönnyebbülhetsz a gondolattól: erre az önfeláldozásra a szektának szüksége volt. A kívülállók (például a szülők) iránti kegyetlenség kellemetlen érzése csökkenthető, ha elhiszed, hogy még nagyobb kegyetlenségre volna szükség. Ha mindened a szektának adod, fontos, hogy áldozatod nemességét átéld – különben ostobaságnak érzed, amit tettél. Ne feledjük: akik ilyesmit cselekszenek, mindig magyarázattal tartoznak a külvilágnak, ezért olyan fontos számukra az önigazolás. Mindez az ésszerűsítést magasabb sebességfokozatba kapcsolja.

7|4. A vezető hitelességének és vonzóságának megteremtése

A legtöbb szekta kialakítja a maga mítoszait, elsősorban a szektavezérről szóló históriákat, melyek szájról-szájra járnak. Moon születését (melyre az észak-koreai Pyung-bukban került sor) például a szektabéli krónikások Jézuséhoz hasonlítják – mindketten éjjel jöttek a világra, kicsi és ismeretlen falvakban, s egy-egy új korszak kezdődött. Amikor Moon 16 éves lett, megjelent neki Jézus, és azt mondta: „Te leszel az emberiség megmentője, mint Krisztus második megtestesítője.” A Divine Light szekta úgy tartja, a vezér, Maharaj Ji, már gyerekkorában is szellemi vezető és tanító volt, így lett egy indiai szent család feje. „Kicsoda a Guru Maharaj Ji?” – kérdezi a szekta „katekizmusa”, s meg is felel rá: „Az Isten”. Az Isten Gyermekeinek vezére, David Berg már az anyaméhben Mózesnek, Jeremiásnak, Dánielnek és Dávidnak készült, s az ő ereje „oly végtelen, hogy elég kimondanod a nevét, a sátán máris fővesztve menekül. Nincs oly erő a Földön, mely dacolhatna ővele”. Tehet az épeszű ember mást, mint hogy engedelmeskedjék neki? Éppen erre szolgálnak a mítoszok.

7/5. Küldd híveidet hittéríteni

A kívülállók térítésével új tagokat szervezhetünk be. De talán ennél is fontosabb, hogy mások rábeszélése során a tagok meggyőződése (ön-rábeszélése) tovább erősödik, hiszen a szektához tartozásuk előnyeit újra meg újra el kell mondaniuk. A hittérítés során a tagok támadásokat és sértéseket is hallhatnak a szektával kapcsolatban. Védelmezvén a saját álláspontjukat, megtanulják, hogyan cáfolják meg a legkülönbözőbb ellenérveket, vagyis beoltják magukat az ellenvélemény-képződés ellen.

7/6. Tereld el a szektatagok „nem kívánatos” gondolatait

A szekták alapelveinek többségét nehéz komolyan venni – de nem olyan nehéz elfogadni. A szekta tagja – különösen az újdondász – valószínűleg megkérdőjelezi egyiket-másikat, például azt, hogy érdemes-e napi tizenhat órát dolgoznia, továbbá új sportkocsijáról és minden egyéb értékéről lemondania a szektavezér javára? Ismerjük már a mondást: „Ha nincs mit mondanod, énekeld el!” Hogyan másképp? Legjobban így terelheti el a szekta vezér a figyelmet, s akadályozhatja az alapelvek megkérdőjelezését. Az Isten Gyermekei kombinálják a taktikákat. Először is, sosem hagyják magára az újonnan beszervezettet, nehogy elgondolkodjék, a „tréner” mindenüvé követi, még a vécére is, miközben a megafonokból állandóan bibliai sorok és a számozott levelek harsognak. Az új tag nem ehet, nem ihat, nem alhat; éhesen, szomjasan, fáradtan nehéz gondolkozni. Ted Patrick, aki nagy sikereket ért el különböző szektatagok „átprogramozásában”, kipróbálta és leírta, hogy milyen: „Eleinte majd megőrülsz egy kis csöndért – legalább ötpercnyi nyugalomért és magányért. Aztán az érzékeid eltompulnak, hozzászoksz a folyamatos zajhoz. Ahogyan fáradsz, egyre kevésbé fogod föl, hogy mit mondanak. Már nem hallasz önálló szavakat, csak értelmetlen zagyvaságot. Azt hiszem, a programozás akkor kezd hatásossá válni, amikor a tudatos elme abbahagyja a működést a fáradtságtól, s a propaganda akadálytalanul hatolhat be a tudatalattidba.”

Vannak más lehetőségek is a szektával kapcsolatos ellenérvek elfojtására. Az éneklés és a kántálás szintúgy megakadályozza, hogy azoknak szövegén túl bármi másra gondoljunk. Az olyasfajta meditációk, amilyenekre a Divine Light Mission kéri újdonsült tagjait – órákig próbálják elképzelni a fényt, a zenét, az ízeket, a létezés ősi vibrációit -, lekötik az elmét, s így az nem töprenghet földi gondokon. A szüntelen tevékenység (hittérítés, főzés, takarítás) tovább korlátozza a személyes reakciókat és az alapos mérlegelést Amint az új tag elfogadja a szekta ideológiáját, a feladat az, hogy a jövőben se tegye mérlegre a szektához tartozás előnyeit Ez elérhető úgy is, ha kijelentjük, hogy a nem kívánatos gondolatok a sátántól származnak. Ha például egy tag kétségbevonja a vezető valamelyik döntését, akkor ő nyilvánvalóan Isten ellen való, vagy egyenest a sátán küldöttje, s megbüntetendő. A Hare Krishna híveinek hideg vízben kell zuhanyozniuk, naponta többször, hogy gondolataik elterelődjenek a szexről. Így a hívők lényegében önmaguk cenzoraivá lesznek. Ha ez nem elég, gorombább taktikák következnek. Jim Jones arra kötelezett egy nőt, hogy mások szeme láttára közösüljön valakivel, akit utált, büntetésül helytelen gondolataiért. A nézők is érthették az üzenetet: tartsd kordában a gondolataidat, vagy legalább tartsd meg őket magadnak.

7/7. Érd el, hogy a szektatagok egy fantomra összpontosítsanak

A sikeres szektavezér mindig bedobja az ígéret földje képzetét, s egy jobb világot ígér a híveknek. Moon szektájának tagjai a „második megváltót” imádják, következésképp biztosított, hogy ha eljön az ideje, feltámadhatnak. Jim Jones San Francisco egyik szegény negyedének lakói számára a guayanai Jonestownt ajánlotta lakóhelyül, mert ott ugyan keményen kell dolgozniuk, de „kényelmesen élhetnek, lesz házuk, iskolájuk, úszhatnak, halászhatnak.” Már a tizenkilencedik századi Oneida kommuna is azért küszködött, hogy fölépítse a mennyeket itt a földön. A Divine Light Mission hívői mindent elkövetnek, hogy meglássák a fényt meditációjuk során, s „újszülöttek” lehessenek – mindehhez csupán Maharaj Ji iránti odaadásra van szükség. A Hare Krishnások azt hiszik, éneklésük és kántálásuk megállíthatja az emberiség hanyatlását.

Ron Hubbard szientológiai szektájának tagjai a „tisztaság” állapotának eléréséért küzdenek, s ezért hajlandóak szientológiai tanfolyamokat végezni, komoly tandíjért, s a legájtatosabbak akár havi 15.000 dollárt is fizetnek. Ha egy fantomra irányítjuk a csoport vigyázó szemét, könnyen biztosíthatjuk az elkötelezett munkavégzést a csoport érdekében, a hívók nem merik abbahagyni a szorgoskodást nehogy ők – vagy az emberiség tagjai – elveszítsék a fantom ígérte díjat. Moon hívei átlagosan heti 67 órát dolgoznak a szektáért. Valószínűleg az új tagokat ez letöri, de a fantom biztosítja a reményt, erős motívumként, s értelmet ad a vállalt missziónak.

Kép: © Der Rattenfänger von Hameln (Hamelni patkányfogó)

Share This