A brit születésű, Ausztráliában élő Philip Bailey közel harminc éve működik homeopátiás orvosként. A szakorvosi vizsgáit a Royal London Homeopathic Hospital-ban szerezte, azóta is gyakran tanít Európában. Tapasztalataival jelentősen gazdagította az utóbbi évtizedek Materia Medica kiadványait. Az idők során sokféle mély-pszichoterápiás módszert elsajátított, melyeket a homeopátiával kombinálva alkalmaz betegeinél. Legjelentősebb műve a Homeopátiás pszichológia (…), mely világszerte a szakterület tankönyveként is szolgál, miközben úgy „olvastatja magát” mint a legjobb és legizgalmasabb szépirodalom.

Philip M. Bailey: Homeopátiás pszichológia

PLG Publishing Kft., Budapest, 2014
Fordította: Dr. F. Várkonyi Zsuzsa
Szakmailag lektorálta: Dr. Simon-Fiala Ágnes
A könyv weboldala: homeopatiaspszichologia.hu
Facebook oldal: facebook.com/homeopatiaspszichologia

Dr. F. Várkonyi Zsuzsa (a fordító) ajánlója a könyvhöz

„Pszichológusként könnyű beszorulni egyetlen iskola kerítése mögé akár egy egész pályafutás idejére, de akinek alkata elég nyitott és nyughatatlan, annak ez a foglalkozás is sokféle kalandos utat kínál. Én is szellemi kalandvágyból jutottam el huszonöt évi pszichoterápiás praxis után a homeopátiához: nem volt semmi panaszom, csak a kíváncsiság hajtott. És ma már, másfél évtizeddel később, legalább annyira termékenynek, korszakalkotónak és intellektuálisan izgalmasnak látom Hahnemann megközelítését, mint Freudét, Jungét vagy Berne-ét.

Túl azon a hihetetlennek tűnő csodán, hogy a természet egyes elemeiben megtalálhatók ugyanazok a bonyolult ’témák’, amelyekről korábban úgy gondoltuk, hogy csakis emberi sajátságok, sok más meglepetés is ért. Például az, hogy mély pszichoterápiával ötvözve a homeopátiás információ rengeteget könnyít, gyorsít és enyhít a fájdalmas folyamatokon; sőt, azok esetében, akik bármilyen okból nem alkalmasak önismereti elmélyülésre, ott e nélkül is hatalmas javulást hozhat a homeopátiás segítség; vagy az, hogy a „Miért?”-ek megválaszolása helyett elegendő a személyiség összképének felismerése, megrajzolása, és máris van kulcs a gyógyításhoz.

Hogy mindez mitől és hogyan működik, azt többnyire még a sikeres, gyakorló homeopaták sem értik – ahogy persze én sem. Találtam viszont két olyan analóg működésmódot, melyek létezését ma már senki sem cáfolhatja, pedig korlátolt képzeletünk számára ugyanilyen ’abszurdak’. Ez pedig nem más, mint a genetika és az informatika (= ezzel szoktam kiütni konzervatív orvos-barátaim kezéből a kardot). Ma már senki sem csodálkozik azon a tényen, hogy két mikroszkopikus méretű ivarsejt milliónyi azonosítható információt képes továbbítani és megvalósítani; de azon sem csodálkozunk már, hogy egy körömnyi adathordozón milliárdnyi (potenciálisan végtelen számú) információ elfér és híven előhívható – több, mint amennyit a világ legnagyobb könyvtárai raktároznak. Pedig az emberi képzelet számára ezek ugyanúgy megfoghatatlanok, ahogyan a homeopátiás információ útja is megfoghatatlan. Létezéséről csakis a tapasztalat győzhet meg. Homeopátia, genetika és informatika közös tanulságát abban látom, hogy az információnak nincs térigénye, pusztán hordozóra van szüksége. Ez lehet egy fehérje, lehet egy chip, és lehet egy tejcukor-golyó.

Nagyon boldog vagyok, hogy Philip Bailey könyvét sikerült magyarra átültetnem. Ez a ma már klasszikusnak számító mű mintegy tizenöt éve került a kezembe – már akkor is óriási élményt adott –, de akkor még nem tudtam, hogy Bailey megközelítése milyen pontosan fedi Hahnemann eredeti elképzelését a holisztikus gyógyításról. Mindketten egységes egészként látják az embert: testi és mentális adottságok, egészség-képek és betegség-tünetek mind egy-egy egységes ’csomag’ részei, melyek átfogó egységben is kezelendők, ha nem akut állapotról van szó.

Ami a fordítás nyelvi részét illeti, bő féléven át, boldogan bíbelődtem szinte minden állítással, játszottam a szerző stílusának minél hitelesebb átültetésével, akár még a jelentéktelen kis tárgyi tévedések javítgatásával is. Igyekeztem a legegyszerűbb nyelvezetet használni és maximális arányban választani magyar szavakat. Örülnék, ha sikerült volna a hasonszer kulcsszó bevetésével újjáélesztenem az Organon 19. századi fordításának (ma már bájosnak ható) hangulatát. Viszonylag sok fordítói lábjegyzetet készítettem, főként azért, hogy bárki ’újonc’ is tökéletesen érthesse Bailey mondanivalóját, és megkapja az angol szövegkörnyezet mindenkori magyar megfelelőjét. A homeopátiában és az angol nyelvben komolyan jártas olvasóktól pedig elnézést kérek, ha számukra egy-egy lábjegyzetem ’túlmagyarázásnak’ hat.

Kívánom, hogy a könyv olvasásában ki-ki találjon legalább annyi örömet és hasznot, amennyit a fordítás során én találtam!” (Dr. F. Várkonyi Zsuzsa)

Share This