Interjú az Uránusszal, a Neptunusszal és a Plútóval. (Fordította: Szűcs Ildikó) Egy asztrológus a „Változás Istenei”-nek nevezte az Uránuszt, a Neptunuszt és a Plútót, vagyis a külső bolygókat. Honnan ez a megtisztelő elnevezés? A legnyilvánvalóbb magyarázat az, hogy amikor tranzitjuk során aktiválják valamely személy képletét (ami a progresszió valamennyi formájára is igaz), legtöbbször nagy változások következnek be az illető pszichéjében, amelyek aztán a személy külső körülményeiben is változásokat idéznek elő. Vajon ez azt jelenti, hogy a külső bolygók változásokat okoznak? Vagy csak egyszerűen a belső folyamatokat tükrözik? Esetleg a Sorssal való találkát jelzik? Lássuk csak, milyen válaszokat találunk ezekre a fogós kérdésekre.

Hiszem, hogy fejlődésünket és pszichológiai növekedésünket isteni erő vezérli bennünk, amelyet általában Magasabb Én-nek neveznek. Úgy tűnik, hogy ez a bennünk lévő bölcs irányítás, amely állandó kapcsolatban áll velünk intuíciónkon keresztül, ellenőrzi és bátorítja növekedésünket, amely határozottan simábban és könnyebben valósul meg, ha anyagi szükségleteinken felül – tudatosan – spirituális szükségleteinkről is gondoskodunk. Hosszú évek tapasztalatai és megfigyelései azt tanították nekem, hogy ha a fentiekkel szemben ellenállunk, akkor az életünkben megjelenő leckék és válságok sokkal fájdalmasabbak lesznek, hogy megfelelő figyelmet szenteljünk számukra és fejlődésre ösztönözzenek.

A pszichológia tanítása szerint mindannyiunknak sok személyiség-része van, és az asztrológia ajándéka abban áll, hogy segít megvilágítani és jobban megismerni tudattalan tartományainkat. A metafizika ezzel szemben azt tanítja, hogy a különböző helyzetek és emberek, akik „megjelennek” az életünkben biztosra vehetően nem csak véletlen egybeesések, hanem fontos tanulnivalót hoznak számunkra. Gyakran saját tudattalan jellemvonásainkat és/vagy fejlődési fázisunkat tükrözik. A tanítás azzal folytatódik, hogy ha megtanuljuk figyelni magunkat és az életünket, hallgatni intuíciónk belső hangjára (és követni azt!), az növekvő tudatossághoz és jobb életminőséghez vezet.

A külső bolygókra visszatérve, mi a céljuk? Vajon meg tudjuk mondani, mi fog történni, ha aktiválják a horoszkópunkat? Amit egészen biztosan meg tudunk mondani az, hogy milyen energia lesz érezhető és hogy életünk mely területét fogja érinteni (karrier, kapcsolatok, otthon stb.). A végső kimenetel persze sok tényezőtől függ, amelyek közül az egyik a nem lebecsülendő szabad akarat. Egy dologban biztosak lehetünk, a megnövekedett tudatosság növeli a választási lehetőségek számát. Ez alatt azt értem, hogy ha úgy döntünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk az életünkben szükséges változtatásokat, az Uránusz, a Neptunusz vagy a Plútó tranzitjai alatt és után gyakorta fájdalmas és nehéz helyzetben találjuk magunkat, amelyet olykor egyértelműen mások okoznak és amely elég kevés választási lehetőséget hagy nekünk rákényszerítve bennünket a tanulásra. Úgy tűnik, az egyetlen állandó dolog az életben a változás, de mi emberek, akik szokások rabjaiként élünk, a változást sokszor csak saját értelmezésünknek megfelelően fogadjuk el. Sajnos az élet nem így működik. Elég csak belegondolnunk mi volna, ha a végső irányítás a mi félelemmel, bizonytalansággal, szükségletekkel teli hétköznapi énünk kezében volna. Leggyakrabban patthelyzetbe szorulnánk és leblokkolnánk saját fejlődésünket és növekedésünket. Ezért van az, hogy Magasabb Énünk rendezi a műsort és időről időre létrehozza a helyzetet, amelyet válságnak hívunk.

Emlékszem, hogy olvastam valahol, hogy az ősi kínai nyelvben a válság szót egy kéttagú kifejezéssel jelölték: „wei-chi”. Ezeknek a szavaknak nagyon érdekes jelentése van: a „wei” azt jelenti veszély, a „chi” pedig azt, lehetőség. Ez annyit tesz, hogy a válságra két különböző módon tekinthetünk, úgy mint mindenáron elkerülendő katasztrófára és úgy mint fordulópontra, fejlődésünk fontos szakaszára, egy lehetőségre, hogy átalakítsuk az életünket. Végülis azt hiszem, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy egészen általános emberi dolog, hogy elutasítjuk a válság keltette fájdalmas helyzeteket és azt kívánjuk, bárcsak minden úgy menne, mint azelőtt. Valóban, vannak emberek, akik a végletekig viszik ezt a törekvést és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a régi utat járják. Ahogy mindannyian tudjuk, ez teljesen hiábavaló, de ez nem fogja visszatartani őket attól, hogy megpróbálják – ezáltal csak meghosszabbítva a krízist és magukra idézve egy sokkal mélyebb válsághelyzetet. Ha ehelyett tudatosan azt választjuk, hogy lehetőségként tekintünk ezekre az időszakokra és közelebbről is szemügyre vesszük magunkat, képessé válunk arra, hogy teret nyissunk valami újnak (és szükségesnek), hogy formát bontson és gazdagítsa létezésünket. Végülis, aki nem kockáztat, nem is nyer. A válsághelyzetben tehát nem az a kérdés, hogyan kerüljük el az egyébként elkerülhetetlen változásokat. Talán okosabban tennénk, ha inkább feltennénk magunknak a kérdést, hogyan nyerhetnénk mélyebb megértést ezekről az időszakokról és hogyan használhatnánk ki azokat a legkonstruktívabb, legkreatívabb módon. Ha elfogadjuk az ebben rejlő kihívást, képesek leszünk arra, hogy teljes életet éljünk, létezésünk szükséges velejárójaként fogadva el fényt és árnyékot, örömöt és fájdalmat. Miért van erre szükség? – kérdezhetné valaki. Azért, mert úgy tűnik, hogy mi, emberi lények – legalábbis evolúciónknak ebben a szakaszában – még mindig leginkább a fájdalmas helyzeteken keresztül tanulunk és nyitjuk meg a szívünket. Sajnos még nem tanultuk meg, hogyan fejlődhetnénk örömmel és extázisban, de én szeretném azt hinni, hogy lassan – amint megtanuljuk jobban elfogadni érzelmeinket és bátrabban szembenézni félelmeinkkel – elérünk erre pontra. Mégis úgy tűnik, hogy amíg elérünk oda, válságok és az ún. Sors irányítani fogják lépteinket és falhoz állítanak.

Visszatérve a külső bolygókra, meglehetősen érdekes, hogy a válságperiódusok szinte mindig az Uránusz, a Neptunusz vagy a Plútó képletünkre vetett tranzitjaival vagy progresszióival esnek egybe. Ez majdnem olyan, mintha ezek a bolygók egyfajta Kozmikus Óraként működnének és aktiválnák lelkünknek azokat a részeit, amelyek leginkább készek arra, hogy a tudat fénykörébe kerüljenek és fejlődjenek. Bárki is adományozta nekünk az ősi időkben az asztrológiát, nagylelkű és bölcs volt, mert olyan kozmikus tükröt adott nekünk, amely segíti lelki fejlődésünket, képessé tesz arra, hogy megértsük Magasabb Énünk (vagy Isten) akaratát, együttműködjünk vele és ezáltal szabadon választva hozzájáruljunk saját növekedésünkhöz.

A bevezető után a kedves olvasóval együtt szeretném megérteni, hogyan, milyen módokon segítik elő ezek a kozmikus energiák fejlődésünket. Mi a Változás Isteneinek végső üzenete? Vajon közelebbről is megfigyelhetjük és megérthetjük energiájukat? Arra gondoltam, úgy próbálok választ kapni ezekre a kérdésekre, hogy elképzelek egy interjút ezekkel a „hírességekkel” és most szeretném megosztani önökkel, amit intuícióm és képzeletem segítségével felfedeztem. Észre fogják venni, hogy más lesz az „interjú” hangvétele annak megfelelően, hogy melyik bolygóval beszélgetek: az Uránusszal türelmetlen és gyorsan a lényegre térő, a Neptunusszal egyetemes szeretettel teli, a Plútóval előreláthatólag feszült, de ugyancsak szeretettel teli. Talán ha meghallgatjuk őket, értelmezzük az üzenetüket és együttműködünk az elkerülhetetlennel, megtanulunk változásokat vonzani és kezdeményezni az életünkben kisebb lelki töréssel, vagy talán még örömmel is. Miért is ne? Nagyon érdekes gyakorlat és lenyűgöző élmény volt számomra szavakba önteni a következő sorokat. Remélem méltó szószólójuk voltam én, akinek születési képletében erősen hangsúlyos szerepet játszanak a külső bolygók. Mindenesetre minden tőlem telhetőt megtettem. Hozzanak az „Istenek” ihletet, bőséget és növekedést mindannyiunk számára, akik azon igyekszünk, hogy éberebbé és tudatosabbakká váljunk önmagunk és az igazság keresésének az útján.

 

Uránusz

Uránusz: Értem, többek között az asztrológián keresztül próbálja megérteni az általunk képviselt energiát és általában véve az életünket.

Én: Nos, legalábbis megpróbálom.

Uránusz: Mint tudja az asztrológia az én uralmam alatt áll, csakúgy mint a számítógépek, a ravasz kis masinák és bármi, ami innovatív és jövőbe mutató.

Én: Igen, tudom.

Uránusz: Ha jól értem, arról szeretne információt, mi az általam képviselt tanítás lényege.

Én: Igen, nagyon hálás lennék, ha segítene nekünk, emberi lényeknek megérteni az ön által képviselt energiát és azt, hogy milyen mélyebb üzenettel bír számunkra.

Uránusz: Maguk, emberek, túlságosan ragaszkodnak a hamis biztonsághoz és elvesztették kalandvágyukat és humorérzéküket. A középkort és a vallások növekvő hitel- és szellemi irányvesztését követően önök hitük nagy részét a tudományba vetették, a tudománytól várták a válaszokat. Ez a tendencia, bármennyire pozitív volt is, oda vezetett, hogy önök elhitték, hogy a végtelenségig ellenőrzésük alatt tarthatják és manipulálhatják a Föld erőforrásait. Figyelemre méltó technológiai fejlődést értek el, amely többek között kényelmesebbé teszi az életüket gyönyörű bolygójukon. A gond az, hogy önöket hibás okból, a félelemből kifolyólag megszállta az irányítás vágya. Félelem és bizonytalanság uralja az életüket, amelyek arra ösztönzik önöket, hogy lelassítsák vagy olykor egészen megmerevítsék fejlődésüket. Elfelejtették, hogy önök az emberi testet ideiglenesen lakó lelkek, akik azért jöttek, hogy részt vegyenek az élet nagy kalandjában, és hogy az Isteni Intelligenciával, amelynek részét képezik, összhangban alkossanak.

Én: Igen, megértem az álláspontját, ugyanakkor vannak gyakorlati kérdések a mindennapokban, amelyeket meg kell válaszolnunk. Az élet gyakran nagyon törékenynek tűnik és igenis szükségünk van némi biztonságra, végül is.

Uránusz: Igen, persze, értem, amit mond. Önök csak azt nem értik meg, úgy tűnik, hogy amikor megteremtik a „biztonságnak” nevezett valamit, nem hagynak elég teret a személyes fejlődésnek és a változásnak. Elvesztették kalandvágyukat, hát nem érti!? Mindannyiuk belsejében sürgetés él az állandó előrehaladásra és ennek következtében szükségleteik folyamatosan változnak. Gondoljon csak bele, milyen könnyen változtat az átlagember körülményein, hogy teret nyújtson a lelki fejlődésnek és változó szükségleteinek? Mi tartja vissza, hogy növekedjen és az áramlatban éljen? Nem a félelem erre a megfelelő válasz?

Én: Őszintén szólva néha egészen addig várunk, amíg két vállra nem fektet a Sors mielőtt megtennénk a szükséges változtatást. Nem olyan könnyű…

Uránusz: Az az igazság, hogy önök globálisan félnek az ínségtől, ezért van az, hogy nem osztják meg a bolygó erőforrásait és sokan még mindig éheznek. Félnek a kudarctól, ezért aztán nem is próbálkoznak. Félnek a magánytól, ezért megragadnak olyan kapcsolatokban és helyzetekben, amelyek gyengítik, majd boldogtalanná és üressé teszik önöket. Nos, ebben a kérdésben jó hírrel szolgálhatok. Ha jobban szeretnék önmagukat és megtanulnák mindenekelőtt a Kozmikus Energiával táplálni lelkület, minden sokkal könnyebb volna. Az Isteni Energia korlátlan és soha nem lehet elveszíteni. Vegyék maguknak a bátorságot, hogy kilépjenek a megszokásból és valódi fejlődésben lesz részük. Önök létezésüket hamis erkölcsösségre és ósdi elvekre alapozzák, amelyek megakadályozzák spirituális fejlődésüket, amelynek igazán a legfőbb céljuknak kellene lennie, tekintettel arra, hogy ez a legfőbb oka, hogy a Földre inkarnálódtak.

Én: Van valami abban, amit mond. Lenne olyan kedves és összefoglalná, hogy mi az üzenete számunkra, földlakók számára?

Uránusz: ÉBREDÉST és BÁTORSÁGOT hozok. Lassan-lassan olyan szintre hozom az emberekben a fejlődésüket gátló aktuális helyzetükkel szembeni türelmetlenséget és elkeseredést, hogy kényszerítve érzik magukat, hogy cselekedjenek vagy valamilyen módon reagáljanak. Bármennyire stresszes is ez, gyakran egy adag INTOLERANCIÁT és INDIVIDUALITÁST is csomagolok késztetéseimbe, hogy tényleg rábírjam az embereket, hogy fellázadjanak és megtegyék azokat a változtatásokat, amelyekre nagyon nagy szükség van és amelyekkel sok esetben régóta adósok. A FEJLŐDÉST képviselem, különösen az emberi képességek fejlődését. Nincs időm a képmutatásra és az ún. erkölcsösségre. Ami megmosolyogtat az, hogy maguk asztrológusok azt tartják, hogy az általam előidézett változások „hirtelen” és váratlan jönnek. Szívem, ezt nyugodtan elfelejthetik! Egy ember életében a körülmények változása vagy az események bekövetkezése kívülről váratlannak tűnhet, de azok a belső folyamatok, amelyek ezekhez a „váratlan eseményekhez” vezetnek mindig sokkal lassabban bontakoznak ki. Az itt a gond, hogy maguk, emberek olyan nehézkesek tudnak lenni, hogy jelentős lelki nyomás és frusztráció nélkül még csak mozdulni se bírnak. Ezért van az, hogy amikor végül mégiscsak változtatnak, az váratlannak tűnik – mert nem bírják tovább a belső nyomást.

Én: Nagyon köszönöm a magyarázatot. Befejezésképpen, mit gondol, miért olyan fontos számunkra az ön által képviselt energia?

Uránusz: Kislány, hisz már mondtam! Át kell alakítaniuk az életüket és FEL KELL ÉBREDNIÜK! Még annyi sík és párhuzamos valóság létezik, amit ki sem próbáltak…

 

Neptunusz

Neptunusz: Ó, milyen megható! Egy kedves emberi lény kapcsolatot próbál létesíteni…

Én: Minden tiszteletem az öné, Neptunusz úr(hölgy), de tudatában vagyok, hogy esetleg nem lesz könnyű tiszta és logikus válaszokat találni, amikor önnel beszélgetek. Mint tudja, most az intuíciómat használom, ami igazából az ön nyelve. Kérhetném cserébe, hogy ön is segítsen nekem és igyekezzen, amennyire lehet, világos válaszokat adni az interjú során?

Neptunusz: Tudom, hogy azt tartják rólam, hogy meghatározhatatlan és nehezen megfogható az általam képviselt energia, de nem hiszem, hogy igazán értenek engem… Én képviselek mindent, ami intuitív és irracionális. Álmokon, megérzéseken és előérzeteken keresztül nyilvánulok meg…

Én: Általános nézet, hogy ön a realitásoktól való menekülésre ösztönzi az embereket. Igaz ez? Önnek mi a véleménye?

Neptunusz: Arra ösztönzöm az embereket, hogy becsüljék az érzelmeket, a kreativitást és keressék a Mindenséggel való egységet. Az önök világában a logika és az intellektus uralkodik mindannak a kárára ami „yin”, női és kreatív. A logika intuíció nélkül terméketlen és tökéletlen. Önök a tudás- és irányítás vágyuk hatására elveszítették az ÉLETET ÁTHATÓ MISZTÉRIUM érzékelésére való készségüket és én egyszerűen szeretném ezt visszaadni önöknek. Végülis, ha olyan sok ember használ alkoholt és drogokat valósága kiszínezésére, az csak egy dolgot jelenthet, mégpedig azt, hogy a Földi Valóság jelenlegi formája az üresség és a tökéletlenség érzetét kelti bennük. Talányt és kihívást hozok a tudomány számára, mert én képviselek mindent, ami MISZTIKUS ÉS SPIRITUÁLIS. El tudja képzelni, milyen messzire juthatnának az életben csak azáltal, hogy az intuíciójukra hallgatnának?

Én: Nos, láthatólag még hosszú utat kell megtennünk odáig, de én úgy érzem, közeledünk. Ha jól értem, ön a Szépség valamennyi formájával is kapcsolatba hozható.

Neptunusz: Jól látja, drága gyermekem. Fogékonnyá téve önöket a természeti és a művészek által létrehozott szépségre, folyamatosan ihletet adok. Segítek, hogy újra kapcsolatba lépjenek a környező energiákkal, amelyeket egy nap valamennyien majd látni is fognak. Minden energia az önök fizikai világában, és ez az energia éppenséggel nem más, mint a Végtelen Szeretet. Az a célom, hogy kapcsolatba hozzam önöket a SZERETETTEL és az EGYÜTTÉRZÉSSEL. Ha megnyitja a szívét és a mindenütt rendelkezésre álló kozmikus energiával táplálja, végül rá fog ébredni, hogy mindennel kapcsolatban áll és együtt vibrál mindennel, ami van. Amint eléri a tudatosságnak ezt a fokát, fel fogja ismerni, hogy a földi valóság minden eleme tiszta energia, a valóság pedig sokkal rugalmasabb annál, aminek látszik és a gondolkodáshoz idomul. Ebben nincs semmi új…

Én: Miért van önnek olyan híre, hogy összezavarja az embereket és gyakran külső körülményeiket is?

Neptunusz: Azért, mert a bolygójukon nincs egyensúlyban a logika és az inspiráció. Gyakran csak azáltal tudom egy magasabb tudatosság kutatásának és mindennapi életbe való beolvasztásának irányába lökni önöket, hogy összezavarom a logikus gondolkodást és az életkörülményeket, s ezáltal elégedetlenséget keltek. Nem utolsó sorban a MEDITÁCIÓT és az ÉRZÉKEN TÚLI TAPASZTALATOKAT képviselem. Én vagyok a fátyol, amely elválasztja önöket sok síktól és párhuzamos valóságtól, amelyeket, globálisan, még nem tanultak meg feltárni. Egy nap majd oda is eljutnak.

Én: Milyen tanáccsal tudna szolgálni?

Neptunusz: Ismerjék meg a szívükben lakó Feltétel Nélküli Szeretetet. Ez egy folyamat, ami azzal kezdődik, hogy megtanulják értékelni a külső és a belső szépséget. Ennek következtében ösztönözve fogják érezni magukat, hogy megtanulják jobban szeretni önmagukat és – hogy mást ne is említsek – keressék a belső ellentétek kiegyenlítésének módját. Figyeljenek az álmaikra, figyeljék meg az ún. véletlen egybeeséseket az életükben, csakúgy mint azokat az üzeneteket, amiket „véletlenül” átadnak az útjukba kerülő emberek. Magasabb Énjük beszél rajtuk keresztül! Fokozatosan erős kapcsolatot kezdenek érezni a Végtelen Szeretettel, amelyre megtanulnak támaszkodni. Ezek az energiák jelentős lelki és lélektani fejlődést fognak elindítani. Idővel, amikor elégséges számú ember szemléli spirituális megközelítésben az életét több együttérzés, egyetemes testvériség, együttműködés és a Létezővel való misztikus egység lesz tapasztalható.

Én: Köszönöm, hogy ilyen szokatlanul tisztán fogalmazott! Tudom, hogy többek között a látnoki képesség is az ön uralma alatt áll. Azt remélem, nem telik el sok idő – még hogyha tudom is, az idő relatív – és valóra válik az emberiség jövőjének ez a ragyogó látomása… Szeretne még valamit mondani?

Neptunusz: Igen. Önök abban az illúzióban élnek, hogy a logika és a technológia segítségével ellenőrzésük alatt tarthatják a világot és hogy erre az ellenőrzésre szükség van, de mindezt szeretet nélkül teszik. Belül terméketlennek és üresnek érzik magukat, de én hallom a lelkük sírását. Kérem önöket, legyenek kedvesek és megértők önmagukhoz, és hallgassanak a megérzésükre. Figyeljék a Magasabb Énjük hangját! Így végül „hazaérkeznek”, mert az evolúció természetes áramlatának részévé válnak, amelynek a Szeretet meghatározó része…

 

Plútó

Plútó: Isten hozta népszerűtlen világomban és minden elismerésem a bátorságáé! Tisztában vagyok vele, hogy nincs valami jó hírem és nagyon gyakran túlhangsúlyozzák romboló természetem az azt követő ÚJJÁSZÜLETÉS rovására.

Én: Valóban, miért éreznek olyan sok fájdalmat az emberek a plútói időszakokban?

Plútó: Egyszerűen azért, mert aminek ellenállnak, az felerősödik! Azért, mert maguk, emberek akkor is hajlamosak ragaszkodni egészségtelen viselkedésmintáikhoz, amikor azok sorozatosan fájdalomhoz és csalódásokhoz vezetnek. Én próbálom felszínre hozni és átalakítani az ilyen viselkedést. Gyakran olyan felnőttkori szituációkba is magukkal hurcolják a gyermekkorukban, túlélési okokból magukra vett viselkedésmintákat és védekező mechanizmusokat, amelyek nagyobb nyitottságot igényelnének az eredményes megoldáshoz. Én leleplezem tudattalan védekező mechanizmusaikat és hatalmi játékaikat. Mindezeket a felszínre kell hozni és a tudat fényében megvizsgálni őket, hogy maguk megtanulhassanak egészségesebben élni és jobb emberré válni. VILÁGOSSÁGOT HOZOK a tudattalan sötét folyosóira, mert az ÁTALAKULÁST képviselem. Neptunusz bátyámmal együtt azon igyekszem, hogy érintkezésbe hozzam önöket az Isteni energiával. Mindezt azáltal érem el, hogy megtanítom önöknek, hogy hatalmuk spirituális tudatosság nélkül korlátozott és gyakran bizonytalan. Az igazi hatalom a Magasabb Én kezében van. Ha megtanulnak hallgatni szerető iránymutatására, tapasztalni fogják, hogy fokozatosan csökken önökben az energiáért folytatott versengés, mások manipulálásának és ellenőrzésének szükséglete. A kozmikus energia bőségesen rendelkezésre áll, csak meg kell tanulniuk rákapcsolódni. Tudomásukra hozom saját bizonytalanságukat és birtoklásvágyukat – és azt, hogy minél inkább ragaszkodnak ahhoz, hogy manipuláljanak és ellenőrizzenek másokat, annál inkább elidegenítik őket, és ezért azok elhagyják önöket (ami legrosszabb rémálmaik egyike).

Én: Mindez meglehetősen súlyos. Valószínűleg ez az oka, hogy a plútói átalakulások olyan hosszan elnyúlnak és gyakran olyan fájdalmasak. Szeretne még valamilyen tanácsot adni?

Plútó: Örömmel! Tanuljanak meg befelé figyelni és felszínre hozni tudattalan és destruktív mechanizmusaikat. Szabaduljanak meg a gyermekkorban összegyűjtött félelmektől és komplexusoktól. Bocsássanak meg önmaguknak és azoknak, akik fájdalmat okoztak önöknek, különösen a hatalmon lévőknek (még akkor is, ha úgy gondolják, nem érdemlik meg)! Kérem önöket tanuljanak meg megbocsátani! Ha jobban meggondolják, ez a legnagyobb élvezet, mert ennek eredményeképp végső soron önök fogják jobban érezni magukat. Figyeljék meg az életet és az önöket körülvevő embereket. Gyakran azt fogják meglátni bennük, amit a legkevésbé szeretnek önmagukban és a legtöbbet kritizálnak. Nyíltan tárják fel tudattalan viselkedésmintáikat, amik akadályozzák saját fejlődésüket – hogy mások fejlődéséről ne is beszéljünk. Bátran tisztítsák meg magukat és szeressék önmagukat! Ez az egyetlen módja annak, hogy szeressenek másokat, hogy egészséges kapcsolatokat alakítsanak ki és elősegítsék mindenkinek a fejlődését. És mindenekelőtt próbáljanak lemondani a birtoklásról. Emlékezzenek, hogy ha igazán szeretnek valakit, csak a legjobbat kívánhatják neki, még ha ez azt is jelentené, hogy szabadon engedik, hogy járja a saját útját. Kérem, arra is emlékezzenek, hogy a visszavágás hiábavaló – bízzák csak azt Istenre, aki önöknél bölcsebb, hatalmasabb és együtt érzőbb.

Én: Igaz az, hogy ön a régmúltból származó, eltemetett sérüléseket és fájdalmat is a felszínre hozza? Mi ennek az oka?

Plútó: A kulcsszó a MEGTISZTULÁS. Ennek érdekében újra át kell élniük a régi sérüléseket és nehezteléseket, az elraktározott haragot és fájdalmat, amelyet maguk, emberek, szeretnek elfojtani. A technológiai haladás az érzelmi fejlődés kárára következett be: senki sem igazán törődött az érzelmi neveléssel. Épp ellenkezőleg! Önök olyan logikusak és kulturáltak, hogy megrémülnek a haragtól és a dühtől és bármely más erős érzelemtől, amelyet folyamatosan elfojtanak. Félnek a magánytól és főleg a gyógyító hatású elszigeteltségtől, amelyet a távoli múltban még ösztönöztek és értettek. Épp a magányosságban szól önökhöz a lelkük a legtisztábban, akkor táplál és ad iránymutatást. Önök azt tanulták, hogy az elfojtás az erő és a bátorság jele. Mi sem állhatna távolabb az igazságtól! A valódi bátorság a befelé figyeléshez, önmagunk megismeréséhez, sérüléseink meggyógyításához és önmagunk szeretetéhez kell.

Én: Igen, ebben van valami. Úgy látom, még akar valamit mondani.

Plútó: Igen. Egy imát szeretnék ajánlani, a Nyugalom Imáját, amin érdemes eltűnődni:
„Uram, adj bátorságot, hogy megváltoztathassam, ami megváltoztatható,
Nyugalmat, hogy elfogadhassam a megváltoztathatatlant,
És adj bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni a kettőt.”

Forrás: www.keplercollege.org/articles/astrology/trotta2.html

Share This