+ | tűz | szilárd | nyár | Nap | trigon: Kos, Nyilas | kvadrát: Bika, Skorpió | oppozíció: Vízöntő

Leo (Oroszlán) a Zodiákus talán leginkább beazonosítható csillagképe. A nyugatra néző oroszlán alakzat három legfontosabb csillaga a Regulus vagy Cor Leonis (királyocska v. oroszlánszív), a Denebola (az oroszlán farka) és az Algeiba (homlok). Közülük is legnagyobb jelentősége a Regulusnak van (igazából hármascsillag, csak szabad szemmel egynek látjuk), ami a négy sarokcsillag vagy királyi csillag vezetője. A leírások szerint Ptolemaiosz az állatöv kezdetének tekintette. Aldebaran a négy lelkes állat közül az Oroszlánt képviseli. Az oroszlán a Nap jelképeként a királyság, az erő megtestesítője, de védelmező, bajelhárító jelentősége is van. Források, templomok, sírok, városok őrzője (déloszi oroszlánsor, mükénéi oroszlános kapu, babiloni oroszlánfal). A nőstényoroszlán a szerelmi szenvedély, az anyaság képviselője; anyaistennők jelképe (pl. az egyiptomi oroszlánfejű Szahmet a háború és az égető Nap istennője).

Héraklész harminc napot ad magának a királyi állat elpusztítására – pontosan annyi időt, ameddig a Nap az Oroszlán jegyében áll. Az oroszlánnal való harc a hiúság démonának hatalmas kihívása, nyilván nem akad fegyver, mely biztosíthatná a győzelmet. (…) Csakis amikor Héraklész puszta kézzel áll ki, vagyis a benne rejlő állatot fordítja ellene, válik sebezhetővé az oroszlán. (B.A. Mertz)

A buddhizmusban a törvény védelmezője, Buddha bölcsességének jelképe, az igazságosság, a világi hatalom kifejezője. A Tan kereke felett álló három oroszlán Asóka király után a mai India jelképe is.

A görög mitológiában a napisten Phoibosz / Apollón és Artemisz kísérője. Az oroszlánbőr Heraklész attribútuma. Ismeretes, hogy a hérosz első munkája / hőstette / próbatétele a nemeai oroszlán megölése volt. Héraklész lenyúzta a bőrét és magán viselve erejének jelképévé vált.

Nietzsche Im-ígyen szóla Zarathustra című művében az oroszlán a szellem megtisztulásának második fokozataként a szabadság, az akarat megtestesítője: „szabadságot teremteni magának új teremtésre – ezt bírja az oroszlán ereje” (Szimbólumtár)

A zsidó-keresztény hagyományban jelzi az Úr hatalmát, az isteni bíráskodást. A haldokló Jákob tizenkét fiának (tizenkét törzs, tizenkét állatövi jegy) megáldásakor Júdát oroszlánhoz hasonlítja és az ő törzse lett a királyi törzs. Negatív polaritása is van: az ellenség pusztító ereje, Dániel próféta oroszlánok közé vetettsége sátán-szimbólum is. Jézust gyakran ábrázolták lába alatt oroszlánokkal, a legyőzött sátáni erő jelképeként.

A négy lelkes állat (Ezékiel, János Jelenések könyve) egyike oroszlánarcú és az Úr királyi hatalmának megnyilvánulása. A négy evangélista jelképe ide köthető. Az oroszlán Márk szimbóluma.

A szilárd Hit állata. Az alvó oroszlán az elmélkedő élet, az éber oroszlán az aktív élet képviselője. Krisztus szimbólum is; előképe Júda oroszlánja (Júda törzséből Dávid sarja). Az alkímiában a vörös oroszlán (kén) férfi princípium. Címerállatként gyakran előfordul. A magyar királyi jogar kristálygömbjébe három oroszlánt véstek. A Leo (Oroszlán) a Zodiákus talán leginkább beazonosítható csillagképe.

Márk evangéliuma arról szól, mit cselekedett Jézus. Ő a legősibb forrás. Bátor, szellemes, energikus, életszerű. Mereskovszkij szerint legjellemzőbb szava a tüstént. Márk Péter apostol tolmácsa; ő az, aki lát. A kolerikus temperamentum képviselője. Az erények közül a Bátorság / Erő jelképe, egyben a világi hatalom bűneit (gőg, erőszak) is megtestesíti.

A Nap a fény, a meleg, az élet, a kozmikus értelem egyetemes jelképe. Látszólagos útja a föld körül, illetve az állatövön az élet, a halál, az újjászületés, a fejlődés szimbólumává tette. Egyiptomban Ré, (Amon) néven tisztelték. Később Ehnaton fáraó Aton, a fénylő napkorong kizárólagos tiszteletét teremtette meg. A Holddal párban Hórusz két szemét jelentették.

Perzsiában a szárnyas napkorong a legfőbb isten, Ahura Mazda jelképe. Mithrasz a Nap mindent legyőző hatalmával rendelkezett szerintük.

A görög-római mitológia napistene Heliosz / Sol, aki négylovas hintóján halad át az égen. Apollón fényistenként úgyszintén napjellegű isten volt.

A hermetikusok is Istennel azonosították: „ A Napot az Atyaistennek feleltetik meg, világosságát a Fiúnak, és melegét a Szentléleknek. A ragyogás közvetlenül a Nap egyedülálló tömegéből keletkezik és sugárzik, a meleg hatása és jótékony tulajdonsága pedig mindkettőből származik.”

Hagyományosan hét napsugárral ábrázolták (hat a tér dimenzióit, a hetedik a kozmoszon kívülit jelzi). Az ókori római misztériumok közül kiemelkedik a Mithrasz-kultusz, mely a téli napfordulókor ünnepelte a legyőzhetetlen, feltámadó naphéroszt (lásd Jézus születését karácsonykor).

A kereszténység is rendszerint párhuzamot von Krisztus és a Nap között. A Nap Isten dicsőségének legfőbb természeti kifejeződése. Az ítélkező és feltámadó Krisztus Sol Justitiae (Igazság Napja) és Sol invictus (legyőzhetetlen Nap). Jézus feltámadását a napkelte jelképezi, ide kapcsolódik a templomok és a sírok keleti tájolása is. A gótikus székesegyházak homlokzatának rózsaablaka Nap / Krisztus szimbólum.

„A Nap ereje soha nem hagy alább. De ha belső napunk alszik ki, akkor a külső sem ér semmit, és a legforróbb nyári napon is vacogni fogunk. Abból lesz napimádó, akiben kialszik a melegség, s belső parazsaiból már nem tud tüzet csiholni. Az idáig süllyedt emberen csak a belső átalakulás segíthet. Nem akad az állatövben még egy szakasz, amely ilyen világosan megmutatná, hogy a külsőség csak látszat. A legimponálóbb fellépés sem ér semmit, ha nem ragyog benne a Nap. Az érző szív nemcsak a vérkeringés mozgatója. Dobognia kell, erőt kell adnia a megvalósításhoz, egy oroszlán bátorságát kell magában hordoznia, merészséget, igazságosságot. Hiszen amikor a Nap az Oroszlán szakaszában áll, akkor tudjuk az eljövendő esztendőt és ezzel nemzésünk gyümölcsének fejlődését a legbiztosabb alapokra helyezni.” (B.A. Mertz)

 

Az Oroszlán archetípus

Vitalitás, cselekvés, önkifejezés, önmegvalósítás, a személyiség kibontakoztatása, magabiztosság, tekintély, méltóság. Autonómia, megtervezett cselekvés, büszkeség, kisugárzás, önbizalom, központiság, elevenség, akaraterő, kreativitás, teremtőerő, belső autoritás. Játék, drámaiság.

A tűz jegyek (Kos, Oroszlán, Nyilas) cselekvő, hódító, aktív jegyek. Kos – a cselekvés önmagáért, Nyilas – a cselekvés szellemi szinten, végül az Oroszlán – a cselekvés a személyiség tudatos kifejezéseként. Az ego (Nap) csúcspontjának a jegye: az ego korlátlan kiterjesztésének, érvényesülésének igénye. A potenciális lehetőségek jegye (vágyak, kívánságok, akarat). Az elismerés, a megerősítés kiemelt fontosságú. Erős kapcsolatot teremteni a külvilággal, (külső-belső) tekintélyre törekedni. Fontos azon keretek megtalálása, ahol egyéniségét, önközpontúságát harmonikusan megvalósíthatja.

„Sok Oroszlán Ascendensű egyén pompázatosan reprezentál még akkor is, ha nincs mit reprezentálni. Félelmet ritkán mutat, ha van, az nem érezhető – ez a titka. Imponál, később azonban szenved az előbb-utóbb fellépő elvárások súlyától. Ő a mindenkori kivétel. Hogy más mit szól hozzá, nem érdekli. Az kicsinyes és méltatlan téma számára.” (B.A. Mertz)

Az én-központúság szélsősége egoizmushoz, öntetszelgéshez, despotizmushoz, mértéktelenséghez vezethet. Jelenhez kötődése megnehezítheti önismereti útját, hiszen inkább az eredendően célba-érkezett benyomását igyekszik kelteni a világban.

Fellépése magabiztos. Nem lehet nem tudomást venni róla (autoritás – méltóság). Egyenes tartás, a figyelem előre irányul. A másikat nyíltan megnézi, a tekintete elől nem lehet kitérni. Az ellenkező nemű mindig érdeklődést mutat egy Oroszlán irányába (ez különösen az Ascendensnél jellemző). A nő nagy erővel hat a környezetére – férfiak csapatba verődnek körülötte. A férfi magától értetődő módon autoriternek hat – akik királyról álmodnak, azok erősen vonzódnak hozzá.

Szerepjátéka – a nagyság megmutatása. A nagylelkűt játssza, de aztán rögtön határokat is szab. Senki nem jöhet túl közel a trónhoz, hacsak nem hódolni akar. Magabiztosnak és nagyvonalúnak mutatkozik. Beismeri ugyan saját hibáit, de méltósággal: „Én kritizálom magam, ezért nincs szükségem kritikára.”

Egy dolgot különösen jól tud: delegálni, azaz képviselni, felvállalni, valahol megjelenni, ott lenni. Partnerkapcsolataiban a nagyság benyomását tudatosan kelti – ő aztán igazán tudja, hogy a fellépéstől függ minden. Különösen akkor, amikor társkapcsolatról van szó (már az első csók előtt eldőlt, hogy ki irányít).

Nem egyszerűen dominanciavágyról van szó, sokkal inkább a méltó kiegészítést keresi, csak a nyilvánosság előtti kritikát nem viseli el. Semmi kifogása a gyengéd erőszak ellen, csak autoritásukat ez ne ássa alá. Mindent elvisel, de senki sem becsülheti alá őt. Igazából egyenrangúságra vágyik, ugyanis méltóságon alulinak találná, ha állandóan lefelé vagy felfelé kellene néznie.

Sugárzó, ragyogó középpont, nagy kifejezőerővel bír és hat is a környezetére. Magabiztos és jókedvű, kimutatja az érzéseit, egész “szívét” megmutatja, vállalja önmagát, nyílt és büszke. Megvan az ereje ahhoz, hogy az életét maga alakítsa. Kreatív és önálló a cselekvésben. Ereje van ahhoz, hogy önmaga legyen. Ez szubjektívvé és akaratossá teszi őt. Ha korlátozná magát, akkor begörcsölne és nem lenne önmaga. Nem is rejti el a veleszületett dominanciáját. Élvezi az életet, az egyediségét, az individualitását. (Peter Orban)

 

Az 5. ház

A biztonság vágya az önazonosság síkján. Öntudat, önkifejezés, önmegvalósítás. Kreativitás, játék, élvezet, életöröm, alkotóerő. Az önmagunkban megtalált biztonság. Individuális önmegvalósítás, a személyes öröm keresése.

Rendkívül fontos hely az önkifejezés módja és az önmegvalósítás tekintetében. Vágy arra, hogy az életet úgy alakítsuk, ahogyan valóban élni szeretnénk – bizonyos mértékig a saját drámánkat rendezzük meg. Itt át akarjuk venni a főszerepet életünk történetében. E célból lelkesen alakítjuk önmagunkat, közben az igazi énünk kifejezésre jut. Érezzük magunkban azt az igényt, hogy belső egyediségünket felfedezzük, illetve kifejlesszük – saját szórakozásunkra és megelégedettségünkre.

Kihívás, hogy azt a módot, ahogyan élünk, megvizsgáljuk:Valóban önmagunkból indulunk ki? Azok a dolgok, amiket csinálunk, valóban fontosak számunkra? Általában hajlunk arra, hogy a játékot öncélúnak tekintsük, valami lényegtelennek, amit talán akkor megtehetünk, ha a mindennapok kötelezettségeit elintéztük. Azzal töltjük-e napjainkat, hogy kötelességeinket teljesítjük, és amelyek semmilyen szabad teret vagy időt nem hagynak számunkra játékra? A játék ugyanis fontos kiindulópont ahhoz, hogy önmagunkat felfedezzük. Azok a dolgok, amelyeket csak önmagukért, csak a saját szórakozásunkra teszünk, fejlesztik és erősítik identitás-érzetünket.

Amikor a Nap az 5. házban áll (vagy más módon exponált a terület), a játék, a játszás jelentőséget kap. Az érdeklődési területekre energiát fordítunk, s ennek következtében ezek élettel töltenek el bennünket, önbizalmunkat és életminőségünket erősítik. Az aktív cselekvések és versenyek – általában a kihívások – nagy vonzerőt gyakorolnak. A cselekvésnek ez a módja képessé tesz minket a játékra és arra, hogy vállaljuk a kockázatot. Igény, hogy az élettel mérjük össze magunkat azért, hogy kipróbáljuk a saját erőnket.

A gyermek fontos jelentéstartalma e háznak. Késztetés, hogy alkossunk, teremtsünk valamit. Ez vagy azt jelenti, hogy ténylegesen gyermekeket nemzünk, vagy pedig kreatív ötleteket valósítunk meg (amelyek akkor a szellem gyermekei). Törekvés, hogy identitásunk erősödjön azáltal, hogy önmagunkból újraalkotunk valamit. A gyermekekkel való együttlét felfedezteti vagy talán bátorítja saját belső gyermekünket, ami nagyobb spontaneitást és játékosabb beállítódást adhat (a házban tartózkodó planéták jellege szerint).

A szerepszemélyiségeknek az 5. házban szemérmetlenül nagy öntudatuk van. „Az jelzi a győztest, hogy a vereségre még csak nem is gondol.” Természetesen e szerepszemélyiségeknek is vannak vereségei, de ezeknek az eredete más házban keresendő (horizont feletti házak). E ház a konkrét világ hatalmasainak a területe. Mivel a két első negyed látható világa mellett még van egy másik világ, ezért előfordulhat, hogy a két hatalom időnként egymás ellen működik. Ezt az összeütközést a földi hatalom (5. ház) nem nyerheti meg. (Peter Orban / Ingrid Zinnel)

 

Az 5. ház lélektani vonatkozásai

(Kamarás István: Íme az ember!)

„Mintha vasfüggönyök ereszkedtek volna körém, rab vagyok a titkok között, melyeket úgy hívnak: én!” (Szabó Lőrinc)

A lélektan alapvetően három ÉN-ről beszél (ösztön-én, felettes-én és én). Az ösztön-én (a jungi tudattalan, „ősvalami”) velünk születtett. Energia (libidó, agresszió, kollektív archetípusok, stb.) hordozó. Törekszik a belső feszültség megszüntetésére. Ez örömet is okoz egyben.

Ha a tudattalan (ösztön-én) nem képes a feszültség levezetésére, akkor az ÉN (az ego) segítségére szorul. Az ún. felettes-én morális, kulturális (én-ideál, lelkiismeret) szempontból itéli meg a a feszültség levezetését.

Lelkiismeret: behatárol, tilt – Szaturnusz
Én-ideál: jelzi mi a jó – Jupiter

Az ember lefőbb sajátossága az éntudata (identitása). Ez nem feltétlenül egocentrizmus. Mindenki saját világának központja (időt és teret önmagunkra vonatkoztatva tapasztaljuk meg)

„Elöttem van észak, hátam mögött dél…”

Minden ember olyan mint minden ember, mint néhány másik, mint senki más. Az énünk helyzetről helyzetre aktualizálódik ugyan de döntő elem az önazonosság, a tartósság, a folyamatosság.

„A tornyon ugyanaz a szélkakas forog ide-oda.”

Az önazonosság szintjei:

  • pszichofizikai, társadalmi (helyünk van a társadalomban),
  • egzisztenciális (cselekedeteink),
  • kategórikus (képünk van önmagunkról),
  • élményszerű (átéljük önmagunkat)

Az önszeretet-energia hozzátartozik kellemes közérzetünkhöz és EGÉSZségünkhöz. Nem közömbös azonban a fejlettségi szint.

  • Ha nincs elég ilyen energiám, akkor kiürülök (árnyéka leszek a másiknak).
  • Ha túl sokat mozgósítok, akkor felfúvódik az énem (mint a béka a mesében).

Az énszeretet alaptőkéje nélkül nincs alkotás. A karakterbeli adottságok behatárolhatják a személyiség fejlődését, de nem megváltoztathatatlanok.

„Ha komolyan veszem, hogy én vagyok az egyes szám első személy, hogy több vagyok, mint az elemzéssel feltárható tényezők, hogy az egészre irányulok tudatosan és szabadon, akkor ezt értékelnem kell, más szóval szeretnem kell magamat.”

 

Nap

Középpontból sugárzó életerő, alkotni vágyás, az elismerés vágya, az önkifejezés vágya, kreatív energia, belső ragyogás, a meleg, a szív, a tudat, az akarat, önmegvalósítás, férfiprincípium, az apa, a tekintély, a király, az éntudat.

A Nap a rendszerünk középpontja, belőle jön a fény és a meleg, melynek minden létezési forma a létezését köszönheti. A szívet jelképezi, amely az energiát sugározza ki, amely a Földön minden élet számára nélkülözhetetlen. Nélküle semmi sem tudna élni vagy növekedni.

Vitalitásunk, legősibb létezési módunk és kreativitásunk ebből a forrásból táplálkozik. Észre kell ezt vennünk ahhoz, hogy valóban önmagunk és valóban fejlett személyiségek legyünk. Ha ez az energia gátolt és nem jut kifejezésre, stagnálunk és többé már nem vagyunk individuális személyiségek. Ebben az esetben már nem vagyunk képesek valóban önmagunk lenni. Ez a vitalitás, a beteljesedés és a megelégedettség hiányát jelentené. Ez úgy látszana, mintha már semmi nem lenne fontos, és az élet elveszítené jelentőségét.

A Nap helyzete a születési horoszkópban jelenti a kulcsot igaz valónkhoz. Azt mutatja, mily módon kell bolygó-princípiumainkat integrálnunk ahhoz, hogy eljussunk a központba (Self). Legtisztább és legelevenebb energiánkat szimbolizálja, amelyből növekedésünk és kreativitásunk ered. A Nap jegy és ház szerinti helyzete teszi érthetővé, milyen módon és milyen aktivitási területen kell törekednünk aziránt, hogy feladatunkat az életben teljesítsük és valóban egyedülálló individuumok legyünk. A fényszögek azt fejezik ki, hogyan kapcsolódik be a többi planétaenergia ebbe a folyamatba. A Nap rendkívül fontos vezetőnk az individuáció útján.

Ez a terület az, amelyikben kényszerítve vagyunk arra, hogy legyőzzük az akadályokat és saját életünk hősei legyünk. Itt találunk a legkönnyebben megelégedettséget és beteljesedést. Ez az a terület, ahol kisugárzunk és ahol elismernek bennünket.

Mint a horoszkóp központja, annak legfontosabb alkotóeleme; házhelyzete a legjelentősebb egyedi tényező. Az a ház, amelyikben a Nap áll, azt a területet testesíti meg, amelyik az élet megtanulnivalóit hozza. Vitális érdekű, hogy az adott házzal összefüggő ügyeknek figyelmet szenteljünk. Ha megpróbálunk kitérni ezek elől, valószínűleg más módon leszünk rákényszerítve, hogy elmélyülten foglalkozzunk velük – oly módon, amit már nem tudunk befolyásolni. Nem térhetünk ki ezek elől az energiák elől. Ha azonban ezekkel az energiákkal együtt dolgozunk, kifejleszthetjük saját identitásunkat és erősebbnek is érezhetjük magunkat.

A Nap háza a pszicho-struktúrában azt a területet jelzi, amelyikben egész életünkön át küzdenünk kell, hogy kifejezésre juttassuk önmagunkat. E küzdelmen keresztül jobban megismerjük magunkat és feladatunkat az életben. Az önbizalom erősödni fog, ha alávetjük magunkat a ház kihívásainak. Szó van itt arról a területről is, amelyben a kreativitás magas fokát fejleszthetjük ki, és elismerést szerezhetünk – itt learathatjuk majd azt, amit korábban energia formájában elvetettünk.

Bernd A. Mertz: A csillagok tükrében (Magyar Könyvklub, 1995):

  • Kos Nap: az Ego tüzes, férfias erővel rendelkezik (marsikus kardinális tűz)
  • Bika Nap: az Ego földhöz kötődő, nőies, gyökeret verő erővel rendelkezi (vénuszi szilárd föld)
  • Ikrek Nap: az Ego férfiasan mozgékony, nyitott, vidám, kapcsolat kereső (merkúri változó levegő)
  • Rák Nap: az Ego anyai módon odaadó, teremtésre, termékenységre vágyó (lunáris kardinális víz)
  • Oroszlán Nap: az Ego férfias, izzó erővel rendelkezik, életerős (szoláris szilárd tűz)
  • Szűz Nap: az Ego aggódó, nőiesen törődő, rendteremtő tetterővel rendelkezik (merkúri változó föld)
  • Mérleg Nap: az Ego egyensúlyteremtő, megértésre vágyó, szépségre fogékony (vénuszi kardinális levegő)
  • Skorpió Nap: az Ego szenvedélyesen küzd a hanyatlás és a pusztulás ellen (marsikus szilárd víz)
  • Nyilas Nap: az Ego férfias, papi tudásvággyal rendelkezik (jupiteri változó tűz)
  • Bak Nap: az Ego a földhöz kötődő, nőies, teremtő becsvággyal rendelkezik (szaturnuszi kardinális föld)
  • Vízöntő Nap: az Ego tettre kész, férfias mozgás jellemzi, türelmetlen (szaturnuszi szilárd levegő)
  • Halak Nap: az Ego nőiesen önfeláldozó, és nehézségek során érzékennyé váló (jupiteri változó víz)

 

A Nap lélektani vonatkozásai

Az asztrológia kollektív jelölői kivétel nélkül mind megkérdőjelezik a Nap (ego) uralmát. Ha a Nap úgymond nem tér ki a kihívás elől, azaz felvállalja ezt a potenciálisan tudati fejlődést okozó konfliktust az említett ősképekkel, akkor jó úton jár. Ha azonban elfojtja, elutasítja, akkor könnyen válik a helyzetből komplexus (lelki görcs), neurózis (lelki probléma). Vagy kivetítés, aminek manifesztációit könyveli el a leegyszerűsítő asztrológiai gyakorlat előszeretettel eseményként. A fiúk személyiségfejlődését tovább nehezíti a családok stabilitásának csökkenése korunkban (csonkacsaládok – apa perifériás szerepben). Nincsen igazán határozott apa-alak (helyettes sem, iskolák elnőiesedése). Ez az ödipus (elektra) probléma (lásd Freud), és a kisebbrendűségi probléma (lásd Adler) feldolgozását hátráltatja.

 

Éntudat

A lelki fejlődés természetes velejárója az én folyamatos próbára tétele (válság). A belső és a külső világ egyaránt kihívásokkal, problémákkal hat az egora, melynek feladata azok megoldása. Az énnek erre a megterhelésre szüksége van. Az ego problémamegoldó képességét meghaladó kihívások okozta lelki feszültség fejleszti a pszichét.

Természetesen előfordulhat, hogy a probléma meghaladja az én kapacitását és még elviselni sem igazán tudja a helyzetet és külső segítségre szorul. Az egymást dinamikusan kiegészítő folyamatok között szakadás keletkezhet (az ego kudarcként éli meg). Dezintegráció: az elszakadt tudattalan terület regresszív lesz, önállósul (komplexus).

Az éntudat (ego) illetve a körülötte szerveződő tér, azaz a tudat az, aki / ami viszonyul, ismer meg, tudatosít vagy nem hajlandó tudomást venni (a tudattalanba száműz). Ezért a horoszkópban minden a Nap helyzetének szempontjából ítélendő meg. Ő az, amelyik azonosul, vagy ellenáll. Elfogad vagy elutasít egy bolygóprincípium által jelképezett elvet, tudattalanbeli energiát, archetípust. A Nap (a tudat) mindig magából indul ki, mindig magára vonatkoztat. Önmagát tartja a psziché abszolút értékű kifejeződésének.

Szélsőséges bár, de jellemző példa erre a halálvágy érzésének (az öngyilkossági késztetésnek) mélylélektani magyarázata. A halálvágy rendszerint az egora vonatkozik. A tudattalanban zajló belső fejlődéssel szemben a tudat oly mértékben elzárkózó, elfojtó lehet, hogy a mélyebb személyiség a tudatot mintegy halálra ítéli. Ha a személy önmagát kizárólagosan az egoval azonosítja, akkor a megsemmisítést is csak teljes valójára tudja csak vonatkoztatni. Azaz a psziché öngyógyító kísérletét – mely a tudattalan (archetípusok) segítségével kizárólagosan az egot viszi válsághelyzetbe (természetesen transzformatív célzattal) – a tudat félreérti.

 

Apa komplexus

A korai gyermekkori szakaszt illetően a lány és a fiú lélektani fejlődése nem tükörképe egymásnak. Az első személyes kapcsolat az anya. Az azonos neműség miatt az alapidentifikációs minta a lány számára egyértelmű. A fiúnál azonban egy alapvető átállás szükséges saját nemi azonosságának kialakításához.

Jung szerint a feldolgozás során túl kell jutni a konkrét apákon és tekintélyeken a lelki fejlődés érdekében (leválás). Archetpikusabb apaképre kell találni (magasabb szellemi szint), mely örök emberi értékeket képvisel és igazi vezetővé válhat (Self reprezentáció)

A pubertás és az ifjúkor idején (lélektani önállóvá válás) számos lelki zavar kezdődik. A fiúk nehéz helyzetére utal, hogy a fiatalkori öngyilkosságot háromszor annyi fiú követ el, mint lány. Ugyanakkor az apahiány mellett felnövekvő lány esetleg nem tudja tartósan elviselni a férfi (férj) jelenlétét az életében.

Figyelembe kell venni azt is, hogy a gyerekek a szülők tudattalanjára, komplexusaira érzékenyek. (Eric Berne forgatókönyv (script) elmélete éppen erre alapul.) A sorsunk, az életünk éppen a szülők komplexusának megoldására tett kísérlet lesz. A megfigyelések szerint a fiúk az anyjuk, lányok az apjuk tudattalanjára reagálnak hangsúlyosabban.

A tudattalanban kialakuló apakomplexus kivetül a környezetben levő emberekre, tekintélyszemélyekre (a társadalomra, stb.). Az apakomplexus hajlamos minden hierarchikusan szervezett hatalmi szervezetre kivetítődni. A horoszkópban a Napot ért „támadások” az apa, a tekintély, a hierarchia megkérdőjelezéseként jelentkezhetnek. Ideális esetben az individuációs fejlődés során a személyiség szembesül a problémával, és feldolgozza azt.

Az apakomplexus feldolgozatlansága miatt napjaink emberének, nem csak a tekintéllyel, hanem az agresszivitással (lásd. Kos archetípus) is sok problémája lehet.

Ha az apa túl szigorú (autoriter):

  • a fiú férfias önbizalma nem tud kialakulni a megalázó családi légkör miatt
  • a fiú azonosul az apjával és hasonló magatartást fejleszt ki

Ha az apa gyenge v. hiányzik:

  • infantilis, feminin felnőtt személyiség kialakulása
  • állandó apakeresésbe rögzülés

Az Ego arra törekszik, király legyen és kormányozzon. Uralkodni akar, első akar lenni, a legmagasabban akar lenni (hogyan? – jegy, hol? – ház). Önmagunkkal való azonosulásunk legfőbb képviselője: „én akarok valamit”, „én vagyok valaki”. Az Ego tehát központi szerepre törekszik a pszichében, hasonlatosan ahhoz, ahogy a Nap a naprendszerünk központja. Az Ego (Nap) tehát hatalomra törekszik. Erre képes is, de csak a személyes planétákkal szemben (Hold, Vénusz, Mars). Ám a kollektív planéták (Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó) „feladata”, hogy megkérdőjeleződjön a királysága, és ők eleget is tesznek ennek minden adandó alkalommal. Az Ego nem szívesen fordul a „sötét” felé – a tudattalan betörése a tudatba válságokkal jár. Ilyenkor a Nap ott vág vissza, ahol tud (Hold, Vénusz, esetleg Mars). Az elsődleges identifikáció mindenesetben a Nappal való azonosulás lesz. Lehetséges, hogy valamely szerepszemélyiség (az Anya, a Szerető, a Harcos, stb.) a horoszkópban kiemelt helyen áll, és akkor jobban azonosulhatunk vele mint más belső szerepszemélyiséggel, de a Nap elsődlegessége ekkor is megmarad. Azaz mindig a Nap játssza a főszerepet. Még, ha az egyes felvonásokban előtérbe is tolakodhat egy-egy figura, aki meghatározó lehet a cselekményt illetően, akkor is egy igazi darabnak csak egy központi hőse van: a Nap. (P. Orban – I. Zinnel)

 

Share This