Verena Kast – aki sokat foglalkozott az elengedéssel a leválással – szerint: „mások sikeres elengedése: önmagunk megtalálása.” Minden elszakadás, elengedés, válás, legyen az kényszerű (elszenvedő), vagy általunk kezdeményezett; egyfajta „gyászfolyamatot” indít el (feltételez). Ennek az (egyébként) archetipikus folyamatnak egymást követő fázisai vannak:

  • Tagadás, elutasítás; („nem akarok róla tudomást venni”, „nem akarom elfogadni”)
  • Ellentmondásos érzelmek megjelenése (harag és bűntudat, vád és önkritika, dráma és rezignáltság)
  • Önmagunk keresése, újrafogalmazása; jövőképkeresés

Egy hosszú kapcsolat – érjen az bárhogy is véget – mély nyomokat hagy a személyiségünkben. Beépülünk egymás személyiségébe, s amikor elszakadunk tőle (akarjuk vagy sem) ott marad egy részünk. Ezt újra kell építenünk, a partnerre áttett belső képeinket, személyiségrészünket vissza kell vonnunk, újra birtokba kell vonnunk. Különösen nehéz ez a folyamat akkor, ha a kapcsolat eleve azért jött létre, hogy valaki más vállalja fel azokat a szerepeket, amit mi magunk nem mertünk, nem akartunk. Ez a visszarendeződési folyamat lelkileg próbára tesz bennünket, túl magán az elszakadás időnként méltatlan helyzetein.

A kérdés az, hogy milyen karakterbeli adottságokkal rendelkezünk a helyzetnek nem csak a túlélésére, hanem (hogy a kezdő mottóra visszatérjek) önmagunk megtalálására.

Feldmár Andrásnál olvasom, hogy a halálfélelem mellett beszélnünk kell életfélelemről is. Mint az újszülötteknél. Nem akarok kibújni, mert nem jó kint (félek az élettől), ám egy pillanatban muszáj kibújni, mert ha bent maradok, akkor meghalok. Ilyenkor a haláltól való félelem nagyobb, mint az élettől való félelem. Márpedig egyszer muszáj kibújni és az „életet” választani, ám ez önmagunk felvállalásának szükségszerűségével jár. A kapcsolat, amiben benne voltunk keretet adott, szerepek átengedésére lehetőséget adott, s egyfajta kiszámíthatóságot adott.

Az aktuális én újrafogalmazásban (3. fázis) szükségszerű újragondolni női vagy férfi szerepeinket is. Minek volt tere az utóbbi időben? Mi az, amiről mi magunk mondtunk le?

Felhasznált irodalom: C. G. Jung, Verena Kast, Feldmár András
Kép: © Khadim Baluch – After Goodbye

Share This