+ | tűz | változó | ősz | Jupiter | trigon: Kos, Oroszlán | kvadrát: Szűz, Halak | oppozíció: Ikrek

A Zodiákus kilencedik csillagképe a Nyilas, tulajdonképpen egy kentaur. Nyilát a Skorpió felé irányítja. Egyben ez az irány néhány fok eltéréssel a galaktikánk középpontjára is rámutat. Fontosabb csillagai; Rukbat (a nyilas térde), Arkab Prior és Arkab Posterior (az Achilles-ín, optikai kettős csillag), Alnasi (a nyíl hegye), Kaus Australis (déli íj), Nuki (az íjat felajzó kéz), Ascella (hónalj). A babiloniak Nergalt a háború nyilas istenét látták benne. Az egyiptomiak királyi íjászként ábrázolták. A görögök Chiron a kentaur mítoszából erdeztették (de Krotusszal a szatírral is összefüggésbe hozták). Rómaiak is Chironnal a bölcs, fajtájától eltérő módon szelíd, és gyógyító erővel rendelkező kentaurral azonosították. Chiron istenek és héroszok nevelője (Achilleusz, Actaeon, Iasón, Castor, Polydeukés, Asklépios). Ő a „megsebzett gyógyító” archetípusa, miután Heraklész véletlenül megsebesíti mérgezett nyilával. A fájdalom végül olyan elviselhetetlenné vált, hogy Chiron lemondott halhatatlanságáról. Zeusz jutalmaként ő lett a Nyilas csillagkép az égbolton.

 

„Az ember, ahogy én gondolom, egy kentaurhoz, egy thesszáliai lényhez hasonlít, mivel egy értelmes és egy ostoba részből, lélekből és testből áll.” (Alexandriai Szt. Kelemen)

Az Ószövetségben a Nyilas József törzsét jelképezi, az Újszövetségben Jézus tanítványa Jakab képviseli. Ő a nagy tanító, a kereszténység első szellemi vezetői közé tartozik. Maga a kentaur alak a keresztény szimbolikában viszont negatív értelmezést kap (a bűn, a házasságtörés, az eretnekség szimbóluma). Jelképe a bestiális és isteni elemekből álló embernek, a szellem által kontrollált vad ösztönöknek.

Az Isteni Színjátékban (Dante) a Pokol hatodik körének első gyűrűjét, az erőszakosságban vétkezőket őrzik a kentaurok. A reneszánszban egyébként egyszerre a bujaság, a féltékenység és a bölcsesség, segítőkészség jelképe.

A Nyilas csillagkép a „lóra nőtt nyilazók” zodiákus jegyévé vált. Ezért tartozik Magyarország, Spanyolországgal együtt a mundán asztrológiában a Nyilas jegyéhez.

A Jupiter a Naprendszer legnagyobb bolygója. Tömege több mint kétszerese az összes többi bolygó tömegének. A földről nézve az Ekliptikát tizenkét év alatt járja be. Nagyjából egy évet tölt egy-egy állatövi jegyben. A kínai asztrológia év-csillagként tartja számon.

„Mindenség ura, legfőbb úr a haláltalanok közt, / soknevű Zeusz, ki a természet törvényein őrködsz / (…) / ó Atya, s add meg a Törvény / ismeretét, mellyel méltényos rendben irányítsz / mindent” (Himnusz Zeuszhoz)

Négy legismertebb holdját (Io, Europa, Ganymede, Callisto) Galilei fedezte fel egykor. Ma már további tizenkét holdját ismerjük (Metis, Adrastea, Amalthea, Thebe, Leda, Himalia, Lysithea, Elara, Ananke, Carme, Pasiphae, Sinope).

A görög mitológia főistene (Szaturnusz/Kronosz és Rhea fia). Az olümposzi világrend megteremtője, az égbolt és az egész világ fölötti uralom birtokosa. „Menydörgő”, „fellegtorlaszoló” égisten. A patriarchális hatalom képviselője; az államiság, a rend, az erkölcs megtestesítője.

„A félig ember, félig ló formájú Nyilas szellemében már ember, ugyanakkor még benne lakoznak ösztönei, érzéki vágyai, köztük a belső gőg. Itt csak a példaképeket követő haldokló szellem tud segíteni. A Nyilas – uralkodója, a Jupiter révén – rátalálhat az emberire, ha előbb példaképeit követi, majd maga is példaképpé válik. Követelményeket állítunk magunk és mások elé, és minél magasabbak ezek a követelmények, annál szerényebbnek kell lennünk legbelül, hogy emberként hitelesek maradjunk. Kishitűség és gőg igen közeli rokon, mindketten az emberi lelket sértik, és annak túlélési esélyeit csökkentik.” (Bernd A. Mertz)

 

A Nyilas archetípus

Jövő orientáltság, optimizmus, nagyvonalúság, jovialitás, kalandvágy, aktivitás, mozgékonyság, dinamizmus, lendületesség, lelkesedés, filozofikusság. Szellemességre törekvő, elméleteket felállító, moralizáló, jóindulatú. Túlzások, nagyképűség, térítő hajlamok, előítéletek, szerénytelenség, arrogancia, fanatizmus, beképzeltség.

Sokoldalú, szellemi irányultságú (VÁLTOZÓ), lelkes cselekvőkészségről, dominancia igényről (TŰZ) van szó a Nyilas jegy esetében. A tudás mint hatalom. Ideák, eszmék, szintézisre törekvő világlátás (Jupiter) képviselője. Mitológiai megfelelője a kentaur, melynek ló-alteste képviseli a lendületet, az ösztönös és tüzes energiát, a felfelé nyilazó emberi felsőtest pedig a szellemi irányultságot (ŐSZ).

A Nyilas messzire tekint, nagy célokat tűz ki maga elé – sokat vállal. Talán túl sokat, nem könnyű számára felismerni lehetőségeinek a határát. A mérce nem csak önmaga, hanem környezete számára is magas – nehéz megfelelni neki. A Nyilas felnagyít (Jupiter), a hétköznapi realitás (Ikrek) túl banális számára.

„Nincs annál veszélyesebb, mint amikor az ember azt hiszi, hogy közel van az igazsághoz. Minden felismeréssel egyre kevélyebb lesz, másokat is fel akar világosítani, és gyorsan felveszi a misszionárius szerepét.”

Távlatokban, nagy átfogó és általános stratégiákban gondolkodik, így szem elöl téveszti a részleteket. A közvetlenül az orra előtt található, apró és „jelentéktelen” dolgok képviselik számára az élet csapdáit. Éppen a részletekben való gondolkodás gyengeségében, az egyszerű igazságok iránti érzéketlenségben, illetve az olykor túlzásokba csúszó önbizalmában gyökeredznek a jegy árnyoldalai.

„Az udvari bolond szerepét várja el a társtól”.

„Mindenből egy kis barokkot” – írja Brigitte Hamann a Nyilasról. Gyakran hajlandó elfelejteni (ahogy a Halak jegy is), hogy az általa preferált, és dicsőített; átfogó, szellemi magaságokat megcélzó, szintetikus gondolkodás csak egy óriási méretre felfújt léggömb, az Ikrek hétköznapi információéhsége és a Szűz minden részletre kiterjedő analitikus vizsgálódása nélkül.

Fellépése olyan, mintha nagyon sokat tudna. Magasan a lovon ülve, maga alatt érzi a világot. A humanizmus alap értékrend számára, ehhez azonban állandó önnevelésre lenne szükség – közben a környezetét is mindig igyekszik megnevelni. Általában nem veszi észre a fontos részleteket. Ellenben pontosan látja egy történés végkifejletét, és eszerint irányul. A környezetét „a magas lóról” (le)kezeli és ezen nem segítenek még a joviális gesztusai sem. Mégis szívesen látott vendég, mert megérkezésével a „kicsinyes és felszínes” témáknak vége, és végre „fontos és lényegi” dolgokról esik szó.

Őt szeretni nem mindig egyszerű dolog. Ő a „lovasoktató”, aki maga is számol a zuhanással. Azt a látszatot kelti, mint akinél meg lehet tanulni a magasiskolát. Egy idő után viszont elérhetetlen, hiszen már csak a kiválasztottakat tanítja. Különösen az ellenkező nemre van hatással ez az őt körülvevő erőteljes atmoszféra, amit aztán tudatosan alkalmaz is. Nagysággal, izzással, különös eszmékkel, erőteljes érzelmekkel, indulatokkal teszi magát vonzóvá. A bizonytalanság látszatának nyoma sincs. Elvárja, hogy vele kiemelten, őt előnyben részesítve foglalkozzanak. Biztos magában, sőt egy kis arrogancia is felfedezhető a viselkedésében, annak ellenére, hogy a jovialitását igyekszik azért előtérbe állítani.

Partnerkapcsolataiban intelligenciára, magas szintű szórakoztatásra vágyik. A partnernek nyitottnak, derűsnek és legfőképpen tapasztaltnak kell lennie. Fennáll azonban a veszély, hogy egy alárendelt (gyengébb pozíciójú) társat keres magának. A Nyilas az aki a keretet megadja, és a partnernek kell azt kitölteni. Elvárja, hogy a partner felmagasztalja őt. Fél az egyenrangú állapottól, ezért sokszor választ a nívón alul. Az uralkodói szerepet fenntartja magának, de közben a bölcs és a megfontolt látszatát is őrzi. Szórakoztatónak is szeretné mutatni magát, ezért egy vidám partnerre van szüksége.

„Az örök kereső minden energiájával a világmindenséget akarja szellemi szinten megérteni, gondolatai a kozmoszra és a világot mozgató összefüggésekre irányulnak, és tulajdonképpen sohasem gondolkodik el önmagán. Emiatt megérti a világot, de nem érti meg saját szerepét a világban. megérti a többi ember lelkét, de a sajátját nem. A megismerés iránti vágya kizárólag a nagy távlatokat fürkészi, hatalmas erejű kereső energiája mindig önmagán kívülre irányul. Mindazt, amit a világ visszatükröz és tanácsol neki (azért, hogy felhasználja önmaga megismeréséhez), a Nyilas mindig kivetíti, és csak a nagy összefüggésekre vonatkoztatja, nem önmagára.” (Peter Orban – Ingrid Zinnel)

 

A 9. ház

Tanulás az önazonosság síkján. Változás a személyiségfejlődésben. Életfelfogás, világnézet, igazságérzet. Felismerési képesség (integráció), horizont tágulás, értelem keresés, szellemi aktivitás. Az absztrakciók, a hit, az etika. Külső és belső kaland, utazás.

Azon az elvek tudatosodásának helye, amelyek az életet formálják, és az életfilozófia újra értékelését eszközölik ki. Egy nyitottabb tudat illetve a személyiség fejlődése az identitás mélyebb megértéséhez vezetnek, és megmutatják, hogyan illeszkedünk bele a nagyobb rendbe.

„A hanyatló tűz-ház, vagyis a kilencedik az IDENTITÁS terén folytatott INFORMÁCIÓSZERZÉS jelképezője. Magyarán: az egyén megismeri, ki is ő valójában. Ebből ered minden, amit ez a ház szimbolizál: a vallás, a filozófia, az utazások, a kutatás.” (Stephen Arroyo)

A mindennek az alapját képező értelem utáni kutatás területe. A szellemi horizont kiszélesedése, melynek eredményeképpen a tevékenységi terület is bővülhet. Más országokba történő utazások vagy más kultúrákhoz tartozókkal való kapcsolatok alakítják a szellemet, és tágítják a látóhatárt. Jobban megértjük önmagunkat és a világot, ha megismerkedünk más életmódokkal.

„Jézus azt mondja: ez a világ híd; menj át rajta és ne építs magadnak rajta házat.”

A kutatási kedvet és csillapíthatatlan tudásszomjat képviseli. Nyitottságot jelent új ötletekre és kihívásokra, de egyidejűleg kényszer is arra, hogy túlnőjünk önmagunkon. A korábban felállított határok és korlátozások felszabadulása. Az ideálok tudatosításának a háza. Az igény képviseli, hogy annak megfelelően éljünk, amiben hiszünk. Az önbizalom illetve a hit megerősödésének potenciális helye.

„Hiszen – Platón szavaival élve – a tanulás és az ismeretszerzés voltaképpen anamnézis, visszaemlékezés, azaz a szellemi tudás felé vezető út tulajdonképpen visszafelé vezet, az emlékezés forrásához, a származásunkhoz, az eredetünkhöz.”

3.-9. ház (kommunikáció és gondolkodás tengely)Mindennapi tudás és információcsere (3.), szemben a magasabb szintű filozofikus gondolkodással és meggyőződéssel (9.).

„Az ismeretlenbe vezető út lehet kanyargós és nyílegyenes. Járt és járatlan. Bűnös és törvényes. Megtisztított és akadályokkal teli. Rossz és célravezető. A mennyországba vagy a pokolba vezető. Lehet a történelem és a sors útja. A levantei kereskedőké és a zarándokoké. Zsákutca vagy sugárút; a szárazföldön, a vízen és a levegőben. Az emberek terének konkrét és szimbolikus ösvényei, országútjai, patakmedrei és bányajáratai. Az utak összekötnek és elválasztanak, elvezetnek és eltérítenek. (…) Az út tér és idő egyszerre. (…) Az út vertikálisan és horizontálisan szeli át a létet. Az emberiség lételeme és alapvető eszköze. A felegyenesedő ember abba a vertikális irányú mozgássorba kezdett bele, amely azóta is irányt ad az emberiség történelmének: Stonhenge kőoszlopai, a gótikus katedrálisok, a Lajka kutyát szállító szputnyik – mind-mind a felfelé törő, a továbbmagasodni akaró embert mutatják.” (Bíró Judit)

 

A 9. ház lélektani vonatkozásai

(Forrás: Szimbólumtár, Balassi Kiadó)

„Ha valaki azonban hős, és ilyeténképpen utazik, akkor mestersége heroikussá emeli magát az utazást is. Mióta Odüsszeusz útra kelt, a hős utas alakja kultúránk legkedveltebb figurája. Pedig utazásának jószerivel nincs is topográfiája. A hős utast valójában nem útirány, nem végcél, és elérendő magasság vezeti, hanem az Úton levés eszménye.” (Bíró Judit)

A 9. ház talán legfontosabb jelentéstartalma, amiből aztán minden más értelmezés kiindul, az ÚT, az UTAZÁS, az ELVÁGYÓDÁS, a KALAND fogalomköre. Az út egy követendő, példaértékű eszménynek (szent út) a jelképe. Maga az utazás általában a keresés, a fölfedezés, a beavatódás, a megtisztulás, a misztikus tudás utáni vágy, a profán térből a szent térbe való átlépés. Célja a béke, az igazság, a boldogság, a halhatatlanság, a központ, az önazonosság megtalálása. Jung szerint az utazás az egyén önmagával való elégedetlenségéről tanúskodik, amely új horizontok föltárására ösztönzi.

Az utazás vágya, jelentősége végigvonul a világ szinte valamennyi mítoszán, tradícióján. Gilgames útja a hallhatatlanság füvéért a beavatódás útja. Egyiptomban a lélek halál utáni utazása a megmérettetés aktusával párosul. A buddhizmusban a nirvána felé vezető út maga a sprituális fejlődés. Kínában a tao (út) a kozmikus igazság jelképe. A sámán utazás lelki út, célja a szellemvilágba való felemelkedés. Odüssszeusz, Heraklész, az argonauták útjai a feladaton és próbatételen túl, az elérhetetlen elérésének beteljesüléséről is szólnak.

Az Ószövetségben a zsidók vándorlása az Ígéret földjét célozza meg. Az Újszövetségben Jézus azt mondja: „Én vagyok az út.” Saulusból Paulus a damaszkuszi úton válik. Dante utazása beavatódás az isteni világrendbe, a Tudás birtokába jutás. A Grál kereső lovagok célja a megtisztulás volt. Az utazás tehát beavatódás. Nem ugyanaz érkezik meg, mint aki elindult. Az utazás feladatközpontú. Vállalkozás a lehetetlenre.

„Elutazni annyi, mint egy kicsit meghalni.”

Sohasem egyszerű kíváncsiság, világlátás igénye hajtja a mítoszok hőseit, hanem valamilyen külső, isteni (vagy emberi?) kényszer. A mítoszokban az utazás munka, veszélyes és kényszerű vállalkozás. A hétköznapokban is minden utazás egy kicsit megváltoztat minket. Az utazásból visszatérő az „újjászületett” képét mutatja az otthon maradók számára.

 

Jupiter

Hit, ideál, erény, éthosz, erkölcs, filozófia, (világ)nézet, igazságosság, bizalom, optimizmus, siker, bőség, tágulás, térfoglalás, nagyvonalúság, szintézis, magasabbrendűség, jog. Túlzás, önhittség, nagyravágyás, követhetetlenség.

A teljesség, a „szerencse”, a bölcsesség, törvény, vallás, tisztelet gazdagság szimbóluma. Minden horoszkópban feljavító princípium. Segítséget, támogatást jelent. A szellemi kiteljesedéshez, a megismeréshez, világnézethez, a filozófiához kapcsolható. Ha a horoszkópban valamely planétával kapcsolatba kerül, akkor azt felértékeli.

Késztetés egy nagyobb szabású rend iránt, vagy aziránt, hogy kapcsolatba kerülünk valami önmagunknál nagyobb szabásúval.

A Jupiter a bölcsességet képviseli, szemben a mindennapi intellektussal. A konstellációja alapján a személyiség szellemi távlatait, látókörét szimbolizálja. A magasabbrendűségnek való bizalomteljes önátadást és az igazságosságba vetett hitet képviseli – optimizmus, életöröm, harmónia, külső-belső szabadság.

Vágy a hitre, a bizalomra, az önbizalomra, az életbe vetett hitre, vágy az önjobbításra.

Pszichológiai nézőpontból a Jupiter azon belső felismerés szimbóluma, mely szabaddá tesz, elsősorban az Erkölcs teljesítése által. A Jupiter a belső megvilágosodás és a szellemi látókör kiterjesztése által igazi emberszeretethez vezet. Uralomhoz, melynek nincs szüksége erőszakra és önkényre, inkább a bölcselet által győz meg. Meghatározó alapvonása a személyiség kiterjesztése. A jupiteri típus magától értetődő módon sugározza magából uralmi tendenciáit. Ha azonban tartalom nélküli, akkor hencegő, dicsekvő.

„Akárhol van is a Jupiter, ott jobbítani akarjuk a dolgokat, tágítani akarjuk a dolgokat. Akármelyik házban is van a Jupiter, azt mutatja meg nekünk, hogy szélesebb élményanyag, kaland vagy általában a kiterjeszkedés révén hol, az élet melyik területére nézve juthatunk átfogóbb megértéshez.” (Stephen Arroyo)

A ház, ahol Jupiter található, az élet olyan területe, mely teret igényel a növekedéshez, a kalandhoz. Azaz a Jupiter számára a hétköznapiság nem kielégítő – túl profán, túl mindennapi, unalmas. Már csak azért is, mert a Jupiter kalandra vágyik és visszatarthatatlan indíttatást érez, hogy az életet teljesebbé tegye.

A jupiteri problémák a mértéktelen kiterjedésből, a túlhajtottságból, a túlzott felértékelésből adódnak. A nagy távlatokra és eszmékre való kizárólagos orientációja miatt orra bukik a hétköznapok részleteiben (csak úgy mint uralmi jegyei: Nyilas, Halak). Nehéz aspektusok esetén alaptalan lelkesedést, túlzott optimizmust, a mindent tudás arroganciáját és felszínes bölcselkedést generálhat.

A Jupiter, ahol érvényesíteni tudja az energiáit, ott sikerorientálttá teszi az embert. A pozitív irányultság mindig meghozza az eredményét, esélye van viszont a kiábrándulásoknak is. A psziché jelképalkotó képességét is képviseli (hatása szimbolikus jelentőségű). Bár a fényszögei eltorzíthatják, a valóságos „igazságot”, mégis hitet, reményt és értelmet ad az életnek.

 

A Jupiter lélektani vonatkozásai

Mivel görög mitológia hőseinek nagyrészt Zeusz (Jupiter – dius-pater) az apja így ő az öreg, fehér szakállú, bölcs öregember archetípusa aki az elküldő szerepét játssza a mesékben. Aki a mese mélypontján hőst (kreatív mag) hoz a világra, aki majd a káoszt megszünteti, a rendet helyreállítja és elhozza a (szellemi) világosságot. (Jankovics Marcell)

A Jupiter lélektani vonatkozásainál a következőkre gondoljunk:

  • mint szintézisalkotó princípium, a tudatos én értelmező, valóság-feldolgozó, elméletet alkotó, absztraháló tevékenységében kaphat meghatározó szerepet;
  • másrészt az erkölcs, a bölcselet, a hit, a tudás (Nyilas: gnosztikus tudás, Halak: misztikus tudás) archetípusa;
  • mint férfi polaritású őskép az animus egyik kollektív összetevőjeként is szóba jöhet;
  • felértékelő, optimista jellege figyelemre méltó úgy az énkép (identitás), mint a belső lélekkép szempontjából.

Mint minden archetípust, a Jupitert is érdemes a mitológia irányából megközelíteni. Görög megfelelőjének Zeusznak mindennél előrébbvaló isteni feladata a nemzés, a teremtés volt.
Szerelmei és gyermekei elvont fogalmak:

  • Métisztől (Bölcsesség) születik Athéné;
  • Themisztől (Jogrend) születnek a moirák (Klothó fon – Lakheszisz kiméri a fonalat – Atroposz elvágja) és a hórák a társadalmi rend istennői ( Eunómia a törvényesség – Diké az igazságosság – Eiréné a béke);
  • Mnemoszünétől (Emlékezet) születik a kilenc múzsa (hét művészet + történetírás + csillagtudomány);
  • Létóval nemzi a Napot és a Holdat (Apollón, Artemisz);
  • Maiával a Merkúrt (Hermész);
  • Hérával a Marsot (Árész).

A Nyilas és a Halak uralkodójaként két oldalról figyel a Szaturnuszra (Bak, Vízöntő). Megmondja, mi „jó” és mi „rossz” – de tudnunk kell, hogy e fogalmak viszonylagosak, a tudatunk álláspontjától függ a megítélésük. A jó mindig a rosszhoz képest jó, ráadásul a hétköznapok szintjén legtöbb esetben inkább a kedvező és a kedvezőtlen között teszünk különbséget az erkölcsi értelemben vett jó és rossz helyett.

Jól jellemzi mindezt C. G. Jung itt következő története: „ (…) egy törzsfőnököt egyszer megkérdeztek: mi a különbség jó és rossz között. Azt felelte: Ha ellenségem feleségét elrabolom magamnak, az jó. De ha egy másik törzsfőnök rabolja el az én feleségemet, az rossz.”

 

Share This