1984-ben az Európa Kiadónál fordításban megjelent egy rákbetegségben szenvedő fiatal svájci férfi naplója, melyben leírta halálos betegsége anamnézisét. A kéziratát Fritz Zorn (Harag) álnéven küldte el az eredeti svájci kiadónak. Mire a könyv megjelent, ő már halott volt. A svájci gond- és konfliktusnélküli nagypolgári jólét (polgári kiegyensúlyozottság, pénzügyi biztonság, puritánság, erkölcs, szokás, napirend) gyermeke. Konfliktusnak, konfrontációnak itt helye nem volt. Zorn a "ki nem sírt könnyek koncentrátumának" nevezte a nyakán nőtt rákos púpot. Sőt továbbment: "jóléti ráknak", "polgári ráknak", "társadalmi ráknak". Fritz Zorn a Kos jegyében született, de – civilizált polgárként - soha nem konfrontálódott semmivel és senkivel. Naplószerű önelemzése vége felé az asztrológia jelképrendszerét is segítségül hívta. "(…) Ha az ilyen Mars-típusnak nincs mi ellen támadnia a külvilágban, és nem ütközik ellenállásba, akkor természetes agressziója befelé fordul, és a Mars-típus önmagát pusztítja el." Zorn szerint, ha a marsikus típus a család "bűvkörébe" kerül, akkor elveszíti a támadható külvilágot, magára marad az agressziójával. Zorn szavával élve: "elrákosodik". Fritz Zorn története a meg nem élt agresszió története. Naplója vádirattá (verbális agresszió?) nőtte ki magát, de már későn, 32 évesen meghalt. Fritz Zorn - illetve az a szubkultúra, ahonnan ő jött - a konfliktustól félt, a konfrontációhoz nem értett. Zorn kifejezésével élve: nem volt "veszekedés-kultúrája". Vizsgáljuk meg indulat nélkül az indulat világát.

Konfliktusról (conflictus: összecsapni) akkor beszélünk, amikor összeütközésre kerül sor két vagy több ember között: (1) ha akadályozzák valamelyikük igényeinek érvényesítését, (2) amikor az értékrendjük különbözik. A konfliktusok nem jók vagy rosszak. A konfliktusok gyakorisága nincs összefüggésben az adott kapcsolat érvényességével. Viszont fontos tényező (1) a megoldatlan konfliktusok száma, (2) a konfliktus megoldásának módszerei. Hibás viszonyulás, ha győzelemnek vagy vereségnek tekintjük az adott konfliktus megoldását, azaz hatalmi szemszögből közelítünk. Thomas Gordon szerint törekedni kell a "vereségmentes" módszer alkalmazására, melynek elemei: kétirányú kommunikáció, a másik meghallgatása, a másik álláspontjának tisztelete, világos én-közlés stb. (Bővebben lásd Thomas Gordon munkáit)

A humánetológia szemlélete alapján társas viselkedésünk alapjai (agresszió, gondolkodás, szükségletek) természeti alapok. Persze itt nem szabad csak az erőszakra gondolnunk. Tudunk konstruktív agresszióról is, mint például: kezdeményezés, vállalkozás, bátorság. Bár az ember fejlődéstörténete során egyre inkább kényszerül kooperációra, azért agressziója nem szűnik meg. Más megközelítésben az emberek közötti agresszió nem vezethető vissza a természettörvényre, hiszen a fajok között általában nagyon moderált az erőszak. Az agresszivitás, a gondoskodás és a szükséglet egyaránt fontos az ember életében, de az egyensúly gyakran felborul. Vajon mi lehet az, ami ezeket egyensúlyban tartja? A józan ész? Az etika? A lelkiismeret?

A gondoskodás és az agresszió érdekes kombinációja az aszimmetrikusnak tekinthető anya-gyermek viszony. A gondoskodás egy ideig egyoldalúnak tűnik, de a gyermek is kifejezi szeretetét és ilyenformán gondoskodó. S az agresszió is mindkét oldalon felbukkan: az anya felemeli a hangját, a gyermek provokatív módon szerzi meg aznapi szeretetadagját. ("Miközben fájó szívvel verem a gyerekem fenekét, az meg bömböl ellenem, közben erősen szorítva átkarolja a lábaimat.")

Szofisztikának tűnhet elsőre, de érdemes játszani a szavakkal. Agresszív vagyok, ha a másik javának minimalizálására törekszem. Egoista vagyok, ha a magam javának maximalizálásán dolgozom. Altruista vagyok, ha a másik javát maximalizálom. Önmegtagadó vagyok, ha a magam javát minimalizálom. Versenyző vagyok, ha a kettőnk javának különbségét növelném, s kooperatív vagyok, ha a kettőnk javának különbségét csökkenteni szeretném.

Az agresszió (aggredi: nekifogni, megragadni) elve kapcsán a kezünkben a választás, hogy a differenciálatlan (győzelem-vereség) vagy civilizáltabb változatával élünk. Viszont élnünk kell vele, nem száműzhetjük az életünkből. Átvitt és konkrét értelemben véve minden születésnek, elindulásnak elengedhetetlen szereplője a Mars által jelképezett agresszió. A bátor énképviselet mindig marsikus tartalommal bír – alapvetően előjel nélkül. Rajtunk múlik, hogy az agressziónk (azaz a hajtóerőnk) konstruktív, avagy destruktív módon nyilvánul meg. A száműzött, illegalitásba szorított Mars pszichoszomatikus következményeiről pedig valószínűleg mindenki tud. Legyen rá megerősítés a fent említett Haragos Fritz (Fritz Zorn) története.

Most mégis egy régen feltett anyagra hívom fel a figyelmedet, ami egy szolárról szóló könyv (Babs Kirby - Janey Stubbs: Solare und Lunare) részletfordítása. Bár a fordítás alcímei a következők: szolár Nap a házakban, a szolár Nap fényszögkapcsolatai, a szolár Ascendens, a szolár Ascendens a jegyekben, a szolár MC a jegyekben – mégis azt ajánlom, olvasd a szöveget úgy, mintha a radix Nap radix házakban való értelmezését, vagy a radix Nap fényszögkapcsolatait, vagy a radix Ascendens vagy MC jegyhelyzetét írná le. Tanulságos lesz. Természetesen, ha esetleg "szolárpárti" lennél, akkor is hasznos anyag.

Keresd fel az oldalt, fújd le róla a port…
és olvasd el a szolár Nap, ill. a szolár Ascendens és MC konstellációiról szóló fordítást!