| |
 |
| asztropszichológiai hírlevél No.2 | 2010. december 20. | www.stelliumpress.hu |
|
 |
|
|
|
|
|
| |
 |
|
|
|
|
|
 Előző hírlevelem alapján úgy tűnhet, mintha az önértékelés pusztán a tudatosságunkon múlna. Bizonyos objektivista pszichológiai irányzatok olyan racionális lénynek tekintik az embert, amely totális ellenőrzést gyakorol a sorsa illetve a reakciói felett. Persze sok esetben ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk. :) Bár valóban képesek vagyunk az absztrakcióra és a szabályozott tudatos gondolkodásra, mégis az érzelmi alapállapotunk (alapállapotaink) nagy mértékben meghatároznak bennünket. Sőt! Ma már azt is tudjuk, hogy az érzelmi állapot (intelligencia?) nagy hangsúllyal esik latba a komfortos, eredményes élet kialakításában.
Miközben e sorokat írom, került a kezembe egy hetilapban megjelent interjú Mérő Lászlóval. Izgalmas, amikor egy kognitív pszichológus az érzelmek meghatározó hatásáról beszél: „Mindenkinek a gondolkodására hatással vannak az érzelmei. Nem mindegy azonban, milyen érzelmek keverednek a különböző típusú gondolkodásainkkal. A jókedv például segíti a kreativitást, és a rutinmegoldásokat, míg a negatív érzelmek gátolják ezeket. Az elmélyült, analitikus gondolkodásra viszont inkább a rosszkedv hat pozitívan.”
Ez a megközelítés megerősített, s különösen inspirált az érzelmi alapállapot vizsgálatára a születési horoszkópban. Evidensnek tűnt, hogy a Hold (hangulat, ösztönös reakciók, komfortérzet) konstellációja modellezheti. Koncentráljunk most erre (bár megjegyzem a Mars és a Vénusz is megérdemelné). Egy Robert E. Thayer nevű amerikai pszichológus szerint alaphangulatunkat az energiaszintünk és a feszültségszintünk jellemzi. Például a depresszív alaphangulatot az alacsony energiaállapottal és nagy feszültséggel jellemezhetjük. A Hold jegye azt gondolom inkább formai, stílusbeli megoldásokra utal. Így aztán ad absurdum egy Ikrek Hold is lehet depresszív, ha feszült fényszögben áll egy alacsony energiaállapotot generáló kollektív archetípussal - legfeljebb sokáig jól tudja titkolni. A feszült állapotokat erősödő sorrendben a következő fényszögek jellemezhetnék: 30°, 150°, 180°, 90°. Ugyanez a harmonikus állapotot illetően: 0°, 60°, 120°. Az energiavesztés esetén a Neptunuszra és a Szaturnuszra gondolnék, míg az energikusságot a Jupiter, az Uránusz és a Plútó esetén várnám.
Minderről persze nem először spekulálok, az alábbi linken megtalálod a kiinduló ábrát és az asztropszichológiai változatát is. |
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
 SEGÉDANYAG AZ ASZTROPSZICHOLÓGIAI ANALÍZISHEZ
Régóta tartoztam a tanítványaimnak egy „szamárvezetővel” a születési képlet analitikus feldolgozásásához. Az asztrológiai analízis, amikor elemeire bontja a radixot, akkor dezintegrál, integrációt bont. Ezt teszi azért, hogy egy új, jobb integráció, ökonomikusabb szerveződés tudatos kialakításához segítse – az asztrológus elemző közvetítésével – a képlet tulajdonosát. A dezintegráció energia felszabadulással jár, ami a kliens egojának a rendelkezésére áll egy új, tudatosabb, kompetensebb életvezetéshez. A felszabadult pszichés energiát az ego tudatos energiabefektetésével az integráció irányába terelve növekedhet az autonómia szintje az asztrológiai képlet tulajdonosának. S mi egyéb célja lehet egy aztropszichológiai konzultációnak (?!) A segédanyag kinyomtatható pdf formátumban érhető el a weblapon. Bizonyára a tanórai visszajelzések és javaslatok alapján még bővülhet és miinden bizonnyal bővülni is fog.
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
 AZ EGYSZERI ASZTROLÓGUS
Bő öt éve, hogy egy internetes fórumban megszületett az alábbi írás. Azóta néhányszor még más webes felületeken bevetettem egyfajta tesztelő szándékkal. S lásd csodát, mindig volt aki magára vette :) Sőt azóta jónéhány helyen láttam beemelt szövegként az internetes gyakorlat jó (rossz) szokásának megfelelően forrás megjelölés nélkül. Úgy tűnik nem veszti el aktualitását. Egy tanmeséről van szó mely a tanácsadás pszichológiai csapdáiról szóló hozzászólás-sorozat talán önmagában is működő darabja.
„Az Egyszeri Asztrológus kezdetben talán csak jobban tisztába akart jönni önmagával és nem elégítették ki a magazinhoroszkópok, vagy ez állandó téma volt a társaságban és szeretett volna kitűnni a hozzáértésével, vagy un. ezoterikus ponyvákat (és/vagy nem ponyvákat) olvasott és úgy vette észre hogy ez asztrológia érdekes dolog. Először csak kérdéseket tett fel különböző internetes fórumokban, de mindig volt egy kis hiányérzete. Ezért aztán úgy határozott végére jár a dolognak és keres egy iskolát. Sokat kipróbált, de végül egy tekintélyszemélyt választott. Megtalálta az ő Nagy Varázslóját és beállt hozzá varázslótanoncnak. Végül is jól döntött, hiszen az egyik legnagyobb nevet választotta a piacon (természetesen a választása ízlésbeli szempontok alapján történt, de rögtön tagja is lett az adott szekértábornak). A Nagy Varázsló persze nagyon vigyázott a presztízsére, a neve márkavédjegy volt és a tanításból élt. De az Egyszeri Asztrológusnak, a varázslótanoncnak is jó volt így, hiszen állandó igazolást várt arra, hogy jól választott, ezért rajongott a Nagy Varázsló produkcióiért. Így szocializálódott szép lassan az évek során.
Közben azért jó dolog is történt: az éppen tanult problémás asztrológiai konstellációkat magára vette (felfedezni vélte a saját képletében). Ez bizony egy esély volt arra, hogy ne elnyomja, hanem integrálja magában és kifejlessze a „sebzett gyógyító” archetípusát. Vannak akiknek van erejük ezt a belső polaritást elviselni, és vannak akik elbuknak a döntő stádiumban. Ettől még ők is híres, szakmailag jól képzett asztrológussá válhatnak, ám a sebzett gyógyító értelmében vett jó asztrológus már nehezen lesz belőlük. Nos az Egyszeri Asztrológusból híres, szakmailag jól képzett asztrológus vált. Persze ekkorra már rég nem önmaga megismerése érdekelte. Részt akart venni a Nagy Polaritás játékban. Ez még rendjén lenne, de elkövette azt a hibát, hogy csak az egyik oldalt vállalta.
Folyamatosan praktizált, beavatkozott, sikerei voltak, építette az ő saját márkanevét. A munkáját elméleti és gyakorlati szempontból uralta, ám életének minden területére ráült az asztrológia. Azt is mondhatnánk, hogy rászáradt a Nagy Varázsló szerepe. Otthon vacsora közben, a partnerével az ágyban, a gyerekeivel játszva is ő volt a Nagy Varázsló, aki rálát a dolgokra. Sőt már nem is a saját életét élte, hanem a fejében kavargó képletek éltek helyette. A kliensei éltek helyette, illetve az ő életüket mozgatta egyfajta mindenhatóként, mint egy számítógépes stratégiai játékban. Megjelent a praxisában a hatalom, a tekintély, a megkérdőjelezhetetlenség.
Szakemberévé vált a személyiségfejlődésnek, csak éppen az ő személyisége nem fejlődött. A kliensek a tökéletes ember képét vetítették ki rá. Ez ellen természetesen ő szerényen tiltakozott, de azért hízott a mája. A tudattalan szintjén megtorpant a fejlődése, hiszen ő tökéletes. Ahogy Guggenbühl-Craig mondaná: »Végül a prófétai igazlátás inflációjának áldozatává vált.« Sikeres, elégedett, de individuációjában megtorpant emberként halt meg.”
Keresd fel az oldalt, fújd le róla port…
és olvasd el a teljes anyagot az asztrológus-kliens kapcsolat pszichológiai csapdáiról! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
