Részlet Mohás Lívia egy hosszabb tanulmányából. A teljes anyag is (Mohás Lívia szíves hozzájárulásával) megtalálható az oldalon: A női entitás aphroditéi vonaláról. Remélem ez a kiragadott részlet kedvet csinál majd a teljes tanulmány elolvasásához is.

Megfigyelhető egy sajátos aphroditéi gondolkodás- és magatartásmód, az erosz-bölcsesség. Vannak nők, akikkel ez mintha veleszületett tulajdonságuk lenne, kicsi koruktól rendelkeznek vele, mások lassan, több-kevesebb spontaneitással vagy megtanulják vagy sem. Olyan gondolkodás- és magatartásmód ez, amely a leginkább lehetővé teszi a feminin jellegű érzelmek mozgatását és felhasználását. Illusztrálásképp kövessük nyomon Clarice-t, a több Oscar díjjal kitüntetett A bárányok hallgatnak: című, (Jonathan Derrime rendezte) filmben. A produkció rettenetes részletekkel, véres képekkel, kegyetlen pszichopatákkal döbbenti meg a nézőt. Ha valaki nőnek született, akkor külön is szoronghat, például a testi erőszaktól, ámbár az a világ, amely nem kifejezetten nőbarát ideológiát tart fenn, az másban is mindig veszélyezteti a nőt, nemcsak testi épségében. Veszélyezteti a méltóságát, a személyisége kifejlesztését és a szuverenitását.

A filmben szereplő nő – Clarice – FBI nyomozó (Jodie Foster alakítja). A régi és újfajta női félelmet lélektani ugródeszkaként használja, motiváló anyagként, azaz szorongását transzponálni képes munkájába, és így győzelemmé alakítja. A rendőrakadémián pszichológiát és kriminalisztikát tanult, elsajátította szakmájának egyéb tudnivalóit, amik a hagyományosan férfias vonásokra alapozódtak. Szellemi munkában: a tények, a tények, a tények keresése és megtalálása, ezeket aztán logikusan elrendezni, ésszerűen elemezni és következtetni. A fizika követelmények terén: betörni az ajtót, előrántani a fegyvert, pontosan célozni, a gyanúsítottat leteperni, kezét hátracsavarni, csuklójára rácsattintani a bilincset. A főnöke férfi, a börtön pszichológusa férfi, akik figyelmeztetik: vigyázzon, ne érzelmekkel közelítsen ehhez a gyilkoshoz, semmiképp ne engedje, hogy a démon, amelyik ebben a bűnözőben lakik belepiszkítson pszichikumába, beköltözzön az agyába, ne mondjon neki semmi személyeset. De valamit mégis tudjon meg róla, mert ez az agyafúrt, okos bűnöző pszichiáter volt, így a hagyományos teszteken átlát. És gondolom, a férfi kihallgatók gondolkodási műveletein is, bár erről a filmben Clarice férfi kollégái tartózkodnak beszélni. A sorozatgyilkos Lecter, valóban démoni karakter. Egyébként szellemes, középkorú férfi. Találkozásukkor az ősi ellentét – de nem ellenség – jelenítődik meg: a Szép és a Szörnyeteg néz egymásra, kezd párbeszédet, és lassan létrejön egy fontos kapcsolat. Nemcsak azért fontos, mert Clarice számára szakmai sikert hoz, hanem mintát mutat arra, hogy a feminin félelem győzelemmé változtatható, bátorságot ad a védekezéshez, talán még a Lecter félékkel szemben is.

Clarcie Starlig mégsem a férfiak módszerét alkalmazza a gyilkos kihallgatása során, nem a maszkulin módszert, a szent-györgyit: levágni a sárkány fejét, elpusztítatni újra és újra, mert a sárkányfejek szüntelen kinőnek. A feminin „harc” a sárkánnyal más. Személyesebb, nem nélkülözi az együttműködés lehetőségét, a feminin „harcos” tudatában van annak vagy ösztönösen sejti, hogy ebben a ridegen racionális maszkulinitásra épülő világban az uralt érzelmek nagyhatalmú erők, aktívumok, vagyontárgyak, amikkel nem bánhat könnyelműen, ezekben ő a dúsabb, a küzdelemben felhasználja az érzelmek adta női fölényt és a sajátos erosz-bölcsességet.

Clarice munkájában, amint a démonnal dolgozik, megfigyelhetőek a sajátos gondolkodás- és magatartásmód, az erosz-bölcsesség jellemzői:

A lefegyverző szelídség. Az aphroditéi nő nem fitogtatja sem a tudását, sem a hatalmát. Clarice amikor először megjelenik Lecternél, majdnem olyan szelíd, akár Aphrodité lehetett Ciprusnál, amikor „szép szemérmesen” kilépett a habokból. Az aphroditéi nő tudatában van annak, hogy a férfiak – noha kényelmes számukra – mégsem igazán szeretik a lábtörlés alázatot, de imádni képesek a szelídet. A magatartás szelídsége feminin érték, amit érvényesíteni, uralni és használni lehet. Látványosan nem lázad a férfi világ ellen.

Nem veszi föl a kesztyűt. Lecter az első találkozáskor kötekedik, fölényeskedik. Micsoda dolog, mondja, hogy egy ilyen kis kezdőt küld maga he-lyett a főnöke. Clarice nem kötekedésseI válaszol, kitér. Lecter egyre dominálni akar, már személyeskedik: ki maga, honnan jött, bizonyára alacsony társadalmi rétegből, vidéki bugris, olcsó cipőben… Clarice nem a komiszkodásra reagál, hanem arra, amiben Lecternek igaza van, elismeri, hogy a pszichiáter sokmindent eltaláIt, amit mondott, abban van igazság.

Felébreszteni “a professzort”. Clarice a férfi fölényeskedő mondatai után így szól: „Tanulni jöttem Magához”. A férfiak figyelme aligha tud ellenállni, ha ezt a mondatot egy aphroditéi nő hitelesen tudja kiejteni, ha valóban érezhető a mondat mögött valamiféle tanulási kedv. Lecter is megelevenedik. Szenvedélyes tanító, mint sok férfi társa. C. G. Jung szerint a férfi lélekrész, az animus négy fejlődési stádiumon halad keresztül. Az izomember az első fázis, a negyedik fázis a legmagasabb szint, amikor az animus már egyetemes szintű ideákat tud közvetíteni, új értelmet képes adni a létezésnek. Az ezt megelőző fázis „a professzor”-ság, a verbalitás állapota. Lecter felvillanyozódik, amikor taníthatja Clarice-t.

A személyesség varázsa. Közel engedni magunkhoz a másikat, hogy ne csupán a tetteit, hanem őt is megismerjük – ez a személyesség alapbeállítódása. Clarice belemegy a személyes témákba. Lehet, hogy az íróasztal mellett igen, de itt személyes találkozások alkalmával a sötét tetteket nem kategorizálja, nem ítél, nem ítélkezik. Nem kívánja racionálisan elrendezni a tényeket, sem felállítani az események és tények bizonyos sorrendjét, hogy azok tárgyilagosan analizálhatók legyenek és nem akar azonnal objektív tisztánlátást, ahogyan rendszerint a férfi agy teszi. Még valamit nem tesz: nem szorítja sarokba a másikat a hatalom adta fölénnyel. Ezek helyett küszöb körüli ingerekkel azt érzékelteti a gyilkossal, hogy ő nem csupán FBI ügynök, hanem személyiség, méghozzá női személyiség. Odáig elmegy a pszichikus közelségbe, hogy egyik alkalommal még a legmegrázóbb gyerekkori élményét is elmondja a gyilkosnak, ami Clarice-nak a gyengék és kiszolgáltatottak iránti részvétét jelzi. Az élmény: kislányként egy tanyán, éjjel, keserves sírást hall, nyomába ered a hangnak, a pajtában seregnyi kisbárányt talál. A másnapi – közeleg Húsvét – Ievágásra várnak és sírnak. A kislány Clarice kinyitja a pajta ajtaját, de a bárányok nem menekülnek. Ennek az élménynek jelképi ereje és hatása nagy – bár a filmben épp csak érintőlegesen hangzik el, képben nincs megjelenítve. Mégis, talán anélkül, hogy a néző ezt tudatosítaná: a véres, mocskos filmbeli közeget bevonja az ártatlanság szomorúságával, a jóindulat és a segítőkészség jelenlétével, amik a szenny ellenére mégiscsak léteznek a világban.

Ellentmondásos maszkulin motivációk észlelése. A beszélgetésekhez Clarice lejár a földalatti börtönfolyosóra, a társadalom szimbolikus bélcsatornájába, labirintus ez, ahol sötét tetteket elkövető embereket tárolnak. Az emberi tudattalan titkos börtönét is jelképezheti, ahová nem mindig könnyű leszállni. A filmbeli börtön sötét férfititkok gyűjteménye, nem annyira a tetteik titkosak, hiszen azokra többé, kevésbé fény derül, a titok mélyebben van: a motivációikban, az ölés rejtett okaiban.

Leeter – hiszen a lélek professzora – megmondja Clarice-nak, mi hajtja a nők felé a férfit, jelesül Buffalo Billt, az épp körözött, nőket gyilkoló és megnyúzó bűnözőt.

– A fiú vágyódik – mondja a pszichiáter. Az elképesztő bűnök motivációját ezzel a kis egyszerű mondattal jelzi, „A fiú vágyódik”. Mi van emögött? A férfiben élő roppant vágyakozás a női iránt, ez az irdatlan vágy a nőt olykor mitikus hatalommal ruházza fel. Ezzel a mitikus hatalommal szemben nem ritkán megjelenik a gyűlölet, a frusztráltság, a félelem – karöltve a vággyal. Billi esetében torz és kriminális tettet mozgósított, de lehetséges, hogy a maszkulinitásban bizonyos „egészséges” mértékig mindig benne van valamennyi gyűlölet a feminin lény mitikus hatalmával szemben.

Engedd megtörténni. Clarice, a démonnal dolgozva látszólag elengedte a gyeplőt, hagyta beszélni Lectert, néha még a kezdeményezés és a beszélgetés fonalának vezetése is a bűnöző kezében volt. Mélyüljön el a folyamat. Nem kell blokkolni a másikat, ha Clarice közbeszól, okoskodik, rápirít, hecceli, akkor nem tud kibontakozni amaz, akkor a gyilkos nem beszél magáról, tapasztalatairól és Billről. Nem jön olyan közel, hogy megismerhető legyen. Az a látszólag passzív és kontemplatív létezés, ami az „Engedd megtörténni!” magatartás jellemzője, feminin sajátosság. A tapasztalat azt mutatja, ez a nőknek jobban megy, mint a férfiaknak. Félálmos, néha kifejezetten ködös állapot, kedvez az intuíciós és kreatív impulzusok megjelenésének, ilyenkor mintha a tudatos és a tudattalan közel lenne egymáshoz. Fiziológiai analógia: a magzat kihordása. A megtermékenyülés után a magzat mint- egy magától fejlődik, csupán „Engedd megtörténni!”, és kilenc hónap múlva megjelenik a világban az új teremtmény. Közben maradj nyugton és figyelj. Mint ahogyan Pszichének tanácsolta a susogó sás Aphrodité egyik próbájában. Várd ki a végét! Akkor lépj, ha úgy látod, itt az ideje. Amikor a nap lement és a veszedelmes kosok fáradtan levonultak a küzdőtérről, akkor Psziché összeszedhette a pázsiton maradt aranygyapjút.

Kép: © Részlet A bárányok hallgatnak című filmből

Share This