Nem feltétlenül kell itt gondolnunk valami nagy dologra. Még csak valamilyen fránya planétának sem kell belépnie a Skorpió jegyébe. Nap mint nap megélhetünk ilyen határhelyzeteket. Egy reggel leejtjük a kedvenc teáscsészénket és az darabokra törik a kövön (nigredo állapot). Dühösek és szomorúak vagyunk egy ideig a veszteség miatt (még mindig nigredo állapot). Majd elkezdjük feltakarítani a csésze maradványait (albedo állapot). Végül kiválasztjuk a következő kedvenc csészénket levéve azt a polcról vagy rákeresve egy webáruházban (rubedo állapot).

A Skorpió pillanatnak meghatározó kiinduló eleme az alkímiai műveletek első állomása: a nigredo, azaz elfeketedés. Néha szó szerint. Lemenni egy mély pincébe és ott megkeresni a legpókhálósabb sarkot – nigredo állapot. Amikor késő este megszűnik az áramszolgáltatatás és percekig keressük a gyertyát vagy az elemlámpát – nigredo állapot. Lemászni, vagy beleesni egy mély gödörbe – nigredo állapot. Bemenni egy sűrű sötét erdőbe – nigredo állapot. Lefelé egyenlő a befelével.

„Az emberélet útjának felén / sűrű sötét erdőbe jutottam, / mivel az igaz utat nem lelém.” (Dante: Isteni színjáték)

Elveszíteni egy kedvenc tárgyat – nigredo állapot. Elhagyottá válni vagy éppen otthagyni valakit – nigredo állapot. Egy vasárnap délután, takaróba burkolódzva visszahúzódni egy hátsó szobába és egy órára átengedni magunkat a szomorúságnak – nigredo állapot. Amikor éjszaka hazafelé sétálva a sarkon egy mérges kutya megugat – nigredo állapot.

Alámerülni valamiféle félelmetesbe, fájdalmasba, szomorúba, elvesztésbe, jellemzően mindig egy kisebb vagy nagyobb nigredo állapot. Ám ha az egészet archetipikus szintre emeljük, akkor tulajdonképpen szükséges a mélypont megtalálása a továbblépéshez, és ezt szolgálja az elfeketedés (nigredo) állapota.

Az alkimista modell következő állomása az albedo: a kifehéredés. A kifehéredés nélkül semmi értelme nem volna az azt megelőző elfeketedésnek. Érdekesek és elgondolkodtatóak az idevonatkozó alkimista fogalmak. Az albedo fázisai: ablutio – megmosás, baptisma – megkeresztelés, cauda pavonis – színekre bontás.

Ehhez is tartoznak akár mindennapi jellegű cselekvések és történések. Feljövetel a pincéből, a gyertya lángra kapása, amikor újra világos van, amikor tiszta lappal indulhatunk, amikor megnyugodva túl vagyunk egy ijedtségen, amikor az erdőből kilépünk egy tisztásra, amikor találkozunk egy jóbaráttal, amikor a macskánk dorombolva az ölünkbe ül.

Miközben a fehér az alkimista gondolat alapján az ébredés színe, addig a rubedo (bíbor, arany) a „még tovább ébredést” jelenti, azaz a megvilágosodást. Értelemszerűen itt is szükségesek az előző állomások, hiszen az elfeketedések és kifehéredések megélése nélkül túl erős lehet a megvilágosodás fénye. Még a végén belehülyülünk.

A magam demisztifikáló megközelítésénél maradva: egy jól előkészített, azaz az előző állomásokat ki nem hagyó rubedo állapot az önálló, előre tekintő kreatív ego megszületésének pillanata. Az új megszületésének a pillanata, a továbblépés pillanata, az újrakezdés Skorpió pillanata.

A pillanat, amikor az új teáscsészénket kézbe véve belekóstolunk a finom forró teánkba.

Tick Ervin [asztrológus, szomatodráma játékvezető] | Kép: © Brooke DiDonato

Share This