Régen került kezembe ennyire lebilincselő írás. Igaz tanítások az emberről, Istenről, a természetről, a gyógyításról, a dal erejéről… Hiteles, ma és általunk is használható tudás. Medveszív könyve egy krí javas ember, gyógyító, tanító életén keresztül mutatja be népének életét, hitvilágát. Történetein keresztül megértjük az emberi lét alapvető igazságait. Segít minket visszatalálni gyökereinkhez, a természethez, Földanyához… igaz önmagunkhoz. Szeretettel ajánlom, nemcsak azoknak, akiket az amerikai bennszülött kultúra érdekel, hanem minden szellemi úton járónak! – (Fehérholló Öskü, baksa, tanító)

Medveszív és Molly Larkin: A szél az anyám

Sensum Donum Kft., Budapest, 2014
Fordította: Balázs Katalin
Olvasószerkesztők: Dr. Györgyi László és Mészáros Csilla
Facebook oldal: facebook.com/Medvesziv

Részlet a könyvből

Háromnapos koromban anyám felvitt egy közeli dombtetőre, és bemutatott az elemeknek. Először bemutatott a Négy Égtájnak: Keletnek, Délnek, Nyugatnak és Északnak. „Különleges áldást kérek erre a gyermekre. Ti ölelitek körbe az életünket, és tartotok bennünket életben. Kérlek titeket, hogy óvjátok őt, és hozzatok egyensúlyt az életébe.”

Ezután piciny lábamat Földanyához érintette. „Kedves Földanya és Föld Nagyanya, ez a gyermek egyszer járni, játszani és futni fog rajtatok. Tanítsátok meg az irántatok való tiszteletre, ahogy felnő. Bárhová is vezessen útja, legyetek ott, támasszátok meg, és gondoskodjatok róla.”

Bemutatott a Napnak. „Nap Nagyapa, süss erre a gyermekre, miközben növekedik. Teste minden porcikája legyen ép és erős, nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is. Akárhol is van, vedd körbe meleg és szeretetteli energiáddal. Tudjuk, hogy lesznek felhős napok is az életében, de te mindig állandó és sugárzó vagy – kérünk, ragyogj át a felhőkön erre a gyermekre, és mindenkor tartsd meg őt biztonságban.”

Anyám felemelt, hogy a szellő körülölelhessen, miközben a szélhez beszélt: „Kérlek, ismerd fel ezt a gyermeket. Néha erősen fújsz majd, néha szelíden, de segíts neki úgy felnőni, hogy mindenkor megbecsülje a jelenlétedet, amíg ezen a bolygón él.”

Ezután a víznek mutatott be. „Víz, nélküled nem élhetünk. A víz az élet. Kérlek, hogy ez a gyermek sohase szomjazzon.

Hamuval megkente a homlokomat, és így szólt: „Tűz, égesd el az akadályokat ennek a gyermeknek az életében. Tisztítsd meg az utat, hogy ne botladozzon, miközben a minden élő szeretete és tisztelete felé vezető ösvényen jár.

Még aznap éjjel bemutatott a teliholdnak és a csillagoknak is. Ezeknek az elemeknek kellett vigyázniuk rám, miközben felnövök, s a Földanya és Föld Nagyanya szőtte fűszőnyegen futkározom, s belélegzem az életadó levegőt, amely a testemben áramlik, és kilélegzéskor kivezeti belőlem a méreganyagokat.

Mivel a népemnek ilyen kapcsolata volt az elemekkel, az odatartozás érzésével nőttem fel. Gondolom, emiatt kapcsolódott a legtöbbünk olyan könnyen a környezethez. Már nagyon régen felismertük, hogy mindenütt élet van körülöttünk – a vízben, a földben, a növényzetben. A gyermekeket bemutatták az elemeknek, hogy miközben felnövünk, ne nézzük le a természetet, de ne is nézzünk föl rá. A természet részének éreztük magunkat, azonos szinten voltunk vele. Minden egyes fűszálat tiszteltünk, minden egyes falevelet a sok másik falevél között – mindent.

Tartalomjegyzék:

Bevezetés
I. Könyv: Beavatás
(1. A szépségben járni – 2. Sokoldalú neveltetés – 3. Gyógyítóvá lenni nem választás kérdése – 4. A fa köré csavarodva)
II. Könyv: A gyógyulás bennünk rejlik
(5. Kinek az ereje? – 6. Gyógyítás – 7. Másfajta gyógyítás – 8. Egyensúlyban járni – 9. megbirkózni a szenvedéssel)
III. Könyv: megtanulni, hogyan éljünk
(10. A szeretet ereje – 11. Beszélgetés a földdel – 12. Másfajta vallás – 13. A pejot útja – 14. A szent pipa – 15. Csatornává válni: a látomáskeresés – 16. Mindannyiunknak van mit adnia)
Epilógus, Imák

A nevem Nokus Feke Ematha Tustanaki – ami a ti nyelveteken azt jelenti, „Medveszív”. Marcellus Williams néven is ismernek, Oklahoma államban születtem 1918-ban. A maszkagí törzsből származom. Eredetileg a mai Georgia és Alabama államok területén fekvő folyók mentén éltünk. Az idővel ott letelepedő európaiak nem használták a maszkagí elnevezést, egyszerűen csak az élőhelyünk alapján utaltak ránk, mint „az indiánok, akik a patakok [angolul creek, ejtsd krík – a ford. megjegyzése] mellett élnek.” Ez a név terjedt el, így lettünk krík indiánok, de valójában mi a maszkagí nemzet vagyunk.

Share This