A fordítás Liz Greene 1999-ben, az Apollon folyóiratban illetve az AstroDienst-en megjelent tanulmánya alapján készült. Nem a teljes cikk, annak összefoglaló vázlata. (Mészáros Csilla fordítását Tick Ervin szerkesztette)

Az élni akarás nagy titok. Minden orvos, akinek életet veszélyeztető betegségekkel volt dolga, tudja, hogy az élni akarás hatással lehet mind a testi, mind a lelki közérzetre, és hogy a túlélés gyakran sokkal inkább a beteg beállítódásától függ, semmint az orvosi ellátástól. Ám ez az akarat, az élni akarás nem is feltétlenül azonos azzal, amiről azt állítjuk, hogy érezzük. Mondhatjuk azt, hogy vágyunk az életre, valahol mélyen magunkban azonban szeretnénk haza térni, és ez a feloldódás utáni vágy sokkal nagyobb lehet minden tudatos szándéknyilatkozatunknál, hogy meg akarunk gyógyulni.

Egyesek kreatívan reagálnak a konfliktusokra, a fájdalomra és a csalódásra, ami által a perspektíváik, sőt az életkörülményeik megváltozhatnak. Mások megkeserednek, reményvesztettek lesznek, és az alkony szürke világában élnek, vagy teljesen elveszítik az élni akarásukat. Nemcsak tervezett öngyilkosságok fordulnak elő azon emberek között, akik belül már feladták, hanem maguk által konstruált „véletlen” halálesetek is, amelyeket, még ha tudattalanul is, az a hatalmas vágy táplál, hogy véget vessen minden szenvedésnek és szerencsétlenségnek. Az önromboló magatartás nem mindig a túlzott gyógyszerszedésben vagy az érfelvágásban nyilvánul meg.

Nincs egyszerű magyarázat arra, hogy egyes emberek a szerencsétlenség és az akadályoztatások ellenére az élet kihívásaihoz felnőnek, míg mások hátat fordítanak a jövőnek, bár kedvez nekik a szerencse. Ezen túlmenően az élni akarás elvesztése nem mindig vezet önromboláshoz. Megnyilvánulhat olyasfajta igényként is, hogy másokat tegyünk tönkre, úgy, mintha egy mély és hozzáférhetetlen szinten a reménytelenség és a méltánytalan bánásmód kivetítése egy másik személyre a szenvedő személynek megadná azt az illúziót, hogy erős és ellenőrzése alatt tartja az életét. Ez az ember, aki elveszítette az élni akarását, szélsőséges esetben megpróbálhatja mások örömét elvenni, és talán még az életüket is, amennyiben talál egy bűnbakot, akire ráruházza minden kétségbeesését, ami mélyen benne lakozik.

Ez a rejtély, mint minden más rejtély is, az egyén egyediségére vezethető vissza. A születési horoszkóp betekintést adhat abba a mintába, amely aláássa ezt a személyiségstruktúrát. Az élet polaritásainál nekünk, asztrológusoknak meg kell néznünk a planéták polaritását; és a remény – kétségbeesés, élni akarás – reményvesztettség ellentétpárokat megvilágíthatja legalábbis részben a Nap – Chiron polaritás.

Nem hiszem, hogy e két bolygó egyikét is valájóban megérthetnénk anélkül, hogy a másik jelentését ne vennénk figyelembe. Bár nincsenek minden egyes születési horoszkópban fényszögkapcsolatban egymással, minden horoszkópban megtalálhatók és egyfajta dinamikát hoznak létre a személyiségen belül. Egy közvetlen kapcsolat felerősíti ezt a dinamikát, és gyakran az individuum utazásának középpontjává válik, ám a dinamika ettől függetlenül mindegyikünkben megvan. A Szaturnuszig bezárólag az összes planéta az individuális egó fejlődését szolgálja, ami a legegyértelműbben a Napnál nyilvánul meg. Azt is mondhatnánk akár, hogy a személyes planéták a Napot mint az individualitás központját „szolgálják”.

Chiron azonban a Szaturnusz és a külső bolygók közötti határon található, és ezáltal kollektív témákat közvetít, amelyek hatással vannak az individuumra és megsebzik őt. Chiron kollektív hatásai valamiféle kollektív „gyógyíthatatlan”-t jelölnek, hiszen a seb a kollektívban és az elődökben található meg. A Nap az élet értelmét és az egyén célkitűzéseit mutatja, amelyek szoros kapcsolatban állnak az élni akarással és azzal a vággyal, hogy önmagunkká váljunk. Mindkét bolygónak szüksége van a másikra, ám ha az egyensúly túlságosan az egyik irányba billen el, lelki nehézségekkel számolhatunk.

Egy lista azokkal a „kulcsszavakkal”, amelyek segíthetnek a Nap és a Chiron közötti kapcsolat megértésében. A továbbiakban részletesebben is kifejtem őket és rámutatok arra, hogy mi történhet, amikor a Nap a Chiron ellenében dolgozik, és mi történik akkor, amikor együttműködnek.

 

Kulcsszavak

Nap Chiron
Személyes sors Kollektív gyengeségek
Az élet értelme Illúzióvesztettség
A jövőbe vetett remény Meghiúsult ideálok
Önbizalom Elkerülhetetlen sérülések
Nagyvonalúság Elkeseredettség és cinizmus
Önálló identitás Testi és lelki szenvedés
A kollektívtől és a családtól való függetlenség Múlandó határok elfogadása
Alkotó erő A megértés iránti igény
A játékra való képesség Együttérzés
Az isteni gyermek
 
A Nap konfliktusban a Chironnal A Nap harmóniában a Chironnal
Depresszió Bölcsesség
A bizalom elvesztése Türelem azzal szemben, ami megváltoztathatlan
A folyamatos sebzettség érzése Állhatatosság és bátorság
Cinizmus Mélyebb minták megértése
Kudarckerülés Mélységbe vezető melankólia
Úgy érzem, hogy igazságtalanul bánnak velem Elszántság arra, hogy mások jóllétéhez hozzájárulj
Igazságtalanul bánok másokkal Együttérzés
Kisebbrendűségi érzés kivetítése másokra A különlegesség érzése, az emberi határokon belül
Az élni akarás elvesztése Az élni akarás aktivizálása

 

A Nap jelentése

A Nap az élő individuum lényét reprezentálja, azt az istenséget (vagy ha egy kevésbé spirituális fogalmat veszünk elő, azt az életerőt), amely egy meghatározott életszakaszra emberi formában ölt testet, és specifikus formában és specifikus célokon keresztül jut kifejezésre.

A Napon keresztül tapasztaljuk meg magunkat mint egyedülálló lényeket, amelyek olyasvalamit hordoznak magukban, amivel hozzáteszünk valamit az élethez. Charles Harvey egyik előadásán elhangzott megjegyzését idézve elmondhatjuk, hogy a Nap hozzásegít minket ahhoz, hogy összeköttetésben érezzük magunkat a makrokozmosszal és valami örök részeként éljük meg magunkat. Ez a belső tapasztalat nem a hétköznapi értelemben vett „boldogsággal” ajándékoz meg bennünket, hanem mély felszabadultsággal és reménnyel, amelyek abból az érzésből erednek, hogy hasznos és jelentőségteljes életet élünk. „Individuális sorsunk” megtapasztalásának is nevezhetnénk ezt, mivel a Nap azt a személyiségrészt világítja meg bennünk, amelyik tudja, hogy azért vagyunk itt, hogy megéljünk egy meghatározott szándékot. A görög mitológiában Apolló volt az az isten, aki a családi átok sötétségét feloldotta, és az egyént megszabadította az elődök bűneinek terhétől. Individuális jelentőségünk érzése ténylegesen segíthet megszabadulni attól az érzéstől, hogy családi múltunk foglyai vagyunk.

A Nap egyébként megadja nekünk egyedi jövőnk érzését is, a célunkba vetett bizalmat és azt a meggyőződést, hogy „valahová tartunk”. A Nap teszi lehetővé számunkra, hogy megszabaduljunk a hiábavalóság és az értelmetlenség érzésétől, és megerősíti bennünk egyedi voltunkat, értékünket, akkor is, ha az életkörülményeink fájdalmasak.

Fordítva: egyedi sorsunk, reményünk és jelentőségünk megtapasztalása önbizalmat ad nekünk és hitet abban, hogy az élet elméletileg jó, ami testi és lelki szinten hatalmas gyógyító erőt jelent. Ha a Nap kifejezőereje valamilyen okból adódóan gátolt vagy alulfejlett, például gyerekkori sebek vagy belső konfliktusok miatt, amelyek a születési horoszkópban megmutatkoznak, nehezebb lehet kapcsolódni ahhoz az érzéshez, hogy jogunk van önmagunknak és élőnek /elevennek lenni. Az élet nehézségei ekkor felerősödhetnek, hiszen hiányzik az egyszeriség és a remény belső érzése, amire támaszkodni lehetne.

Az az erő, hogy létrehozzunk valamit, függ a Naptól a születési horoszkópunkban. Hiszen ha alkotunk valamit, átadjuk magunkat valami „másnak” magunkban, amiről azt hisszük, hogy termékeny lesz. A kreativitáshoz bizalomra van szükség, éppen úgy, ahogyan a játék bizalmat kíván, amikor átadjuk magunkat egy fantáziadús erő áramlásának, amitől boldogok leszünk. E kreatív és játékos Naperő legősibb jelképe az isteni gyermek szimbóluma, amely valami örökké fiatal és szétrombolhatatlan részünket személyesíti meg.

 

Chiron jelentése

A görög-római művészetben Chiront szinte mindig egy gyermekkel a vállán jelenítik meg. Ám a remény e jelének ellenére a kentaurok királyának alakja tragikus alak. Érdemes a mítoszt felidéznünk, amit olyan gyakran eltorzítva vagy meghamisítva ábrázolnak, mert nagyon fájdalmas. A mítoszban Chironból azért lesz gyógyító, mert sérült. Ez azonban csak egy olyan optimista értelmezés, amely az élet fajdalmainak különös értelmet akar adni, miközben arról van szó, hogy a saját fájdalmunk alapján kifejlesszük magunkban az együttérzést és a bölcsességet, hogy képesek legyünk mások gyógyítására. A mítosz effajta értelmezése lehetővé teszi, hogy megtanuljunk bánni a saját sérüléseinkkel. Ám Chiron fájdalma a történetben nem ilyen nemes célt szolgál.

Ő már akkor tanító és gyógyító, mielőtt megsérül. Akár azt is feltételezhetnénk, hogy eleve sérült, mert szenved a magánytól, bár kentaur, és a kentaurok egy olyan törzséhez tartozik, amelyik a velünk született ösztönerőket jelképezi. Ő maga viszont civilizált, és elszakadt a törzsétől. Ilyen értelemben Chiron a bölcs állatot szimbolizálja, azt az eredendő erőt, amely szabad akaratából döntött úgy, hogy inkább az emberi evolúciót és az emberi tudatot szolgálja, mint hogy vakon megmaradjon az állati lét ösztönös kényszereitől való függőségben. Mintegy mesebeli „segítőkész állatként” Chiron hátat fordít vad ösztöntermészetének, hogy az evolúciót szolgálja, amelyet az előre vivő helyes útnak tart az élet egésze számára.

Ám Chiron rossz időben van rossz helyen. Beszorult Héraklész, a Nap hőse, aki az emberi ego erejét személyesíti meg, és a vad, zabolátlan kentaurok közé, akiket Chiron maga mögött hagyott. A harc közben Chiron nem foglal állást, mindkét féllel szimpatizál. Véletlenül eltalálja egy mérgezett nyíl, amelyet egy másik kentaurnak szántak. Talán közvetítő szerepe miatt, ami megfosztja veleszületett agressziójától. A seb nem gyógyul, nem számít, milyen gyógymódot is alkalmaz. Végül kínok közepette visszavonul barlangjába és halálért esdeklik. Zeusz és Prométeusz megszánják és neki adományozzák a halandóság kegyét, amely lehetővé teszi számára, hogy békében elhunyjon, éppen úgy, mint minden más halandó, bár ő egykor isten volt.

Ez a szörnyű történet az élet igazságtalanságát foglalja magában, amely minden egyén számára nagyon nehezen elfogadható; talán még nehezebben az idealisták számára, akik olyan tanokkal foglalkoznak, mint például az asztrológia. Szeretnénk azt hinni, hogy az élet igazságos, a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig a büntetését, legalább valamely más inkarnációban, ha nem is ebben az életben.

Itt van egy jó ember, aki szenved, pedig nem vétkezett. A fejlődés és a stagnálás, a tudatosság és a vak ösztön közötti kényszerű harc áldozata. Chiron annak a jelképe, amit igazságtalanul megsebesítettek bennünk – megsértette az élet és azok az elkerülhetetlen következmények, amelyek a kollektív psziché kudarcait és hiányosságait teszik nyilvánvalóvá, amelyek a psziché haladásért való fáradozásait szükségszerűen kísérik.

Mivel az ember mind a Nap hősét, mind a vadállatot egyesíti magában, és mivel a civilizációért való fáradozásaink a történelem folyamán oly gyakran borzalmas következményekkel jártak, magunkban hordozzuk az igazságtalanul ránk rótt fájdalom hagyatékát, amely generációkon át ível: testi és lelki szenvedést, mely nem az egyén vagy a szülők kudarcából ered, hanem a kollektív tudattalan által átörökített részünk.

De a kollektív katasztrófák, úgymint a holokauszt vagy a koszovói öldöklés is Chiron hatáskörébe tartoznak. Ezekben a szférákban – az életben, a történelemben, a társadalomban és a kollektív pszichében ható masszív erők által, melyeket nem tudunk kontrollálni, és amelyekért mi mint individuumok nem hordozzuk a felelősséget –, szenvednek károsodást és hiúsulnak meg individuális erőfeszítéseink, melyek a Nap által kapnak szárnyra, finomodnak és fókuszálódnak a belső bolygók által, és a Szaturnusz révén öltenek alakot és válnak erőteljessé.

Az ilyen összeütközések a kollektív megkerülhetetlen hiányosságaival keserűvé és cinikussá tehetnek minket. Megpróbálunk másokat büntetni, mert nyomorékká téve érezzük magunkat, megsebzettnek és gyógyíthatatlannak. Ám az is lehet, hogy magunkat büntetjük. Ugyanakkor, ha sikerül túlnőnünk eme zord elkeseredettségen, és ha a válaszok utáni keresésünkben elég kitartóak vagyunk, megvan az esélyünk arra, hogy ténylegesen választ találjunk – még ha ez abból is áll, hogy nincs válasz, és egyszerűen el kell fogadnunk halandó létünk határait.

Az elfogadás Chiron adománya, amely egyértelműen elkülönül az önsajnálattól és a rezignációtól. Chiron kegyét a halálra halandóságunk elfogadásának a jelképeként értelmezhetjük. Ez az átalakulás radikálisan megváltoztathatja az életszemléletünket, még akkor is, ha nem képes a gyógyíthatatlant meggyógyítani vagy a múltat megváltoztatni. Ezáltal tudunk majd együttérzést átélni, még ha korlátozott mértékben is. Chiron együttérzése egy nyomorék ember együttérzése egy másik nyomorék iránt. Mélyen együtt tudunk érezni azokkal, akik épp oly sérültek, mint mi magunk vagyunk. A Nap melege és fénye nélkül azonban megtörténhet, hogy nem tudunk nagylelkűek lenni ahhoz, hogy leváljunk azokról, akiknek a fájdalma a saját szenvedésünket tükrözi, és nem ismerjük fel, hogy az élet valamilyen módon mindannyiunkat megsebez.

 

Chiron, mint bűnbak: a megsebzett megsebző lesz

A folyamatban több állomás is van a sérülésektől a transzformációig.

  • Vissza a halandósághoz és a szenvedéstől való megváltódáshoz. Az úton dühösek vagyunk, haragosak vagyunk, másokat sebeznénk meg, keserűek és rezignáltak vagyunk, önmagunkat sajnáljuk, hiszen mások úgymond „igazságtalanul bánnak velünk”. Az út végén megjelenik az igény, hogy megértsük az univerzális mintákat, amik a fájdalmaink mögött rejlenek.
  • Az út bármely fázisában megrekedhetünk és megélhetjük a Chiron árnyoldalait, ami megnyilvánulhat a cselekedeteinkben is.
  • Tudatosítási feladat: „mi sodort ebbe az állapotba minket?”
  • Chiron állati (animális) részében sérült – az állat nem mérlegel, visszaharap.
  • Sérült vagy? – egyenes az út a destruktív erőszak alkalmazása irányába.
  • Kérdés, hogy a pusztítás iránti vágy velünk született vagy egy gyermekkori sérülés okozta? Valószínűleg minkettőnek szerepe lehet.
  • Élni akarás ösztöne + animisztikus reakciók – régi mély sebek a családi erőtér által közvetítve.
  • A túlélés nem magától értetődő…
  • Saját sebem vizsgálata (konstruktív megoldás)
  • Másokat megsebezni, örülni mások szenvedésének, a fölénnyel való visszaélés (destruktív megoldás)

 

Harc, küzdelem, szintézis

A pszichoanalitikus Bálint Mihály szerint minden testi és lelki megbetegedés magvában egy fundamentális (kollektív?) seb található leküzdhetetlen akadályként. Düh és elkeseredettség és az élni akarás elvesztése. A legtöbb esetben nem személyes bűnről van szó. Ha konfliktus tudatosul (vagy más megvilágítást kap), akkor esély van a (testi/lelki) betegségek pozitív alakulására.

  • Chiron-Nap konfliktus depresszív érzéssel, bizalomvesztéssel, folytonos sebzettség érzésével jár. Cinikussá válunk. Számítunk a kudarcra, az elbukásra – ezért be is következik.
  • Áldozatiság, bűnbak érzés
  • Projekció, bűnbak képzés: ekkor a Te oldal lesz az áldozat és/vagy a bűnbak
  • Ha nem tudatosodik a megsebzettségünk, akkor fölényesekké és türelmetlenekké is válhatunk azokkal szemben, akik úgy tűnnek számunkra, hogy nem szellemi úton járnak.
  • Kegyetlenek vagyunk azokkal szemben akik „véletlenül” szembesítenek saját erőszakosságunkkal – ilyenkor megsebzőkké válunk.
  • „Soha be nem gyógyuló seb a sötétben”

Chiron a vállán ülő isteni gyermekkel együtt konstruktív is tud lenni.

  • Bölcsesség: Nyugodt elfogadása a megváltoztathatatlannak – állhatatosság, szívósság, bátorság
  • Feladni az illúziókat, ami sok embert  cselekvésképtelenné tesz.

A társadalom, a csoport, (a kollektívum) jelöli ki a vezetőit, melyek jellemzők a csoportra. A vezető megtestesíti a csoport kollektív sebét – megsebzett és megsebző egyszerre.

 

Chiron és a melankólia

Chiron melankolikus oldala mélyebb utakon keresztül közelebb visz a segítő szerephez.

  • Együttérzés – képesek vagyunk mások sérüléseinek megértésére.
  • Chiron-Nap szelídebb megélései: nagyvonalúság, magányos, halandó, a képmutatás legyőzése, élni akarás.
  • Az élet igazságtalansága, hogyan sebzi meg a pszichét? – Ha képesek vagyunk a kihívást elfogadni, akkor nagy erőt és energiát tudunk mozgósítani.

Van kreatív megoldás. (C. G. Jung: Bika Chiron kvadrát Oroszlán Nap | Dane Rudhyar: Mérleg Chiron szembenállás Kos Nap)

 

A seb kreatív erővé alakítása

  • Hogy jutok el a mélyebb utakra?
  • Hogy legyek gyógyító és tanító?
  • Hogyan ne legyek sebző?
  • Hol és hogyan sebzett meg bennünket az élet?

Düh és önsajnálat helyett együttérzés irányába fordulni. Az ideál és és a realizálás között sok esetben szakadék van az emberi gyarlóságból fakadóan. A feladat: túljutni a chironi dühön, túljutni a bűnbakon és az áldozaton – elszakadni korábbi meggyőződéseinktől. Az erős identitás (Nap) a kulcsa a sikernek.

 

Konfrontálódni a Chironnal és kérdéseket feltenni

  • „Milyen jellegű a sebem?”
  • „Hogyan sebesített meg az élet?”
  • „Kit hibáztatok?”
  • „Hogyan kompenzálok?”
  • „Hol érzem magam bűnbaknak?”
  • „Hol akarok másokat gyógyítani és/vagy megsebezni, hogy meggyőzzem magam arról, hogy nem vagyok sebzett?”
  • „Hol szabotálom, pusztítom magam elkeseredésemben?”

Jegyzetek (Tick Ervin)

A 2060 Chiron kisbolygót és egyben 95P jelű üstököst Charles T. Kowal fedezte fel 1977. október 18-án. A Chiron az első ismert kentaur típusú égitest. Nevét a görög mitológia egy alakjáról, Chiron kentaurról kapta.

Keringési ideje: 50,4 év. Napközelben csak 8,4 csillagászati egységre van a Naptól, ilyenkor fejleszt egy kis kómát maga körül, így üstökösnek is minősül.

A kentaur típusú objektumok jeges, üstökösszerű égitestek a Naprendszerben, melyek az üstökösöknél kisebb excentricitásúak, és pályájuk a Jupiteré és a Neptunuszé közé esik. Valószínűleg a Kuiper-övből kerültek az óriásbolygók térségébe. Ha az óriásbolygók hatására a Naphoz közelebb kerülnek, rövidperiódusú üstökösökké válnak. Nevüket a görög mitológia kentaurjairól kapták. A kentaurok (görögül Κένταυρος) félig ember, félig ló alakú lények a görög mitológiában.

A kentaurok ismertek arról, hogy szeretik a bort, és amikor isznak, akkor a nőkre is hamar szemet vetnek. Sok szüzet raboltak el a kentaurok. Dionüszosz kíséretének gyakori tagjaivá váltak. A Pelión hegyen laktak, Thesszáliában. A legenda szerint Ixióntól származnak.

Az örökké féltékeny Héra párt keresett magának, hogy megbosszulja Zeusz félrelépéseit. Ixiónt alkalmasnak találta erre a célra, és az ifjú lapita király szerelemre lobbant az istennő iránt. Azonban Zeusz fülébe jutott a találka híre, és egy felhőből megformázta Héra alakját (Nephelé), majd ezt elküldte a légyottra. Ixión pedig nem sokat tétlenkedett, és lefeküdt a felhő-istennővel. Ebből a vad románcból született Kentaurosz, aki előszeretettel közösült vadlovak kancáival, s így félig ember félig ló alakú teremtmények jöttek a világra, akiket apjuk saját országában telepített le.

A kentaurok között akadt bölcs és békés teremtés is, de nagy részük részeges és erőszakos volt. Így történt, hogy Peirithoosz lapita király lakodalmán is túl sok bort ittak, és a megrészegült kentaurok el akarták rabolni királyuk és vendéglátójuk menyasszonyát, és a többi meghívott feleségét is. A fényes ünnep így vált borzalmas vérontássá. Kitört a lapiták és a kentaurok között a háború, aminek végén a megmaradt kentauroknak el kellett hagyniuk Thesszáliát.

A kentaurok végzetét Héraklész negyedik feladata jelentette, amikor Pholosznál vendégeskedett. A Héraklész és a kentaurok közti csatában a legtöbb kentaur meghalt, Nephelé pedig záporesőt sírt, amitől megereszkedett Héraklész íjhúrja. A sok kentaur legyilkolását végül Nesszosz bosszulta meg.

Kheirón (latinul Chiron) bölcs kentaur volt, akit az építészetben, zenében, a fémművességben és orvostudományban való jártassága tett híressé. Ő volt Akhilleusz görög hős és Iaszón tanítója, és Aszklépiosznak, az orvosok mesterének is ő adta át tudását. Bölcsességét Zeusz a Nyilas csillagképpel jutalmazta.

Share This