Liz Greene interjú 3. rész (fordította: Mészáros Csilla). Az interjú eredetije a www.astro.com-on található.

Nick Campion: Hosszú ideje tartó tevékenységed egyik kiemelt témája az asztrológiáról mint folyamatról vagy utazásról alkotott dinamikus elképzelésed. Amikor elolvastam, amit a Szaturnusz-Plútó kapcsolatról írtál, feltűnt, hogy ott is a folyamatszerűségnek, illetve a növekedés és hanyatlás megélésének a koncepcióját hangsúlyozod, ami a lineáris idő sajátja. Ez újra meg újra beigazolódik a természetben, a társadalomban és az emberi lélekben. Ott azt mondod, hogy mindezek “ezoterikus koncepciók”. Egy másik alkalommal, amikor egy tanfolyami résztvevő a reinkarnációról a Szaturnusz-Plútó szempontjából folyó vitába akart bevonni, te röviden azt válaszoltad: “Tényleg semmit sem tudok mindezen dolgok metafizikai oldaláról.” Most azt kérdezem tehát, van-e neked személyes metafizikai megközelítésed, ami az asztrológiához való viszonyodat befolyásolja, vagy van-e egy nagy metafizikai magyarázatod az asztrológiára? Vagy ez egyszerűen nem érdekel?

Liz Greene: Személyes szempontból érdekel, hiszen tudni szeretném, „mi a fenét” csinálunk mi itt. Ezért olyan fontos nekem ez a kérdés. Egyébként nem hiszem, hogy magában az asztrológiában metafizikai dolgokat kellene keresnünk. Nincs saját hitrendszere. Az emberek hitrendszereket hoznak létre maguk körül. Bizonyos szempontból ezt nem lehet elkerülni, hiszen minden embernek saját, előre kialakított véleménye és elképzelései vannak. Nem mondhatom tehát azt, hogy én nem a saját hitrendszeremmel közelítenék az asztrológiához. Minden, amit eddig mondtam, a hitrendszeremet tükrözi vissza. Nem tudom viszont garantálni, hogy azok a struktúrák, amelyeket az életemben érzékelek, valójában is léteznek. Ugyanakkor meglehetősen biztos vagyok abban, hogy léteznek efféle struktúrák, hiszen elég ember érzékelte őket évezredeken át. Ami azonban a reinkarnációt, az evolúciót és azokat a kérdéseket illeti, mint: “Hová kerül a lelkünk a halál után?, Van-e lelkünk?, A mennybe jutunk, vagy a pokolba?, Keresztényként vagy pogányként kellene-e élnünk? – erről fogalmam sincs. Nem gondolom, hogy azok a válaszok, amelyeket ezekre a kérdésekre adunk, az asztrológia szempontjából fontosak lennének. Az asztrológia pusztán szimbólumok gyűjteménye, és ezek a szimbólumok struktúrákat írnak le. Természetesen hozzárendelhetők e mintákhoz spirituális, vallási vagy metafizikai rendszerek, ez nem jelent problémát. Ám ez egy személyes hozzárendelés, és nem az asztrológia sajátja.

N. C.: Azt mondanád-e, hogy az asztrológia maga egy hitrendszer?

L. G.: Nem, egyáltalán nem. Nem jobban, mint hogy bármely más szimbólum hitrendszer lenne. Nem tudok a szimbólumokról mást azon kívül, hogy szervesen fejlődnek ki, mint egymásnak ellentmondó és komplex, egymással összefüggő minták sokféleségét magában foglaló edények. Nem mi hozzuk létre őket, és minden bizonnyal nem is hiszünk bennük. Egyszerűen itt vannak. Észleljük őket, észrevesszük őket és kapcsolatokat hozunk létre közöttük. Számomra semmi értelme nincs “hinni” az asztrológiában. Értelmetlenség lenne azt mondani, hogy hiszek benne, hiszen a hit olyasvalami, amivel akkor élünk, ha valamivel nincs közvetlen tapasztalatunk. Ahhoz, hogy megállapítsuk, releváns-e az asztrológia vagy közvetít-e jelentést, sok-sok tapasztalatra és aktív munkára van szükség. Ahhoz hasonlatos ez, mintha a következő kérdést tennénk fel: “Te hiszel az autódban?” Nem, egyszerűen vezetem. Fogalmam sincs, hogyan működik, de megy. Ez nekem elég. Azok az emberek, akik azt mondják, hogy hisznek az asztrológiában, vagy rossz szót használnak, vagy nem tudják, miről beszélnek. Istenben vagy a reinkarnációban lehet hinni, mert ezekről nincs közvetlen tapasztalatunk. Vannak emberek, akik azt mondják, hogy ők tudják, hogy Isten létezik, és hogy ez nem hit kérdése. Rendben, nem tudok ellentmondani nekik. Talán tudják. Mások azt mondják, hogy tudják, hogy van reinkarnáció, mivel emlékeznek arra, hogyan égették el őket máglyán a 16. században. Nincs jogom azt mondani, hogy ők idióták vagy mindezt csak beképzelik maguknak – vagy hogy egy mélységesen releváns szimbólumrendszert fantáziálnak össze. Ezt egyszerűen nem tudom. S mivel nem tudom, nem tartom helyénvalónak, hogy egy kliens horoszkópértelmezésébe belevigyem.

N. C.: Ha már a klienseket említetted: kialakult valami hozzávetőleges elképzelésed arról, hogy mit várnak el az asztrológiától? Időnként megszólják azokat az embereket, akik asztrológushoz fordulnak, mert valamiféle értelmet keresnek – mintha ez rossz dolog lenne –, vagy mert a biztonságot keresik.

L. G.: Legalább olyan sok oka van annak, hogy asztrológushoz forduljunk, mint ahány ember, aki ezt teszi. Úgy gondolom, hogy a kételkedés és a hit ugyanazon érem két oldalát képezik. A kételkedés, amely azt mondatja, hogy azok az emberek, akik asztrológushoz mennek, csak bizonytalanok, a félrevezető általánosítás eredménye. Minden egyes individuumot önmagában kell nézni. Hány éve is dolgozom kliensekkel? Ha 19 évesen kezdtem, akkor 36 éve. Nem tudom azt állítani, hogy az összes ember, aki ez idő alatt megfordult nálam, ugyanazt keresi, vagy egy meghatározott dolgot akar. Elnagyoltan néhány nagyobb csoportba lehet beosztani őket. Egyesek tisztán pragmatikus okokból jönnek hozzám. Abból indulnak ki, hogy az asztrológia hasznos lehet a számukra, és a horoszkópértelmezés segít nekik egy gyakorlatias döntést meghozni. Nem törődnek azzal, mitől működik. Mások azért jönnek, hogy pszichológiai felismerésekre tegyenek szert. Megint mások azért fordulnak hozzám, mert a kapcsolatukban egy csapdában érzik magukat. Néhányan azért jönnek, mert valóban rosszul mennek a dolgaik, depressziósak vagy az összeomlás szélén vannak, és azt remélik, hogy valamiféle felismerésre tehetnek szert. Egyesek a dolgok értelmét keresik. Mások a spirituális fejlődésükről szeretnének megtudni valamit. Bármikor is! Ezért nem gondolom azt, hogy bizonyos kategóriákba be lehetne sorolni őket. És a legtöbben közülük nem “hisznek” az asztrológiában. Csak az érdekli őket, hogy az asztrológia segíthet-e nekik. És ez nem ugyanaz.

N. C.: A klienseidnek van egy megnevezhető közös gazdasági vagy társadalmi hátterük? Arra a meggyanúsításokra gondolok most, hogy azok az emberek, akik asztrológushoz fordulnak, a társadalom peremén élnek.

L. G.: Nem, erre nézve nincs meghatározott minta. Amikor elkezdtem a horoszkópok értelmezését, a hatásköröm korlátozott volt, annak a mikrokörnyezetnek az alapján, amelyben a 60-as években mozogtam. Akkoriban még meg lehetett határozni egyfajta “kliens-típust”. A kliensem főleg a New Age hippi-világából, valamint a zenei és színházi körökből jöttek. Mindig is voltak az összes társadalmi rétegből olyan emberek, akik érdeklődtek az asztrológia iránt, és nem lehet egyetlen olyan típusról beszélni, akit az elmúlt 20 évben tanáccsal láttam el. Mindegy, milyen típusú kliensek jötttek és milyen okuk volt a tanácsadásra, végeredményben mindannyian a horoszkópjukat akarták megismerni.

N. C.: Nem a nők teszik ki az érdeklődők nagy részét? Bárhová is megyek, a női nem dominál az asztrológiában.

L. G.: Igen, korábban ez volt a jellemző, de növekvő mértékben vannak már férfi klienseim is. Érdekesmód a férfiak száma egyértelműen megnőtt, amióta Svájcba költöztem. Ez a zürichi tanfolyamaimon is feltűnt, ott is lényegesen több férfi résztvevő volt, mint Londonban.

N. C.: Ez meglep, hiszen Nagy-Britanniában és az USA-ban domináló női többséghez voltam hozzászokva az asztrológiával kapcsolatban.

L. G.: Véleményem szerint ez kultúrafüggő. Nem mondanám, hogy több férfi, mint nő található a svájci tanítványaim között, de egyes előadásokon 40-50% a férfiak aránya. A téma is meghatározó. Ha a Holdról vagy a Vénuszról van szó, több nő van jelen. Ám általánosságban másképp viszonyulnak Svájcban az asztrológiához. Még a svájci kormány tagjai közül is jönnek a tanfolyamaimra, vagy biológusok és metematikusok – férfiak, akiknek semmi problémájuk nincs azzal, hogy asztrológia tanfolyamon látják őket.

N. C.: Ez rád lenne különösen igaz, hiszen te jungiánusként vagy ismert, és Jung férfi és svájci volt?

L. G.: Nem, ezt nem hiszem. Véleményem szerint ez a kultúrától függ. Valami nem stimmel azzal kapcsolatban, ahogyan a brit társadalom az asztrológiához viszonyul. A britek hiperracionalitásban szenvednek, és nagyon félnek az irracionálistól. Ezért tartanak Freudtól, Jungtól, a pszichoanalízistől és az asztrológiától. Ez a brit társadalom problémája. Ez változik lassan, ám úgy gondolom, hogy más európai országokban ez a változás gyorsabb.

N. C.: Feltételezem, hogy az irracionális szót pozitív értelemben használod.

L. G.: Igen, az irracionális nem egyenlő az őrülttel.

N. C.: De nagyon gyakran őrültnek mondják.

L. G.: Igen, Nagy-britanniában!

N. C.: Az előbb említetted, hogy a hit és a kételkedés az érem két oldalát jelentik. Ez eszembe juttatott egy beszélgetést Alexander Rupertivel, amely 1985 körül hangzott el a brit “Asztrológiai Egyesület” egyik konferenciáján. Ruperti Alice Bailey követője volt, rendkívül filozófikus és a teozófia által erősen befolyásolt asztrológus. Nagyon kritikusan nyilatkozott a jungi és a pszichológiai irányultságú asztrológusokról. A következő véleményen volt: “Egyáltalán nem tudják, mivel van dolguk; mindent agyonpszichologizálnak.” Ekkor rájöttem, hogy a tezófikus asztrológusoknak, akik a modern pszichológiai asztrológia fejlődését a 20. század elején beindították, spirituális metafizikai megközelítésük volt, ami az asztrológiájuk integrált része volt, és ezt Ruperti elfogadta. Ellenben az asztrológia pszichológiai megközelítése valóban nagyon vitatható lehet, hiszen azt állítja, hogy a hit (a teozófikus asztrológusok hite) az őrangyalban és a felmagasztosult mesterekben nem más, mint pszichológiai projekció (kivetítés).

L. G.: Lehetséges. Ám az, hogy a dolgokat pszichológiai szemszögből nézzük, nem jelenti azt, hogy a természetfeletti tapasztalatoknak feltétlenül valami beteges dolog szublimációjának kell lenniük. A metafizikai hit teljesen megfelelően létezhet a saját szintünkön. Az asztrológia pszichológiai megközelítése annyit tesz csupán, hogy a természetfeletti tapasztalatok, bármilyen fajtájúak is legyenek azok, mindig egy ember beszámolói. Bármiről legyen is szó, a pszichológia nem ítélkezhet azok igaz vagy nem igaz voltáról. Az emberek azonban átviszik a pszichológiai folyamataikat arra, amit észlelnek. Ha egy hívő katolikus misztikus dolgot él meg, talán azt mondja: “Láttam a Szűzanyát.”, miközben egy ausztrál őslakos a következőt mondja: “Eggyé váltam a Földdel.” Egy hindu Krisna révén éri el a megvilágosodást. Az emberek saját szemüveget hoznak létre, amelyen keresztül szemlélik a tapasztalataikat. A pszichológia csak ennnyit tud mondani: “Hát rendben, valami rendkívüli dolog történt, ám nem tudjuk, hogy valóban angyalokkal van-e dolgunk vagy sem.” Nekem személy szerint nincs jogom kijelenteni, hogy vannak-e angyalok vagy nincsenek. Sejtelmem sincs róla. Ám érdeklődöm az iránt az ember iránt, aki eljön hozzám, és elmeséli, hogy angyalokat látott, hiszen ez azonnal ráirányítja a figyelmet az individuumára és a pszichéjére. És minden bizonnyal nem rossz tudni azt, miféle emberek vagyunk, mielőtt azt feltételezzük, hogy mindaz, amit az angyalok mondtak, igaz. Ily mód legalább egy lélegzetvételnyi időhöz jutunk, és bizonyos mértékig irányíthatjuk a dolgokat.

N.C.: A “Neptunusz”-ban azt írod, hogy “maga a pszichológia természetszerűleg egyfajta vallási kozmológiának csak egy szélesebb, szubtilisebb változata lehet, ahogyan a terápia-ellenes lobbi hangoztatja. A szakadék a pszichoanalízis tudományos építménye és Alice Bailey bevett ezoterikus tanításai között nem olyan nagy, mint ahogyan képzelnénk. Eltekintve attól, hogy meglehetősen szkeptikusan hangzik, nekem mégis úgy tetszik, hogy a pszichológia mint egyfajta vallásos kozmológia jelenik meg.

L.G.: Úgy vélem, hogy ez annyiban igaz a pszichológiai irányzatokra, amennyiben hajlanak arra, hogy a tanaikat dogmatikus világnézetté tegyék. Minden egyes pszichológiai iskola – a maga nyelvével, a hierachiarendszereivel, gondolatfelépítményeivel, és az arról alkotott elképzeléseivel, hogy mi rejlik bennünk és hová tartunk – éppen úgy megmerevedhet, mint ahogyam bármely vallási vagy sporotuális csoport megmerevedik. Fogva tart bennünket a terminológia. Ha valaki képzett freudiánus, előfordulhat, hogy az Ödipus-komplexust tényként állítja be, ha nincs résen. A koncepció sablonná válik, amelyen keresztül definiáljuk más emberek viselkedését. De ez semmivel sem valóságosabb, mint a bolygók az asztrológiában. Ha valaki jungiánus (és én találkoztam olyan jungiánusokkal, akik ezt tették), talán úgy beszél a jungi modellekről, mintha azok valójában léteznének. A képzésem idején folyamatosan ezt tették. Akkor akár azt is mondhatták volna: “Ó, megtapasztaltam az animát!”, csak azért, mert szerelmes volt és titkos viszonya volt valakivel. Az eseményt úgy definiálták, mintha az anima valóságosan létezne, mintha biztos pont lenne egy objektív iránytűn. De nem az. Ez a pszichológia terminológiája, amely vallási rendszerré teszi, ugyanúgy, mint a vallási terminológia a vallást rendszerré teszi. Az emberek elkövetik azt a hibát, hogy úgy használják a nyelvet, mintha maga a valóság lenne, miközben az csak ténylegesen csak a nyelv. A dolog, amelyet leírunk vele, ugyanaz marad, mindegy melyik nyelvet használjuk hozzá. Nem lesz jobban vagy kevésbé valóságos, aszerint hogy milyen szavakkal írjuk le.

N.C.: Úgy gondolod, hogy maga Jung valós és konkrét dologként értelmezte az animát?

L.G.: Ezt nem tudom. Nem feltételezem Jungról. Azt azonban nem hiszem, hogy ő ugyanabból az okból kifolyólag mint egy rendszert képzelte el, mint ahogy más pszichológusok is a rendszereiket elképzelik. Kérlek, ne érts félre: Nem gondolom, hogy a nyelv önmagában rossz lenne, és hogy a pszichológia vagy az asztrológia nyelvét nem kelleme használnunk. Ezt egyáltalán nem gondolom. Ám ha szó szerint vesszük őket, megmerevednek.

N. C.: Az elmúlt 15 évben megjelent az asztrológiában egy mozgalom, amely a szó szerinti értelmezésű asztrológiához való visszatérést hirdeti. Ez az egész úgynevezett hagyományos reneszánsz az asztrológián belül egyrészt hozzáférhetővé tette az asztrológiai tudást, másrészt viszont biztos kikötőt nyújthat mindazon asztrológusoknak, akik keresik a bizonyosságokat.

L. G.: Nos, ugyanez történt a vallással is. Mindannyian félünk. Minden esetben, amikor zűrzavart szimatolunk és érzünk, attól tartunk, hogy valami összeomlik, és olyan sebességgel változik, hogy azt már nem tudjuk az ellenőrzésünk alatt tartani, kollektív szinten kitör a pánik. Ekkor természetesen megjelennek különféle mozgalmak, amelyek olyan struktúrák után kutatnak, amelyek megtartanak bennünket. Ez ugyanúgy vonatkozik az asztrológiára, mint más életterületekre. S ez nem feltétlenül rossz, mert a félelem az félelem, és a biztonság ilyen időkben nagyon csábító. Ennek ellenére ajánlatos a dolgokat bizonyos ironikus távolságtartással szemlélni – még akkor is, ha egyfajta betű szerinti megközelítésre is szükségünk van – és megérteni, hogy miért van olyan erős igény iránta ezekben az időkben.

N. C.: Talán jó dolog, az irónia mellett kitartani. “The Outer Planets and Their Cycles” (magyarul: A külső bolygók és ciklusaik) című művedben az “enantiodrómia” fogalmát használod Izrael történelmével összefüggésben. Ezzel egyfajta kozmikus iróniára utalsz, miszerint az események olyan fordulata következett be, amelyet senki sem irányzott elő. Ezt az árnyék koncepciójával hozod kapcsolatba?

L. G.: Enantiodrómiáról akkor beszélünk, ha egy álláspont vagy magatartásforma extrém / szélsőséges módon kiéleződik. Ekkor bekövetkezik az, hogy a dolgok pontosan az ellenkezőjükre fordulnak, és éppen az áll elő, amit el akartunk kerülni. Ennek nem csak az árnyékhoz van köze. A következő történik: ha teljes erőnkkel azon fáradozunk, hogy hogy kizárjuk mindazt, amitől félünk, vagy ha nem érezzük elég erősnek magunkat ahhoz, hogy kezeljük a dolgokat, akkor visszahúzódunk egészen az egyik oldalra. Minél inkább ebbe az irányba megyünk, annál extrémebbek / szélsőségesebbek leszünk, és annál inkább kikerülünk középről, ahol a dolgoknak tulajdonképpen egyesülniük kellene. Rendkívüli, ahogyan ez működik. Ekkor felvesszük az ellenség arcát, és elkezdünk éppen úgy viselkedni, ahogyan ő, miközben folytonosan azt vetjü a szemére, ahogyan mi magunk is viselkedünk. Pontosan úgy viselkedünk, ahogyan ő. A témák és az eszmék, elképzelések két tábor, két ember, két csoport vagy két kollektíva között polarizálódnak, amelyek azonban nagyon sok közös dologgal bírnak. De e kettő közül egyik sem képes középen megmaradni és a közös dolgokkal élni.

N. C.: Annak kapcsán, amit most elmondtál annak a szükségszerűségéről, hogy a saját elképzeléseinktől vissza kellene lépnünk egy lépést és a saját feltételezéseinket meg kellene kérdőjeleznünk, eszembe jut, mi tetszik nekem különösen az iskoládban, a “Center for Psychological Astrology”-ban (Pszichológiai Asztrológia Központ): itt nincs előre rögzített tanmenet. A tanmenetet a folyamatos evolúció értelmében kezelitek, hasonlóan Trockij vagy Mao permanens forradalmához! Ha felfedezed, hogy valaki jártas valyamilyen érdekes témában, meghívod, hogy tartson egy szemináriumot. Mi a helyzet pillanatnyilag a “Center for Psychological Astrology”-ban?

L.G.: Jól megy az iskola. Ahogy leírtad, folyamatos metamorfózisban vannak a képzések, anélkül hogy egy előre meghatározott szerkezetet követnénk.

N. C.: Abból, amit az előzőekben elmondtál, azt vettem ki, hogy különösen kedveltek a svájci tanfolyamaid.

L. G.: Élvezem a Zürichben tartott szemináriumokat, egyszerűen azért, mert ők teljesen más emberek. Ott más dolgokat tanulok meg az emberektől. Az iskolának azonban mindig is egyfajta organikus, merkúri jellege volt. Ikrek-Nap és merkúri vonásai vannak, egy laza szerkezeten belül folyamatos mozgásban van. Sohasem volt egy nagyszabású tervem vagy szilárd elképzelésem arról, hogy milyennek kellene lennie. (…) Ami számomra mindig is fontos volt, az egyrészt az, hogy az iskola maradjon kicsi, ne szédítse el a naggyá válás becsvágya és ne jellemezze a bürokratizmus nehézkessége, hiszen az nemcsak őrületet, hanem erőtlenséget is jelent. Másrészt fontosnak tartom, hogy ne egyfajta megközelítés alapján tanítsunk, kivéve azt, hogy az emberi pszichének kell az asztrológia középpontjában állnia, és nem a planétáknak, amelyeknek közük van az emberekhez.

N. C.: Említetted, hogy az iskola napja az Ikrekben van. Nem tudtam, hogy megvan a pontos alapítási időpontja. Csak arról tudtam, hogy a “Centre for Transpersonal Psychology” (Transzperszonális Pszichológia Központ) átalakult, és “Centre for Transpersonal Astrology” (Pszichológiai Asztrológia Központ) lett belőle.

L. G.: A “Centre for Transpersonal Psychology” Ian Gordon-Brown és Barbara Somers szervezete volt. Amikor az asztrológiai képzéseinknek egy átfogó nevet kellett adni, ezt a nevet választottuk, mivel az a szándék rejlett mögötte, hogy összekapcsoljuk a pszichológiai és az asztrológiai tanokat. Ám később zavarni kezdett a transzperszonális jelző, mert azt feltételezte, hogy a képzések csak spirituális jellegűek lehetnek. 1983-ban neveztük át “pszichológiai asztrológiává”. A horoszkóp arra a pillanatra vonatkozik, amikor hivatalosan nevén bejegyeztettük a vállalkozásunkat. Tulajdonképpen nem vállalkozásról van szó, de be kellett jegyeztetnünk. Úgy tűnik, a horoszkóp reagál a tranzitokra és a progressziókra. Az 1983-as Szaturnusz-Plútó együttállásnak a gyermeke, amely a Mérlegben állt.

N. C.: A “transzperszonális” szó véleményed szerint valóban a “spirituális”-ra utal?

L. G.: A saját felfogásom szerint nem, de sok-sok ember fejében igen. A “transz” egyszerűen azt jelenti: valamin túl, valamin túli, de nagyon gyakran “magasabb”-ként értelmezik. Maga a szó nem zavar, ám az, ahogyan értelmezik, nem tetszik nekem. Valami semlegesebb szót akartam inkább.

N. C.: Ha tanítóként gondolok rád, felmerül bennem a kérdés, mely asztrológusok hatottak rád. Kezdetben Isabek Hickeytől tanultál?

L. G.: Csak nagyon rövid ideig. Tulajdonképpen nem tanultam nála igazából. Azt hiszem, két tanfolyamán vettem részt, így nem tekinthetem őt asztrológiai ismereteim forrásának.

N. C.: Tudsz mondani más neveket? Olvastad Alan Leót vagy Dane Rudhyart?

L. G.: Olvastam őket. Mindig mindent elolvastam, ami eljutott hozzám. Igen, olvastam Leót, és Charles Cartert és Dane Rughyart. Még mindig olvasok, amennyire az időmből futja. Mindegyiket nagyon értékesnek találtam. Ám az igazi inspirációt mindig az asztrológián kívülről kaptam. Az inspirációim fő forrásai vagy a pszichológiából – Jung és Freud – , vagy más szimbolikus rendszerekből, úgymint alkímia és tarot, vagy az irodalomból, költészetből, színházból, operából vagy Shakespeare műveiből eredtek.

N. C.: És Joseph Campbell?

L. G.: Igen, egy bizonyos mértékig Joseph Campbell is inspirált. Mary Renault írónő is hatott rám. Mítoszokkal dolgozott, és beépítette őket a regényeibe. W.B. Yeats is nagy hatást gyakorolt rám, bár nem tudom pontosan megmagyarázni, miért. Thomas Mann is hatott rám. Az Artúr-mondák is befolyásoltak, és Platon, az neoplatonikusok és Marsilio Ficino. Nem tudom azt kijelenteni, hogy “az asztrológiai tudásomat így és így szereztem meg”. Sokat tanultam Leótól és Rudhyartól. Olyan vagyok, mint egy szarka. Mindent hasznosnak találok, amiben van valami érdemleges. Remélem, méltányosan járok el, és a könyveimben eleget méltatom őket. Mindenesetre mindig megadom a forrásokat. Ugyanakkor a tényleges inspirációm mindig is az irodalomból és a pszichológiából jött, kevésbé asztrológiai körökből.

N. C.: Most mit olvasol?

L. G.: A francia költő, Arthur Rimbaud életrajzát olvasom. Ő az egyik kedvenc költőm, és néhány héttel ezelőtt jelent meg róla egy új biográfia.

N. C.: Egy rövid, plutonikus bumm-mal robbant be a köztudatba Párizsban, mint egy részeges, kéjsóvár, vad, istemkáromló, fiatal költő, és azután eltűnt Afrikában.

L. G.: Valóban. Ám számomra a versei fontosak, nem pedig az, ahogyan viselkedett. A költészete érdekel, és azok a képek, amelyeket használt. A jelképekkel való bánásmódja lenyűgöző.

N. C.: A művészetek széles tárházát gyakran hagyják figyelmen kívül az asztrológusok, különösen a képzőművészeteket. Pedig ezeket az alkotásokat is olyan emberek hozták létre, akiket ugyanaz a gondolkodásmód befolyásolt, mint az asztrológusokat.

L. G.: A kedvenc festőimet, Moreaut és Redont teljesen áthatja az asztrológia, a mitológia és a hermetikus tanok, és a képeik csodálatosak. Ahogy mondod, az asztrológusok nem használják ki eléggé a művészetekkel való keresztvonatkozásokat, még akkor sem, ha ugyanazokról a dolgokról szólnak.

N. C.: Ez arra a régi zen-trükkre emlékeztet engem, amelynél a mester arra kényszeríti a tanítványát, hogy ne mindent az értelmével akarjon megragadni, azért, hogy észrevegye, hogy a szavak önmagukban nem képesek mindent kifejezni. Írsz most valamit?

L. G.: Három projektem van, mindegyik más-más stádiumban. Folyamatosan jelennek meg a Pszichológiai Asztrológia Központ kötetei. Pillanatnyilag a Marsról szóló köteten dolgozom, ami a saját, Lynn Bell, Darby Castello és Melanie Reinhart előadásait tartalmazza. A címe: A Mars-kvartett. Ezenkívül Juliet Sharmannal előkészítünk egy könyvet a tarot szimbolikájának eredetéről. És van még egy projektem a testvéremmel, Richard Leigh-jel közösen, amely a te témáddal – évezredek asztrológiája – foglalkozik. Ennél erősen a könyvedre, a “The Great Year”-re fogok támaszkodni, mert nagyon értékesnek találtam.

N. C.: Biztosan megjelent már mintegy 15 könyved.

L. G.: Talán 20 is, hiszen a Pszichológiai Asztrológia Központ kötetei automatikusan növelik ezt a számot, anélkül hogy észrevenném.

N. C.: Már előre örülök a következő könyvednek, Liz! Köszönöm az interjút.

Liz Greene a háború utáni időszak egyik legnagyobb hatású asztrológusa. Elődei közül Alan Leo és Dane Rudhyar művei inspirálták. Sokat tanult továbbá a 20. század pszichológiájából, különösen C.G. Jung írásaiból. Megalkotott egyfajta pszichológiai asztrológiát, amelynek alapját a pszichológiai megértés alkotja, azaz a személyiség egyszerű jellemzése helyett a dinamikus folyamatok előtérbe helyezése. Számos figyelemre méltó könyvet jelentetett meg – kezdve a „Szaturnusz”-szal (1976) és a „Kozmosz és lélek”-kel (1977) –, amelyek eredeti nézetét, azt, hogy az asztrológia legalább olyan mértékben foglalkozik azzal, hogy mi lehet belőlünk, mint azzal, hogy kik vagyunk, elmélyítették és továbbvitték. Greene diplomás asztrológus, diplomáját az asztrológiai tanulmányok fakultásán (Faculty of Astrology Studies) szerezte (amelynek most a védnöke) és elismert jungiánus analitikusként dolgozik. A Pszichológiai asztrológia központját (Centre for Psychological Astrology) vezeti, amelyet Howard Sasportas-szal közösen 1983-ban alapított. A www.cpalondon.com internetes honlapon többet megtudhatnak a központ képzéseiről és tanfolyamairól. Ezt az interjút Nick Campion készítette Liz Greene-nel 2001. augusztus 14-én Londonban. A szeptember 11-i katasztrófát tekintve a Szaturnusz-Plútó korszellemiségének értelmezése szinte profetikus jelleget kap. Liz Greene és Nick Campion hosszú ideje ismerik egymást, beszélgetésük baráti hangnemben zajlott. Ezért döntöttünk úgy, hogy a fordításban is megtartjuk a meghitt viszonyt kifejező tegeződést. Az eredeti angol szöveget a „The Mountain Astrologer” amerikai asztrológiai folyóiratban (2002. december-januári szám) lehet elolvasni, amely elérhető még a www.mountainastrologer.com honlapon.

Liz Greene megjelent munkái

Liz Greene: Saturn – A New Look at an Old Devil
Samuel Weiser, Inc. (York Beach, ME, 1976)
ISBN 0-87728-306-0

Liz Greene: Relating – An Astrological Guide to Living with Others on a Small Planet
Samuel Weiser, Inc. (York Beach, ME, 1977.)
ISBN 0-87728-418-0

Liz Greene: The Dreamer of the Vine – A Novel About Nostradamus
W W Norton & Co Inc (March 1981)
ISBN 0-393014-34-7

Liz Greene: The Outer Planets & Their Cycles – The Astrology of the Collective
CRCS Publications (Sebastopol, CA, 1983.)
ISBN 0-916360-60-1

Liz Greene: The Astrology of Fate
Samuel Weiser, Inc. (York Beach, ME, 1984.)
ISBN 0-87728-636-1

Liz Greene and Stephen Arroyo: The Jupiter/Saturn Conference Lectures
CRCS Publications (Sebastopol, CA, 1984.)
ISBN 0-916360-16-4
re-published as New Insights in Modern Astrology
CRCS 1991.
ISBN 0-916360-47-4

Liz Greene and Howard Sasportas: The Development of the Personality
Samuel Weiser, Inc. (York Beach, ME, 1987)
ISBN 0-87728-673-6

Liz Greene and Howard Sasportas: Dynamics of the Unconscious
Samuel Weiser, Inc. (York Beach, ME, 1988)
ISBN 0-87728-674-4

Liz Greene and Howard Sasportas: The Luminaries
ISBN 0-87728-750-3

Liz Greene and Howard Sasportas (posthum.): The Inner Planets
Samuel Weiser, Inc. (York Beach, ME, 1993.)
ISBN 0-87728-741-4

Liz Greene and Juliet Sharman-Burke: The Mythic Tarot
Fireside Books (2001.)
ISBN 0-7432-1919-8

Liz Greene: The Dark of the Soul – Psychopathology in the Horoscope
Centre for Psychological Astrology Press (London, 2003.)
ISBN 1-900869-28-4

Liz Greene magyarul megjelent munkái

Liz Greene: Szaturnusz
Bioenergetic Kiadó, 2004
ISBN: 9639569127

Liz Greene: Az Uránusz a horoszkópban
Bioenergetic Kiadó, 2006
ISBN: 9639652113

Liz Greene: Szerelmesek asztrológiája
Bioenergetic Kiadó, 2005
ISBN: 9639569917

Juliet Sharman-Burke, Liz Greene: Mitikus tarot
Synergie Kiadó, 2010
ISBN: 8073700294

Kép: © Genevieve Amelia – Dark Fae Headdress

Share This