+ | tűz | kardinális | tavasz | Mars | trigon: Oroszlán, Nyilas | kvadrát: Rák, Bak | oppozíció: Mérleg

Évkezdő, tavaszkezdő jellege vonzza magához az analógiákat: harc, győzelem, kezdeményezés, életerő, lendület, tűz, új élet. Már a hónap elnevezése (március) is utal asztrológiai vonatkozásaira (Mars), és egykori évkezdő jellegére (Mars a Kos jegy ura). Aries, Arész = are (görög szó) = erőszak, düh Mars = mar (szankszrit szó) = Marut a szél istene és a szent tűz őrzője. Kos csillagképhez (Aries, Árész, Mars) több mítosz is kapcsolódik. Ide kapcsolható az aranygyapjú mondakör (az aranygyapjas kos megmenti Phrixosz-t, argonauták vállalkozása Iászón vezetésével az aranygyapjú megszerzésére), Árész és Athéné szembenállása (mindketten a csillagkép védnökei). Arész történeteiben – az olimpiai asszonyok tüzes szeretőjeként – egy agresszív, harcias, vakmerő isteni ifjúra (puer divinus) bukkanunk, aki az impulzív cselekvéseket mindig a racionális meggondoltság elébe helyezi.

A precesszió miatt a tavaszpont ma már valahol a Halak (Pisces) csillagkép végére esik, de ez nem változtat az évkör első 30 fokának Kos jellegén.

A kos a tavaszünnepek áldozati állata (Isten báránya, húsvéti bárány). Csillagképet már Kr.e. második évezredben elneveztek róla (Kos korszak). Az asszírok kos áldozattal ünnepelték a tavaszi napéjegyenlőséget.

Mitológiai jelentőségével szemben maga a csillagkép néhány csillagból álló alakzat . A Kos fejét hivatott szimbolizálni a három csillag: a Hamal (bárány), a Sheratan (jelző) és a Mesarthim. A csillagnevek a valamikori tavaszpont egybeesés (Kr. e. 300-400) alapján kapták a nevüket.

 

Kos archetípus

cselekvésben megtalált önazonosság – Én-erő – kisugárzás – életenergia – én-kifejezés – személyiség – fizikai test – érvényesülés – az Én megmutatkozása – akció terület – harci terület

Harcol, érvényesíti önmagát. Harcra szólítja az életet, reagál a kihívásokra, meghódítja a területét, szellemi és konkrét formában előretör, és soha nem néz vissza. Világa a cselekvés világa, megragadja az életet. Tudatában van erőinek és képességeinek, a saját útját járja. Teszi a dolgát, követi saját impulzusait.

Szembetámad; kötöttségek nélküli és nyers. Erejét és erősségét a konfliktusokból nyeri. Ha nincs ellenállás, akkor szenved, energiái kimerülnek, életereje csődöt mond. Inkább harcolni és veszíteni, mint ellenfél nélkül maradni. Az élet is ilyen legyőzendő ellenfélt jelent számára.

Válságban akkor van, amikor már nincs mit legyőznie és meghódítania. A betöltött szerep adja az életenergiát. Amíg fákat tép ki, addig nincs idő gondolkodni. Ha az útján már mindent letarolt, akkor nincs mit tennie. Nincs új kezdet, új harc, új kihívás, pedig csak ezt az egy szerepet tudja eljátszani. A Kos létéből, potenciáljából a rombolás adódik. Nem ő rombol, ő maga a rombolás. Ez egy olyan energia, ami térnyerően kiterjed, és másokat félresöpör. Egyensúlytalanság, diszharmónia keletkezik.

Egy Kos jegyében álló részszemélyiségre tekintve, egy olyan személyiséget látunk, aki akaratával próbálja meg az életet legyőzni. Aki a győzelemért való folytonos küzdelemben könyörtelenül előretör az mindenkor kész a párbajozásra – nem marad ideje az átgondolásra, nem marad tere a visszatekintésre, a másokra való tekintésre, a tapintatra.

Ez az energia arra törekszik, hogy látható legyen és ez cselekedethez vezet. Elsöpri a kétséget, az értelmet.

 

1. ház

SZEMÉLYES ORIENTÁCIÓ – CSELEKVŐ TERÜLET – AZ I. NEGYED SAROKHÁZA

A Kos archetípus analógiáit jeleníti meg a horoszkóp 1. háza is. Kiemeltsége esetén a személyiség akkor önmaga, ha cselekedhet. Az önazonossági érzés sérülhet, ha ebben akadályozottság tapasztalható. Planétacsoportosulás esetén az én oly mértékben válik központi kérdéssé, hogy érzéketlenné válik mások szükségletei iránt (nehézség a kapcsolatok terén).

Egy első házas planéta kapcsolatot keres a környezetével. Az életterület az önkép szempontjából rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen itt az önérzet kerül figyelem fókuszába. A személyiség önmagával és a világra való hatásával foglalkozik.

I. – VII. ház: a találkozás tengelye. Találkozás önmagunkkal (I.) és másokkal (VII.). Minél nyíltabb, őszintébb az identitás felvállalása, annál kiegyensúlyozottabb a kapcsolatok kialakítása.

Hangsúlyos első ház esetén erős a törekvés a nagyobb függetlenségre és az individualitás erősítésére. Az identitás megtalálása és az elismerés fontossága kiemelt. A személyiség érzi azt az igényt, hogy önmaga legyen és olyannak mutassa magát, amilyen valójában. (Pl.: a Nap az I. házban – tudja, hogy mire van szüksége az életben, és azt meg is szerzi. Az első helyre helyezi magát).

„A szerepszemélyiség (planéta) itt szereti önmagát, törődik önmagával a testi energiák szintjén, és a Te oldalt energiái tükör-felületeként használja. A testi energiák ezen a helyen megnyilvánulásra törekednek.Az első ház energiái testi energiák, és az energiáktól való megszabadulás a tett keletkezési helye.” (Peter Orban)

A házat egyfajta pozitív ön-centrikusság és egészséges önfejűség, akaratosság jellemzi. Az egyén itt nem másokkal foglalkozik, hanem arra koncentrál, amire a növekedéséhez és fejlődéséhez szüksége van. Ha észreveszi, hogy egy kapcsolat (vagy egy tevékenység) korlátozza őt, akkor valószínűleg érez magában elég erőt ahhoz, hogy véget vessen neki és megpróbálja egyedül (másképpen).

Ez az önfelfedezés háza. Az önérvényesítés abból az adottságból származik, hogy megmerünk-e tenni valamit és belemegyünk-e a kísérletekbe. Itt megtalálhatók az önkifejezés azon eszközei, amelyek megerősítenek és megszilárdítanak az identitásunkban. A nagy önbizalom megnyilvánul a világ felé is.

Ha a Nap az I. házban áll, erősnek és élettel telinek érzi magát a személyiség. Valószínűleg élvezi aktivitását és elégedettséggel tölti el, hogy fizikai energiáit kimutathatja.

Nemcsak az energia leadásáról van szó itt, hanem a nyilvánosságról is. Az energia levezetése és nyilvános megmutatása fontos elemei az első háznak. (kezdeményező energia).

„Akinél a külső, környezeti tényező a túlzottan meghatározó, az a tömegember. Akinél a belső, a szubjektív komponens a túl erős, az excentrikus fantaszta, az szociális környezetébe nem igazán tud beilleszkedni. Aki viszont saját reális adottságaival nem számol eléggé, azt frusztráció, csalódás éri mind önmagában, mind a környezetében.” (Dr. Süle Ferenc)

 

Ascendens

A felnőtt ember személyiségének meghatározó része, éppen ezért bizonyos pszichoterápiák (pszichodráma, viselkedésterápia), vagy pszichológiai irányzatok (tranzakcióanalízis) ide helyezik a hangsúlyt, azaz a lelki problémákat a perszónából (Ascendens) kiindulva igyekeznek megoldani.

Perszona, Maszk, Nyilvános Én (1. ház csúcsa) Jung azonos nevű fogalmához közelít. A személyiség külső működésének bizonyos jellemzőit jeleníti meg. A mások által ismert Ént képviseli, amit nyilvános bemutatás és értékelés tárgyaként felmutat az egyén. Fizikai és pszichológiai szinten értelmezhető (megjelenés, fellépés, szerepjáték). Eszköz, amelynek révén kapcsolatba kerülünk vagy hatással vagyunk a embertársainkra.

Az Ascendens jegye jelzi, hogy a Radix tulajdonosa milyen módon nyilvánul meg és hogyan hat másokra. Megvilágítja, hogy milyen képet akar mutatni magáról a Te-nek. Azt is megmutatja, hogyan fogja az élet eseményeit megtapasztalni, hogyan fog másokra reagálni, és milyen módon lesz aktív. (A Descendens azt fejezi ki, hogyan viselkedik a kapcsolatok tekintetében, mit vár el azoktól, illetve milyen típusú emberek vonzzák őt.)

Az a ház, ahol az Ascendens uralkodója (a horoszkóp ura) található, a középpontban áll az adott személy életében. Nagyon fontos tényező, amelyet alaposan meg kell vizsgálni. Jelzi azt az életterületet, ahol legegyértelműbben megnyilvánul. A jegy azt teszi felismerhetővé, hogy milyen módon színeződik át a fellépés.

Az Ascendens közelében álló planéta szintúgy nagy jelentőséggel bír. Erős befolyással van arra, ahogyan az életet érzékeli, és ahogyan megmutatja önmagát.

 

Nyilvános én

A nyilvános én (perszóna) nem egy statikus személyiségrész, hiszen nem önmagáért való, hanem emberi kapcsolatokban, viszonyulásokban nyilvánul meg és állandó mozgással igazodik a szituációhoz.

A perszóna (Jung szerint) a személyiségnek a környezethez való alkalmazkodásra kifejlesztett szerve. A perszóna – mint egyfajta szereprepertoár – állandó fejlődésben, változásban van. Az emberi személyiségfejlődésében kiemelt szerepet kap a szociális szerepek elsajátítása. Archetipikus folyamatról van szó, azaz minden emberre jellemző.

A perszónának asztropszichológiai szempontból két fő irányultsága különböztethető meg. Az egyik elsősorban a személyes én-te kapcsolatokban nyilvánul meg (Ascendens), a másik inkább a társadalmi szerepekben való elismertségre fókuszál (MC).

A perszónaképződés már az óvodáskorban elindul (szerepjátékok). Kezdődik a család normáihoz való sikeres v. sikertelen alkalmazkodással, majd tovább finomodik e szocializációs folyamat a gyerekközösségekben (óvoda, iskola). Az elsajátított (kiválasztott) szerepek idővel automatikussá (tudattalanná) válnak. A tudatos kontroll a későbbi felnőttkorban is csak korlátozottan érvényesül.

A perszóna az egyéni karakterből adódó szerepjátékán túl tehát külső szerepmintákat, szociális igazodásokat is felhasznál az ego belső késztetéseinek érvényesítésére, képviseletére.

Milyen a jó perszóna? Nagy a szereprepertoárja. Rugalmasan tud váltani, és korrigálni. A szerepek harmonikusan közvetítik a személyiség karakterét. Biztonságot ad a külvilágban való aktivitáshoz, erősíti az önbizalmat. Felismeri a korlátait.

A perszóna (a Maszk) a domináns tudati funkció területén a legdifferenciáltabb és az inferior (alárendelt) funkció területén sérülékeny inkább. Komoly személyiségzavarokhoz vezethet, ha valakinek domináns irányultsága ellenében fejlesztődik a perszónája.

„A perszónaképződés fejlődésének a következő torzulásait ismeri a lélektan: túl merev, túl gyenge, a vágy és a realizálás között túl nagy az eltérés, az én túlzottan azonosul a perszónával, a kaméleon, az ellentmondásos, a képmutató, az életkorhoz, társadalmi szerephez illeszkedni nem tudó perszóna.” (Dr. Süle Ferenc)

A perszónában három tényezőnek kell integrálódni: – testi-lelki-szellemi lehetőségeink (Ascendens), – vágyaink, törekvéseink, én-ideálunk (Asc, MC), – a külvilág elvárásai, realitásai. Ha valamelyik összetevő gyenge vagy túl domináns, akkor ott torzulás állhat be a nyilvános énben.

A nyilvános én (perszóna) feladata nemcsak a közvetítés, hanem az elrejtés, a védekezés is. E „páncél” mögé jutás nehéz lélektani feladatában kaphat jelentős szerepet az asztrológiai modell pszicho-struktúrája (horoszkóp).

Mindennapos, hogy a személyiség belső problémáit a külvilághoz való viszonyulásban kompenzálja (és viszont), így számos belső konfliktus meghatározó lehet a perszóna alakulásában

 

A Mars lélektani vonatkozásai

A Mars archetípusával kapcsolatba hozható lélektani fogalmak a következők: az agresszió | a libido | az animus | a férfi szerepek Az első két fogalom (agresszió, libidó) egyaránt helyet kér magának úgy a férfi, mint a nő Radixának vizsgálatánál. A további kettő (animus, férfiszerepek) már egy speciálisabb értelmezési rétegként kap jelentőséget a planéta pszichológiai szemléletű értékelésénél.

 

Agresszió

A szociálpszichológia többféle agressziót is megkülönböztet: öncélú agresszió, ellenséges agresszió, instrumentális agresszió (agresszió a Jóért, agresszió a jólétért), önérvényesítő agresszió (individualizmus), pedagógiai agresszió (büntetés), a szeretet agressziója, állami agresszió, kisebbségek ellen irányuló agresszió (diszkrimináció), világnézeti agresszió (eretnek üldözés), védekező agresszió, megelőző agresszió, megtorló agresszió, igazságtevő agresszió.

Maga a fogalom általában ellenérzést kelt, pedig nem az elnevezéssel van a baj, és nem is a jelentéstartalmával (Mars: akaraterő, önérvényesítés, a lehetőségek megragadása, szétáradó energia, célratörés, térnyerés, aktív tetterő, győzni akarás). Az agresszió akkor diszharmonikus, ha egyfajta kompenzáció terméke.

Az agresszió megjelenhet, mint a világ reakciója egy egészséges mértékű kiállás elfojtásával szemben. A pszichológiában ismert a félelemből, vagy szorongásból bekövetkező agresszió. Például egészen kis gyermekeknél a szorongás és az agresszió időben egybeesik (szorongás és félelem = agresszió és düh), és motorikus levezetésben nyilvánulhat meg. E korban még az agresszió nem irányul senkire, hiszen nincs még megkülönböztetés az én és a te között. Éppen ezért a szorongás egész létét fenyegeti, tehát így az agressziója is totális lesz.

A félelemre, szorongásra (vagy akár a megtámadottságra) adott reakció két ősformája (alapformája):
• menekülés hátrafelé: összehúzódás egészen a teljes passzivitásig
• menekülés előre: akció, támadás.

„Az agresszió energia, amit arra használunk, hogy kevesebb idő és/vagy tér legyen az alany és a kívánt tárgy között… Ha nem tudunk várni, vagy azt hisszük, hogy nem tudunk várni, vagy nem akarunk várni, hanem az ellenállást ki akarjuk küszöbölni, akkor jön létre az agresszió.” (Feldmár András)

Mindig van vágy, és mindig van ellenállás. Létezik egészséges agresszió – egy optimális energia, amit arra fordítunk, hogy vágyainkat ne tévesszük szem elől, és ne kelljen tovább várni rájuk, mint amennyit egyébként szükséges.

 

Libidó

„A latin libido szó nem kizárólagosan szexuális (bár rendszerint ilyen értelemben használják), hanem a vágy, a késztetés, ösztön általános jelentésével bír”(Frieda Fordham)

Jung mint egy a psziché folyamatainak leírására alkalmas modellt emlegeti. Az ellentétes pólusok között áramló energiával hozza analógiába. Minél nagyobb a feszültség az ellentétpárok (progresszió – regresszió, tudatos – tudattalan) között, annál nagyobb energia jelenik meg. A libidó áramlása előre (progresszív) és vissza (regresszív) irányul.

– Progresszív irányú a tudat követelményeinek eleget tevő, előreirányuló áramlás. A környezethez való aktív kapcsolódás. Koncentrált és irányított cselekvési szakasz.

– Regresszív irányú a tudattalannak alávetett, visszaható áramlás. A belső szükségletekhez kapcsolódás. Befelé fordulás, ábrándozás, vagy egy korábbi fejlődési állomáshoz való visszatérés.

Ha a libidót merev korlátok közé szorítják, vagy elfojtják, akkor a tudatosodása elmarad. Természetes extrovertált áramlása akadályokba ütközik, visszafordul a tudattalanba. Túltöltődés – levezetés keresése. Komplexus alakul ki, amely beszivárogva a tudatba, meggondolatlanná, ösztönössé teszi a személyiséget. Időnként heves kitörésekben is megnyilvánulhat.

Bár a psziché alapvető éltető erejéről van szó, ám ezen túl alkotó tevékenységekben is megmutatkozhat.

 

Animus

„mert tudattalanságuk fokával arányosan nő a hatalmuk” (C. G. Jung)

Mint tudjuk, a tudattalanban létezik a tudatos énnel ellenkező nemi polaritású lélekkép. Az animus a nő férfi polaritású lélekképe, mely egyrészt bizonyos kollektív archetipikus tartalmakkal (Jupiter, Uránusz) rendelkezik, másrészt személyes férfiélmények (Nap, Mars) által gazdagított. Így tehát az első és meghatározó animus formáló élmény általában az apa, a fiútestvér, a gyerekkori fiúélmények, szerelmek, szexuális kapcsolatok.

Az animus tehát megtestesíti a nőben lakozó férfi-elvet, és képviseli az ideális férfi vágyképét a tudattalan szintjén. Az animus a tudattalannal köti össze a nőt. Belső lélekvezető a primitívtől a magas szellemiségűig. Az animust meghatározhatatlan sokféleségként írja le a jungiánus pszichológia.

„A nő pontosan oda szúr animus fullánkjával, ahol a férfi bizonytalan és sérülékeny érzelmei lapulnak, a férfi pedig oda önti az anima konyháján megtöltött méregpoharat, ahol a nőnek megértésre és elfogadásra volna szüksége.” (Marie-Louise von Franz)

A lelki sérülések, a határhelyzetek kiszolgáltatottá teszik a női tudatot az animus támadásainak. Ez az amikor animus megszállottságról beszélhetünk. A nemek harca a tudattalan szintjén is jelen van, s mert itt valóban animális (ösztönös) elutasításokról ill. vágyakozásokról van szó, ezt a férfi-nő kapcsolatok sokszor megszenvedik. Jung kiemeli az animus (és az anima) közvetítő szerepét a tudat és a tudattalan között. Természetesen a tudat (központjában az egóval) tart az animus / anima által képviselt autonóm tudattalan világtól, hiszen azt egyfajta irracionalitás hatja át.

„Tudatos szinten a nő minden erejével a kapcsolat megtartásáért küzd, ám benne is egyre élénkebben kezdi kifejteni hatását a belső ellenkező neműség, és egy szép napon derült égből érkező villámcsapásként a benne lakozó animus kardot ránt, és még maga a nő is meglepődik azon, milyen határozottsággal szakítja szét azt a kapcsolatot, amit annyira óvott azelőtt.” (Hajo Banzhaf)

Az animus / anima felismerése nehéz, soha véget nem érő pszichikus folyamat, melynek katalizátorául a párkapcsolat szolgál. Első és kikerülhetetlen lépés ezen az úton azonban az árnyék, a személyes tudattalan tudatossá tétele (integrációja).

E tudattalan tartalmakat az ókor istenekként tisztelte, azaz felértékelte. Központba helyezésükkel (jelenlétük a mindennapi életben) állandó ellenőrzés alá is kerültek.

 

Férfi szerep

„Szerető után, ha járnál, / hét legyen, ki lány után jár. / Egy, ki szívet ad szaváért, / egy, ki megfizet magáért, / egy, ki a merengőt adja, / egy, ki a szoknyát kutatja, / egy, ki tudja hol a kapocs, / egy, ki kendőcskére tapos, / –dongják körül, mint húst a légy! / A hetedik te magad légy!” (József Attila: A hetedik)

Mivel egy fiúgyermek nemi fejlődése szempontjából az első élmény az anya, ezért meghatározó számára, hogy az (ha tudattalanul is) milyen férfira vágyik. E kép ütközhet azzal a képpel, amit közvetlenül az apjáról nyert. Itt tehát egy lehetséges belső lelki konfliktusba ütközünk, mely az identifikációt nehezítheti.

Ugyanakkor egy férfi tekintélyszemély jelenléte az életében meghatározó mintákkal, megoldási, megélési módozatokkal szolgálhat saját férfiszerepeit illetően.

Bár kimutatható lélektani különbség van a férfi és a nő között, mégis nagy szerepet játszik a környezet megerősítése, vagy elutasítása is. A férfit nemi jellegénél és tanult társadalmi szerepénél fogva is a térnyerés, a kezdeményezés, az előretörés jellemzi, ha még oly különböző módon is (Mars a jegyekben).

Figyelembe kell venni a tanult vagy tapasztalt férfi minták jelentőségét a horoszkóp vizsgálatánál is. Hiszen egy alulértékelt vagy túlértékelt Mars megélésében sokat segíthet, finomíthat a pozitív minta. Csak úgy, mint egy harmonikus konstellációjú Mars is problematikussá válhat (hárítás, elfojtás vagy agresszivitás) a negatív élmények hatására.

Share This