„Ha megszólítja valami a komplexussal kapcsolatos témákat vagy emóciókat, akkor a tudattalan szövevény egésze feléled, aktivizálódik a hozzátartozó, az egész élettörténetből származó érzelmi töltéssel és a belőle következő, sztereotip lefolyású elhárító stratégiákkal együtt.” (Verena Kast)

A jungi lélektanban (akárcsak az asztrológiában) erre a „konstellálódik” kifejezést használják.

Mi szólítja meg az élettémát?

  • egy mondat (komplexus mondat),
  • egy személy (komplexus személy),
  • egy szituáció (komplexus szituáció)
  • és a prognózis modellek (tranzit, szekunder direkció, primer direkció) által jelzett élettéma aktiválódások.

Ha az éppen feléledő komplexust nem sikerül tudatosítani, akkor kivetül. Ha a komplexust kifejező szimbólumokat és a hozzájuk fűződő fantáziaképeket sikerül tudatosan megélni és formába önteni, akkor a komplexusban lekötött energia olyan erővé válhat, amely az egész embert energetizálja, és új magatartási lehetőségeket nyit meg előtte.

A komplexusok nemcsak formálnak bennünket, hanem újra meg újra felélednek, „aktiválódnak”. Egy kapcsolatélménytől, amely a komplexushelyzetre emlékeztet, egy álomtól vagy fantáziaképtől új életre kel a komplexus. Aránytalanul hevesen reagálunk a helyzetre, ugyanis nemcsak az adott helyzetre válaszolunk, hanem életünk mindazon helyzeteire, amelyek oly végzetesen hasonlóak ehhez az egyetlen szituációhoz.

A Radixban létrejött fényszögsorozatokat élettémaként, komplexusokként (pszichodinamikai konfliktusként) értékeljük. Az élettémák bevésődött (archetipikus) viselkedésformák melyekben a komplexus erőterét meghatározó kollektív archetípusok egyfajta dinamikus egyensúlyt alkothatnak, de aktiválódásra („ugrásra”) készen állnak. A különböző prognózis modellek (tranzit, szekunder direkció, primer direkció) különböző értelmezési szinteken az aktiválódások idejére, dinamikai jellegére, jellegzetes energetikájára, a személyiségfejlődésben aktuálisan betöltött szerepére mutatnak rá.

Az én kapacitása általában kevés ahhoz, hogy adott esetben egyszerre több kollektív archetípus energiáival megbirkózzon. Ahogy a Tudatos Én élettémái (Énkomplexus) elől is időnként behúzódunk egy-egy „pihentető oázisba” (gyarló szokások, félmegoldások, rutinok), úgy ezt élettémáink újraaktiválódása során is (pl. tranzitok) muszáj megengednünk magunknak. Mindent megoldani egyszerre nem lehet. S elkerülhetetlen a belső konfliktus egy részének külső konfliktussá tétele az Éntudat épségének megőrzése érdekében.

Hogy ez projekció?

Igen. Ám még mindig jobb az én feldolgozó kapacitásának túllépésénél. Nem a projekció a probléma, hanem hogy nem tudom, hogy projektálok. Jó tudni, hogy a körülöttünk megjelenő konfliktusok, nehézségek nagy része nem a projekció terméke, hanem a projekció felülete. Azaz egy tranzitnál nem arról van szó, hogy MIT CSINÁL. Sokkal inkább arról, hogy ami „világba vetettségünkből” fakadóan elérkezik hozzánk (megmozdítva az alap élettémáinkat), arra HOGY REAGÁLUNK.

Kép: © Peter Greenaway – Drowning By Numbers
Felhasznált irodalom: Verena Kast, Jolande Jacobi

Share This