„Ha elkerülöm, hogy belekeveredjek, az emberek gondoskodnak magukról, ha elkerülöm, hogy útmutatást adjak, maguk találnak rá a helyes viselkedésre” (Lao Ce)

Jól elkülöníthető asztrológiai műfajok léteznek, és elvileg mindenki megtalálhatja a neki valót. Más kérdés, hogy a mindennapi potenciális kliensnek ezekről a különbségekről láthatóan fogalma sincs. Az asztrológus felelőssége, hogy ne vállaljon el mindent. Tudatában kell, hogy legyen, hogy mihez ért, milyen típusú asztrológus-kliens munkában tud hiteles lenni. Az az asztrológiai eszköztár ami a rendelkezésére áll, miben tud segíteni. Képesnek kell lenni azt mondani, hogy én nem tudok segíteni, de esetleg XY igen. Más kérdés, hogy vannak asztroszakik, akik úgy gondolják, hogy ők mindenre tudják a választ. Most tekintsünk el a közhelyes asztrológiai sémák alapján dolgozó megmondó asztrológusoktól. Az ő gyakorlatuk ugyanis nem elsősorban asztrológiai problémát vet fel, hanem pszichológiait…

Ne dőljünk be azoknak a címkéknek, amit egy asztrológus magára aggat. Ha egy magát pszichológiai asztrológusnak nevező szaki emelt díjas telefonszámon jóslásokba bocsátkozik, vagy különböző „asztro-haknikon” vesz részt, akkor nyilvánvaló, hogy nem pszichológiai asztrológusról van szó. De ha nagy filozofikus bölcsességeket mond, akkor sem. Ugyanis pszichológiai asztrológiát nem pusztán pszichológiai fogalmakkal való operálás jelenti, hanem egyfajta konzultatív viszony az asztrológus-kliens kapcsolatban, illetve egyfajta józan önmegtartóztatás az asztrológiai eszközökben.

Én ugyan azt gondolnám, hogy a munkámnak a célja, hogy növeljem a kliens autonómiáját, és az életben többet ne legyen szüksége, hozzám hasonló figurákra (asztrológusokra). De tudomásul kell vennem, hogy ebben nagyon sok esetben nem partner a kliens. Mint ahogy a közös munkában sem partner. Ilyenkor nagy valószínűséggel nincs dolgunk egymással. S ha a kliens ezt nem akarja észrevenni, nem ismeri fel, akkor azt meg kell mondanom neki, s meg is mondom.

Ha ugyanis például azért jött el hozzám egy konzultációra, mert nem tud választani két potenciális partner között, akkor erre a választ tőlem nem fogja megkapni. Viszont törekszem rá, hogy megadjak minden segítséget (tőlem telhető módon) ahhoz, hogy ő maga önálló felnőtt döntést tudjon hozni. Ha viszont a kliens ebben a várhatóan konzultatív jellegű munkában nyilvánvalóan nem kíván részt venni, akkor nincs értelme folytatni.

A feleségem nagymamája egyszer elmesélt nekünk tanulságképpen egy történetet:

„Öreg néni rőzsét cipel be az erdőből a hátán. Éppen megpihen, amikor arra jár Jézus a tanítványaival. A néni megörül a Mesternek és arra kéri, hogy segítsen neki. Jézus szívesen segít és felszólítja a nénit, hogy vegye fel a terhét. A néni csalódott. ő úgy gondolta, hogy majd viszik helyette a rőzsét. A Mester azonban mosolyogva mondja: Hidd el! Fogod bírni. S, valóban…”

A nagy kérdés nem az, hogy a kliens pszichológushoz, gyóntatóatyához, orvoshoz, asztrológushoz, látóhoz, kártyavetőhöz vagy varázslóhoz megy-e. A nagy kérdés az, hogy a segítő képes-e a segítő-kliens helyzetet okosan, értő módon, egyenrangú kapcsolati szintet kialakítva kezelni.

Hogy az asztrológiai életviteli tanácsadói munkám során jungiánus értelmezési keret alapján dolgozom, az még nem garancia semmire. Általában az értelmezési keret (karmikus-, ezoterikus-, klasszikus-, eseményorientált-, pszichológiai asztrológia, stb.) önmagában még nem jelent semmit. E mellé ki kell alakítani egy korrekt konzultatív tanácsadói gyakorlatot, ami alapján zajlik a munka a klienssel.

Ugyanakkor, sajnos nagyon sok asztrológiai irányzat esetében a kliens szükségszerűen (a műfaj adottságból fakadóan) infantilizáló jellegű ex catedra kinyilatkoztatásokat kap. Na de ha a kliens ezt választja…? Legyen neki a hite szerint.

Kép: © Tobias Ziegler – Pro Physio (In Motion)

Share This