„Minden, ami tudattalan, kivetül, vagyis egy tárgy tulajdonságaként vagy viselkedéseként tűnik fel. Csak az önismeret aktusán keresztül integrálódnak az egymásnak megfelelő tartalmak az alannyal, válnak el a tárgytól és válnak felismerhetővé pszichés jelenségként.” (T. Wolff)

„A projekció jelensége a tudattalan mechanizmusának elválaszthatatlan része. Éber állapotban vagy alvás közben, egyénenként vagy csoportosan, személyre, tárgyra vagy állapotra vonatkozóan – mindig teljességgel a tudatos akaraton kívül áll.” (Jolande Jacobi)

„A projekciót sosem csinálják, az megtörténik!” (C. G. Jung)

„Jung úgy magyarázza a projekciót, hogy ’a szubjektív tartalom egy tárgyba helyeződik ki’, ellentétbe állítva az introjekcióval, amely nem más, mint ’egy tárgy bevitele az alanyba’.” (Jolande Jacobi)

„Az arra való képtelenség, hogy megkülönböztessük önmagunkat a tárgytól, olyan állapot, amiben nemcsak primitív népek élnek még ma is, hanem a gyermekek is. A nem differenciálódott személyekben – naiv, primitív népek és gyermekek – az egyéni psziché tartalma még nem vált el a kollektív psziché tartalmától, nincsenek különválva, hanem még a ’participáció’ állapotában vannak.”  (Jolande Jacobi)

„Az isteneket, démonokat stb. nem pszichés projekciónak, azaz a tudattalan tartalmainak tartották, hanem magától értetődő valóságnak. A felvilágosodás korában jöttek rá az emberek először arra, hogy az istenek nem léteznek, csupán kivetülések. Ezáltal meg is szabadultak tőlük. A hozzájuk rendelt lélektani funkcióktól azonban egyáltalán nem szabadultak meg, azok lesüllyedtek a tudattalanba, s az embert az a libidófölösleg kezdte el mérgezni, amelyet korábban az isteni kép szolgálatába állított.” (C. G. Jung)

„Ha nem elég szilárd a tudat felépítése, vagy a személyiség magja nem elég erős, hogy megértse, feldolgozza és asszimilálja ezeket a tudattalan tartalmakat és projekcióikat, akkor az aktivált és felduzzadt tudattalan eláraszthatja, sőt akár el is nyelheti a tudatot. A pszichés tartalom nemcsak valódinak látszik, hanem nyersen primitívnek, vagy mitológiai nagyságúnak állítja be a konfliktust, s az út nyitva áll a pszichózis előtt. Ennélfogva az alanyi szinten való értelmezés a jungi álomértelmezési módszer egyik legfontosabb ’eszköze’. Lehetővé teszi számunkra, hogy az egyén külvilággal kapcsolatos nehézségeit és konfliktusait az intrapszichés folyamatai tükörképeként értelmezzük, segítve őt abban, hogy projekcióit visszavonva a problémákat a saját pszichéjén belül oldja meg. Akkor tudjuk igazán értékelni ennek a jungiánus módszernek a kivételes jelentőségét, ha elgondolkodunk azon, hogy hova vezet saját értékeink és komplexusaink másokra való szüntelen kivetítése ebben a világban.” (Jolande Jacobi)

Kép: © Andrew-Kitchener-History-LPCover
JOLANDE JACOBI: C. G. JUNG PSZICHOLÓGIÁJA

Share This