„A női és férfi princípiumok tekintetében némi zavar és tisztázatlanság figyelhető meg. Azzal viszont tisztában kell lennünk, hogy nem csak egy női archetípus és egy férfi archetípus létezik. Tucatnyi, ha nem több száz létezik mind a női, mind a férfi archetípusokból. Mindenesetre sokkal több, mint amennyit rendszerint feltételezünk. Persze nem az összes archetípus jut domináns szerephez az egyes ember életének egy-egy adott szakaszában.” (Adolf Guggenbühl-Craig)

A női elvnek két általános jellege azonosítható be jól. Az egyik az elemi jelleg – ezt jellemzően az anyai elv (biztonság elv) képviseli. A másik az átalakító jelleg – az anima képviseli (örömelv, kapcsolódás). A Hold a jungiánus asztrológia modelljében az elemi jelleghez (biztonság elvhez) kapcsolható. Jelképezi az érzelem világát, az odaadást, a ragaszkodást, a gondozást, a táplálást, az érzések áramlását is. Egyben múltbeli élményeink és viselkedésmintáink szimbóluma is. Azon érzelmi mintáinkat jelképezi, melyek meghatározzák viszonyukat az életünkhöz. Olyan ösztönös reakcióinkra mutat rá, amelyek általában gyermekkorban jobban láthatók, mint később, felnőttként, amikor már a tudatos én ellenőrzése alá kerülnek. Az emocionális, irracionális oldalunkat elhanyagoljuk (sőt elfojtjuk). A patriarchális értékrend, a maszkulin jellegű racionalizáló tudat élvezi az előnyt.

Ősszükséglet

A Hold archetípus témája a biztonság, a védettség. A Hold házhelyzete egy születési képletben utal arra az életterületre, ahová ösztönösen törekszünk, és ahol a legerősebben jelentkezik a védettség iránti vágyunk is. A Hold konstellációja meghatározza, hogy milyen érzelmi viszonyok és életkörülmények között érezzük biztonságban belső egyensúlyunkat. Ha képesek vagyunk felismerni alapvető szükségleteinket, az utal Hold-részünk elfogadott voltára is. Egy ember alapvető szükségletei közé szokott tartozni, hogy biztonságban legyen, ne fázzon, tele legyen a hasa stb. (gondoljunk Maslow „piramisára”).

Vannak csak ránk jellemző, egyedi „ősszükségleteink”, melyekre a Hold rámutat az asztrológia önismereti modelljében. Érdemes erre odafigyelnünk, hiszen ha személyes, egyedi alapszükségleteinknek nem teszünk eleget, akkor nincs energiánk a kibontakozásra.

Az éjszakai én

A Hold belső tudattalan világunk általános képviselője is egyben. A Nap kiegészítő párja, mint a világosnak a sötét, a fénynek az árnyék, a tudatosnak a tudattalan, a férfi polaritásnak a női polaritás. Ilyen értelemben a Hold a tudattalan szféra kapuja. Jelöli érzékenységünket, sérülékenységünket, ösztönös benyomásainkat, a tudattalanhoz való viszonyunkat. Ezen túl az anya-archetípus jelölője is.

A nők pszichostruktúrájában a nemi identitás fontos összetevője, míg a férfiaknál az ellenkező nemi polaritású lélekkép (anima) egyik alkotó eleme.

Nagyon sok lelki konfliktus hátterében megtalálható így vagy úgy a kora gyermekkor anya-gyermek (szülő-gyermek) viszony élménye. Általánosan elfogadott igazság, hogy a kora gyermekkor élményei meghatározóak a személyiségfejlődést illetően.

Nő- és anyaszerep

A nő-, illetve anyaszerepek radikális változáson mentek át a múltban, és mennek keresztül a jelenben is. Az anyaszerepnek három fő összetevője van:

  • az éppen adott korszellem által meghatározott szerep
  • a tradicionális szerep
  • az archetipikus anya szerepe.

Ez utóbbi (harmadik) mindig jelen van az előzőek hátterében speciálisan a nemi hovatartozásunkat illetően. Az anya-archetípus erős gyökerekkel kapcsolódik tudattalan, emocionális részünkhöz, amit egyoldalú tudatosságunkkal, racionalitásunkkal elfojthatunk vagy túlkompenzálhatunk. Az anya-archetípus a legalapvetőbb ősképünk, amely az élet során szerzett személyes élmények alapján individualizálódik.

Tehát a Hold konstellációja (jegy, ház, fényszögek) tehát csak részben meghatározója a belső anyaképünknek, gyermekkori alapmintáinknak. A családi élmények és a szocializáció alapvető jelentéstartalmakkal bővíti az analógiáit.

A Hold, mint a legközvetlenebb őskép

Kettős archetípusról, az Anya-Gyermek archetípusról van szó. Ahol is az egyik oldallal azonosulok, a másik oldalt pedig megszemélyesítem. Később ez az „egyszerű formula” differenciálódni kezd, és más és más irányt vesz az anya-lány, illetve anya-fiú kapcsolatok esetében: Lányok esetében az anyakép a női identitásukban válik meghatározóvá. A fiúk esetében a belső nőkép alakító tényezője.

Carl Gustav Jung szerint a legközvetlenebb őskép az anya-archetípus, a legdirektebb, legerősebb élmény az életünkben. Egy gyermek számára az Anya maga a Világ. „Jó anyaélmény” „jó világélménnyel” párosul, míg az úgynevezett „rossz anyaélmény” esetén a világ „rossz”. Ezért az első életéveinkben szerzett anyaélmények meghatározó módon alakítják későbbi viszonyunkat a világhoz.

Az Anya-Gyermek archetípus személyessé válása

A kollektív jelentések sokszínűsége az egyén esetében differenciálódik: minél közelebb kerül a tudathoz, annál inkább a mélység homályába vesző lesz az archetipikus jelentéskör, és annál több személyes élménnyel és jellemzővel gazdagodik (személyes anya élmény, nagyanya élmény, partnerkapcsolat, stb.). A személyes anyaélmény és a velünk született archetipikus anyakép (radix) nem feltétlenül esik egybe. A legtöbb esetben csak a személyes élmények feldolgozása után jut el a személyiség az ősképig, miközben személyes anya-problémák hátterében sok esetben az archetipikus anyakép áll. A két, egyszerre jelen lévő anyakép kettéválasztása a tudatos önismereti munka során a pszichikus energia felszabadulásával jár, ezáltal hozzásegít a belső fejlődéshez, azaz egy új, magasabb szintű integrációhoz.

© tick.ervin | kép: © Lee Høwell

Share This