A progresszió, az előrelépés, a fejlődés, „kilépés a világba” igénye és a biztonság, a megőrzés, a ragaszkodás, az „odatartozás” (regresszív) igénye között húzódó feszült, feloldhatatlannak látszó ellentmondás adja fejlődésünk (individuációnk) egyik legfőbb hajtóerejét. Két egymást feltételező pólus („a fa lombja és gyökérzete”) egyensúlyában rejlik az egyik feltétele belső harmóniánknak.

Ezt a komplementer jellegű polaritást modellezi az asztrológiában az MC-IC tengely (illetve a 10. ház és a 4. ház párosa). A jövő és a múlt, a fejlődés és a biztonság, a kiteljesedés és a család, az életterv és a családi minták poláris tengelye maga az élet küzdelme – az individuáció útja.

Progresszió (MC, 10. ház)

Feladat, amit teljesíteni kell – az élet olyan területe, ahol választásra, döntésre vagy cselekvésre van szükség; az előrevezető út; spirituális ill. morális kudarc lehetősége. Az MC (10. ház) azt mutatja meg, hogy milyen kvalitásokat szeretnénk az életünk folyamán kifejleszteni, és mire irányul a tudatunk. Kifejezésre juttatja, milyen jellegűek a reményeink, és milyen státuszra törekszünk a társadalomban. Utalást ad arra nézvést, milyen célokat és irányokat követünk az életünkben, illetve hol igényeljük az elismerést. Az MC (10. ház) a növekedés és kibontakozás alkotóelemét képezi. Az a ház, amelyikben az MC ura áll, megmutatja, mely területen jutnak kifejeződésre hosszú távú céljaink, és milyen jellegűek azok a lehetőségek, amelyek realizálódhatnak. Feltárja, mi az előttünk álló élet feladata.

Jelentős életterület az identitás és a kifelé mutatott kép szempontjából. Olyan házról van szó, ahol tisztába jöhetünk elhivatottságunkkal a világban, és ahol az élet értelmet kaphat. A célok egyértelmű körvonalat nyerhetnek, ami az elhivatottság érzését adhatja. Azt az igényt képviseli, hogy kilépjünk a világba, és hozzátegyünk a közösséghez valamit. A sikerért való fáradozás énünk értékét, jelentőségét bizonyíthatja önmagunk számára. Jelentős ház az identitás és a kifelé mutatott kép szempontjából.

Hangsúlyosan az archetipikus apai elvű, kereteket adó, szabályokat képviselő, elváró, szocializáló („híd a világba”) föld analógiákkal jellemezhető szaturnuszi realizáló életterület – életcél, tekintély- ill. mintakövetés, belső és külső progresszió.

 

Háttér, biztonság, regresszió (IC, 4. ház)

Az IC és a 4. ház az első igényt jeleníti meg, mely archetipikusan jelen van a világban. Ez a védettség, a biztos kezekben való létezés érzésének igénye. Már az anyai testben felvetődik ez a kérdés, és már itt meg is találhatja a kérdés a választ. Azok a falak, amelyek körülvesznek engem – meleg, óvó, gondoskodó, tápláló jellegűek-e; vagy már itt érzem, hogy elutasítanak. Azok a jelzések, melyeket az embrió érzékel és tárol, már a későbbi elfogadottságának az alapmintáját képviselik. Ha az anya szervezetéből, már az első perctől kezdve elutasítást tapasztal úgy ez a belső világ már a kezdettől fogva bizonytalan. Így az anyaméh tulajdonképpen a „védettség” minden későbbi formájának ősképe.

Az életterületet az érzelmi biztonság iránti igény határozza meg. Egészséges bázis, illetve otthon keresése, mely az identitást erősíti, és az individualitás szabadabban jut kifejezésre. A figyelem itt befelé irányul. Képesség a legmélyebb igények, érzések és emlékek felismerésére – intenzív foglalkozás önmagunkkal, mint általában a vizes analógiákkal bíró életterületeken. Igény a visszanézésre – a gyökerek felfedezésére (honnan jövünk?). Ez segít abban, hogy felismerjük a célt (hová visz az utunk?). Gyermekkori létünkben nem voltunk abban a helyzetben, hogy gondoskodni tudjunk magunkról. Ez a függőség szoros viszonyban áll a későbbi pszichológiai fejlődésünkkel.

A személyes tudattalan területe – olyan szubjektív élmények, emlékek, megélések, tapasztalások, magatartásminták a család „szociális méhében”, melyekre vagy emlékszünk, vagy elfelejtettünk, vagy elfojtottunk, vagy soha a nem is tudatosultak. Ily módon egyszersmind a regresszív gyermeki énünk (tehetetlenségi tendenciák, visszatartó tulajdonságok, gyerekkor, éretlen impulzusok) területe – a múlt ahonnan a személyiségünk jön.

Az IC (4. ház) hangsúlyosan az archetipikus anyai elv, vizes analógiákkal rendelkező lunáris életterülete – hordozza az egyesülés, az egybeolvadás, a védettség, az elfogadás, a melegség, és a védelem iránti vágyakat. E ház felszíni jelentéseiben a következőket találjuk: az otthon, a haza, ahol az ember biztonságban érzi magát. Itt található a védelmet kereső kisgyermek, aki egyedül nem képes a világban létezni, és a védettséget nyújtó anyai elv.

 

Honnan jövünk – hová megyünk?

Igényünk a gyökereink felfedezésére (honnan jövünk?), segít abban, hogy felismerjük a célt (hová megyünk?). Gyermekkori létünkben nem voltunk abban a helyzetben, hogy gondoskodni tudjunk magunkról és tudatosan figyeljünk önmagunkra. A nehéz konstellációkat gyermekkorban nem tudjuk kikerülni – e házban találhatók mindazon tapasztalatok, élmények, minták, amelyeket a múlt, a gyermekkor, a szülők hatásai mélyen befolyásoltak, és amiket aztán önneveléssel, pszichológiai munkával próbálunk feldolgozni. A szülővé válás nem egyenlő a felnőtté válással. Ha mások számára azt teszem, amire nekem lett volna szükségem, az megragadás a függőség szintjén, csak a másik póluson. A felnőtté válás maga az autonómia. A felelősségvállalás.

Nehéz szembesülni a 4. házzal, hiszen a múltunkkal, a gyökereinkkel, a szüleinkkel szembesülünk ekkor. Ahhoz, hogy a saját utunkat járhassuk, hogy az individuációs folyamat ne stagnáljon, fel kell dolgozni a múltat, majd le kell válni róla.

A következő részben a Nap  – azaz a tudatos én központjának (Ego) jungiánus asztrológiai vonatkozásairól esik majd szó.

© tick.ervin

Share This