Nyilvános Énünket (Ascendens, Maszk, Perszóna, szerepszemélyiség) egy olyan szereprepertoárként érdemes megközelíteni, mint amely gyerekkorunk óta alakul, szocializálódik. A folyamat szinte egész életünk folyamán zajlik. Jungiánus megközelítésben a személyiségnek a környezethez való alkalmazkodására kifejlesztett szervét, mintegy külső burkát nevezzük perszónának, szerepszemélyiségnek, Nyilvános Énnek. Tartalmazza azokat a kívánatos szerepeket, amilyenek szeretnénk lenni, amilyennek a külvilág felé szeretnénk mutatni magunkat. Személyiségünknek ez a része a környezethez való viszonyulásunkat szabályozza. A jungiánus asztrológia a radix Ascendes-Descendes tengelyének vizsgálatával közelít a témához.

A jungiánus asztrológia külső fizikai adottságok (genetikai meghatározottságok: szemszín, hajszín, magasság, stb.) asztrológiai igazolásával jellemzően nem foglalkozik – az Ascendens esetében sem. Viszont a szerepjátékból következő megjelenésekre (hajviselet, szakállnövesztés, stílus, gesztusok, stb.) odafigyel.

A jungiánus asztrológia úgy kezeli az Ascendenst mint egy szerepjáték-arzenált, amely a tudatosulás során általában letisztul, és később gyengül a tudatos kontroll felette. A Nyilvános Énben három tényező van jelen:

  • testi-lelki-szellemi lehetőségeink (Ascendens),
  • vágyaink, törekvéseink, én-ideálunk (MC?),
  • a külvilág elvárásai, realitásai.

A rendelkezésre álló szerepjáték készletből (Asc-Desc tengely és konstellációja – ura, fényszögei) való választásunk már az első közösségi élményeink idejében megmutatkozik. A sikeres és sikertelen alkalmazkodás, viselkedés formái és tapasztalatai, a környezet visszajelzései terelik az eredményes és kívánatos szerepek (az adott Asc potenciális megoldásai) felé a személyiséget. Természetesen indokolatlan elfojtások, letiltások is kialakulhatnak. Később tovább differenciálódik ez a folyamat. A szerepviselkedések az elsajátításuk után nagyobb részben automatikussá és tudattalanná (kikerülnek a tudatos én kontrollja alól) válnak. A személyiség kívülről jött viselkedésformákat is elsajátít a környezetében. Tehát a külső szerepminták elsajátítása, és az egyéni karakter által meghatározott Nyilvános Én differenciálódása egyszerre zajlik.

A Nyilvános Én (Ascendens) nemcsak közvetít a külvilág felé, hanem védekezik is, elrejtve a belső struktúrákat. Az asztrológiai modell azonban lehetőséget kínál ezek megismerésére is. A Nyilvános Én kialakulása az élet első felében a legintenzívebb. Mivel nagyrészt ezen keresztül nyilvánulunk meg, ezért ez árulkodik a személyiség fejlődési szakaszairól is.

 

az „ideális” Nyilvános Én

Az Ascendens által modellezett Nyilvános Én nem feltétlenül tud mindig „tökéletesen” működni. Lehet túl merev vagy túl gyenge. Az elképzelt, idealizált szerep és a megvalósítás között lehet túl nagy az eltérés. Az életkorhoz, társadalmi szerephez illeszkedni nem tudó Nyilvános Én anakronisztikus, időnként nevetséges. A Tudatos én túlzottan azonosulhat is a Nyilvános Énnel (elbújik mögé). Ez egyfajta szereptévesztés. A Nyilvános Én (Ascendens) nem az Ego (Nap) álruhája. Feladata van: képviselni, közvetíteni a tudatos én (a Nap) értékrendjét ill. megvédeni azt.

Az ideális Nyilvános Én az Ascendens konstellációjában rejlő potenciálokat széles szereprepertoárként használja. A szerepei között rugalmasan tud váltani ill. korrigálni. A szerepeit harmonikusan be tudja illeszteni a teljes személyiség rendszerébe. Védelmet ad és ezzel erősíti az önbizalmat. Jól látja reális korlátait, adottságait. A belső törekvéseket össze tudja egyeztetni külvilág realitásaival. Érdemes tehát az Ascendens-Descendens tengelyt komplex módon egyben vizsgálni.

 

Az én-te polaritás

Találkozás önmagunkkal (Ascendens, 1. ház) – introjekció
Az Ascendenssel kezdődő 1. házban  magamra vonatkoztatok, megmutatom magam, képviselem magam. Korlátlan érvényesülési vágy esetén, nem törődünk a környezetünkkel, azaz a 7. ház nem integrálódik.

Találkozás másokkal (Descendens, 7. ház) – projekció
A 7. házban másokra vonatkoztatok, viszonyulok. Találkozás a konkrét illetve általános Te-vel. Túlzott alkalmazkodás esetén függővé válunk, identitásunk bizonytalanná válik. Descendens oldalán az Én feladja önmagát. Az Én feloldódik a másikban, a kiegészítőben, a társban. A társtalan Én valóban elpusztul, mert tovább élés csak a Te-ben lehetséges. A Te azonban az Én feladását követeli. Ha az Én a Te kedvéért feladja magát, azzal a Te-vel szembeni feladatát teljesíti ugyan, de elhanyagolhatja az énképviseletét. A jungiánus asztrológia gyakorlatában radix nem képvisel másokra vonatkozó információkat. A radix az adott személyiség egyéni, meg nem ismételhető képe, és kizárólag az ő személyére vonatkozik. A Te alatt nem csak életünk társát érthetjük. A Deszcendens a mindenkori személyes visszhangot jelzi.

Ahhoz, hogy az Ascendens-Descendens tengelyen jelenlévő poláris feszültséget enyhíteni tudjuk, egyfajta egyensúlyra kell törekednünk. Ha ez az egyensúly el kezd kialakulni (egy élet munkája?), akkor lesz esélyünk a bőrünkben jól érezni magunkat. Ebben a munkában kiemelt (közvetítői és/vagy kiélezői) szerepet kapnak az Ascendens-Descendens tengelyre fényszöget vető planéták. A jungiánus asztrológia oktatás része ennek a gyakorlati viszgálata.

A következő részben egy másik tengely, az MC-IC tengely jungiánus megközelítésének bemutatása következik.

© tick.ervin | kép: © Martin Van Niekerk

Share This